5 / 100 könyv. 5% kész!

szombat, szeptember 28, 2013

Leiner Laura: Bábel



Nagy hibám - amit el is ismerek -, hogy képes vagyok elfogultan viselkedni egy íróval szemben, ha már egyszer meggyőzött arról, hogy tud olyat írni, ami nagy benyomást tesz rám. Ez a bizalom végigkísér a további regényei olvasásakor is, ami annyit tesz, hogy képes vagyok szemet hunyni "dolgok" felett. Most mégis megpróbálok elvonatkoztatni Leiner Laura másik regénysorozatától, amivel engem már teljesen megnyert és egyes egyedül a Bábelre koncentrálok. :) Lássuk, hogy sikerül-e.

Bábel. Mi juthat eszünkbe e szó hallatán? Ha utánakutatunk egy kicsit rájövünk, hogy a Bibliában is szerepel a név: Bábeli zűrzavar, méghozzá a következőképpen: az emberek közelebb akarták tudni magukat az Istenhez, ennek érdekében pedig elkezdtek építeni egy tornyot, a Bábel tornyát. Istennek azonban nem tetszett az emberek közeledése, ezért összekavarta az emberek beszédét, így alakultak ki a különböző nyelvek. Leiner Laura a Bábel c. regénye úgy kerül ezzel összefüggésbe, hogy egy fesztivál van a középpontban: a Bábelfeszt, ahol különböző nemzetségű fiatalok vesznek részt, mindenki más nyelven beszél a tömegekben, igyekeznek megértetni magukat... stb. Tehát a Bábelfeszten bábeli zárzavar uralkodik. Ezt is megfejtettük. :)

Megszokhattuk már, hogy Laura olyan karaktereket hoz létre, akik könnyen a szívünkhöz nőnek, szórakoztatóak és felejthetetlenek. Ezúttal ismét képes volt egy olyan kis csapatot összehozni, akik egyediek, fiatalok és saját egyéniségük van. A könyvünk középpontjában ismét egy lányka áll, a tinédzser Zsófi, aki egy kicsit modernebbre vette a figurát a napló terén, ugyanis nem egy kézzel írott naplót olvasunk, hanem egy blogot, ami kezdetben egy Red Hot Chili Peppers rajongói blogként funkcionált, azonban amint Zsófi kikerül a Bábelfesztre az ott eltöltött napokról szól. (Sajnos nem bírom ki, hogy ne hasonítsam össze a  Szent Johanna Gimivel, bocsi, ez van.) A középpont immár nem az iskola, hisz a nyáris szünetben járunk, nagy a hőség, minden fiatal bulizik, eljár otthonról, pihen, ténfereg... és a többi. :D Így van ez Zsófival is, aki egy eléggé belevaló lány, egyáltalán nem Reni típusú, akitől néha a falra lehetett mászni az SzJG-ben. Zsófi magabiztos, kicsit bolond, szerethető, belevaló és közvetlen, de olyan szinten, hogy be nem áll a szája, olyan előszeretettel csacsog, ahogy más levegőt vesz. Természetesen cikis helyzetekből itt is kijut bőven, mert azok kihagyhatatlanok.

A legjobb barátnő: Napsi. (Az egyedi nevektől néha fejre állok, de jó értelemben. Imádom, hogy nem mindennapi/hétköznapi neveket választott Laura, hanem olyanokat, amik emlékezetesek vagy egyszerűen csak furcsák, ahogyan maguk a karakterek is). Napsi totál őrült. Hihetetlen, de képzeljetek el egy olyan lányt, aki gyönyörű, magas, őrült, kicsit kattant, pörög, meg nem áll és kicsit olyan, mint az a gyalogkakukk a mesében. Nem tudom miért ez jutott eszembe, talán azért mert az is mindig pörög. :D Ami a legviccesebb az egészben, hogy én ismerek egy ilyen lányt, akik totál Napsi, ugyanolyan, minden stimmel. Szóval, Napsi minden kis dolga szerethető, minden hülyeségben-bolondozásban benne van. Már az első belépőjén is nagyot kacagtam, az első fejezetben, amikor megérkezik Zsófihoz, hogy elinduljanak a fesztre.

De egy "sorscsapás" nem elég, ugyanis a baj csőstül jön: Napsinak van egy bátyja, aki szintén hivatalos a Bábelfesztre, ő Boldi. Zsolti imitátorként tűnik fel számomra. Őrült, idióta, aki képes a feszten elhagyni a bakancsát egy nagy sártócsában, képes más emberek után enni a feszten, ha már elfogyott a pénze... és folytathatnám. Totál őrült. Családban marad. :D

Adott nekünk egy legjobb haver: Szasza. Ne tévesszen meg, Szasza fiú, a Szabolcs becézése. Tipikusan szépfiú, helyes és Zsófi legjobb haverja. Talán ő a legérettebb a bandában, ha nem számítjuk Kolost. Kolos Boldi haverja, akivel a csapat a feszten ismerkedik meg, szintén szépfiú, de abból a fajtából, aki nem kérkedik vele, egyszerűen érettebb annál. Van még nekünk őrültünk Hipó személyében, aki abszolúte hipochonder - innen a név. Hát, Hipót én imádtam. :D Minden pillanatban benyögi, hogy neki valami baja van, itt szúr, ott fáj, asztma, ilyen kiütés olyan kiütés. Első dolga a feszten az elsősegélysátor lecsekkolása volt. Mindenre kényes, tisztaságmániás - ugyanakkor olyan egészséges mint a makk. :D Nagyon jókat kacagtam a nyavalyáin, főleg akkor szórakoztam jól, amikor hívogatta az otthoni orvosát, aki történetesen Abdul apja. Abdul az egzotikus haver a csapatban, török, szépfiú, a csajozós. Hihetetlenül fog hangzani, de két éve volt egy osztálytársam, aki történetesen török volt és történetesen Abdulnak hívják és teljesen ugyanaz a személyiség, mint a könyvbéli. Talán ezért jók Laura könyvei, mert felismerjük a környezetünket, az életünket a sorai között. Mert hétköznapi és maximálisan optimista a világnézete.

Az általános, humoros dolgok itt is megvannak, amik végigkísérik az egész könyvet. Ilyen a "fantom" Atesz, akit Abdul és Szasza végig keres a feszten, mondván tavaly ismerték meg, nagy arc és együtt kéne bulizni. Atesz azonban sehol, a feszt meg hatalmas. Ilyen motívum még a VIP-jegy, amivel Kolos rendelkezik, aki bejuthat bármelyik koncert elit részére és mivel Zsófi meg van veszve az RHCP-ért, ezért nyúzza Kolost, hogy vigye be. Ilyen a punk, akit a kis csapat még a vonaton szedett össze és végül a feszten is velük maradt, bár senki sem tudta ki ő, vagy hogy hívják és senki sem hívta a csapatba, csak úgy jött. Ő volt "A Punk". És még sok hasonló motívum található a könyvben, amik megnevettetnek és valahogy otthonossá teszik az oldalakat.

Érdekesnek tartom, de Laura az SzJG-ben nagyobb hangsúlyt tett a fiatalok mondhatni "tisztaságára". Semmi pia, semmi tetkó (jó egy-két piercing becsúszott :D ), semmi diszkó, drog. Nem azt mondom, hogy a Bábelfeszt arról szól, hogyan rúgnak be a fiatalok a koncerteken meg az egész fesztiválon, mert egyáltalán nem így van, Laura most sem a fiatalok "sötét" oldalát mutatta be, azonban most kicsit engednie kellett, hisz a fesztiválokon azért zajlik az élet és kizárt, hogy ne rúgna be egy ilyen nagy, napokig tartó bulin egy normális tinédzser.

A szerelem itt is jelen van, bőven, de egészen máshogy és végül nagyon örültem Zsófi választottjának. A végén a szokásos összeborulás - amikor Zsófi végre rájön, hogy kibe szerelmes - az a kedvenc részem. Olyan tündérmesebeli, aranyos és vicces. A Bábelfeszt ismét egy mondhatni korszakot ölel fel, ahogyan az SzJG, de míg a Szent Johanna Gimi a nyolc rész alatt a gimnáziumot élte végig, addig a Bábel az egy hetes fesztivált. 

Nagyon élveztem a könyvet, nagyon vártam, hogy olvashassam és egyáltalán nem csalódtam. Ugyanolyan jókat nevettem rajta - az emberek furcsán is néztek rám, amikor hangosan felröhögtem olvasás közben. A vicces az, hogy akik ismernek, azok ilyenkor mindig rákérdeznek, hogy "Ja, Leiner Laurát olvasod?" Mind a család, mind az osztálytársak tudják, hogy melyik írónő könyvein tudok így nevetni és én is tudom fordítva. Ez csak jelent valamit. :)

Leiner Laura: Bábel
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Boldi, Kolos, Szasza, Abdul, Hipó, Zsófi, Napsi
Megjelent: 2013
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 526
Eredeti cím: -
Műfaj: ifjúsági, romantikus

hétfő, szeptember 16, 2013

Hello, ősz!


Itt az ősz és ahogyan már említettem az iskola is utolért minket, mint rémálom az Elm utcában. :D Különös, de mégis az ősz az egyik kedvenc évszakom, mert tobzódnak a meleg színek, sok dolog történik, új kezdetnek ad lehetőséget mind az iskolában, mind bárhol, hisz minden ősszel kezdődik. Nemcsak a már sokszor említett rémálomnak címzett intézmény, hanem mindig ősszel kezdődnek a félbehagyott sorozataim, amiket imádok és tűkön ülve várom mindet, példának okáért majd meghalok, hogy tudjam mi történik a Vámpírnaplók főszereplőivel, vagy Oliver Queen-el, az íjászal. Mindezek mellett új sorozatok is pislákolnak a horizonton, mint a The Tomorrow People vagy a The Originals. Már alig várom, hogy naponta leülhessek a TV elé és megnézzem az új epizódokat.

De akkor most térjünk vissza az őszre és a blog új kinézetére, mert bár imádtam a régit, mégis a.) vágytam a változásra b.) vágyom a meleg színekre c.) ősz hangulatban vagyok, ami megkívánja a barna-sárga-piros színeket és ez a hangulat kihat a blogomra is. Szóval nem volt más választásom, remélem elnyerte a tetszéseteket. 



péntek, szeptember 13, 2013

Rupáner-Gallé Margó: Lányok a kastélyból



Az egyszerű, hétköznapi mégis kirívó, szerethető és melengető könyvecske kikapcsolja az idegességet, lenyugtat és relaxációnak tökéletes. Egyszerű és könnyed, semmi bonyolultság nincsen benne, nem szükséges hozzá nagy figyelem. Pontosan ezért nem vártam túl sokat a könyvecskétől (azért könyvecske mert elég rövidecske), nem egy fellegekben járó, nagy szavakat, nagy tetteket leíró történet, hanem egy könnyed habarcs, ami elsimítja a ráncokat a homlokodról. Oké, kezdek túlzásokba esni. :D

A történetet egy magyar írónő alkotta, ami már önmagában ösztönzött az olvasásra, mindemellett nem csak az író, hanem a történet helyszíne is Magyarország, ami dallam volt füleimnek, vagyis balzsam szemeimnek. A történet nem pörög, hanem lassan folyik a medrében. Éppen ezért tökéletes egy nyugodt kis délutánra, nagy elvárásaid semmiképpen se legyenek, ugyanis ismétlem: inkább szórakoztat, lenyugtat, mintsem felborzolja az idegeidet vagy elgondolkoztat. 

Én személy szerint szeretem a se-veled-se-nélküled szerelmeket, de nagyon vigyázni kell velük az íróknak. Úgy gondolom, hogy az efféle kapcsolatot nagyon könnyen királydrámává lehet változtatni, ugyanis nagyon vékony a hajszál az izgalmas huzakodás és a szappanoperai utállak mégis szeretlek szerelem között. És ezt a kis hajszálat nagyon könnyű elszakítani, ezek után pedig már egyrészt unalmas a sok szétválás, veszekedés, majd puszi, csók és úgy imádlak majd megeszlek. Ha viszont tökéletesen építjük fel ezt a kutya-macska kapcsolatot, akkor az izgalmas, felborzoló és szórakoztató. Úgy gondolom, hogy Margó majdnem átlépte ezt a kis hajszálvékony vonalat, a libikóka erősen billent egyszer erre, egyszer arra, végül mégis szépen vitte végig Leon és Arlene kapcsolatát.

Aranyos, kedves történet, örülök, hogy szántam rá időt és elolvastam, mégis a végét egy kicsit függőben lógva hagytuk, ami kicsit zavar. Valószínűleg azért, mert a történet folytatódik következő kötetek formájában. Nem biztos, hogy elolvasom őket, ez hangulatfüggő, majd meglátjuk. Ez a könyvecske nem hagyott mély nyomot bennem, mégis kikapcsolt és szerettem akkor mikor olvastam. :) Mindenképpen ajánlom elolvasásra. 


Rupáner-Gallé Margó: Lányok a kastélyból
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: Leon
Sorozat: Lányok a kastélyból
1.) Lányok a kastélyból
2.) Nászajándék Salzburgból
3.) Malom a tóparton
4.) Kicsi Betti a nagyvárosban
5.) Randevú a Nílus partján
6.) Szerelem Szegeden
Megjelent: 2012
Kiadó: Aba Kiadó
Oldalszám: 152
Eredeti cím: -
Műfaj: romantikus

 A könyv élményét nekik köszönhetem:

http://bookandwalk.hu/

kedd, szeptember 10, 2013

Az Olvasás Éjszakája

Kedves molyok!

Imádtok olvasni? - Naná!
Előfordult már veletek, hogy éjszakába nyúlóan olvastatok egy könyvet? - Nem is egyszer!
Volt már, hogy úgy keltél fel reggel, hogy karikás szemeid voltak a késő estig tartó olvasás miatt? - Persze!

Akkor kapva kapj az alkalmon, ugyanis közeledik a hatalmas népszerűségnek örvendő Olvasás Éjszakája!

"A fesztivál több budapesti és vidéki könyvesházban, látványos programokkal, zenés és interaktív produkciókkal várja szeptember  13-án pénteken a lelkes könyvrajongókat és kíváncsiskodókat. Az ünnep alkalmából azonban az e-könyv rajongók is meglepetésre számíthatnak.
Az eseményre rendhagyó módon több e-book kiadó is készült példátlan összefogással. Ennek köszönhetően már csütörtök hajnaltól 30-50%-os kedvezménnyel vásárolható meg több mint 200 e-könyv, ráadásul az Ulpius-ház jóvoltából új címek megjelenésére is számítani lehet.



A kezdeményezés tökéletesen kiegészíti az Olvasás Éjszakája változatos programjait, ahová az érdeklődő könyvmolyok akár a farzsebükben is magukkal vihetik a teljes elektronikus könyvespolcukat. A péntek éjszakát végigmulató résztvevők pedig még szombat délig vásárolhatnak kedvezményesen, így mindenki kiélvezheti ezt a rendhagyó éjszakát!"- Book & Walk

 Szóval, hajrá emberek, olvassunk az Olvasás Éjszakáján együtt! :))

vasárnap, szeptember 01, 2013

Meg Cabot: Virradat



Mindig nehéz szívvel fogom kezembe egy sorozat utolsó kötetét, mert tudom, hogy sosem lesz már ugyanaz az újraolvasása. Sosem lesz már bennem a sorozattal és a főszereplőkkel kapcsolatban azok az örökös kérdések, hogy Most vajon mi lesz?! Mi lesz a vége ennek? Mi sül ki ebből? Pontosan ezért halogattam Meg Cabot (az egyik legkedvesebb írónőm) ezen sorozatának az utolsó részének elolvasását, végül mégis beadtam a derekamat. 

Tudom jól, hogy Cabot a boldog befejezések és Happy Endek örök mestere, mindig ki bírja találni azt az ideális befejezést, amitől az olvasó felsóhajt és megkönnyebbülten dől hátra immár kényelmes székében. Bárhogy csűri-csavarja a sorosokat, mégis képes összehozni azt a bizonyos boldog véget. Ez most sem volt másként, azonban koránt sem tetszett, ahogyan sikerült ez neki.

Mint tudjuk Suze mediátor, akinek az a dolga, hogy átsegítse azokat a halottakat a következő állomásukra, akik valamiért itt ragadtak az élők között. Jesse egy ezen szellemek közül, aki mellesleg Suze szobájában halt meg valamikor az 1800-as években, tehát még ott bolyong. Azon rövid idő alatt, amit felölel az első öt rész Suze menthetetlenül beleszeret a már említett Jesse-be, akit szintén nem hagy hidegen a mediátorunk. Azonban bejött a képbe az elkényeztetett szépfiú: Paul, aki mellesleg szintén mediátor és Suze megszállottjává vált. Mindenre képes lenne, hogy Suze őt válassza és ne a kísértet Jesse-t, akár még arra is, hogy visszamenjen az időben, hogy megmentse Jesse életét azon a bizonyos estén, aminek folytán Jesse nem hal erőszakos halált, vagyis nem fog kísérteni Suze szobájában 150-200 év elteltével és így nem is ismerik meg egymást...

Igen, jól olvastad nem kell visszanézni: időutazás. Kiderül, hogy a mediátorok képesek időben is utazni. Pozitívum: így könnyű meghozni a várva várt boldog befejezést. Negatívum: szinte ordít, hogy csak ezért került bele az utolsó kötetbe az időutazó szál. Még ha legalább az előző kötetben derült volna valahogy ki, nem meg most rögtön, mikor szükség van rá. Igazából mikor ez kiderült én már rögtön tudtam, hogyan szándékozza Cabot az utolsó kötetet lezárni, szinte mindent kitaláltam úgy... hm... nos, azon az oldalon, amikor ez kiderült. 

A másik, ami kicsit szemet szúrt (ne haragudjatok az összehasonlításért, nem szándékos én is utálom, ha valaki ezt csinálja, de nagyon szembe tűnt) Suze, Jesse és Paul szerelmi háromszöge nagyon hajaz számomra a Bella, Edward és Jacob háromszögre. Előre is elnézést, de van bizonyítékom. Gondolkozzunk csak: a főszereplőlány oda van a halott srácért, aki nem nyújthat neki jövőt, a srác a 19. században élt és halt meg, ez a srác nagyon udvarias, szinte már-már gyomorforgatóan, de közben meg helyes és szexi. A harmadik fél kicsit rossz fiús és mindent megtesz, hogy elnyerje a lány szívét, miközben folyton azt hangoztatja, hogy ő élő, ver a szíve és sokkal többet tudna nyújtani neki, mint a halott srác...  Na? Ugye mondtam.

De ez mind nem baj. Az összekapott időutazó szálat is elnézem, az Alkonyat-hasonlóságot is elnézem, persze. Még azt is elnézem, hogy rögtön a regény végén kiderül, hogy Paul nem is szerelmes Suze-ba, merthogy ha mégis az lenne, akkor lenne egy elvarratlan szál, egy olyan személy, aki az utolsó oldalakon boldogtalan maradt. Ezt mind elnézem. Hogy miért? Mert bátran elárulom, hogy teljesen elfogult vagyok Cabot írásaival kapcsolatban. Szeretem a stílusát, a karaktereit és a történeteit. Néha egy írói zseni is elfáradhat. :) Ennek ellenére boldogan fejeztem be a sorozatot tudva, hogy a kedvenc főszereplőim élnek és virulnak. Hupsz.. :)

Meg Cabot: Virradat
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: Jesse
Sorozat: A Mediátor
6.) Virradat
Megjelent: 2005
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 216
Eredeti cím: Twilight
Műfaj: ifjúsági, romantikus