5 / 100 könyv. 5% kész!

vasárnap, szeptember 29, 2019

Mindee Arnett: A Rémálom-dilemma


Vegyünk elő régebbi sorozatokat, és fejezzük be őket! Gondoltam magamban bátran, bár hogy miért többesszámban, azt nem egészen tudom... Szóval nem tudom miért, de az Akkordél Akadémia mellett döntöttem.

Évekkel ezelőtt, egy nyaralás alkalmával olvastam az első részt. Az alapsztori, a természetfeletti lények egy iskolába gyűjtése - tehát a Harry Potter jelenség - miatt vonzott a trilógia.

Amint belekezdtem a második kötetbe, rá kellett jönnöm, hogy majdhogynem semmire sem emlékszem az első kötetből. Visszanézve rájöttem, hogy az elsőt nem is értékeltem olyan sokra.

Porka Rémálom, Eli-jal az álomfalások alkalmával dolgokra deríthetnek fényt, miután legyőzték Velőt, akinek viszont a követői hamar visszatérnek. Velő pedig sosem hal meg igazán.

Csak és kizárólag Eli maradt meg az emlékezetemben, és az, hogy az ő karakterét szerettem. Tipikus karakter, olyan, amilyet minden második vörös pöttyösben megtalálunk, de pontosan ezért szeretem ezeket a könyveket.

A történet valamiért nem igazán kötött le, amiért igazán érdemes volt folytatnom, az Eli és Porka kettőse. Valamint még mindig kreatívnak tartom a sok már elég jól ismert természetfeletti lény mellett a Rémálom lények kitalációját. Egyedivé teszi az egész trilógiát.

A végén fény derült a nagy átokra, ami Porka és Eli között lebeg. Őszintén szólva, egy kis érdekességet hoz a sztoriba, de mégis tudom, hogy úgyis el lesz valami módon simítva a történet, így pedig kétlem, hogy nagyon aggódnom kellene miatta. Porka és Eli valószínűleg meg fogják kapni a boldog befejezésüket.

Szóval jöhet a harmadik, befejező kötet!

Mindee Arnett: A Rémálom-dilemma
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Eli
Sorozat: Akkordél Akadémia
2.) A Rémálom-dilemma
Megjelent: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 406
Eredeti cím: The Nightmare Dilemma
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus

péntek, szeptember 27, 2019

Dallos Zoltán: Alkalmazottból vállalkozó


Ezúttal egy olyan könyv került a kezeim közé - a kedves író ajánlásával - amilyen még nemigen fordult elő a blogon, vagy akár az olvasmányaim között. Dallos Zoltán ugyanis - egykor alkalmazott, majd vállalkozó, előadótartó, számos projekt alkotója, könyvíró... stb. - elhatározta, hogy egy könyv alkalmával beszámol arról, hogyan is lett (lehet az ember) alkalmazottból vállalkozó.

Mivel ezúttal egy olyan könyvről van szó, ami segítő, élménymegosztó jellegű, nem pedig cselekményorientált, fontosnak tartom először leszögezni a jártasságom a témában, hogy aztán kifejthessem azt, mennyiben is segített a jelenemmel, jövőmmel, célkitűzéseimmel kapcsolatban a könyv.

Én magam még csupán a 20-as éveim elejét taposom, épp most jöttem ki egy diplomával a kezemben egy egyetemről, és nemrég vágtam bele egy másik egyetem másik szakába. Mindeközben most kezdtem bele az alkalmazotti létbe.

Az első diplomám során kommunikáció- és médiatudományt tanultam, azon belül a szervezeti kommunikáció felé szakosodtam, ezért az elmúlt években pont ehhez hasonló tananyagokat szívtam magamba: a vállalatok működését, a vállalkozások nehézségeit, a szervezeteken belüli kommunikációt, a toborzást, és mindennek a gazdasági, pszichológiai, szociális vetületeit is. Mindezekhez egyaránt elméleti és gyakorlati modellekkel ismerkedhettem meg. Számos tréningen vettem részt.

Mindebből következik, hogy az Alkalmazottból vállalkozó sok részletéről már valamilyen formában hallottam valahol, valamilyen kurzuson, valamilyen oktatótól. Már jól ismertem és használtam a SWOT-modellt, számos alkalommal meghányták-vetették az órákon az alkalmazotti és vállalkozói lét előnyeit és hátulütőit, megismerhettem az AC-t és annak működését is.

És bár elméletben sok mindennel már tisztában voltam, mivel - mint már említettem - még csak mostanában kezdek belekóstolni az alkalmazotti létbe, azelőtt főleg az iskolák padjait koptattam, így bár elméletben megannyi tudás van a fejemben, tapasztalatokban még közel sem dúskálok.

A könyvecske azért volt olyan könnyen fogyasztható és olvasmányos, mert - a személyes tapasztalatok tömkelege miatt - nagyon is személyesre, ennél fogva pedig egyedire sikeredett. A legelső fejezettől az utolsóig az író a saját tapasztalatai, történetei, nehézségei, gondolatai, sikerei és kudarcai mentén mutatja be azt az életutat, amely során egy váratlan vészhelyzet miatt otthagyta az alkalmazotti létet, majd belevetette magát a vállalkozó lét nehézségeibe és szépségeibe, majd digitális nomádként próbált szerencsét megannyi projekttel a háta mögött és a szeme előtt.

Gond nélkül felsorakoztatja a hibákat, amiket vétett, a jó tanácsokat és praktikákat, amik neki beváltak, és mindezt azért, hogy mások is tanuljanak, fejlődjenek ezekből. Félúton egészen kezdtem azt érezni, mégis történetmesélés zajlik a lapokon, egy ember életútját olvasom, nem csupán marketing és menedzsment tanácsokat. Ez pedig a porba veri bármelyik száraz tankönyvet a témában.

Az író számos alkalommal kiszól az olvasóhoz, végig hozzánk beszél, ezzel azt éreztetve, mintha egy átlagos beszélgetésben lennénk vele, vagy épp egy előadásán lennénk valahol. Érezhető, hogy MI vagyunk a közönsége, és mint olyan, fontosak is vagyunk a számára.

Néhol-néhol hajlamos volt elkalandozni, például a hosszú utazások nehézségeinél, ezáltal könnyen olyan dolgok is belekerültek a könyvbe, amik evidensek lehetnek sokaknak. A vállalkozói életmód nagy szerepet kap a könyvben, olyan apró-cseprő ügyek is, hogy ha az ember korán kel, több ideje van például sportolni.

Persze, ezekből az apró, jelentéktelennek tűnő tanácsokból is sokan leszűrhetnek olyan lehetőségeket, amik esetleg nem fordultak meg a fejükben, számomra ezek mégis túl egyértelműek voltak ahhoz, hogy építsenek.

Emellett azonban megannyi hasznos tanács és lehetőség fordult meg a lapokon, amikről eddig nem tudtam. Például a digitális asszisztens fogalma és fontossága, hozzáteszem, nagyon jó és értékes adaléknak tartom azt a két-három interjút, ami megbújik a könyvben, így betekintést nyerhettünk a vállalkozói élet egy-egy aspektusába az ezeken a területeken dolgozók szemszöge által.

Összességében elmondhatom, hogy a könyv elolvasásával csak nyertem, és minden olyan személy számára hasznos lehet, aki vállalkozásra akarja adni a fejét, vagy nemrég vágott bele, de nem igazán találja még az útját.

Köszönöm szépen a könyv élményét, kedves Zoltán!

Dallos Zoltán személyes blogja
A könyv oldala

Dallos Zoltán: Alkalmazottból vállalkozó
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2019
Kiadó: Magánkiadás
Oldalszám: 248
Eredeti cím: -
Műfaj: -

csütörtök, szeptember 12, 2019

Kelley Armstrong: Az Ébredés


Még mindig gyönyörű a borító. Mindegyik. Úgy örülök, hogy újra előkerült ez a trilógia a polcomról, nem is emlékeztem arra, mennyire szerettem a történetet, a karaktereket.

Chloé az előző rész végén egy másik intézetbe került, és habár Derek és Simon kijutottak, Chloé-t továbbra is bezárva tartja az Edison Csoport, sőt csalinak akarja felhasználni, hogy megtalálják a fiúkat.

Míg Chloé szökési terven dolgozik, Derek és Simon az apjukat keresik odakint, valamint Chloé kiszabadításán ügyködnek, de a szökést követően továbbra sincsenek biztonságban. Menekülés, napról-napra élés egyetlen reménnyel a szemük előtt: Simon apjának megtalálása.

Mindeközben Chloé még mindig csak kísérletezik képességével, a holtak életre keltésével és a szellemek emberektől való megkülönböztetésével.

A cselekmény még izgalmasabb, mint az első kötetben, bár most főleg a menekülésen volt a hangsúly, nem sok minden derült ki a képességekről, az Edison Csoport mögött megbújó rejtélyekről vagy Simon apjáról és a kísérletekről.

A karaktereket, ha lehet, még jobban megszerettem. Chloé karakterén érződik a karakterfejlődés, egyre erősebb és okosabb lesz, kezd egyre inkább a sarkára állni, mégis megőrzi a tisztességét, amikor még olyanokat is meg akar menteni, akik nem feltétlenül érdemelnék meg.

Míg Simon és Tori csak úgy lézengenek, Derek karaktere a másik, ami nagy változásokon ment keresztül, ami elsősorban a Chloé-val való hozzáállásában nyilvánul meg. Míg az első kötetben főleg csak kihasználta a képességét, hogy a fogadott öccsét kijuttassa a Lyke-házból, addig most már sokkal inkább észrevehető rajta, hogy törődni kezdett a lánnyal, számos alkalommal megvédi, aggódik érte, segíti, akár még fel is áldozná magát érte.

Tetszett ez a kialakuló kapocs Chloé, Derek és Simon között. Nagyon remélem, hogy a harmadik kötetben Chloé és Derek összejönnek, még ha gyerekes is ilyesmit remélni. Már nagyon várom, hogy több is kiderüljön a képességekről, a rejtélyről és a kísérletek okairól. Szinte sajnálom, hogy csupán trilógiáról van szó, mert igen a szívemhez nőttek már ezek a karakterek.

Kelley Armstrong: Az Ébredés
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Derek, Simon, Chloé
Sorozat: Sötét erő
2.) Az Ébredés
Megjelent: 2009
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 324
Eredeti cím: The Awakening
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy

hétfő, szeptember 09, 2019

Kelley Armstrong: A szellemidéző


Újraolvasás történt.

Évekkel később, immár "felnőtt" fejjel és nem tinédzserként. És főként azért, mert úgy emlékeztem, szerettem az elsőt, megvan a második, és egy leárazáson beszereztem a trilógia harmadik kötetét is. Valamint szeretném kivégezni a rég megkezdett sorozataimat.

Így történt, hogy újra elővettem a Sötét erő trilógia első kötetét. És bár sok olyan könyvsorozat van, amiket ha előveszek, szinte semmi sem rémlik belőlük, de ez kivételt képez.

Emlékeztem arra, hogy Chloé szellemeket lát, és ezért bekerül egy fiataloknak fenntartott intézménybe, ahová problémás gyerekeket zárnak. Itt megismerkedik a fogadott testvérpárral Simonnal és Derekkel. A szeleburdi Lizzel és a gonosz Torival. De nemsokára kiderül, hogy az intézet mögött sokkal több áll, a gyerekek pedig közel sem betegek, hanem képességekkel rendelkeznek.

Chloé karaktere valahogy szerethető lett, annak ellenére, hogy szerencsétlen lányka képét nyújtja. Mégse idegesített, simán figyelemmel követtem a szemén keresztül a történteket.

A sztori érdekes, nem feltétlenül pörgős az első kötetben, de mivel imádom a képességgel rendelkező egyének élettörténeteit, teljesen lekötött, és ahogy olvastam, visszatértek a régi emlékek a vérfagyasztó horrorszerű jelenetek, az imádnivaló karakterek.

Ó, a karakterek. Karakterek terén erős a sorozat. A legélénkebben arra emlékeztem, hogy Derek a szívem csücske lett, mögötte Simon kullog, akit szintén megszerettem. Chloé-val az oldalukon egy nagyon édes kis triót alkotnak, akikről több köteten keresztül olvasnék.

És a továbbiakban így is lesz, ugyanis hamar elővettem utána a második, immár sosem olvasott kötetet.


A régebbi gondolataim:

Chloé Saunders nem átlagos lány, bár minden álma annak lenni, hisz ki kívánná azt, hogy halott embereket lásson? Ez a különleges képessége gyermekkorában kezdődött és ahogy egyre idősebb lett a szülei arra a lépésre folyamodtak, hogy beíratták egy intézetbe. A Lyle Ház látszólag egy olyan intézet, ami "elmezavarral küzdő fiatalok számára van fenntartva".

Azonban ez csak a látszat és ahogy Chloé egyre több időt tölt itt, úgy egyre jobban biztos lesz abban, hogy valami nem stimmel a Lyle Ház falai mögött. Több magához hasonló gyerekkel találkozik az intézetben, akik szintén valami furcsaságra képesek. Így ismerkedik meg Simonnal és Derekkel is, a fogadott testvérpárral, valamint Lizzel, a mindig jókedvű szobatársával. Egy napon Liz furcsa rohamot kap, aminek következtében elviszik az intézetből. Az idő múlásával pedig Cholénak rá kell jönnie, hogy már nem is fog visszajönni...

Chloé egyre kétségbeesettebben akar elmenekülni ebből a különös és ideglelős intézetből, azonban ehhez terv kell és társak, méghozzá Simon és Derek személyében. Miután elkezdődik a hajsza a megszökött gyerekek után az izgalmak fokozódnak.

A történet izgalmas, bár néha csak lézeng. Voltak pillanatok mikor érdekes volt a történet, néha viszont egyszerűen csak küzdöttem, hogy történjen már valami. Azonban imádom a szellemes regényeket, ezért ezt sem hagyhattam ki, néha tényleg szörnyen borzongató volt a történet.

Ha te is szellemimádó vagy, akkor garantáltan tetszeni fog. A kedvenc szereplőm határozottan Derek, az ő karaktere fogott meg engem a legjobban, de Simont szerettem meg a leginkább. Az intézet sejtelmessége és a háttérben munkálkodó rejtélyes események miatt természetesen érdeklődve olvastam végig.

Kelley Armstrong: A szellemidéző
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Derek, Simon
Sorozat: Sötét erő
1.) A szellemidéző
Megjelent: 2008
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 344
Eredeti cím: The Summoning
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy

péntek, szeptember 06, 2019

George R. R. Martin: A jégsárkány


George R. R. Martin és a világa. Egy befejezett filmsorozat, egy totálisan félbehagyott könyvsorozat, megannyi mellékkötet. Nos, igen, nagyjából ebből áll A tűz és jég dala világa a kedves írónknak.

A jégsárkány is egy mellékkötetnek minősül. Még a megjelenéskor lecsaptam rá, mert valami egészen mást képvisel, mint a főszálak. Ez egy csöpp kis mese, felnőtteknek és gyermekeknek megfelelően megírt egyaránt, gyönyörű illusztrációkkal és varázslatos cselekménnyel.

Valahogy tetszett, hogy a megszokott, elnyújtott cselekményt felváltotta a rövid, velős, mégis választékosan megírt történetvezetés. Bármelyik gyermeknek a kezébe adnám bármelyik kötelező olvasmány helyett, hogy megszerettessem velük az olvasás élményét.

Az illusztrációkkal, képekkel nem bírtam betelni. Minden képnél megálltam, nézegettem, simogattam, a legkisebb részletét is igyekeztem feldolgozni, hogy a csodálatos munka értékelve legyen.

A cselekmény egyszerű, mégis keserédes, vérfagyasztó, mégis mesebeli. Egy kislány, aki nem fél semmitől, aki elkötelezett a jégsárkány irányába, aki a legvadabb mind közül, de talán mégsem mindenki felé mutat vadságot.

Ez egy kis gyöngyszeme Martin világának, amit csak pozitív élményekkel lehet végigkövetni, én még nagyon szívesen olvasnék ehhez hasonló rövid novellácskákat, illusztrációkkal és izgalmakkal. Bármikor jöhetne.

George R. R. Martin: A jégsárkány
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 1980
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 114
Eredeti cím: The Ice Dragon
Műfaj: fantasy, ifjúsági, novella

szerda, szeptember 04, 2019

Tavi Kata: Szívkeringő


Nagyon rég - évekkel ezelőtt - olvastam a Sulijegyzetek sorozat első három kötetét. A negyedik ott csücsült a polcomon, mióta megjelent. Mindig jött valami más, valami új, ezért Tavi Kata négyrészes gimis sorozata faképnél lett hagyva.

Manapság próbálok elővenni ilyen sorozatokat, amikből már csak egy-két részem maradt hátra, amiket régen szerettem, és amiket most be szeretnék fejezni, hogy ne üljön olvasatlanul az az egy-két rész a polcon.

Ezért elővettem a Szívkeringőt. Nem mondanám, hogy a borítószavazáson az nyert, amelyiket én szerettem volna, ez a borító valahogy nekem túl nyálas, nem tetszik.

De akkor nézzük a sztorit. Végzős év van a Duna-parti Gimnáziumban. Krisztián és Lilla a kapcsolatuk következő lépcsőjére készülődnek, Márk eközben érdekes családi drámába keveredik, Kristóf és Jázmin között nincs minden rendben, Flóra pedig láthatóan titkol valamit, míg Ákos és Gréta egész jól megvannak.

Közeledik a keringő, az egyetemekre való felvételi, az érettségi, ám ezt a sok hajtást színesebbé és bonyolultabbá teszi a sok baráti- és szerelmi dráma, ami mindennapos a kis csapat életében.

Eleinte féltem, hogy nem fogok tudni visszarázódni, homályosak voltak a karakterek, egyvalaki emelkedett ki köztük annyira, hogy emlékezzek rá: Márk. A többiekkel kapcsolatban erőlködnöm kellett olvasás közben, a kapcsolatok se voltak meg Krisztiánon és Lillán kívül. Közel sem olyan élénkek a karakterekről az emlékeim, mint például A Szent Johanna Gimivel kapcsolatban, ami árulkodó.

Arra viszont emlékszem, hogy szerettem a sorozatot. És amint kezdtek a helyére kattanni ezek a dolgok, ez a rész is magával ragadott, szinte két nap alatt felfaltam. Meglepett, mennyire gyorsan és folyékonyan sikerült felvennem a fonalat.

Lilla és Krisztián kapcsolata kicsit fárasztott, bár értékelem, hogy az írónő is boncolgatta az első alkalmas témát. A baj abban lehet, hogy én eleve nem Krisztiánnak drukkoltam... Kristóf és Jázmin párosa valahogy folyton Zsoltit és Kingát juttatta eszembe, Ákos és Gréta aranyosak voltak, de nagy betekintést nem kaphattam a kapcsolatukba.

Az igazán favorit karakterem továbbra is Márk maradt, és nem győztem imádni, hogy saját gondolatos fejezeteket kapott. A még nagyobb meglepetés és imádat akkor tört rám, amikor Flóra és Márk között kialakult valami. Nem tehetek róla, imádom Márk karakterét és apró törést okozott, amikor rájöttem, hogy az írónő Krisztiánt és Lillát akarta összehozni. De ezzel némiképp kárpótolt.

Persze, még mindig elmondható a sorozatról, hogy például A Szent Johanna Giminél azért reálisabb, komolyabb képet mutat a mai tinédzserekről, nyilván komolyabb témákat is boncolgat, de ez az utolsó kötet úgy tűnik, sokkal inkább az elsimításokra koncentrált, valamint a happy end megágyazására.

Mindazonáltal engem kikapcsolt, szerettem, örülök, hogy befejezhettem egy szeretett sorozatomat.

Tavi Kata: Szívkeringő
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/2
Kedvenc szereplő: Márk
Sorozat: Sulijegyzetek
4.) Szívkeringő
Megjelent: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 448
Eredeti cím: -
Műfaj: ifjúsági, romantikus

hétfő, szeptember 02, 2019

Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást!


Velős. Tömör. Igaz. Túlzó. Kacagtató. Elkeserítő. Jelenünk. Jövőnk?

Igen, ezek a szavak jutottak hirtelen eszembe Hartay Csaba Köszönöm  befogadást! alkotásáról. Egy pihekönnyű, végtelenül kreatív csomagba pakolt csomó kétségbeejtő látomás a mai emberi hozzáállásról, attitűdről, létezésről...

Én magam is azok táborát erősíteném, akiket napjainkban valamilyen szinten aggaszt az emberek hozzáállása egyes dolgokhoz. A magyar nép pesszimista, türelmetlen, felszínes, irigy, rosszindulatú? Ez mind-mind sztereotípia, de ha jobban megvizsgáljuk a közösségi oldalakon, interneten fellelhető dolgokat, írásokat, hozzászólásokat, rájöhetünk, sokszor nem légbe kapottak ezek az állítások.

A Köszönöm a befogadást! egy nevettető szatíra - nevetünk a fekete és keserédes humoron, ami kifigurázva és eltúlozva bár, de bemutatja a mostani generációk életfilozófiáját.

Miközben nevetünk, persze el is keseredünk itt-ott, ugyanis felfedezünk azonosságokat, hasonlóságokat, a saját életünkből ismerős helyzeteket és karaktereket.

Hartay Csaba mindennapi életünk számos területét előveszi és röviden boncolgatja: a Facebookon fellelhető posztoktól a szuperhősös filmeken át egészen a bürokrácia miatt rémálommá vált ügyintézésig és az IKEA-s bútorok összerakásáig. Megtalálhatóak itt izomagyak, közösségi médiás pávák, csevegő szomszédnénik, családos mizériák, elfoglalt szakemberek... Akikkel az ember nap mint nap találkozhat.

Ez a jelenünk. Ez a jelenünk? Amikor, ha valami nincs a közösségi médián feltüntetve, az nem is történt meg? Amikor mindenhez pesszimistaként állunk, és csak a másik elért sikereit nézzük, a saját életünk pozitív aspektusait pedig képtelenek vagyunk értékelni? Amikor a hiúság, a kapzsiság az élet központja, a felszínesség az ember legfőbb gyarlósága?

Nevettem a fejezeteken, mert csattanósan hatott, de sokszor igenis elkeseredtem, mert fel véltem fedezni az élő, lélegző társadalomkritikát, amire szükség van, mert annyira benne élünk ebben a kerékben, hogy már észre sem vesszük. Akkor pedig ki töri meg?

Nem volt szükség nagyobb könyvre ehhez, az oldalszám és a rövid fejezetek tökéletesen, velősen összeállították a sok-sok karaktert és helyzetet. Néhol felleltem egy-két ismétlést, ezért tudom, hogy ez a könyvecske ilyen rövidségében volt pont tökéletes.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Athenaeum Kiadónak!

Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást!
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2019
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 224
Eredeti cím: -
Műfaj: társadalomkritika