Samuel Bjørk: Őzike

A Magányos utazó és A bagoly röpte után csak és kizárólag Holger Munchra és Mia Krügerre emlékeztem, semmi másra. Se az ügyekre, semmire. Talán még arra a jellegzetes svéd krimi atmoszférára, amit úgy szeretek.

Holger Munch, az idősebb nyomozó, és Mia Krüger, a volt-alkoholista szupernyomozó újabb ügyet kapnak. Miután Mia végre nemet mondott a tudatmódosítókra, és valamilyen szinten megbékélt az ikertestvére ügyével, több hónapos nyaralásra készült volna, ám egy furcsa ügy miatt maradni kényszerül.

Egy sorozatgyilkos meglepő körültekintéssel, látszólag random öl, számokat hagyva maga után. Nemsokára nagyobb fejesek is belépnek a nyomozásba, és kiderül, talán a nyomozócsoporton belül segíti valaki a sorozatgyilkost...

Beszürkülve kezdtem bele a sztoriba. Valahogy az évek során azt vettem észre, hogy a krimi nem a kedvenc műfajom. Nem tudom megmagyarázni, miért. Holott a nyomozás, a bűnügy, a gyilkosok lélektana és pszichológiája nagyon is a kedvelt témáim között vannak. Akkor mégis miért unom a krimiket?

A sorozatot mindenesetre folytatni akartam, mert Munch és Mia kettőse azért elég szerethetőre sikerült, az atmoszférája pedig nagyon is hátborzongató és nyomasztó, amit szintén értékelni tudok. Nagyon gyorsan végigpörgettem a nagyon rövid fejezeteknek hála. A cselekmény izgalmasnak mondható, nyomozgathat maga az olvasó is.

Nem is tudom. Valahogy mégis belefásulva olvastam. Részint kiszámítható volt. Az ember olvas egy svéd krimit és ivós játékot tarthatna abból, hányszor említik meg a karakterek, hogy hideg van. Hideg van. Svédországban. Túl hideg. Kabát kell. Hűha!

Ha nem a hidegről volt szó, akkor a párbeszédeké volt a főszerep. Sok leírással nem büszkélkedik a mű, tömör, velős és lényegre törő párbeszédek vannak a lapokon, bár biztos van, aki ezt szereti. A személyes kedvencem még mindig Mia agyalása az ügyeken. Az egy-két szavas sorok és bekezdések oldalakat tettek ki.

Nem azt mondanám, hogy rossz volt. Könnyen olvasható, nem rágtam le a körmöm a cselekménytől, de azért fenntartotta a figyelmemet. De azért nem tudtam nem sorra venni a tipikus krimis sémákat: a tudatmódosítókat szedő, tragikus múltú szuperügyes nyomozó; a társa, aki mindig tartja a hátát miatta; a sejtelmes atmoszféra; a szupernyomozó a végén életveszélybe kerül, mikor épp rájön, ki a gyilkos; de persze túléli. Mindig ugyanaz.

Valószínűleg az egésznek az az oka, hogy a legtöbb krimit nem nekem találták ki. Csak néhány, különlegesebb fajtát. Ez ilyen.

Samuel Bjork: Őzike

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Munch, Gabriel

Sorozat: Holger Munch & Mia Krüger 1.) Magányos utazó 2.) A bagoly röpte 3.) Őzike

Megjelent: 2018

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalszám: 350

Eredeti cím: Gutten som elsket radyr

Műfaj: krimi

Tovább...

Samuel Bjørk: A bagoly röpte

Samuel Bjork ezen krimi-thriller sorozatának első része, a Magányos utazó volt a szerelem első látásra számomra, főleg a borító miatt, de utána a történet és az írásmód is teljesen megnyert magának. Nem vagyok még skandináv-krimi szakértő, igazából Samuel Bjork sorozata az első, amit kézbe vettem, de a borongós hangulatát rögtön a magaménak éreztem.

A szereplőinket, a jól megszokott csapatot az első részből már jól ismerjük, élükön az idősödő Holger Munch-kal és a különleges gondolkodású, de erősen depressziós Mia Krügerrel, akinek történetét az első kötetből már jól ismerjük.

A bagoly röpte egy hihetetlenül borzongató előszóval kezdődik, majd a történetben erős deja vú-t érzünk, amint Munch ismét visszahívja Miát a kétségbeesés széléről. Ugyanis ismét különleges és brutális gyilkosság történt, amelynek körülményei egyfajta rituáléra emlékeztetnek. De vajon ki hagyná egy fiatal lány holttestét az erdőben rituálés körülmények között? És miért?

A nyomozás ismét megkezdődik, a nyomok egy árvákat nevelő intézetbe vezetnek; feltűnik egy régi ismerős, egy hecker, aki egy különösen vérfagyasztó videót talált az internet bugyraiban... De vajon ki az bagolynak öltözött árnyék, aki feltűnik a háttérben? Maga a gyilkos? És miért öltözött a halál madarának?

Több pozitívum is a számlájára írható a regénynek, nagyon rövid fejezetekből áll, de mindegyik végén elhint egy sugallatot, amely miatt tovább akarjuk olvasni a következő fejezetet, ezáltal válik olvasmányossá a mű.

A hangulatától ismét feláll az ember hátán a szőr. Különlegesen játszik a szavakkal és az írásmóddal, ezáltal nagyon borzongató hatást kelt egy egyszerű mondata is, mintha valami vérfagyasztó dolog lebegne a sorok között, amit csak érzékelni tudunk, de látni nem.

A történet sok szálon indul el. Egyes szálakról egyáltalán nem tudjuk kezdetben, hogy mi közük van a történethez. Kicsi mozaikdarabok ezek és imádom, ahogy végül összeállnak a kis darabkák egy egésszé a regény végére, mindennek értelmet adva ezzel. Mindeközben az író nem árulja el nekünk, hogy ki a tettes, sőt a főszereplők gondolatainak leleplezését is késlelteti időnként, így teret ad az olvasónak a gondolkodáshoz. A krimik legjobb fajtája ez, mert agyalásra késztet.

Mindeközben a főszereplők körül is gyülekeznek a felhők, ami előrevetíti egy következő rész körvonalait. Számomra egy örök skandináv-krimi kedvenc marad ez a sorozat, a vérfagyasztó hangulatával, szerethető szereplőivel, érdekes és olvasmányos vonalvezetésével.

Köszönöm az olvasás élményét az Athenaeum Kiadónak!

Samuel Bjork: A bagoly röpte

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Gabriel, Mia, Munch

Sorozat: Holger Munch és Mia Krüger 1.) Magányos utazó 2.) A bagoly röpte 3.) Őzike

Megjelent: 2016

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalszám: 440

Eredeti cím: Uglen

Műfaj: krimi, thriller

Tovább...

Samuel Bjørk: Magányos utazó

Minden ott kezdődött, hogy én gyanútlanul bevetődtem egy könyvesboltba azzal a teóriával, hogy én most csak nézelődöm és az agyamba raktározom a kívánságlistás könyveket, erre mi történt? Épp indulófélben voltam, mikor megláttam ezt a gyönyörűséget. És akkor megtörtént velem az, ami azért hozzávetőlegesen ritkán történik meg, de előfordul. Igen. Akik ismernek engem azok már tudják. Ez ismét a természetes kiválasztódás volt. Amikor meglátod a borítót, nem tudod ki az író, nem tudod miről szól, nem is ismerted, nem láttad még azelőtt a könyvet, de akkor és ott mégis rögtön tudod, hogy ez neked kell. Hát, ez a természetes kiválasztódás, ennek a kicsi hangnak mindig engednem kell. Úgyhogy hazajött velem. Én még soha életemben nem csalódtam ebben a természetes kiválasztódásban. Mindig vakon hiszek neki, mert eddig még sosem hagyott cserben, mindig egy kedvencet tudtam végül magaménak, miután engedtem neki. És most nem csalódtam, ahogy sosem.

Már nagyon régóta szerettem volna elolvasni egy skandináv író tollából született krimit, de valami ismert íróval akartam kezdeni, nos ez végül a természetes kiválasztódás miatt nem jött létre, ezért a még nem annyira ismert (legalábbis itthon nem) Samuel Bjork volt az első számomra. És az ő regénye alapján biztosan nem ez lesz az utolsó skandináv krimim. 

Ha ez eddig még nem lett volna nyilvánvaló a borító gyönyörűségesen csodálatos. A szárny, amelyet kitéptek helyéről, a sejtelmes erdő... tükrözi a regény hangulatát és teljesen helyénvaló a történet szempontjából. Brutálisan szép.

A történet már nem ennyire szép. Brutális, de teljesen más értelemben. Lélekszorongató, feszültséggel tölt fel. Sok szálon indulunk el. Pár főszálon és több kisebb mellékszálon, amikről nem is értjük, hogy függhet össze a főszállal. De összefügg. Minden összefügg.

Mia Krüger a világtól elszeparáltan él, visszaszámlál egészen a végig, amikor végre újra találkozhat a halott húgával. Az egykor hihetetlen képességekkel megáldott nyomozó most a halál küszöbén van és már majdnem enged a sötétségnek, amikor feltűnik régi barátja Holger Munch és egy egészen különlegesen brutális üggyel fordul felé. Mindenki tudja, hogy itt Miára lesz szükség. Holger Munch engedélyt kap arra, hogy újra létrehozza a különleges egységet, amely felderíti a gyilkost. A gyilkost, aki elrabolt egy kislányt, akit később holtan találtak, felöltöztetve, iskolatáskával, fellógatva, nyakukban egy Magányos utazó feliratú táblával. Később kiderül, hogy habár ő az első, de korántsem az utolsó áldozat. A gyilkos nem nyugszik míg véghez nem viszi az egész tervét, de vajon ki a célpont, mi motiválja? Mia ezen ügy erejéig félreteszi a halált és csatlakozik a különleges egységhez Holger és a régi csapat oldalán. Minden összefügg. Csak az összefüggéseket kell megkeresni, mielőtt még több Magányos utazót találnak.

A hangulat ködös, sejtető, figyelmet lebilincselő. A dolgok tipikusan úgy derülnek ki, hogy közben előbb nyomozunk mi, az olvasók, mint a nyomozók, mert az író pont egy leheletnyivel árul el nekünk többet, sejtetésszerűen ködben tartja a dolgokat és agyalásra késztet. Aztán magunkban átkozódunk, ha a nyomozó nem veszi észre az összefüggést, amit mi is csak sejtünk.

Engem teljesen lekötött, habár a krimik sokszor nem szoktak, merthogy sokan elhúzzák, elrészletezik a dolgokat, de ez most nagyon rám lett szabva. Jelenleg még az is tetszett, ahogy sok szálon futtatta az író a történetet, mert mindegyik összefüggött mindegyikkel. Mindnek megvolt a helye és habár valamelyikről azt hittem, hogy teljesen felesleges a történet szempontjából, a végére rájöttem, hogy mégis összefügg. Kellemes meglepetés számomra ez a könyv, mindenkinek meleg szívvel ajánlom, mert megszerettette velem a skandináv krimik borzongatós hangulatát. Olvassátok!

Samuel Bjork: Magányos utazó

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Gabriel, Mia, Munch

Sorozat: Holger Munch és Mia Krüger 1.) Magányos utazó 2.) A bagoly röpte 3.) Őzike

Megjelent: 2014

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalszám: 488

Eredeti cím: Det Henger en engel alene i skogen

Műfaj: krimi, thriller

Tovább...