Suzanne Collins: Az aratás hajnala

 Én komolyan nem tudom, miért kell még tovább erőltetni ezt a szériát. Az Énekedmadarak és kígyók balladája nem volt a kedvencem, ellenszenves karakterek, abszurdum.Ez jobban tetszett, és valószínű, hogy Haymitch karaktere miatt. Ő átitatta az eredeti Az Éhezők Viadala trilógiát, és - talán a filmben alakító színész miatt is - szerettem a karaktert, a háttértörténete érdekes lehetett, és az is volt.Az 50. Éhezők Viadala alkalmából kétszer annyi gyerek kerül az arénába, egy kitört lázadás miatt...

Tovább...

Sarah Lotz: A negyedik nap

 Folytatom azon sorozatok listáját, amik esetében már csak egy olvasatlan sorozatrészem maradt fenn. Ez egy nagyon régóta várakozó regény, aminek az első részét a maga rejtélyességével, Lost hangulatával és King stílusával nagyon szerettem.Míg az első kötet egy repülő horrorjába engedett bepillantani, addig ez a második egy luxushajón rekedt embertömeg nyomorába, ami ha lehet, még nyomasztóbb volt.Nem is emlékeztem arra, hogy ennyire jó ez az író – olyan szinten lebilincselt a maga Stephen...

Tovább...

Cixin Liu: A ​háromtest-probléma

 A sorozat kapcsán akartam belevágni a trilógiába, és mert valahogy távolról érzékeltem, hogy egy igencsak komoly, elgondolkodtató, összetett és valahol zseniális alkotásról van szó, pedig nem sokat tudtam róla.Igazam is volt. Ahogy az ember olvassa, egyszerűen rájön, hogy ez valami nagyszabású, valami egészen egyedi és olyannyira bonyolultan összetett, hogy nem értem, hogyan lehet ezt megérteni, nemhogy megalkotni.Ne is kérje senki, hogy bármit is eláruljak a sztoriról, mert ezt nem lehet...

Tovább...

Sarah J. Maas: Macskanő - Lélektolvaj

 Mivel igyekszem kiolvasni minden Maas regényt, ezért egy rövidebbel kezdtem. Nemcsak az írónő miatt volt kedves a szívemnek ez a könyv, hiszen köztudottan képregényrajongó hírében állok. Így tehát nem volt kétséges, hogy valamilyen szinten tetszeni fog ez a könyv, és mindegyik kötete – bár nem értem, miért nem egy sorozatnak minősülnek – a polcomon csücsül már jó ideje.Catwoman és Nightwing párosa kapcsán egy nagyon könnyed, bohókás ifjúsági limonádéra számítottam, hát nagyon tévedtem...

Tovább...

Leiner Laura: Közhelyek

 A Szent Johanna Gimi előtti művek közül az utolsó a sorban, és én lélekben fel voltam készülve egy 300 oldalas tömény lehúzó szenvedésre, ahogy Leinert ismerem, semmi jót sem vártam ettől a könyvtől, már a cím és a borító előrevetítette nekem, hogy itt komoly rinyálás lesz...Hát, nem azt kaptam, amit hittem, közelről sem. Engem is meglepett, hogy Leiner Laura egyik legerősebb művéről van szó, ha nem, a legerősebbről.Gondoltam, egy kis könnyed Leiner-könyv még belefér minden más előtt, hogy...

Tovább...