Sarah J. Maas: Macskanő - Lélektolvaj

 

Mivel igyekszem kiolvasni minden Maas regényt, ezért egy rövidebbel kezdtem. Nemcsak az írónő miatt volt kedves a szívemnek ez a könyv, hiszen köztudottan képregényrajongó hírében állok. Így tehát nem volt kétséges, hogy valamilyen szinten tetszeni fog ez a könyv, és mindegyik kötete – bár nem értem, miért nem egy sorozatnak minősülnek – a polcomon csücsül már jó ideje.

Catwoman és Nightwing párosa kapcsán egy nagyon könnyed, bohókás ifjúsági limonádéra számítottam, hát nagyon tévedtem (de jó értelemben). Bár DC lévén azért sejthettem volna, hogy nem lesz ez olyan laza, hisz Gotham mindig is a sötétségéről volt híres.

Selenát elszakítják húgától, ezek után az Árnyak Ligájának szárnyai alá kerül és Gothambe visszatérve belülről próbálja lerombolni a bűnözői rendszert. Az érme másik oldalán a Batman által képzett Luke áll, aki a háborúból hazaérve PTSD-ben szenved, s borzalmas emlékeit úgy tudja igazán elűzni, ha az utcákon üldözi a bűnt.

Ez már így lefestve önmagában is elég deep és komor, és ehhez méltón valóban egy nehéznek mondható, komoly témákat boncolgató történetet kaptunk, amit közel sem lehet könnyednek titulálni.

Ennek megfelelően nagyon tetszett. Nem is hittem volna, hogy ennyire bele fogok tudni mélyedni, de a komolysága csak még nagyobb élvezeti faktort adott neki. A karaktereket szerettem, főleg a kettejük közötti dinamikát. Akciódús volt, ugyanakkor néhol humoros.

Lehet, hogy előveszem a közeljövőben a többit is – holott tudom, hogy más írók tollából születtek, de ez csak még kíváncsibbá tesz, hogy mind ilyen jó-e.

Sarah J. Maas: Macskanő - Lélektolvaj

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Selina, Méregcsók

Megjelent: 2018

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 416

Eredeti cím: Catwoman: Soulstealer

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy