19 / 100 könyv. 19% kész!

vasárnap, március 28, 2021

C. S. Forester: Greyhound

 
Egy ideje már gyengéim az igaz történeten alapuló történelmi filmek, sorozatok és könyvek.

A Greyhoundra persze Tom Hanks miatt figyeltem fel, ha őt vegyítjük egy történelmi művel, abból rossz dolog nem sülhet ki.

A második világháború közepébe csöppenünk, egy George Krause nevezetű fragettkapitány viszontagságos küzdelmét élhetjük át, amint a jeges óceánon igyekszik helyt állni, s véghezvinni feladatát az ellenséges erők támadásai közepette. Minden döntés életekbe kerülhet. Minden ember az ő felelősségével dolgozik, minden perc számít, minden üzenet pontos figyelmet kíván.

Bár a filmet még nem láttam, meg fogom nézni, s valószínűleg ez jobban is fog működni a vásznon. A történet és a tálalás - a megtörtént eseményeken alapulva - nem hatásvadász, a film valószínűleg az lesz.

A könyv azonban önmagában tényszerű, a fragettkapitány szemszögében marad, nem tekint ki a gondolatai közül. Forester alkotása a tömény történelmen belül sikeresen megalkotott egy feszült atmoszférát és feszültséget, aminek persze mi, olvasók, csak egy töredékét élhettük át, mint amit akkoriban a legénység első kézből átélhetett. És ez ijesztő.

Köszönöm szépen a könyv élményét a Partvonal Kiadónak!

C. S. Forester: Greyhound
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 1955
Kiadó: Partvonal Kiadó
Oldalszám: 320
Eredeti címThe Good Shepherd
Műfaj: történelmi

vasárnap, március 21, 2021

Gregus Gábor: Megjelöltek

 
Hát ez érdekes volt.
Gregus Gábor stílusa nem ismeretlen a számomra, de most egy másfajta művel készült, mint az Elmezavar.

Kezdjük egy kicsit a borító és cím nézegetésével. A jel előrevetít egy végtelen ciklust, egy szimbólumot, ami végigkíséri a sztorit, egy érdekes disztopikus atmoszférát vetít előre, ami felidézheti Az Éhezők Viadalát, a Beavatottat és társaikat - és ha eddig megyünk a tippelgetésben, nem tévedünk nagyot.

A cím is ezen a vonalon marad, de egy érdekes elkülönítéssel él. (Ki tudja, hogy szándékos-e, vagy sem.) A Megjelöltek ugyanúgy működik Meg-Jel-Öltek elosztásban is, és mint azt az olvasó tudja, a történetben központi szerepet játszik a jel és az ölés is. Szóval ez így tetszett.

Amit Gregus Gábor lefest előttünk az egy hétköznapi életbe beágyazódott "természetfeletti viadal", ami évente kerül megrendezésre és a kiválasztottak, miután kiválasztják saját fegyverüket, az éves eseményen kihívnak valakiket, majd aki nyer, az tovább él, mint egyébként, aki veszít, annak a maradványai egy ősi szerkezetbe kerülnek.

Röviden, tömören. Az alapsztori mindenképpen érdekesnek nevezhető. Megannyi kérdés felmerül az emberben, amint olvassa a sorokat. Miért ezek az emberek a kiválasztottak? Mióta működik ez az éves viadal? Hogy működik? Miért létezik? És maga a viadal részletei: mi alapján választanak fegyvert? Mi lesz azokkal, akik meghalnak? Hová tűnik a gépezet egyébként? Hogy kaphatnak hosszabb életet a nyertesek?

Megannyi, megannyi kérdés, ami természetes, hogy felmerül az olvasóban. Az érdekes része az, hogy maga a főhősünk is végigmegy egyfajta megkérdőjelező folyamaton. Míg a regény elején hamar elveti a kérdéseket és rálegyint, hogy mit számítanak a válaszok, úgyse kap soha egyet sem; addig ahogy haladunk a történetben egyre több és egyre kíváncsibb kérdés égeti az elméjét. Ez a fajta válaszkeresés központi tényező a történetben.

Ez a megkérdőjelezés kellemes sejtelmességet kölcsönzött az eseményeknek, ezért hagytam magam sodródni az árral. Megismerhettem az eleinte érzéketlen, majd szerelembe eső főhőst, a mellette kikötő főhősnőt, az érdekesen összeállított "főgonoszt", az imádnivalóan mackós legjobb barátot... S eközben jöttek az érdekesebbnél érdekesebb nevek: Szikra, Herceg, Behajtó, Plazma, Indigó... Kitalált nevek, mintha ezzel is elvonatkoztatnának a főhősök az eközben dúló hétköznapi világtól.

Előrehaladva kezdenek felsejleni dolgok: egy tudós, aki szintén a megszállottja a válaszok kutatásának, ahogy a főgonoszunk is egyre inkább keresi a nagy megoldást. Az olvasó pedig agyal. És az író előtörténete miatt - Elmezavar ugye - én akaratlanul is egy nagy csavart vártam, egy meta-fordulatot: esetleg egy virtuális valóságról van szó, amibe menekülnek az emberek a hétköznapi élettől? Magyarázatot adna a furcsa nevekre, a kihívásokra, egyfajta Mortal Kombat virtuális aréna keretein belül. Érdekes elgondolás. Tetszett is volna.

Mire pedig az olvasó a végére ér, kap egy nagy maflást. Félreértés ne essék, imádom az olyan műveket, amik agyalásra ösztönöznek, amik "elvárják" az olvasótól, hogy próbáljon rájönni, mi lehet a háttérben. A Megjelöltek tökéletesen ilyen alkotás. De ehhez társulnia kell egy végkifejletnek, egy (akár részleges) magyarázatnak. Mert az olyan művek is érdekesek, amelyek valamilyen szinten választási lehetőséget adnak az olvasónak egy befejezésre: gondold tovább, éljen az elmédben tovább a történet!

De jelen esetben nemigen kaptunk semmit. Ami pedig ötletem volt, az is hamar megbukott. Ilyenkor persze igyekszem rájönni, mi lehetett az üzenet. A folytonos megkérdőjelezése a dolgoknak esetleg utalhat a világ megválaszolatlan kérdéseire, a sors és véletlenek kérdéskörére, az univerzum nagy rejtélyeire, amiket mi, kis emberek, sose fogunk megtudni, bárhogy igyekszünk. Vagy az ember ne is keressen magyarázatot, mert egy egyszerű sci-fi vagy fantasy regénnyel volt dolgunk - de ezzel meg az a baj, hogy a Megjelöltek olyan nagy feneket kerített a kérdések feltevésének, hogy akaratlanul is ezt tűzi ki célul az olvasó maga elé.

Nem tudom. A sztori jó. A karakterek briliánsak. A felépített kártyavár érdekes, de az alapjait nem mutatták meg nekünk, ezért csak pár kártyát látunk egy lehetséges kártyarengetegben. Ha nem lesz folytatása - amit erősen kétlek - akkor csak azt tudom mondani, hogy ennek egy mögöttes üzenetet tulajdonított az író: ne keress válaszokat, mert úgysem kapsz sosem!

Köszönöm szépen a könyv élményét, Gregus Gábor!


Gregus Gábor: Megjelöltek
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2021
Kiadó: Mogul Kiadó
Oldalszám: 252
Eredeti cím-
Műfaj: fantasy