20 / 100 könyv. 20% kész!

csütörtök, április 30, 2020

Marie Rutkoski: A nyertes átka


Legelőször a trilógia gyönyörűséges borítóiba szerettem bele. Az egyik legszebb trilógia a polcomon, komolyan. Imádom. A színek, az összeállítás...

Valahogy már a megjelenése körül éreztem, hogy ez egy olyan történet lesz, ami nekem íródott. Valami húzott felé, ez ritkán előforduló dolog nálam, és általában mindig pozitív végkimenetele van. Ez ezúttal sem volt másképp.

Marie Rutkoski egy nagyon érdekes fantasy világot fest le előttünk gazdagokkal és szegényekkel, egy felkelésekkel, intrikákkal teli társadalmat, ahol sose tudni, kiben lehet megbízni. Ki az elnyomó, s ki az elnyomott?

Kestrel vagyonos családból származik, a hírhedt tábornok leánya, aki nagy döntés előtt áll: belép a seregbe apja nyomdokait követve, vagy megházasodik és családot alapít. De Kestrel valahogy egyik felé sem húz. Jó harcos, de nem kiemelkedő; nagyon okos, mégse tökéletes stratéga, férje mögé bújó otthoni feleség meg aztán pláne nem akar lenni.

Élete akkor kezd felborulni teljesen, mikor megvesz egy rabszolgát a piacon - jóval ára felett. Arin makacs, nagyon okos és magának való. S ezzel a vétellel megindult egy olyan dominóeffektus, ami Kestrel egész életében hatalmas fordulatot jelent.

Olvastam az írótól, hogy a könyv egy közgazdaságtani elméleten alapul, "a nyertes átkán" - amiről a címet is kapta a könyv - amely szerint egy licitáló egyszerre nyer és veszít. Érdekes elmélet, ami köré egy még érdekesebb világot épített az író, egyszerűen tetszett, hogy elmagyarázta nekünk, mégis miből született meg Kestrel és Arin története.

Arin és Kestrel karakterei rögtön megfogtak, a meghúzódó, megfontolt, okos rabszolga és a makacs, harcra kész úrilány, akik egy háború kellős közepén találják magukat, ahol bármikor könnyedén fordulhat a kocka. Az olvasó rögtön akarva-akaratlan tudja, hogy ebből szerelem lesz - ekörül volt egyetlen problémám csupán.

A történet éppúgy megnyerő, a rövid fejezeteknek hála siklik az ember szeme a lapokon, könnyen emészthető, mégsem egyszerű, árulások, titkok, fordulatok vannak a lapokon. Nem bonyolódik bele az ember, mégis teljes mértékben leköti a figyelmet.

Tehát szerethető szereplők, érdekes és olvasmányos történet. Mégis, valahogy azt éreztem, valami hiányzik. Erre a választ az írásmódban találtam meg. Mostanában feltűnt, hogy nagyon rászoktam az E/1 személyre, aminek során a szereplők gondolatai valahogy közelebb hozzák az érzéseiket az olvasóhoz.

Időnként egyenesen zavar az E/3 személy, mert sokkal nehezebb úgy írni a könyvet, hogy egy elbeszélő írja le a szereplők gondolatait és érzéseit. Valahogy úgy érzem, ezzel épít egyfajta falat az olvasó és a szereplők között - és ez a közvetett kapcsolat számomra sokszor ront az élményen. Igen ritka az, hogy még így is közel érzem magam a karakterekhez - nagyon jó írónak/fordítónak kell lenni hozzá, hogy még így is azt érezzem, hogy a szereplő akár én is lehetnék.

Nem tudom. Számomra ennél a könyvnél ez visszavett. Minden tökéletesen klappolt, ezt az egyet kivéve. Távol éreztem magam a karakterektől, nem teljesen éltem át az érzéseiket, vívódásaikat. Mennyivel többet dobott volna a dolgon, ha Arin és Kestrel gondolatait olvashattam volna... De ezt félretéve is nagyon szerettem, és mindenképp folytatni fogom.

Marie Rutkoski: A nyertes átka
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Arin, Kestrel
Sorozat: A nyertes
1.) A nyertes átka
2.) A nyertes bűne
3.) A nyertes csókja
Megjelent: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 366
Eredeti cím: The Winner’s Curse
Műfaj: disztópia, fantasy, ifjúsági, romantikus

szerda, április 15, 2020

Stephen King: A ragyogás


Ezúttal Stephen King egy kiemelkedően híres műve következett a sorban, amit egyszer már elkezdtem olvasni, de valamiért félbemaradt, a filmet láttam (a Jack Nicholson félét), és mivel egy kultikus művéről van szó, sokkal több gondot fordítottam az olvasására is.

Valamiért az emberek többségének A ragyogás jut eszébe, ha Stephen King neve felmerül. Mi jut eszébe először az embernek a műről? A szálloda, kellögem, és a film egy szintén kultikus jelenete az ikrekkel meg a véres lifttel. De miből is indult ez a kultikus alkotás?

Jack feleségével és fiával, Dannyvel egész télre egy eldugott szállodába költöznek, ahol Jack gondnoki munkát végez. A téli havazások teljesen elszigetelik a szállodát a külvilágtól. De vajon mi rejtőzhet egy régi, nagy tiszteletnek örvendő, híres szálloda falai között? A megannyi összejövetel, híresség, a szobákban és termekben megbújó titkok, viszonyok, gyilkosságok...

King ismét olyan személyiségeket elevenített meg a lapokon, akik emberiek, vétkesek, Jack ismét megtestesíti a hibákkal rendelkező középszerű embert, aki nagyra vágyik, de sose éri el saját gyarlósága miatt. A gyenge elméje, amely alkoholizmusra készteti, a dühkitöréseihez vezet ,végül addig süllyeszti a fertőben, hogy kirúgják, miután egy diákját bántalmazta, pár évvel azelőtt pedig egy dühroham folytán eltörte Danny karját.

Mindez egyenes ágon vezetett ahhoz a leépüléshez, amit a szálloda majd kivált belőle. King az emberi elme gyengeségét állítja szembe az erősségével, mintha csak a szálloda szellemei igazából életünk függőségeit, erkölcstelen tetteit, s rossz gondolatait képviselnék, mik a gyengébb elméken elhatalmasodnak, s az erősebbek ellenállnak nekik. Vagy megint túl mély hátteret képzelek egy King mű mögé...

Danny kiemelkedik, mint a történet gyermeki, ártatlan lelke, aki még efelett is különleges, ugyanis a hozzájuk hasonlóak elnevezésével: ragyog. Szellemeket lát. A képessége határai nem voltak teljes mértékben kifejtve, de érzékelésem szerint nemcsak szellemeket lát; érzéseket, hangulatokat, eseményeket érzékel, gondolatokban olvas, esetenként jövőt-múltat lát. A történet szerint nem egyedül van a világon ezzel a képességgel, de kiemelkedik a többiek közül.

Valahol sajnáltam, hogy ez csak a szállodára szűkült. Danny az eddigi legérdekesebb King karakter, akiről eddig olvastam. A képessége már önmagában elég ahhoz, hogy lekössön. Ezért is örülök, hogy megannyi év után King úgy döntött, megmutatja nekünk, mi is történt Dannyvel az eset óta az Álom doktorban.

King ért ahhoz, hogy nyomon kövesse és leírja egy elme teljes leépülését. Szinte ijesztő volt olvasni, szellemek ide vagy oda. A hangulat így is hátborzongató volt, főleg mikor elértük a teljes őrületet, bár azt mondanám, ezt sokkal hamarabb is elérhettük volna, a történet sok aspektusa felesleges szócséplésnek tűnt, de mint tudjuk, King a pontosság és részletesség híve.

Végül - bár a körülményekhez nem illően - de ez egy remek King mű, nem a legjobb, de nem is gyengébb. Szimplán erős, főleg Danny miatt, a maga fénykorában pedig azért lehetett oly sikeres, mert a horror műfaj akkor dívott igazán.

Stephen King: A ragyogás
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Danny
Sorozat: A ragyogás
1.) A ragyogás
2.) Álom doktor
Megjelent: 1977
Kiadó: Európa Kiadó
Oldalszám: 500
Eredeti cím: The Shining
Műfaj: horror, pszicho-thriller, thriller

péntek, április 10, 2020

Rachel Hawkins: Kísértetsuli


Egy újabb befejezett sorozatot tudhatok magam mögött. A Hex Hall egy egyszerű, mégis könnyed és szórakoztató sorozat volt, szerethető szereplőkkel, mulattató párbeszédekkel, Harry Potter szintű varázsvilággal, fordulatos cselekményvezetéssel. Minden megvolt benne, ami kell.

S bár Sophie és Archer története lezárult, Rachel Hawkins valamiért úgy döntött, alkot egy mellékkötetet, amiben bár ők nem tűnnek fel, említve vannak. Helyettük Izzy került a középpontba, aki anyjával szörnyekre vadászik, s egy rosszul sikerült eset után, az anyja egy gimnáziumba küldi Izzyt egy egyszerű esethez - amiről később kiderül, mégse olyan egyszerű.

Valamiért olyan Supernatural érzetem volt ezzel a "szörnyekre vadászunk, nincs rendes életünk, sose jártam iskolába, nem tudom, milyenek a hétköznapi dolgok anya-lánya" felállással. Izzy nővére eltűnt egy szerencsétlen incidens során, azóta is őt keresik, de nem bukkannak a nyomára. Mintha az Odaát lenne kicsit átalakított, női változatában.

Izzy persze kétkedve bár, de beleveti magát a gimis életbe, ahol különcökkel ismerkedik meg, köztük a "talán mágus" Dexterrel, s nemsokára kiderül, hogy az egyszerű esetnek indult dolog mögött egy sokkalta bonyolultabb ügy húzódik meg. A felgöngyölítése közben Izzy azon veszi észre magát, hogy barátokra lelt, és talán nem is akarna ismét továbbállni...

Nagyon aranyos párbeszédek nevetettek meg, csak úgy siklottam az árral, tetszett Hawkins könnyedsége; egyszerű olvasni, szórakoztat, kikapcsol. Szeretem az ehhez hasonló varázsvilágokat, igazából ezekben a határ a csillagos ég.

Azonban nem teljesen értem a sorozat lezártságát. Ugyanis Izzy nővérének ügye továbbra is a háttérben lebegett, nem oldódott meg, ezt az elsimítatlan szálat pedig idegesítőnek érzem, főleg ha az írónő nem akarja lezárni. Na nehogy már ne tudjam meg! Szóval nem tudom, várom azt a folytatást, hátha elérkezik.

Rachel Hawkins: School Spirits – Kísértetsuli
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Izzy, Dexter
Sorozat: Hex Hall
1.) Hex Hall
#School Spirits - Kísértetsuli
Megjelent: 2013
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 246
Eredeti cím: School Spirits
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus

csütörtök, április 09, 2020

R. Kelényi Angelika: A lánynevelde I.


Ismét el vagyok ájulva a borítótól, a sorozat egyszerűen az egyik kedvencem borítók terén, ahogy maga Az ártatlan sorozat is.

A Mennyei bűnök kétrészes történet után a Riva nővérek a A Lánynevelde kétrészes sztorival folytatódik, sajátos sorozatvezetéssel. Mintha két testesebb kötetet vágott volna félbe.

A már olyannyira megszeretett Marco és Blanca kettőse - reményeimnek megfelelően - visszatekintenek a lapokról. Évekkel később járunk, Blanca immár Christinaként az intézet élén, mint komoly igazgatónő áll, régi énjét maga mögött hagyva. Marco eközben magánnyomozóként tevékenykedik, ám hiányolja a régi napok kihívásait.

Nagyon jólesett továbbkísérni a már megszeretett karakterek sorsát. Ha másra nem, erre tökéletesek a folytatások. Szívet melengető volt Marcot és Christinát egy párként megismerni.

Tetszett Blanca/Christina jellemfejlődése. A kezdetben is erős, ámde sebezhető lánykából egy magabiztos, független, belevaló nő lett, aki mindent megtesz a gyengékért és gyermekekért. Sőt, arra tanítja őket, hogyan védjék meg önmagukat, menedéket szolgáltat számukra, szívén viseli a sorsukat. A két húgával való kapcsolata is érdekesen alakult, főleg a fiatalabbal kapcsolatos előző részben kiderült fordulat kibontakozása érdekelt. És úgy érzem, hogy ez majd csak a következő kötetben fog kiteljesedni.

Ismét egy nagyobb bonyodalom kezdett kibontakozni Marco nyomozása - egy úri hölgy kérte fel férje felkutatására, aki már napok óta eltűnt - és a Christina által befogadott bántalmazott gyermek esete között, ami megint csak felvezetést kapott A lánynevelde I.-ben, és csupán majd a második kötetben látszik megoldódni.

A kötet egy érdekes új karaktert is felvezetett, a csöndes, képzett Luisát, akinek sorsáról nagyon szívesen olvasnék akár egy külön kötet keretein belül is - ahogy Leonáról is felnőttként - lehetőségekben tehát nem szűkölködik a sztori - legalábbis részemről. Ki tudja ugyanis, mi következik A lányneveldét követően. Már nagyon várom a folytatást, hogy megtudjam, ezúttal mivel is zárul ez a kaland.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

R. Kelényi Angelika: Lánynevelde I.
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Marco
Sorozat: Riva nővérek
2.) Mennyei bűnök II.
3.) Lánynevelde I.
4.) Lánynevelde II.
Megjelent: 2019
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 360
Eredeti cím: -
Műfaj: krimi, romantikus, történelmi

kedd, április 07, 2020

Stephen King: Borzalmak városa


Nos, ez egy érdekes élmény volt. Stephen King második műve a Borzalmak városa, ezért bele is vetettem magamat. A Carrie után nem számítottam egy mai szintű összetett műre, ez mégis - valamilyen szinten - annak sikerült. 

Valahogy élesen elüt a Carrie egyszerűségétől, bár itt is felbukkantak a King írói karrierjének hajnalán ismert zárójeles gondolatok, mégis valamivel testesebb, összetettebb olvasmányról van most szó.

Valahogy nem gondoltam volna, hogy King a vámpírtémához fog nyúlni. Sokáig azt hittem, hogy az írón lesz a hangsúly, hogy amint megérkezett a városba, és pontosan az történik, amit elkezd leírni, valamiféle valóság-koncepció lesz ebből, de túlgondoltam a sztorit.

A végére egy igen egyszerű vámpírsztori kerekedett, ahol ismét az egyszerű emberek és a szörnyek között harc válik a történet középpontjává.

Tipikus King hangulat, a szereplők viszont közel sem felejthetetlenek, most nem sikerült olyan személyiségeket alkotni, akik sorsáért köröm rágva olvasom a sorokat, nem igazán érdekelt, ki él, ki hal. Ez a történet egy gyengesége volt számomra. A vámpírok tipikus Anne Rice szerűek voltak, a tipikus legendabeli elemekkel.

Úgy elvoltam a történettel, de nem King legjobb művéről van szó. Tisztában vagyok vele, hogy vannak Kingnek nagyon erős alkotásai, vannak jó történetei, és számos pocsék sztorit is papírra vetett már. Nem vagyok teljesen elfogult vele kapcsolatban, erre is fel voltam készülve. Ez most egy gyengébb alkotása, ez még közel sem veszi el a kedvem a többi művétől.

Stephen King: Borzalmak városa
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 1975
Kiadó: Európa Kiadó
Oldalszám: 624
Eredeti címSalem's Lot
Műfaj: fantasy, horror, thriller