5 / 100 könyv. 5% kész!

szombat, szeptember 26, 2020

Bernard Cornwell: Csatadal


Most kezdtem azt érezni, hogy a sorozat igazán különbözik a regény cselekményeitől. Nagyobb időugrásokat változtattak, áthelyezték a cselekmények helyét az idővonalon, így egy egészen más cselekményrendszer jött létre, de nem bántam.

Az Erikkel és Siegfriddel történő hadakozás egészen más fennhangot kapott a könyvben, ismét csak azt tudom mondani, hogy bár stratégiai szempontból a könyv sokkal történelemhűbb és részletesebb, a sorozat viszont emberi oldalról részletesebb, mint például Erik és Aethelflaed kapcsolata, ami szépen alakult ki a sorozatban, a könyvben Uhtred egyedüli szemszöge miatt.

Amit továbbra is sajnálok a könyv részéről, az Alfréd és Uhtred kapcsolata. A könyvben Uhtred mélyen gyűlöli, bár tiszteli Alfrédot. A sorozat egy sokkal inkább enyhe barátságon alapuló, mégis folytonosan viszálykodó kapcsolatot mutat be.

Cornwell még mindig leköt, örülök, hogy rátaláltam Uhtred történetére, hamarosan folytatom is.

Bernard Cornwell: Csatadal
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Uhtred, Finan, Aethelflaed
Sorozat: Angolszász históriák
4.) Csatadal
5.) Felperzselt vidék
6.) Királyok alkonya
7.) A pogány hadúr
8.) Az üres trón
9.) Warriors of the Storm
10.) Flame Bearer
11.) War of the Wolf
12.) Sword of Kings
Megjelent: 2007
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 382
Eredeti cím: Sword Song
Műfaj: történelmi

csütörtök, szeptember 17, 2020

Saul Austerlitz: A jóbarátok-generáció


Nem tudom, mikor kezdődött, de azt tudom, hogy részint a sorozaton nőttem fel, tinédzserkoromban még nagyobb lett a rajongásom a Jóbarátok iránt, szinte betéve tudtam a jeleneteket és a párbeszédeket. Később a sorozatot felváltották más sitcomok, ahogy az lenni szokott: Két pasi meg egy kicsi, Így jártam anyátokkal, Agymenők... stb.

De mindig vissza-vissza kacsintgattam a jó öreg Jóbarátok felé. Nemrégiben újra nagyon sokat nézem, mind a televízióban, mind elölről kezdtem nézni a Netflixen, ezúttal eredeti, angol szinkronnal. És még mindig imádom, még mindig nevetésre fakaszt...

Régen bele se gondoltam igazán, hogy a Jóbarátok több, mint egy nevettető sorozat, ami az ember szíve csücske; hogy a maga korában, majdnem harminc évvel ezelőtt a Jóbarátok egy jelenség volt, egy életérzés, stílus, amit mindenki a magáénak akart tudni.

Hogyan jött a sorozat ötlete? Milyen emberek tollából? Hogyan történt a szereposztás? Mik állnak egy-egy jelenet mögött? Mit gondoltak a színészek? Hogy nőtte ki magát a sorozat ennyire ikonikussá? És még sok más kérdésre választ kaphatunk A Jóbarátok-generációból.

Nem volt kérdés, hogy beszerzem a könyvet. Sokáig emésztgettem, mégis tetszett, ez a sorozat tipikusan az a fajta, amiről szívesen tudok meg bármilyen kis színfalak mögötti információt. Habár egyes aspektusaiban nem értettem egyet a könyv szerzőjével (lásd Ross és Rachel kapcsolata, Ross személyisége - akit én csak azért is kimondottan szerettem), mégis élveztem minden egyes sorát.

Nem tudom, meg tudnám-e mondani, miért szeretem még mindig ennyire a sorozatot. Ennyi év után. Pedig mikor elkezdődött a sorozat, még nem is éltem, nem ebben a generációban nőttem fel. Később csatlakoztam be.

Szeretem a szereplőket. Mindegyiket. Főleg Phoebe szabad szellemiségét, akivel sokszor igyekszem azonosulni, és Chandler folytonos humorizálását. Szeretem Ross és Rachel huzavonáját, Joey és Chandler barátságát, Monica maximalizmusát - úgy összességében az abszurd szituációkat, a szellemes párbeszédeket, a mindennapi életbe illő jeleneteket és helyzeteket. Lehet, ez nem is igazán szorul magyarázatra. Hisz mennyien vannak oda érte mind a mai napig. A könyv tökéletes nosztalgiadarab, minden rajongó találni fog benne valamit, ami tetszeni fog neki.

Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2020
Kiadó: XXI. Század Kiadó
Oldalszám: 430
Eredeti címGeneration Friends
Műfaj: dokumentumkönyv

vasárnap, szeptember 13, 2020

Cassandra Clare: Mennyei tűz városa


Hát nem is tudom...

Ez a sorozat a végére annyira vegyes érzéseket keltett bennem. Emlékszem még, mennyire imádtam az első három kötetet, többször is olvastam őket, odavoltam a karakterekért, a történetért, a világért, a humoráért.

Többszöri olvasásra is szerettem az első három kötetet, szóval nem bennem változott meg valami, hanem a sorozat további három kötetében.

A negyedik rész Simon központúsága még jó is lehetett volna, de még ott is szerelmi háromszög alakult. Az ötödik kötetet nagyon megsínylettem. A sorozat átment egy szenvedésbe Jace és Clary szempontjából, folyamatosan volt valami, ami miatt nem lehetettek együtt, holott már alig vártam a harmadik kötet után, hogy együtt lássam őket. Aztán jött a "más irányít engem", meg a "nélkülem nagyobb biztonságban vagy"... stb. És untam.

Emellett az egész cselekmény csak a párkapcsolati problémákról szólt. Clary és Jace, Simon és Isabelle, Alec és Magnus, még Jocelyn és Luke is... Sok volt, unalmas volt, nyűglődés volt.

A Mennyei tűz városa szintén erre hegyeződött ki. És persze újra kaptunk valamit, ami miatt Jace és Clary nem lehetnek teljesen együtt... Sebastian egy unalmas főgonosz volt. Banális célokkal, abszolút negatív karakter, semmi vívódás, mélyebb agenda (ami apja esetében jelen volt), és mindehhez még társult egy Trónok harca szerű morbid vérfertőzés iránti hajlam is. Miért kellett?

Szeretem az írónőt. Még mindig. Szeretem az árnyvadász világot. Még mindig. De ez a sorozata, A Végzet Ereklyéi számomra kifújt az első három kötet után és kész.

Cassandra Clare: Mennyei tűz városa
Értékelésem: Csalódás
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: Simon
Sorozat: A Végzet Ereklyéi
6.) Mennyei tűz városa
Megjelent: 20124
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 650
Eredeti cím: City of Heavenly Fire
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy