Tavi Kata: Szívkeringő

Nagyon rég - évekkel ezelőtt - olvastam a Sulijegyzetek sorozat első három kötetét. A negyedik ott csücsült a polcomon, mióta megjelent. Mindig jött valami más, valami új, ezért Tavi Kata négyrészes gimis sorozata faképnél lett hagyva.

Manapság próbálok elővenni ilyen sorozatokat, amikből már csak egy-két részem maradt hátra, amiket régen szerettem, és amiket most be szeretnék fejezni, hogy ne üljön olvasatlanul az az egy-két rész a polcon.

Ezért elővettem a Szívkeringőt. Nem mondanám, hogy a borítószavazáson az nyert, amelyiket én szerettem volna, ez a borító valahogy nekem túl nyálas, nem tetszik.

De akkor nézzük a sztorit. Végzős év van a Duna-parti Gimnáziumban. Krisztián és Lilla a kapcsolatuk következő lépcsőjére készülődnek, Márk eközben érdekes családi drámába keveredik, Kristóf és Jázmin között nincs minden rendben, Flóra pedig láthatóan titkol valamit, míg Ákos és Gréta egész jól megvannak.

Közeledik a keringő, az egyetemekre való felvételi, az érettségi, ám ezt a sok hajtást színesebbé és bonyolultabbá teszi a sok baráti- és szerelmi dráma, ami mindennapos a kis csapat életében.

Eleinte féltem, hogy nem fogok tudni visszarázódni, homályosak voltak a karakterek, egyvalaki emelkedett ki köztük annyira, hogy emlékezzek rá: Márk. A többiekkel kapcsolatban erőlködnöm kellett olvasás közben, a kapcsolatok se voltak meg Krisztiánon és Lillán kívül. Közel sem olyan élénkek a karakterekről az emlékeim, mint például A Szent Johanna Gimivel kapcsolatban, ami árulkodó.

Arra viszont emlékszem, hogy szerettem a sorozatot. És amint kezdtek a helyére kattanni ezek a dolgok, ez a rész is magával ragadott, szinte két nap alatt felfaltam. Meglepett, mennyire gyorsan és folyékonyan sikerült felvennem a fonalat.

Lilla és Krisztián kapcsolata kicsit fárasztott, bár értékelem, hogy az írónő is boncolgatta az első alkalmas témát. A baj abban lehet, hogy én eleve nem Krisztiánnak drukkoltam... Kristóf és Jázmin párosa valahogy folyton Zsoltit és Kingát juttatta eszembe, Ákos és Gréta aranyosak voltak, de nagy betekintést nem kaphattam a kapcsolatukba.

Az igazán favorit karakterem továbbra is Márk maradt, és nem győztem imádni, hogy saját gondolatos fejezeteket kapott. A még nagyobb meglepetés és imádat akkor tört rám, amikor Flóra és Márk között kialakult valami. Nem tehetek róla, imádom Márk karakterét és apró törést okozott, amikor rájöttem, hogy az írónő Krisztiánt és Lillát akarta összehozni. De ezzel némiképp kárpótolt.

Persze, még mindig elmondható a sorozatról, hogy például A Szent Johanna Giminél azért reálisabb, komolyabb képet mutat a mai tinédzserekről, nyilván komolyabb témákat is boncolgat, de ez az utolsó kötet úgy tűnik, sokkal inkább az elsimításokra koncentrált, valamint a happy end megágyazására.

Mindazonáltal engem kikapcsolt, szerettem, örülök, hogy befejezhettem egy szeretett sorozatomat.

Tavi Kata: Szívkeringő

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/2

Kedvenc szereplő: Márk

Sorozat: Sulijegyzetek 1.) Nyitótánc 2.) Ballépések 3.) Táncvarázs 4.) Szívkeringő

Megjelent: 2017

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 448

Eredeti cím: -

Műfaj: ifjúsági, romantikus

Tovább...

Tavi Kata: Táncvarázs

Karácsonyi megszokás. Mindig van egy sorozat, amely a karácsonyhoz kötődik, mert mindig az ünnepek körül jelenik meg az új része. Ilyen volt régen Marie Lu trilógiája és most, mivel az véget ért, Tavi Kata Sulijegyzetek című sorozata vette át a helyét.

Kicsit merengjünk el az előző részekről. Az első résszel kapcsolatban sokaknak voltak fenntartásai, mert akarva-akaratlan is A Szent Johanna Gimire asszociáltunk legtöbben a történetet olvasva. Sajnos, kénytelen vagyok felhozni a párhuzamot. Az első rész végül mégis kivívta az egyediségét, a második rész pedig már egyenesen kedvencemmé vált. Meglepő fordulatként. A harmadik kötet pedig evidens, hogy ismét a polcomon landolt idén is.

Egy sorozat esetében ilyenkor már azt kell megvizsgálni, hogy kialakult-e jellemfejlődés. Három köteten keresztül valamilyen szinten ki kellett alakulnia. Én úgy érzem, hogy a Táncvarázsban érzékelhető a jellemfejlődés. A főszereplő, Lilla, holott sokszor nem úgy döntött, ahogyan én döntöttem volna a helyében - ami nem is baj, hisz különbözik a személyiségünk - mégsem vált ezáltal idegesítővé. Érzékelhetően komolyabbá vált a karaktere az első részhez képest. Krisztián személyisége az által kerülhetett közelebb az olvasókhoz, hogy immár majdnem a fél regényt az ő szemszöge tette ki. A váltott szemszög mindig sokban segít nekem megérteni a szereplők döntéseit, ezért szeretem annyira.

Lilla és Krisztián kapcsolata sem untatott, pozitívum, hogy nem az utolsó pillanatban jön össze a főszereplőpár és még ezek után sem válik unalmassá, hiszen mellettük még felsorakozik a további szereplőgárda.

Az első két kötetben még nagyon nehezen különböztettem meg Lilla barátnőit. Nem is igazán helyeztem rájuk hangsúlyt, nem tudtam őket magam elé képzelni és külön személyiségekként kezelni őket, folyton összekevertem őket. Ez lehet az én hibám is, de lehetséges, hogy az írásmód zavart meg és tényleg nem kaptak elegendő figyelmet az írónőtől sem. Ha az utóbbi történt, akkor ez most a harmadik kötetben megváltozott, ugyanis végre valahára sikerült őket egyenként megismernem és megkedvelnem.

Azonban a fiúgárda sokkal közelebb került hozzám, élükön Márkkal és Ákossal, de őket követi Kristóf is egy hajszálnyival lemaradva. (Tudom, tudom. Krisztián még mindig csak a negyedik marad számomra. Ez van.) Ezt elősegítette az is, hogy végre többet tudtunk meg róluk is, főleg Ákos hátteréről. Egészen másként tekintünk egy karakterre, ha már tudjuk, mit miért csinál, ha megtudjuk, milyen események következtében vált olyanná, amilyen. (Ezt most jól megmondtam.)

Márk. Még mindig hatalmas kérdőjel, az írónő még mindig nem rántotta fel a leplet, még mindig homályban hagy és ez nekem így nem jó. Márk karaktere nekem mindig fejtörést okoz, mindig elgondolkozom azon, hogy mi járhat a fejében, de sosem tudom  meg. Reménykedtem benne, hogy a harmadik kötetben egy kis betekintést azért kaphatunk az ő gondolataiba is, de nem könyörült rajtam az írónő. Nem is tudom megmagyarázni miért, de ő a kedvenc szereplőm, holott alig tudok róla valamit. Mégis úgy érzem, nélküle nem is lenne kerek a történet.

Azt értékelem a Sulijegyzetek sorozatban, hogy teljesen reális. Mindenféle ifjúsági probléma felmerül a regényben: az otthoni gondok, a szülőkkel való ellentétek, az ivás, a felelősségvállalás, a kihívások... Nem csak egy szórakoztató, könnyed tiniregény, a harmadik kötetben egyre mélyebb témákba áshattuk bele magunkat.

Mindezek mellett (vagy mindezek ellenére) azt azért bírálom, hogy a rész végére minden szipi-szupi szuper, hiszen vagy három páros is összejött. Ez a párválasztó ceremónia muszáj? Muszáj mindenkinek rátalálnia a másikra? Túl meseszerű, hogy egy osztályon belül három szerelmes pár is így létrejöjjön.

Mindent összevetve: könnyed kikapcsolódás volt, de valamiért a második kötet maradt a kedvenc. A negyedik regénytől pedig elvárom, hogy Márkról végre lehulljon a lepel, vagy csalódott leszek.

Tavi Kata: Táncvarázs

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Márk

Sorozat: Sulijegyzetek 1.) Nyitótánc 2.) Ballépések 3.) Táncvarázs 4.) Szívkeringő

Megjelent: 2015

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 408

Eredeti cím: -

Műfaj: ifjúsági, romantikus

Tovább...

Tavi Kata: Ballépések

Az első résszel kapcsolatban, bevallom, voltak kétségeim. Egy átlagos, új tinisorozat, ami mostanában felkapott lett Leiner Laura által és őszintén kimondom, hogy az első rész első fele nagyon hajazott a Szent Johanna Gimire, mind szereplők szintjén, mind történet és hangulat szintjén. Ez engem egyáltalán nem zavart, mert ennek ellenére tetszett. És mert láttam, hogy a történet a felétől kezdte felvenni a saját, önálló fonalát és onnantól kezdve teljesen elfelejtettem a Szent Johanna Gimi párhuzamot, mert a Sulijegyzetek a saját medrébe sodródott.

Úgyhogy kétség sem férhetett hozzá, hogy a második részt is magaménak kell majd mondanom. És... hát... teljesen és totálisan rabul ejtett. A második rész olyan szinten lekötött, annyira magával ragadott, hogy egy nap alatt kiolvastam, pedig hosszabbra sikeredett, mint az első rész. Úgy érzem, Tavi Kata teljes mértékben elérte azt a szintet az én létrámon, hogy a könyve az 5*-ot kapja tőlem. Mert mindent elfelejtve olvastam. Kikapcsolt, belehelyezett más tinik életébe, problémáiba. A sok táncos jelenet után legszívesebben felpattantam volna és lejtettem volna valamilyen táncot, de mivel tudom, hogy nulla a ritmusérzékem és valószínűleg az első percben elestem volna a saját lábamban, inkább csak olvastam tovább a könyvet.

Lilla

A történetről nem fogok pötyögni, ha olvastátok az első részt, már ismeritek. Most inkább az apróbb dolgokra térnék ki, amik megfogták a figyelmem. Vegyük például a szereplőket. A második részben sokkal jobban kibontakoztatja az írónő a szereplőket, kiderült, hogy rengeteg minden van bennük, színes érzelmi világgal rendelkeznek és nem felszínes hülyülős szereplők csupán. Tavi Kata bátran nyúlt az apa-lánya közötti rossz kapcsolat témájához, a válás kivetülése egy tinédzserre, a szülők koránt sem szentek sok esetben, valamint a szex témája. Egyáltalán nem habos-babos minden mozzanata a könyvnek, de pontosan ettől válik életszerűvé. Mert a tinik élete nem csak hülyülés, sírás a szerelem után... stb. A Sulijegyzetek reálisan viszonyul a fiatalokhoz. (Nem úgy, mint általában véve a Szent Johanna Gimi.)

Akár hiszitek, akár nem, számomra sokkal inkább vonzóbb Márk, mint Krisztián. Fellép a kettő közötti ellentét, a jófiú a szomszédból és a titokzatos, hallgatag srác. A biztonság és a veszély. Mégsem mondható az egész egy szerelmi háromszögnek, mert végig tudjuk, hogy Lilla mit érez, kétség sem merül fel benne, hogy a másik iránt is vonzódna, ettől nem lesz kétszínű. Számomra mégis... valamiért Márk egy leheletnyivel előrébb van, mint Krisztián. Nem tudom, miért lehet ez. Márk karakterében még rengeteg minden megbújik, egy hatalmas kérdőjel a gyerek, szinte semmit sem tudunk róla még mindig, egyik percben azt hiszem, hogy odáig van Lilláért, másikban úgy gondolom, hogy csak barátilag néz rá, nem tudom. Vajon végül mit fogunk megtudni róla a harmadik részben? Aj, biztos messze van az még. Szinte biztos vagyok benne, hogy Márk nem lesz befutó Lillánál, de reménykedni azért csak lehet, nem igaz?

A szerelem sem habos torta valljuk be. Lilla és Krisztián csak táncol egymás körül, de mellettük felbukkan egy koránt sem megszokott páros is, méghozzá Kristóf (akinek a szülei brutális módon válnak) és Jázmin. A kutya-macska effektus, amikor előbb gyilkoljuk egymást és csak aztán kérdezünk. 

Lilla és Gréta

Egyébként néha úgy éreztem, hogy amiért tizenöt-tizenhat évesen - ennyi ugye? cinkes lenne, ha elírnám, de nem emlékszem pontosan - ilyen szinten szóba jön a "nőzés"... vagy inkább úgy mondanám, hogy ez számomra... morbid, de ugye manapság már ilyen a világ. Csak furcsa arról olvasni, hogy egy tizenhat éves kissrácnak már több numerája is volt, holott ezt sokkal egészségesebb lenne egy tizennyolc éves srácról olvasni. De ez egyáltalán nem hibapont, hát ilyen a mai fiatalság, vágom én, csak... gáz. De ezzel is alá lett támasztva a realitás.

A történet teljes mértékben lekötött, fel sem álltam a könyv mellől. Ha valakinek nem nyerte el a tetszését az első rész, akkor ne adja fel, mert ez a második... ezért én kezeskedem! Mert imádtam. És szépen kérdezem, hogy vajon mikor jön az a harmadik rész? Mert már nagyon olvasnám. Plusz piros pont, amiért a könyv végén betekintést kaptunk Krisztián gondolataiba is. Imádom, mikor nem csak a nő, hanem a férfi elméjébe is bekukkanthatunk. Úgy válik az egész... egésszé. Szóval, számomra ez most telitalálat volt, tökéletes karácsonyi olvasnivaló. Olvassátok bátran! :)

Tavi Kata: Ballépések

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Márk, Ákos, Krisztián

Sorozat: Sulijegyzetek 1.) Nyitótánc 2.) Ballépések 3.) Táncvarázs 4.) Szívkeringő

Megjelent: 2014

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 470

Eredeti cím: -

Műfaj: ifjúsági, romantikus

Tovább...

Tavi Kata: Nyitótánc

Nem is tudom. Kezdetben kétségekkel olvastam, mert túlságosan hasonlított egy bizonyos regénysorozathoz, amit egyébként nagyon szeretek. Ez már rögtön szembeötlő volt a legelején. Én nem tartom rossz ötletnek, ha valaki egy másik könyvből merít ihletet egy új könyv megalkotására. Szerintem minden nagy írót megihletett egy másik könyv, ez cseppet sem ritka és nem is elítélendő. Szerintem ez jó dolog. Mégis kétségekkel vágtam bele ebbe a könyvbe, ugyanis mind a hangulatában, mind stílusában túlságosan hasonlított a két történet és a szereplőgárda. 

Na, nem baj. - gondoltam. Egy esélyt megér. És de jó, hogy megérte azt az esélyt. Az első oldalak kritikusak voltak, valahogy furcsának tűnt az írásmód, bele kellett rázódnom, de végül ez hamar sikerült. A történet az elejétől kezdve egyre inkább kezdte felvenni a saját vonalát, a hasonlóságok kezdtek eltűnni és kezdett kialakulni Tavi Kata saját hangulata, saját szereplői és saját története, ami elég jóra sikeredett. Hol megnevettetett, hol elszomorodtam, hol dühös voltam... Szóval, eléggé megtetszett az egész táncos-iskolás történet ahhoz, hogy kaparjam a falat a befejezés miatt. Remélem az írónő gyorsan összerakja azt a második részt, mert már nagyon várom. Legalább a lefordítására nem kell várnom. :)

* Egyébként nem restelltem kölcsönadni egy barátnőmnek is, akinek nagyon hasonló az ízlése az enyémhez. Neki olyannyira tetszett, hogy egy délután alatt elolvasta és másnap már vissza is adta az iskolában a könyvet, azonban az egyik óra olyan unalmasra sikeredett, hogy ismét visszakérte, hogy másodjára is elkezdhesse olvasni. :D *

Tavi Kata: Nyitótánc

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Ákos

Sorozat: Sulijegyzetek 1.) Nyitótánc 2.) Ballépések 3.) Táncvarázs 4.) Szívkeringő

Megjelent: 2013

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 358

Eredeti cím: -

Műfaj: ifjúsági, romantikus

Tovább...