Cserjési Petra: Emlékezz!!

Egy váratlanul érkezett második kötet futott be a Halott barátnők krimihez Emlékezz!! címmel. Váratlannak valóban váratlan volt, mert úgy emlékeztem, hogy a Halott barátnők lezárást kapott, egy élvezetes magyar krimit kaptunk. Ámbár természetes volt, hogy a második kötetet is el fogom olvasni, hogy megtudjam, hová kerekedik tovább a történet.

Hamar kiderült, hogy az Emlékezz!! főszereplője nem a Halott barátnőkben megismert nyomozónő és mentora, Cirill, hanem a nyomozónő egyik barátnője, kit halottnak hittek, Alíz. Lola csupán említésszinten jelenik meg.

Ahogy a regényt olvastam, közben körvonalazódott maga a felépítése is, egy egy-helyszínes thrillerre emlékeztet maga a szituáció, olyan Fűrész stílusban (természetesen csak az első részre gondolok).

Alízt elrabolják, fogva tartója szinte már-már kedvesen bánik vele, azt állítja, csak azért tartja fogva egy elhagyatott helyen, mert nem emlékszik arra, ki is ő, és úgy gondolja, Alíz segíthet neki visszaemlékezni. Hamar kiderül, hogy Alíz csöppet sem rab a történetben, könnyedén kiszabadítja kezeit, míg elrablója távol van, járkál az elhagyatott épületben és többnyire a múlton mereng. Így fedi fel előttünk Alíz és az elrablója történetét Cserjési Petra.

Habár a Halott barátnőkhöz nem tesz hozzá sokat a történet, inkább Alíz karakterét hozza hozzánk közelebb, aki tipikusan olyan személyiség, akit az ember vagy nagyon megkedvel, vagy épp ellenkezőleg. Én többnyire szeretem a szarkasztikus/cinikus felfogást, de Alíz esetében valamiért időnként idegesítőnek éreztem.

Azt hiszem, az volt a legnagyobb problémám, hogy nem sikerült igazán kiismernem Alíz személyiségét. Végtelenül nemtörődöm. Mit számít, hogy elraboltak engem? Mit számít, hogy bármikor kiszabadulhatnék? Maradok, mert kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből, közben legalább nosztalgiázok. Nem értettem meg az indítékát, a motivációit, még a visszaemlékezések segítségével sem. Valamint azt se tudtam hova tenni, hogy miért nem emlékszik az emberekre? Az elrabló amnéziás, de Alíz nem, mégis percekig, órákig gondolkozik embereken, holott van, aki jóbarátja volt, mégse ismeri fel. Az emberek talán változnak az évek alatt, de ez akkor is borzalmas arcmemóriára utal.

A cselekményvezetés maga izgalmas volt, holott sokszor inkább olvastam volna a jelent, mint a múltat, ami időnként kicsit zavaros volt. Végig ott lebegett a történet felett a nagy kérdőjel, hogy ki az elrabló? Persze, még Alíz se emlékezett rá (erre sem), végig azon agyal, hogy honnan is ismeri a férfit, ezért az emlékfelidézés. Azért olvastam el ilyen gyorsan, hogy megtudhassam az igazságot, de számomra nem okozott akkora meglepődést, mint amit vártam volna a történettől, mivel a Halott barátnők fordulatos volt, itt is nagy fordulatot vártam.

Az Emlékezz!! egy gyorsan kiolvasható kis thriller, mely azért tartja fenn a figyelmed, hogy rájöjj, mi is lapul a háttérben; valamint, hogy megismerhesd Alíz karakterét egy kicsit közelebbről. A hangulata feszült, olvastatja magát, bár az első kötet fordulatai és magyar atmoszférája most valamiért elveszett. De egyszeri olvasásra tökéletes és érdekes mű.

Köszönöm szépen a könyv élményét Cserjési Petrának!

Cserjési Petra: Emlékezz!!

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/3

Kedvenc szereplő: -

Sorozat: Halott barátnők 1.) Halott barátnők 2.) Emlékezz!!

Megjelent: 2017

Kiadó: Magánkiadás

Oldalszám: 160

Eredeti cím: -

Műfaj: krimi

Tovább...

Cserjési Petra: Halott barátnők

Szeretek elmerülni a krimik világában, aminek általában egy jól bevált egyenlete létezik (legalábbis szerintem), ami a krimiket igazán jó regénnyé alakítja:

Szerethető nyomozó + egy végtelenül érdekes egyéniségű szociopata + baljóslatú hangulat és atmoszféra = zseniális krimi.

Legalábbis én így írnám fel egy remek krimi egyenletét, amennyiben mindhárom kritériumnak megfelel egy ponyvának minősített krimi, akkor engem már megnyert. És habár nem olvasok olyan gyakran krimiket, néha-néha egy felkelti az érdeklődésemet.

Cserjési Petra Halott barátnők című regénye a már baljóslatú borítójával számomra elővetítette a regény atmoszféráját, ami a jó krimik egyik előfeltétele. A leírás alapján egy teljesen átlagos krimivel van dolgunk, melynek főszereplében egy nyomozónő áll, akinek valami véletlen folytán minden barátnőjét meggyilkolták, feltételezhetően egy sorozatgyilkos által, valamint a véletlen folytán minden meggyilkolt barátnőjének a keresztneve "A" betűvel kezdődik. Hm. Érdekes.

Egy beavatott krimi olvasó /aminek én egyáltalán nem tartom magam/ rögtön levágja, hogy itt valami folyik a háttérben. Véletlenek léteznek, de ekkorák aligha.

Főszereplőnőnk, aki egyébként az a tipikus "durr-bele" igazán belevaló fajta, akit elvárunk egy ilyen szerepben, természetesen mindent megtesz, hogy kiderítse, mi is történt barátaival.

Akkor kezdjük az egyenlettel!

Szerethető nyomozó? Főszereplőnőnk tökéletesen megfelelne ennek a kritériumnak, hisz talpraesett, belevaló nőszemély, aki tűzön-vízen küzdi át magát azért, hogy kézre kerítse a gyilkost. A személyisége tehát egyáltalán nem akadályoz meg engem abban, hogy az egyenlet ezen rubrikáját kipipáljam. Azonban a szemszögéből olvasható történet néhol-néhol túl nyersre (?) sikeredett. (Nem ez a jó szó rá.) Az írási stílus gördülékeny, élvezhető. A főszereplőnő karaktere teljesen rendben van. Csak néha úgy éreztem (és lehet, hogy velem van a baj), hogy nem ad át elég érzelmet, ami egy E/1 személyben íródott regénynél elvárható lenne. Enyhén érzelemmentes, racionális, a történéseket leíró oldalakat olvashattam, ami nem lenne gond, ha E/3 személyben íródott volna a történet, de többnyire a főszereplő gondolatait olvashatjuk, ami szerintem nem tartalmazott elegendő érzelmet, vívódást, mély gondolatokat és motivációkat. Ezért egyszerűen képtelen voltam a főszereplőnő lelki világát átélni és empatikusan hozzá fordulni.

Egy szociopata gyilkos? Rendben, mind tudjuk, hogy nem minden krimiben látjuk a háttérben azt a baljóslatú alakot, aki miatt az egész macska-egér hajsza elkezdődött, néha csak később, vagy csak a legvégén bukkan fel. Ez a krimi is az a fajta, amelynél figyelsz, agyalsz és próbálod kitalálni, ki is lehet az. Az írónő néha erre a karakterre tereli a gyanút, néha arra, de biztos információt nem ad neked, ami által kitalálhatnád. Szeretem ezt a fajta nyomozósdit, de valamiért engem az a fajta krimi varázsol el, amiben már tudom a gyilkos kilétét, de egy tökéletes és érdekes személyiségű szociopatát fest le előttünk, akinek tudjuk és értjük a motivációit/hátterét/észjárását. Mindenesetre ezúttal az írónő sikeresen és zseniálisan kavarta úgy a lapokat, hogy az olvasó nem lehet biztos a gyilkos kilétében.

Baljóslatú hangulat? Ezzel egy pöppet volt problémám, mert nem éreztem azt a sötét/"feláll a szőr a hátamon" hangulatot, amit a krimik esetében szeretnék, de lehet, hogy ez is csak az én hülyeségem és a svéd krimik által kialakított sztereotípiám miatt van, miszerint minden kriminek elborultnak kell lennie, pedig nem.

Ha el szeretném engedni a (most fabrikált) egyenletemet, akkor előtérbe kell hoznom a főszereplőnő és a mentora közti kapcsolatot, ami viszont számomra az egyik legjobb része a regénynek. Igen, egyszerűen imádom a tanítvány-mentor közti kapcsolatot a könyvekben, filmekben, mert annyira szépnek tartom ezt a fajta "tovább adom a tudást", "szülőd helyett szülőd leszek", "megvédlek a végsőkig"-féle kapcsolatot, amit egy idősebb és tapasztaltabb ember és egy fiatalabb személy között létre tud jönni. (És most nem feltétlenül Luke Skywalkerre és Yodára gondolok...)

A másik dolog, amit még ki szeretnék emelni, az az összeszedett és jól kitalált történetvezetés, amin látszik, mennyi készülődés áll mögötte, mennyire nem odacsapta az író, hanem gondosan kidolgozta minden egyes személy, történés, ok-okozat hátterét és helyét. Szinte biztos vagyok benne, hogy Cserjési Petra már a legelején tudta, mi is lesz a regény vége, nemcsak repült a széllel. Véleményem szerint egy író/nő mindig jó, ha tudja, merre halad a történet, vagy merre szeretné, hogy haladjon, mert úgy kevesebb az esélye annak, hogy logikai bukfencek vagy vakfoltok keletkeznek. Persze ott lehet a másik véglet is, amikor egy író/nő már annyira zseniális, hogy hagyja magát sodródni az árral és mégis csodák születnek belőle.

És a harmadik dolog, amit kiemelnék, és amit érdekesnek tartottam: a magyarországi nyomozás. Még sosem olvastam Magyarországon játszódó krimit. A filmek/könyvek hatására benne ragadtam ebben a "991", "Felolvasom a jogait", "Lövök, lövök, lövök"-féle amerikai sztereotípiában, ahol "minden flottul megy", ahol mindig hamar kiérnek a helyszínre, ahol hatalmas hackerek és belevaló nyomozók dolgoznak azon, hogy a mindig veszélyes utcákat biztonságosabbá tehessék. Érdekes volt ezt elengedve a magyar igazságszolgáltatás terepére tévedni. (Izgalmas és valamiért vicces?Fogalmam sincs, miért.) Mindazonáltal érdekesnek találtam, hisz eddig még nem ástam bele magam abba, hogyan is működik a magyar igazságszolgáltatás, mert biztosan eltér az amerikaitól. Nagyon értékeltem, hogy Cserjési Petra reális és részletes képet nyújtott nekem erről.

Összefoglalva (a fent elhordott mindent), örülök, hogy a kezembe akadt ez a krimi, mert élvezetes egy nyári délutánon, amikor egy kis ponyvát szeretnél olvasni, ami leköt.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Cserjési Petra: Halott barátnők

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Cirill

Sorozat: Halott barátnők 1.) Halott barátnők 2.) Emlékezz!!

Megjelent: 2016

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 312

Eredeti cím: -

Műfaj: krimi

Tovább...