5 / 100 könyv. 5% kész!

szombat, június 29, 2019

Jodi Picoult: Szívverés


Jodi Picoult mindig hatalmas hatással van rám. Szerintem ő az egyetlen író, aki minden könyvével valamilyen hatást gyakorol rám. Mindig. Legyen szó szerelemről, abortuszról, gyilkosságról, anyai érzésekről, sztereotípiákról, családi kötelékekről... mindegy, miről. Ez teszi zseniális alkotóvá számomra.

A Szívverés az első regényei egyike, ezért még kíváncsibban vetettem bele magam, vajon hogyan írt Picoult 1993 körül? Sok különbséget nem véltem felfedezni, ugyanolyan zseniális volt akkor, mint ma. Talán annyit tudok felhozni, hogy a cselekményvezetése egy kicsit darabosabbnak hatott, mint a későbbi regényeiben, de ezen kívül, ha nem tudom, fel se tűnt volna, hogy egy ilyen régi regényét olvasom.

Picoulthoz hű témák köszöntek vissza ránk a Szívverésben: fiatalság, anyaság, abortusz, gyermeknevelés, házas élet... Mégis újszerűnek hatott.

Paige-et kiskorában magára hagyta a szeleburdi édesanyja, feltaláló édesapja nevelte fel. Paige egy gimis szerelem után hamar úgy dönt, hogy menekülnie kell régi élete, apja elől, ezért elmegy otthonról. Nemsokára megismeri az orvostanhallgató Nicholast és megkezdődik közös hullámvölgyük. A kezdeti heves szerelem hamar házasságba, majd babaszületésbe csap át. Paige azonban nem találja a helyét a baba és Nicholas mellett, ezért úgy dönt, felkeresi az anyját, aki egykor magára hagyta, hogy megtudja, miért tette, úgy érzi, ez az anyaságának kulcsa. Az akkorra már híres és tehetséges szívsebész Nicholas nehezen egyezteti össze a babát a munkával... Visszatér Paige valaha? Van-e lehetősége rá egyáltalán, ha meg is találja azt, amit keresett?

Annyi erkölcsi kérdés bújik meg ebben az egy regényben, de annyi... Minden kis aspektusában, minden szereplőjében. Minden vívódásában. A rengeteg apró dilemma egy fő téma köré csoportosul: az anyaság.

Az elénk fektetett szülői kép vajon milyen mértékben van hatással a későbbi szülői szerepünkre? Ugyanolyan szülőkké válunk, mint amilyenek mellett felnőttünk? Vagy a tapasztalatok ponthogy lehetőséget biztosítanak arra, hogy mi változtassunk az életünkön? Paige akarva-akaratlan is anyja tükörképévé válik, de vajon azért, mert valóban csak meg akarja tudni, miért is hagyta el az anyja, vagy azért, mert ő is olyan, mint az anyja?

A regény sorra veszi az anyaság stádiumait, különös hangsúlyt fektetve a szülés utáni depresszióra. A jelenségről már hallottam, de közelebbről még sose olvastam/hallottam róla, ezért mondhatjuk, hogy különösen megrázott a dolog. Főleg amikor Paige szemszögét olvashattam. A terhesség közbeni kétségbeesés, a szülés utáni fokozódása, majd az üresség és érzéketlenség... Felfoghatatlan. Hogy valaki úgy tekintsen a gyermekére, mint Paige, holott tudom, hogy létező pszichológiai betegségről (inkább állapotról - nem vagyok teljesen tisztában a pszichológiai megnevezéséről) van szó, aminek enyhébb, illetve súlyosabb szintjei is vannak, nem is oly ritka, mégis felettébb megrázó volt olvasni.

Érdekes kérdésként volt jelen az apa-anya szerepek kérdése, illetve felcserélődése is. Amint Nicholas szívsebészként kezdett dolgozni, hamar nagy pénzeket hozott haza, így a költséggekkel nem volt gond, Paige otthon nevelő anyuka lehetett. Ám felmerül a tény, hogy nem minden nő erre vágyik. Nicholas mégis otthonra "kötelezte" Paige-et, ami csak tovább súlyosbított az állapotán. Egyszerűen nem tudta, miként bánjon a babával, ami rontott a magabiztosságán, lassan úgy érezte, megfojtja a helyzet.

Paige személyisége eleve egy gyermeteg, álmodozó anyaképet képviselt a regényben. Jelentősen egocentrikus, mert még nem alakult ki az érettebb, másokért is felelősséget vállaló énje, nem voltak ilyen szülő példaképek előtte, de továbbra is felmerül a kérdés, hogy ezért szenvedett-e az anyasággal, vagy esetleg más miatt?

A megbocsátás és bizalom kérdése fontos tényező volt, amint Paige se szó, se beszéd elment. Nicholas egyedül, teljes állással volt kénytelen ellátni a kisbabát, ami az egyedülálló szülőség minden nehézségét magában foglalta. Visszanyerhető-e a bizalom azután, hogy az a személy, akiben a leginkább megbíztunk egész életünkben, egyszer csak lelép...? Ez valószínűleg ember- és kapcsolatfüggő. Mégis olyan világmegrendítő, hogy hatalmas vívódást okozhat elszenvedőjének.

Hihetetlennek tartottam, hogy Paige valóban csak és kizárólag magára gondolt. Hogy megkapja a kérdéseire a válaszokat, hazatérjen és akkor rendes anyaként tudjon viselkedni. Én, én, én. Mivel részben Nicholas hímsoviniszta hozzáállása is tehetett a távozásáról, a legnagyobb áldozatnak a kisbabát láttam az egészben. Aki semmiről sem tehet, mégis a nagyanyja és az anyja borzalmas énképe miatt magára hagyják...

Abban biztos vagyok, hogy ezt a regényt sose adnám szülés előtt, illetve közvetlenül utána álló anyák kezébe. Fontos üzeneteket takar a történet, mégis könnyen kétségbeesésbe sodorhat egy anyajelöltet. Egy ilyen regény elolvasása akarva-akaratlan se azt a reakciót váltja ki belőlünk, hogy "én márpedig ilyen nem leszek", hanem azt, hogy "mi van, ha én is ilyen leszek?"
Szülőképtől függetlenül.


Jodi Picoult: Szívverés
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 1993
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 480
Eredeti cím: Harvesting the Heart
Műfaj: dráma

hétfő, június 10, 2019

Böszörményi Gyula: Nász és téboly


Böszörményi Gyula megalkotott története nagyon a szívemhez nőtt. Csodálom a munkásságát, hogy hogyan volt képes az élő és sok-sok évvel ezelőtt létező Budapest mindennapjaiba egy ilyen kedves, izgalmas, imádnivaló, fordulatos történetecskét szőni, egyszerűen lenyűgöz.

Nagyon sokat vártam az ötödik kötet elolvasásával, egyszerűen nem akartam elbúcsúzni a sorozattól, hiszen úgy tudtam, hogy nem lesz folytatás, kapunk egy lezárást. Ezért vártam, vártam. És imáim meghallgattatásra találtak, nemrég megjelent a következő kötet, mint derült égből újabb Ambrózy báró esetei rész, a Szer'usz világ, és akkor úgy döntöttem, itt az ideje, hogy folytassam a sorozatot, most már nyugodt szívvel, hisz Ambrózy és Mili történetei még korántsem értek véget.

Az előző kötet függővége után meglepő, hogy eddig bírtam, de részben sejtettem, hogy mi lesz Ambrózy válasza Mili és Emma apjának végső kérdésére. Mármint részben.

Természetesen várható volt azért az a bizonyos csalódottság, mikor kiderült, valójában mire is fel ez a nagy nász és téboly... Valaki ugyanis halálos üzeneteket hagy Ambrózy bárónak, amiben arra szólítja fel, hogy vegye feleségül a Hangay lányt (no, de vajon melyiket?), vagy emberek fognak meghalni. A választás Milire esik - tapasztalata és talpraesettsége miatt - és ezzel meg is kezdődik az ál-esküvő hajsza, valamint a nyomozás a titokzatos War után.

A történet érdekes változtatást ad az oldasónak a Nász és tébolyban, ugyanis nem csak Mili szemszöge tárul elénk, sokkal jobban megismerhetjük Ambrózy múltját és régi önmagát - bár kissé fájlaltam, hogy nem E/1 személyben íródtak azok a fejezetek is, így mégse tudtunk teljes mértékben belelesni szeretett Ambrózy bárónk fejébe -, ami részben nagyon érdekes adalék volt, másrészt viszont folyton a jelen történései érdekeltek, ezért kettős érzésekkel olvastam a múltbéli eseményeket, holott nagyon is jól tudtam, hogy közük van a jelenkori levelekhez.

A szereplőgárda még mindig fantasztikus. Bár Ambrózyt azért néha-néha legszívesebben fenékbe billentettem volna. Kevés! Tudom, hogy nem egy romantikus regényről beszélünk, de nagyon szívesen vettem volna, ha Böszörményi legalább ebben a kötetben egy csöppnyi gyengédséget csepegtet a bárónk karakterébe. Csak egy icipicit, hogy megmelengesse a szívemet. De erre voltaképpen a legutolsó oldalig várnom kellett. Nagy kár érte. Persze, így is imádom Ambrózyt, de na.

Mili továbbra is imádnivaló, Márika belevaló, Tarján Vili - bocsánat, Vilmos - a másik szívem csücske még mindig. Emma picit a háttérbe szorult, de nem is baj, az ő története már kerek egésszé vált, csak az utóhatásokat igyekszik túlélni.

A nyomozás csavaros volt, mint mindig, zseniálisan párhuzamosan haladt a múlt és a jelen szála, így lassan körvonalazódhatott az olvasóban, hogy mi-mivel van összefüggésben. Bár a végső megoldásra valami képpen én magam is rájöttem, amint elég információt elcsepegtetett az író, mégis imádtam.

Nyugodt és meleg szívvel tettem le a részt, egyszerűen odavagyok ezért a történetért. Azt hiszem, Böszörményi Gyula megírta a világ egyik legvelősebb epilógusát, zseniális. Nagyon remélem, hogy a történet nem áll meg a Szer'usz világnál. Az egyik szívemnek legkedvesebb magyar sorozatnak (talán a legkedvesebb) tovább kell tartania annál, akármeddig, bármeddig.

Mindazonáltal a borító esetében (nagyon kicsit, mert a végső borítót is imádom) csalódott vagyok, mert nekem a kék sokkal hangulatosabbnak tűnt, bár nem illett volna a sorozat mellé színösszeállításban, de nekem akkor is az nyerte el a szívemet.

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Ambrózy Richárd, Mili, Márika, Tarján Vili
Sorozat: Ambrózy báró esetei
4.) Nász és téboly
Megjelent: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 496
Eredeti cím: -
Műfaj: krimi, történelmi, romantikus

vasárnap, június 09, 2019

Baráth Viktória: A főnök nagy napja


Hát nem is tudom. Baráth Viktóriával nagyon zűrösen kezdődött a kapcsolatom, mert A főnök nem nyerte el a tetszésemet, sem főszereplők, sem történet terén. Ezzel szemben az Egy év Rómában valahogy nagyon megfogott, és elindított bennem egy késztetést arra, hogy tovább ismerkedjek az írónő műveivel. Kicsit már bánom, hogy A főnök nagy napja novellájával kezdtem, bár novella révén nem vártam túl sokat egyébként sem.

A főnök cselekményére halványan emlékeztem, felmerül a kérdés, hogy ha nem tetszett, miért erőltetem? Gondoltam, lezárom ezt a történetet a novellával, így elbúcsúzva ettől a történettől, innentől fogva pedig belevethetem magam Baráth Viktória többi alkotásába, ha lehet, ezt elfelejtve, bár még mindig meglep, hogy lehet, hogy az írónő egyik regénye nem hozott különösebben lázba, a másik meg imádatom tárgyává vált. Érdekes.

Arra élénken emlékszem, hogy A főnök főszereplőnőjével volt a legnagyobb problémám, a főszereplő nem rémlett. A novella tulajdonképpen csak annyira volt jó, hogy ismét kaptunk néhány oldalnyi gondolatot egy öltönyös, enyhén hímsoviniszta férfiról - már emlékszem, miért nem voltam oda Ryanért sem. Az egyetlen értékelhető, pozitív aspektus Ryan gyermekekkel kapcsolatos életfilozófiája volt, aminek hála sikerült némi rokonszenvet éreznem iránta. És hát a novella vége persze A főnökben folytatódik, amit a világért sem vennék elő újra, ám örömmel nyitok az írónő bármelyik másik regénye felé, ami valószínűleg az Igazság sorozat lesz.


Baráth Viktória: A főnök nagy napja
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/3
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: A főnök
2.) A főnök 2.
#A főnök nagy napja
#A jófiú
Megjelent: 2018
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 24
Eredeti cím: -
Műfaj: erotikus, novella, romantikus