Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosság

Kezdjük ott, hogy ez a borító fenomenálisan gyönyörűséges! Csak rá kell nézni és rögtön olvasásra ösztönöz. Kékes, enyhén direkt kopott, a nő beállása sejtelmes, a borító egész hangulata elvarázsolt.

Az Ambrózy báró esetei sorozat második kötete ezen gyönyörűség, amit rögtön az első rész után kézbe is vettem és a szóbeli érettségi hetében megfelelő kikapcsolódásnak is bizonyult. A hangulata a műnek továbbra is könnyed, olvastatja magát, habár a lábjegyzetek sokasága az első rész óta hatványozódott, ami sokak szerint elidegenítő effektusként van jelen a történetben, hiszen kirántják az olvasót a cselekményből. Őszintén szólva, engem nem zavartak, sőt igen érdekes tényeket tudtam meg belőlük, mikor egy-egy valós személyt mutat be nekünk, így annyival kézzelfoghatóbbá és realisztikusabbá válik a történet.

Nem csak a lábjegyzetek sokszorozódtak, hanem az oldalszám is, ami külön öröm. Habár az első rész rögtön megnyert magának, a második sok tekintetben erősebb lábakon áll, mégsem mondhatnám, hogy jobban tetszett, mint az első, inkább ugyanazon a szinten helyezkednek el, amit kicsit sajnálok, jó lett volna egy kilengés, hogy azt mondhassam Hű, ez még jobb volt, mint az első! Katarzis! De nem. Helyén volt minden: izgalmas cselekmény, imádnivaló szereplők, érdekes szálszövögetés, gördülékeny írásmód. Azt hiszem, nem is tudom, mit hiányoltam igazán, de akkor haladjunk szépen sorjában (egy ilyen összeszedetlen bevezető után).

Míg az első részben könnyedén beledobtak minket a cselekmény kellős közepébe, ahol az olvasó kíváncsiságát feltüzelve ilyesfajta sztoikus kijelentésekkel találkozhattunk: És akkor még nem tudta, hogy később ez meg az lesz. Ezeket a ki-kitekintéseket a második kötetben szerencsére elengedte és már csak a cselekmény folyt a medrében. Én már akkor is azt éreztem, hogy ilyen izgalomfokozókra ( vajon helyes erre ez a kifejezés?) ennek a történetnek nincs szüksége, sőt elcsépelt is valamennyire. Nem kell.

Az írásmód ugyanaz, míg Emma helyzetében egy teljesen objektív elbeszélőt kapunk, addig a cselekmény másik szálán Mili gondolatait olvashatjuk E/3 személyben. Azonban mikor Ambrózy báró Mili nélkül van jelen valahol, akkor időnként Mili mesél, időnként pedig egy objektív elbeszélő. Ez megfigyelhető abból, hogy Mili időnként bárómnak nevezi Ambrózyt, olykor viszont érzékelhető, hogy Mili nem mesélőként van jelen, hanem csak szereplőként. De ez a kicsapongás sem zavart.

A szereplők immár vagy sokkal kiforrottabbak, vagy csupán én ismerem már őket jobban ahhoz, hogy így érezzem. Nem tudom eldönteni. Mili és Ambrózy báró kettőse számomra még mindig felejthetetlen. Kezdetben azt hittem, hogy ez egy barátság, testvériség lesz. Bele sem gondoltam, hogy esetleg szerelmi szál is szövődhetne a korkülönbség miatt, de aztán hamar a fejemre koppintottam, hisz az 1900-as évek elején még nem számított a korkülönbség annyira, mint manapság. Amint viszont tudatosodott bennem, hogy ez helyenként lehet egy szerelmi történet is, először furcsállottam. Nem is tudom. Aztán valahogyan áldásomat adtam rá, de rögtön rájöttem, hogy ha így is lesz, akkor erre biztosan csak a sorozat legeslegvégén kerül sor. Tipikus szerelmi szenvedés. Tipikus "én a húgomként tekintek rád" probléma és az ebből következő lányos szenvedés. Ez a sablonocska kicsit azért szíven ütött.

A regény legérdekesebb része a nyomozás volt, legalábbis számomra. A szálak szövögetése, a halálesetek, gyilkosságok összefüggései, a kis elrejtett utalások, nyomok... Egy igen izgalmas élmény volt Ambrózy báró és Mili oldalán nyomozni.

Én még mindig teljesen el vagyok ámulva azon, ahogyan Böszörményi Gyula összecsavarta a valóság és a fantázia szálait. Egyszerűen fogta a valós adatokat, tényeket, történéseket és belefűzte a saját történetét, fiktív szereplőit és újraalkotta az 1900-as évekbeli Budapestet. Bele sem merek gondolni, mennyi kutatómunka, nyomozgatás kellett ilyesfajta tények összegyűjtésére, de az biztos, hogy egy igazi kaland lehetett.

Hamarosan folytatom a Beretva és tőrrel, majd a harmadik kötettel, ami ősszel érkezik. A sorozat mindenképpen kiemelt helyet kap a szívemben, akárcsak a nyomozópáros.

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Ambrózy báró, Hangay Emília

Sorozat: Ambrózy báró esetei 1.) Leányrablás Budapesten 2.) A Rudnay-gyilkosságok 3.) Ármány és kézfogó 4.) Nász és téboly 5.) Szer’usz világ 6.) A Barnum-rejtély 7.) A hullaházi skandalum #Beretva és tőr #Bitó és borostyán

Megjelent: 2015

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 560

Eredeti cím: -

Műfaj: krimi, történelmi, romantikus