5 / 100 könyv. 5% kész!

vasárnap, november 27, 2022

Böszörményi Gyula: A hullaházi skandalum

 
Hihetetlenül sajnálom Böszörményi Gyula idei eltávozását. Gyermekfejjel nem volt szerencsém sok művéhez, az egyetlen könyv, ami a kezem ügyébe akadt az a Rontásűzők első kötete volt, és akkor is nagyon tetszett.

De végül kétségtelenül az Ambrózy sorozattal nyerte el a szívemet, amivel valami igazán egyedi, sajátosan magyar és különleges csodát alkotott.

Különösen imádom, hogy ez egy olyan csoda, ami a nagymamámmal közös, hiszen mindketten vártuk az új részeket, megvitattuk őket, és sokáig hallgathattam tőle, hogy mennyi mindent felismert, amit Böszörményi írt az 1900-as évekbeli Budapestről. Hogy mi hol volt, mi hogyan nézett ki, ki kicsoda volt... Lenyűgöző nosztalgiát okozott olyasvalakinek, aki megélte ezt a kort. És ez valóban csodálatos.

A hullakázi skandalum egy kiemelkedően brutális és véres kötet lett, s ennek én kimondottan örültem (hátha nem velem van a baj), mint egy 1900-as évekbeli magyar utcákra szalajtott Tarantino kötet...

Imádtam újra Ambrózy és Mili perlekedéséről, Márika káromkodásáról és Tarján Vili szerencsétlenkedéséről olvasni. Mérhetetlenül sajnálom, hogy nem fogok többet kapni ezekből a karakterekből, megannyi lehetőség rejlett még ebben a történetben, ezekben a szereplőkben, egy véget nem érő Agatha Christie-élménynek kellett volna lennie. De talán, mivel csak ennyi kötet van, így lesznek különlegesebbek is.

Ódákat zenghetnék Böszörményi Gyuláról, de felesleges. Aki szereti a munkásságát, az nagyon szereti. Én nagyon szeretem/szerettem/mindig is szeretni fogom.

Böszörményi Gyula: A hullaházi skandalum
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Ambrózy Richárd, Mili, Márika, Tarján Vilmos
Sorozat: Ambrózy báró esetei
7.) A hullaházi skandalum
Megjelent: 2022
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 272
Eredeti cím: -
Műfaj: krimi, történelmi, romantikus

kedd, november 08, 2022

George R. R. Martin: Tűz és vér

 
Hát... nem tudom.

A Trónok harca után nagy durranás A Sárkány Háza sorozat, merthogy a Targaryenek előzménysorozata, hisz köztudott, hogy ők ültek a Vastrónon Hódító Aegontól egyenesen a Baratheonok és Lannisterek általi megdöntésükig. Na, de mi is történt a Trónok harca előtt? Mikor és ki uralkodott és hogyan?

A sorozat eddig tetszik, az első évad lassan vezeti fel a szálakat, bár a nagy időbeli ugrások megnehezítik a karakterekhez való kötődést - ami nem volt probléma a Trónok harcában, merthogy ott nem volt színészváltás, nemhogy egy évadon belül 2-3.

A könyvet csak azért is leemeltem a polcról, évek óta megvan, gondoltam, fun lenne párhuzamosan olvasni és hetente nézni. Nos, nem.

Akkora hibája a kötetnek, hogy ez egy... történelem könyv. Nem elbeszélés, nem cselekménylánc, nem váltott szemszögű leírás, nem... semmi. Mintha egy fantasy történelemkönyvet vennénk a kezünkbe, amit egy septa - vagy tudja a fene, kik írnak könyveket a Trónok harca univerzumban - vetett a lapokra egyes személyek elbeszélései alapján. Szinte nincs is párbeszéd, szemtanúk elmondásai, feltevések, elméletek teszik ki a cselekményt. Zavaró, lapos, unalmas, karaktertelen. Személytelen.

Arról nem is beszélve, hogy a kötet első fele, vagyis Hódító Aegon nem is került a filmvászonra. Csak a regény közepétől, Viserys és Daemon színre lépésétől kezdődik a sorozat cselekménye. És az egészben azt vártam a leginkább, hogy végre eljussak oda, hogy megtudjam, Martin hogyan vezette a sorsát a sorozatbeli szereplőknek. Onnantól végre úgy éreztem, hogy ez az, most már leköt a sztori. Mindig is szerettem párhozamosan nézni a feldolgozást és olvasni az eredeti művet.

A sorozat igazán jól követi a könyv történéseit (már a közepétől kezdve), erre büszke is vagyok, habár... Martin szavaival élve: "A te Viserysed jobb, mint az én Viserysem." Igen, a sorozat valahogy mélyebb, szerethetőbb, személyesebb.

Amint a sztori bevégezte a sorozatban lévő karakterek sztoriját, ismét ellaposodott számomra a történet... Nem tudom. A sorozat nélkül ez a könyv nem adna sok élményt számomra. Ha cselekményesebben lett volna megírva, sokkal élvezetesebb lehetett volna... Mellesleg, amint elértünk oda, ahol a Trónok harca kezdődik, el van vágva a történet. Semmi részletesség nincs arról, hogy döntötték meg a Targaryeneket a Baratheonok, hogyan szökött meg Daenerys. Semmi. Egy mondatban le lett zavarva. Miért? Végre valami, ami érdekelt volna...

Arról nem is beszélve, hogy a kötet első fele teljesen kimaradt a mozivilágból, ami baromi nagy kár, mert nagyon ominózus jeleneteket hagytak ki a sorozatkészítők, kíváncsi lennék, ennek mi lehet az oka. Személy szerint én minden évadot más korszaknak szántam volna egészen Hódító Aegontól, nem pedig egy kort kiválasztva húzom a dolgokat évadokon át, mint a rétestésztát.

Mindezek ellenére, a cselekmények, amiket szívesen látnék a következő évadokban
TERMÉSZETESEN NAGYON SPOILERES:
- Alicent túszul ejtése, lánya választás elé állítása, unokája megölése
- Rhaenys halála sárkányháton, Aegon megsebesülése, Aemond helyettesítése a trónon
- Rhaenyra trónra lépése (vágások)
- A Strongok lemászárlása
- Otto Hightower lefejezése
- Maelor fellelése és halála
- A holtak csapdája (Cristen Cole halála)
- Mizéria és Daemon kapcsolata
- Lord Corlys árulása
- "Egy királynő szavai, de egy szajha műve."
- Daemon és Aemond összecsapása sárkányháton a tó felett, majd a mélybe merülésük és haláluk
- Helaena öngyilkossága
- Joffrey halála Syrax hátán
- A sárkányverem ostroma (a sárkányok lemészárlása)
- Rhaenyra szökése Királyvárból
- Rhaenyra halála (sárkány által felfalása)
- II. Aegon megmérgezése

George R. R. Martin: Tűz és vér
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2018
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 696
Eredeti cím: Fire & Blood
Műfaj: fantasy, high fantasy

szombat, november 05, 2022

Stephen King: Végítélet


Miért is te folytatnám az egyik legrövidebb King könyv után a valószínűleg valaha volt leghosszabbal?

A Végítélet egy igen masszív mű. Nem csak hosszában, terjedelmében, hanem történetileg, elgondolásilag is nagyon összetett.

Egy Gikszer Kapitány névvel illetett vírus söpör végig a világon (nem, nem zombivírus), amely kezdetben egyszerű influenzának tűnt, az hamar kiírtja az emberiséget. Az a néhány, immunis túlélő pedig két véglet között reked, amik megjelennek álmaikban: a mélységesen jó és isteni jellegű Abigail anya, illetve a sötét, gonosz és baljóslatú Randall Flagg között.

Kevés ide a hely, hogy leírjam, mennyire is összetett, több szálon futó, mégis összekapaszkodó sztoriról van szó. Egyszerűen bődületes. Stephen King elméje olyasmi, amiben szimplán el lehetne veszni. Milyen nehéz lehet észben tartani megannyi sorsot (egy világnyit?), összefonódó szálat, kis utalást egy 100 oldalakkal későbbi jelenethez... stb. Hát mi ez?

Tipikus visszatérő elem a jó és a rossz harca, a természetfeletti gonosz és az isteni jóság közötti dualitás és örökös harc. A King könyvek velejét adja ez a háttérben meghúzódó küzdelem.

Naphosszat sorolhatnám a karakterek naturális ábrázolását is, hogy Kinghez méltóan mennyire emberiek, mennyire esendők, vétkezők, mégis szerethetők, hiszen bármelyikünk lehetne az, akivel ez történik. Hogy King képes volt végiggondolni, mihez kezdene egy maroknyi ember a világvégét követően. Nyilvánvalóan társadalmat kezdenek kiépíteni, de a semmiből hogyan? Megannyi kérdés: hogyan térhet vissza a jog, az infrastuktúra, a városvezetés... stb.? Megannyi szociológiai, pszichológiai, gazdasági kérdés. Zseniális taglalása ez egy világvégének.

A sztorit olyannyira szerette a King-tömeg, hogy a kibővített kiadásban is megjelent, ez a több mint 1200 oldalas szörnyeteg született ebből, bár az író elmondása szerint, nem érti, miért ez a könyv a legnépszerűbb a művei közül. Nem mondanám, hogy nem voltak benne olyan részek, amikor azt éreztem, hogy ennek sosem lesz vége. De valahogyan King elérte, hogy így is azt érezzem, hogy a legapróbb jelenetnek vagy motívumnak is jelentősége van ahhoz, hogy egyben felfoghassuk a nagy képet (mint egy szőnyeg szálai).

A történetet kétszer is feldolgozták a filmvásznon. Először 1994-ben (meglepően híres színészgárdával, érdekesség, hogy King is cameózott benne elég sokat), ami kétszer 3 órés játékidőt kapott. Ennyire érezhető, hogy ez a sztori nem egy filmre lett kitalálva. Meglepően könyvhiteles feldolgozás lett, visszaadta King tipikus naturális jellegét (a régebbi King feldolgozások sokkal King-hűbbek, mint a maik).

A második feldolgozás a 2017-es sorozat, amely szintén neves színészgárdát sorakoztatott fel, immár 8 részes, részenként 1 órás játékidőt kapott a mű, ami még így is kevésnek érződött. Kissé kevésbé követte a könyv vonalát, de az 1994-es filmpáros helyett nem a kronológikus történetvezetést választotta, amit érdekesnek véltem, hanem ugráltunk az időben, mintegy "érdekesebbé" téve a cselekményt? Mindenesetre egészen működött ez a fajta módszer is.

Valószínűleg nem esnék neki a könyvnek újra ebben az életemben, de egészen kivételes élmény volt olvasni a könyvet és párhuzamosan nézni a filmipar két különböző korszakában alkotott feldolgozását. Igazán teljes élményt adott.

Stephen King: Végítélet
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 1978
Kiadó: Európa Kiadó
Oldalszám: 1224
Eredeti cím: The Stand
Műfaj: disztópia, horror, krimi, posztapokaliptikus, thriller