2 / 100 könyv. 2% kész!

szerda, július 20, 2016

Mit viszek nyaralásra?

Tipikus könyvmoly probléma. Mit vigyek nyaralásra? Mennyit? Hogy gyömöszöljem bele mindet a bőröndbe? Melyiket hagyjam itthon? Hogy magyarázzam el apámnak, hogy nem elég 12 napra 12 könyv, mert kell pótkönyv is és biztosíték... s a többi, s a többi. Tudjátok! Nem baj, minden megoldható, minden kivitelezhető, úgyhogy megmutatom nektek, miket viszek el magammal idén a nyaralásra. És igen, jellemzően van itt mindenféle műfaj, hogy legyen változatos a dolog. Mint mindig.

Végül is mindegyiknek megvan a maga oka, hogy miért viszem magammal, nyilván. De nagyon figyeltem arra, hogy tényleg mindenfélét kiválogassak, hogy tudjak majd a hangulatomhoz illőt választani. Vannak olyan fajták, amiket minden évben viszek, vannak olyanok, amiket erre tartogattam és vannak olyanok, amiket már rég el kellett volna olvasnom, csak valamiért halogattam. Úgy döntöttem, mindegyikhez leírom azt az okot, amiért belekerült a nyaralási bödönbe. Akkor lássuk!

Number One
Robert Galbraith: Gonosz pálya
Ok: Imádom a sorozatot, nemrég vettem, mikor megjelent és igen, erre tartogattam, hogy legyen egy krimi is a bödönben. Valószínűleg az elsők között lesz majd, amikhez nyúlok.
Fülszöveg: "Titokzatos csomag érkezik Robin Ellacott nevére, és rémülten fedezi fel, hogy egy nő levágott lába van benne. Főnöke, Cormoran Strike magándetektív már nem lepődik meg ennyire, bár ő is megdöbben. Négy férfi is van a múltjában, akikről úgy gondolja, lehettek a feladók – és Strike nagyon jól tudja, hogy mindegyikük komoly, elmondhatatlan kegyetlenségre képes. Míg a rendőrség arra a gyanúsítottra koncentrál, akiről Strike egyre biztosabban érzi, hogy nem ő a tettes, Cormoran és Robin a kezükbe veszik az ügyet, és elmerülnek a másik három gyanúsított sötét világában. Ám közben újabb, rettenetes bűntettek következnek, és egyre fogy az idő, hogy leleplezzék a gyilkost…A Gonosz pálya pokolian okos bűnügyi regény, teli váratlan fordulatokkal, de egyben egy férfiről és egy nőről is szól, akik személyes és szakmai életükben is válaszúthoz érkeznek. Letehetetlen olvasmány."

Number Two
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Ok: Mert egy nagyon érdekes thriller ez, valamint mert kell egy posztapokaliptikus regény is.
Fülszöveg: "Terrortámadás éri az Amerikai Egyesült Államokat, mégpedig az egyik legrettegettebb módon, az elektromágneses hullámot (EMP) gerjesztő, pusztító fegyverrel. Egy háború, melyet egyetlen másodperc alatt elveszít Amerika, egy háború, mely a középkorba robbantja vissza a világ legerősebb országát. Nincs áram, nincs kommunikáció, leállt a közlekedés, fogyóban a gyógyszerek, őrjöngő bandák uralják az országot, az emberek éheznek és a túlélésért küzdenek. Mit tehet ebben a helyzetben egy volt katona, aki meg akarja menteni a családját, a hazáját, ha úgy tetszik, a modern civilizációt? Az amerikai Kongresszus folyosóin már megjelenése előtt úgy emlegették a regényt, mint az apokaliptikus thrillert, melyet minden amerikainak el kell olvasnia. A történetet a Pentagonban is reálisnak nevezték, a fegyvert pedig úgy tartják számon, mint amely egyetlen pillanat alatt térdre kényszerítheti az Egyesült Államokat."


Number Three
Paul Tremblay: Szellemek a fejben
Ok: Mert persze kell egy horror regény is. 
Fülszöveg: "A ​​new england-i Barrett család élete romokba dől, amikor a tizennégy éves Marjorie akut skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Az orvosok sehogy sem tudják megakadályozni a lány süllyedését az őrületbe, így Barrették tehetetlenségükben a hitbe menekülnek: a helyi katolikus paphoz fordulnak segítségért. Wanderly atya némi vizsgálódást követően ördögűzést javasol, mert úgy hiszi, hogy Marjorie nem beteg, hanem a gonosz szállta meg. Felveszi a kapcsolatot egy helyi műsorgyártó céggel, akik médiaszenzációt sejtve felajánlják, hogy valóságshow-t készítenek Barrették megpróbáltatásaiból. A család végül a pénz miatt kénytelen belemenni a dologba, és így veszi kezdetét A megszállottság című show. A műsor hatalmas népszerűségre tesz szert, de kisvártatva leállítják, mert a családi házban rémisztő tragédia történik. Annyira szörnyű, hogy a műsorra utaló minden anyagot gyorsan eltüntetnek. Tizenöt évvel később egy népszerű író interjút kér a történtekről Marjorie húgától, Merrytől. Ahogy a nő visszaemlékszik a múlt elfeledettnek hitt eseményeire, rég eltemetett titkok és fájdalmas emlékek törnek a felszínre – az olvasó pedig egy félelmetes pszichológiai horror kellős közepébe csöppen, ami nem csak az emlékezet és valóság, tudomány és hit kérdéseit feszegeti nyugtalanító módon, hanem az ősidők óta bennünk lakozó gonosz természetét is."


Number Four
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Ok: Fantasy, világvége. Fantasy mindenképpen kell. Minden körülmények között.
Fülszöveg: "Három ​​szörnyű dolog történik egyetlen nap leforgása alatt. A szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat. Eközben a hatalmas Sanza ― az egész világot befolyásoló birodalom, aminek találmányai évezredek óta a civilizáció alapjait képezik ― összedől, mert teljes lakossága egy őrült bosszújának áldozatául esik. S végül, a Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget. Egyesek szerint évekre. Mások szerint évszázadokra. Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha ezt kell tennie a lánya megmentéséért. N. K. Jemisin az utóbbi években hívta fel magára a figyelmet az epikus fantasy olvasók körében különleges világaival és szereplőivel. Kegyelmet nem ismerő történetmesélésével pedig a műfaj rettenhetetlen férfi szerzőit is nem egyszer megszégyenítette. Az ötödik évszak című regénye az eddigi legjobb műve: gyilkosság, árulás és feltépett sebek egy olyan lélegzetelállítóan idegen, de mégis ismerős világban, ahol fegyverként lehet használni a föld erejét, és ahol a halál mindenkit utolér."


Number Five
Jodi Picoult: Elrabolt az apám
Ok: Mert minden nyaralásra kell egy Picoult könyv.
Fülszöveg: "A harmincéves Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában – amely eltűnt személyek felkutatásából áll – rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket. Jodi Picoult – éppúgy, mint előző, A nővérem húga címú, nagy sikerű könyvében – izgalmasan, krimiszerű feszültséget teremtve, mesterien gombolyítja a cselekmény fonalát az emberi viszonyok-érzések, a szerelem, a szenvedély és a szülői szeretet útvesztőiben. Vajon előkerül-e az a személy, aki azt sem tudta eddig önmagáról, hogy elveszett?"


Number Six
Donnie Eichar: Halálhegy
Ok: Ezt a dokumentumkönyvet hetekkel ezelőtt vettem, mindig is érdekeltek engem az ehhez hasonló létező rejtélyek, amikre máig sem találtak választ. Már alig várom, hogy olvashassam, ezt is a nyaralásra tartogattam.
Fülszöveg: "1959 ​​februárjában az oroszországi Urál hegységben, a Halálhegy néven ismert magaslaton rejtélyes körülmények között életét vesztette kilenc tapasztalt túrázó. A baleset titokzatos, baljós körülményei (a fiatalok különös sérülései éppúgy, mint az a tény, hogy a jelek szerint a ponyvát felhasítva, hiányos öltözékben menekültek ki sátrukból, vagy egyikük meglehetősen furcsa, utolsó fényképfelvétele) évtizedekkel később is találgatásokra adtak okot a történtekkel kapcsolatban. A szerző, Donnie Eichar útra kel, hogy maga is végigjárja a tragikus véget ért fiatalok útját az orosz télben. Izgalmas, fordulatos dokumentumregénye az áldozatok eddig publikálatlan naplói és fényképei, nyomozati iratok és több tucatnyi interjú segítségével most először derít fény arra, mi is történt a Halálhegyen azon az ominózus éjszakán."


Number Seven
George R. R. Martin: Varjak lakomája
Ok: Trónok harca őrület van nálam, hisz tudjátok. Folytatni kell!
Fülszöveg: "A Varjak lakomája méltó folytatása George R. R. Martin világhírű fantasyciklusának, A tűz és jég dalának. A Trónok harcában megjelenő, az ősi királyságot szétszakító kegyetlen erők, a Királyok csatájának kísértetei, vademberei és boszorkányai, a Kardok viharának a másvilágról előretörő inváziója után a ciklus negyedik kötetében Martin ismét egy sokszereplős, tabudöntögető művel rukkolt elő. Az ősi Westeros földjén lassan véget ér a hosszú, véres háború, Észak ifjú királya halott, családja ősi székhelye romokban hever, a sebeiket nyalogató hadvezérek és királyi házak meghúzzák magukat. A nyugalom azonban látszólagos – a koncért mások is vetélkednek. A Vas-szigetek harcias népe a Hét Királyság zöld földjeire vágyik, miközben a kikötőkben egyre több tengerész regél a Sárkánykirálynőről és három sárkányáról… A Varjak lakomája a sorozat előző köteteitől megszokott színvonalú, lebilincselő és egyben felkavaró olvasmány."


Number Eight
Jamie McGuire: Red Hill
Ok: Muhahaha, zombik. Úgyis hiányozni fog a The Walking Dead, virtuális képregényt nem tudok majd magammal vinni.
Fülszöveg"Scarlet, Nathan és Miranda. Három idegen, mégis közös sors. Scarlet és két lánya egyedül néznek szembe a mindennapok nehézségeivel. Nathant elhagyta felesége, és már nem emlékszik, milyen érzés szerelmesnek lenni; csak kislánya, Zoe tartja benne a lelket. Miranda legnagyobb gondja az, hogy az új VW Bogara nem elég nagy ahhoz, hogy nővérével és két barátjukkal elmenekülhessenek egy hétvégére a záróvizsgák elől. Amikor világszerte jelentések érkeznek egy halálos járványról, mely nem csak öl, de élőhalottá változtatja a fertőzötteket, ezek a hétköznapi emberek, rendkívüli körülményekkel szembesülnek, és sorsuk hirtelen összefonódik. Mikor rájönnek, hogy nem tudnak elfutni a veszély elől, Scarlet, Nathan és Miranda kétségbeesetten kutatnak menedék után egy félreeső, Red Hill nevű farmon. Itt kell szembeszállniuk a rájuk támadó zombik seregével. És küzdeniük a saját életükért, ami egyben az emberiség túlélését is jelentheti. Amikor vége a világnak, túlélhet-e a szeretet?"



Number Nine
Paula Hawkins: The Girl on the Train (A lány a vonaton)
Ok: Sorozatok híján hiányozni fog az angol, úgyhogy kell egy angol nyelvű regény is.
Fülszöveg: "Ritkaság, ​​hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye. 2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Christie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet. Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt. Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!"

Number Ten
Leiner Laura: Illúzió
Ok: Valami olyan, amin mindig nevetek. És ez Leiner Laura, igen, még mindig.
Fülszöveg: "Bexi – civil nevén Budai Rebeka – második albumának sikere, egy londoni út és a Nagy Márkkal való el sem kezdődött kapcsolatának vége után hirtelen elveszti a talajt a lába alól. Geriben csalódnia kellett, Márk szóba sem áll vele, de talán a zenei sikertelenségtől rendül meg leginkább. Szerencsére még mindig mellette áll a családja, valamint Anti, Evelin, Körte, az agyontetovált menedzser, és a Fogd be Aszád vérbeli trolljai. Így a szakmai és magánéleti mélypont sem tarthat sokáig…"


Number Eleven
Rachel Hawkins: Spell Bound - Megbűvölve
Ok: Tavaly nyaraláson olvastam a második részt a trilógiából, úgy döntöttem a harmadikat is nyaraláson fogom.
Fülszöveg: "Sophie Mercer épp csak belenyugszik, hogy démonnak született, a Tanács máris elveszi tőle varázserejét. Sophie most védtelen, magányos, és ráadásul a prodigiumokra vadászó Brannick amazonok jóindulatára szorul. Sophie legalábbis ezt hiszi, amíg érdekes felfedezést nem tesz: a Brannickok tudják, hogy háború közeleg, és azt állítják, hogy egyedül ő képes meggátolni a világvégét. Ám ebben a varázserejétől megfosztott Sophie nem olyan biztos. Főhősünkre újabb pokoli kalandok várnak. Vajon vissza tudja szerezni a varázserejét, még mielőtt késő lenne?"


Number Twelve
Umberto Eco: Mutatványszám
Ok: Szépirodalmi is kell a bödönbe, hogy meglegyen az egyensúly.
Fülszöveg: "hátul ​​mindig ott sunyít valaki A kilencvenes években egy új politikai revolverújság próbaszámának szerkesztője megdöbbentő információ birtokába jut, mely nem csupán a kor titkosszolgálati botrányait és terrorcselekményeit értelmezné újra, hanem a háború óta eltelt évtizedek egész történelméhez is sajátos kulcsot adna; ráadásul egy és ugyanazon történet részesévé tenné a CIA-t, a régi és új fasisztákat és a Vatikánt, a szabadkőműveseket és a Vörös Brigádokat, sőt még az erdőrendészetet is. A sztori kiindulópontja, központi motívuma pedig egyetlen kérdés: lehet-e, hogy annak idején, 1945. április 28-án nem a kivégzett Mussolini hulláját tették közszemlére a milánói Loreto téren? Hihető állítás-e ez vagy paranoia? És ha az, akkor vajon nyugodtan alhat-e a hírhozó? Mindennek a tetejébe pedig: sikerül-e annak, aki mindezt felidézi az elbeszélőnek tehát , kereket oldania (kik elől is?), miután? Történelmet krimivel, hideglelős izgalmakat bővérű humorral elegyítő, hamisítatlan Eco-könyv a mester immár sajnos legutolsó hetedik regénye is."

Number Thirteen
Naomi Novik: Rengeteg
Ok: Érdekes történet, érdekel is, nyaralásra tartogattam. Meseszerű fantasy. Lássuk!
Fülszöveg: "Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül. Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól. Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad."


Number Fourteen
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Ok: Hihetetlenül nagy kíváncsiság fűt ez iránt a regény iránt, ezért is kaparintottam meg és a fülszövegét tekintve (Józsi, a pizzafutár?) nyaralásra szánható könnyed humorra számítok.
Fülszöveg: "Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királynő kezét. 
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért."


Number Fifteen
Neil Gaiman, Michael Reaves: Köztesvilág
Ok: Sci-fi. Kell egy sci-fi is. Nyilvánvaló.
Fülszöveg: "Joey Harker egy átlagos kamasz: próbálja átvészelni az iskola megpróbáltatásait, viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges. Azon kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy nap aztán felfedezi, hogy az ő Földje csak egy a trillió alternatív Föld között, melyek egy részén a mágia az úr, más részén a tudomány, s ezek ádáz háborúban állnak egymással. Joeyt a békítő erő, a Köztesvilág szemelte ki magának, mivel született Világjáró, és így segítheti az egyensúly fenntartását, méghozzá más Földekről származó, saját alternatív énjeivel együtt. Kiképzést kap, hogy felvehesse a harcot a mágikus és a tudományos ellenségekkel, hogy ő, aki még a saját kis városkájában is eltéved, világok között járhasson világmegváltó küldetésben. Neil Gaiman és Michael Reaves regénye vad kalandozás világokon belül és világok között, jól megrajzolt helyszínekkel és élénk karakterekkel, különleges lényekkel és váratlan fordulatokkal."


Number Sixteen
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Ok: Na, jó, kell egy romantikus regény is, főleg azért, mert erről áriákat olvastam (97% a molyon?!), úgyhogy lássuk ezt is!
Fülszöveg: "Ambrose ​​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé. Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is."

Szóval akkor 16 darab. Az végül is nem sok, ugye? Nem, egyáltalán nem. Kíváncsi vagyok, hogy 12 nap alatt mennyit fogok tudni felfalni ezek közül. Természetesen utólag írok majd mindegyikről. Addig is jó olvasást mindegyikőtöknek! Imádjuk a nyarat!

Danny L. Rush: Sebzett angyal


Mindig hatalmas öröm számomra, amikor egy író/írónő azzal keres fel, hogy olvassam el a regényét. Egyrészről természetesen minél inkább szeretném támogatni a magyar vagy kezdő írókat, mert el tudom képzelni milyen nehéz is lehet kitörni és terjeszteni az irományt. Másrészről ezekkel a recenziókkal mindig kilépek a komfortzónámból, lévén nem magam választom meg az elolvasandó könyvet. Ezért sem szoktam tüzetesebben utánaolvasni a recenzióimnak.

Danny L. Rush Sebzett angyal című regénye is recenzióként került a kezeim közé. Első pillantásra a borító engem megnyert magának. Egyszerű mégis magában foglal egy kis rejtélyt.

A könyv maga igen könnyen olvasható, szinte siklanak a sorok és oldalak, észre sem veszi az ember és már elolvasta a regény felét, ezért is végeztem ki ilyen gyorsan. Az írásmód, stílus gördülékeny ugyanakkor kettős. Az elbeszélő teljesen objektív, a választékos hangnem jellemző rá, míg a párbeszédek inkább a reális párbeszédek felé hajlanak, vagyis töltelékszavakkal, befejezetlen mondatokkal vannak tele. Ez teljes mértékben így reális, mert az ember nem beszél mindig teljes mondatokban, összeszedetten. Számomra ez néha-néha könyvekben egyébként zavaró, de itt hamar megszoktam. Ez nem is negatívum, hiszen mint már mondtam, így hiteles.

A történet maga igen egyszerű: adva van egy erősen visszahúzódó lány, Audrey, akit egy múltbéli tragédia kísért. Anyjával és keresztanyjával él együtt, de édesanyja alkoholista, keresztanyja pedig egy mindig mindenbe belekötő keserű személyiség. Audrey élete abból a munkából áll, amit gyűlöl, csak a barátai jelentenek számára vigaszt: Charlotte és Patrick. Egy nap azonban egy ismeretlen srác, Mark randira hívja egy szupermarketben és ki is alakul valami, járni kezdenek. De van valami Mark személye körül, ami megfoghatatlan, mégis ott lebeg, Audrey nem bír teljesen megbízni benne, de nem tud rájönni, mi van a háttérben.

Mint már említettem, az elbeszélő teljesen objektív, habár időnként hagy bepillantást a főszereplők fejébe. Ugyanakkor észrevettem valami érdekeset: az elbeszélő titkolózik a karakterekről az olvasó előtt. Igen érdekes, időnként felfedezem ezt regényben, de ebben különösen tapasztalható. Érzékelhető, hogy az elbeszélő nem engedi, hogy a főszereplő elmondjon valamit az olvasónak. Egyes esetekben ezt az információt az egyik szereplő átadja a másiknak, de az olvasó előtt nem fedik fel. Érdekes és néhol bosszantó dolog is lehet, főleg ha egyáltalán nem derül ki a regény végére (Könyörgöm, milyen szak volt az pontosan???).

A "titkolózó" elbeszélőnek hála például Mark karaktere igen rejtélyesre sikerült. Valamint igen összetettre. Megmutatta a kedves, különc oldalát, a titkolózó oldalát, az édes oldalát, a szemét oldalát, a mély gondolatokat marcangoló oldalát... Mindenképpen érdekes személyiség, akiről időnként, de csak néha Holden Caulfield ugrott be (erős párhuzam?).

Charlotte az igazán tipikus nagyszájú kebelbarátnő karakter, aki szinte minden romantikusnak mondható regényben feltűnik. Igazi "míg a halál el nem választ" és "aki bántja a legjobb barátnőmet, azt kinyírom" karakter, holott egy igen érdekes fejlemény is kiderült róla, ami már sokkal mélyebb értelmet ad a karakternek, ez pedig a feltétlen gondoskodása Audrey iránt. Sokkal inkább vonzalma?Szerintem Charlotte teljesen odavan Audrey-ért annak ellenére, hogy Patrickkel van. Szinte biztos vagyok benne.

Audrey-t hagytam utoljára, mert az ő karaktere iránt közöltem a legvegyesebb érzelmeket. Először sajnáltam, majd tetszett a furcsasága, aztán bátorítottam. Majd mikor összejött Markkal pár vonása kezdett dühíteni, végül pedig már csak idegesített. Tudjátok, a tipikus lányos picsogás, ami egy kis csalódásra adott okot. Aztán a végén persze az elbeszélő végre megláttatta velem a tényt, amit ha már a regény eleje óta tudtam volna, talán máshogy tekintettem volna a lányra. Akkor jöttem rá, mennyire is összetett Audrey karaktere is.
Csak egy valami nem fér meg a fejembe, vagy talán ez az a valami, amit ki kellett volna hagyni, mert ez így nekem már kicsit sok volt. Mark beleszeret Audrey-ba, tiszta sor. Charlotte (szerintem) szereti Audrey-t, végül is legjobb barátnők, mindent megtennének egymásért, végignézte Audrey múltját, ismeri a személyt, simán el tudom képzelni, hogy időközben annyira fellendült a gondoskodása iránta, hogy végül beleszeretett. De... Patrick is? Patrick is majd-majd beleszeretett Audrey-ba? Nem tudom, ez már talán kicsit túlzás. Na, de mindegy is.

Felmerülhet a kérdés, hogy akkor vajon ez egy egyszerű romantikus regény? Hát, igen is és nem is. Igazából a regény háromnegyede Audrey és Mark találkozását, összekapcsolódását és szerelmét követi nyomon, valahol mégis hiányzik az a szirupos mázas réteg belőle, ami a romantikus regényekben jelen szokott lenni (mondhatnám, hogy azért, mert férfi az írója, de mind ismerünk férfi romantikus írókat, akiknek a regényei csak úgy ömlengenek a romantikától). Igazából elég érdekes volt számomra a regény romantikus vonala, a férfi író miatt, már-már vicces volt olvasni, mi lapul a férfi eszében egy randi előtt és hogy mennyire izgul.

A romantikus vonal mellett azonban sokkal komolyabb témák is meglapulnak a történetben: szülő halálát feldolgozó gyerek, öngyilkosság, alkoholizmus, csalás, egyes sorsok sárba tiprása. Mély és igen aktuális problémák, amikkel ma is sok-sok családnak kell szembenéznie, ezért is mondanám azt, hogy ez nem egy egyszerű romantikus regény, mert valahogyan mégsem a szerelmen van a hangsúly, hanem ezeken.

És annak ellenére, hogy időnként tényleg zavart, hogy még a főszereplők is titkolóznak az olvasó előtt, a végén kiderült számomra, hogy ez egy kis kirakós játék. A regény első háromnegyedében megkapjuk a kirakó nagy részét, ki is rakjuk és bámuljuk a kimaradt részeket, amik miatt nem látjuk az egész művet. És zavar, persze, hogy zavar, hisz mindenki tudja milyen érzés az, amikor kirakunk egy kirakót és a végén kiderül, hogy elveszett pár darab. Idegölő érzés. Aztán az utolsó pár fejezetben ezeket a kicsi, hiányzó darabkákat is megkapjuk és segítségképpen az író még a helyüket is megmondja nekünk visszatekintések formájában. És ekkor már minden világossá válik (kivéve az a fránya szak).

Az volt az a pont, amikor végre összeállt a fejemben minden és egyrészt lenyűgözött az egész, amit Mark tett, habár számomra még mindig érthetetlen miért is csinálta. Miután beleszeretett a lányba már érthető, de előtte? Kétlem, hogy a szobafestő miatt. Talán tényleg csak ő lenne a jótevő angyal, akárcsak a címben?
Aztán jött a megcsalás. Azt hiszem, ez az a része a regénynek, ami dühöt csalt ki belőlem. Értem én, hogy Audrey túl gyenge jellem és erősíteni kell őt, hogy meg tudjon állni a saját lábán. Értem én, hogy lökés kell neki. De nem ilyen! Valószínűleg most megint a feminista énem szólal fel, de én Charlotte helyében ezt nem hagytam volna, Audrey helyében pedig (miután kiderült a turpisság) magam törtem volna be Mark orrát. De ezt inkább most hagyjuk!

Különösen értékeltem egyébként a regényben lévő filmes és sorozatos jeleneteket, idézeteket (a Breaking Bad jó választás volt), mindig öröm számomra egy regényben azokat a filmeket/sorozatokat viszontlátni, amikért én is odavagyok.

Őszintén szólva, sokáig gondolkoztam azon, hogy mennyire is tetszett ez a regény. Lekötött, mert simán tudtam órákig olvasni. A karakterek nem idegesítettek (kivéve Audrey-t időnként), sőt érdekes mélységeket kaptak, főleg Mark reagálása volt igen megérintő az utolsó oldalakon. A történet is egyenes vonalú, a végén bravúrosan kitölti a vakfoltokat. És igen, talán most, amikor írom ezt az értékelést, esik le, hogy ez a regény igenis egyedi sorsokról szól és egy igen aktuális problémáról, ami ellen nehéz mit tenni. Érdekes olvasmány volt, még egyszer köszönöm Danny L. Rushnak a lehetőséget az elolvasására!

Danny L. Rush: Sebzett angyal
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2016
Kiadó: Könyvműhely
Oldalszám: 428
Eredeti cím: -
Műfaj: romantikus

vasárnap, július 17, 2016

Meg Cabot: Mia karácsonya


Számomra Meg Cabot A neveletlen hercegnő naplója sorozata a tizenéves korom (igen, már írhatok ilyet elérve a húszat) egyik fő támpillére volt. Az olvasási imádatom hajnalán találkoztam a sorozattal és mára már többszöri újraolvasáson van túl az egész sorozat, ami a régebbi kiadások kinézetén is meglátszik.

Az írónő humoros, könnyed stílusa, Mia édesen naiv és kislányos karaktere és maga a naplóforma mindig is elvarázsolt. Azt hiszem, Mia az egyetlen olyan karakter, akit igazán elfogadok úgy, amilyen. Gyerekes, igen. Naiv, igen. Vérbeli romantikus lelkű, túlérzékeny tini, igen. Időnként idegesítő, igen. Mégis szeretem, bármit képes vagyok elnézni neki.

Elhihetitek, mennyire nagyon izgatott lettem, mikor kiderült, hogy az írónő folytatta a lezárt, tízrészes sorozatot, amely már így is bővelkedik a mellékrészekben, akárcsak ez a kis karácsonyi novella. Az új részt hamar kézhez is kaparintottam, amely az A hercegnő férjhez megy nevet viseli magán. Így történt, hogy fogtam magam és kicsit felfrissítettem a sorozat iránti imádatomat, elővettem ezt a novellát, amiről még nem írtam a blogon, holott már olvastam. Így lesz ez a tizedik kötettel is, habár már olvastam, azt is újra el fogom olvasni, aztán megnézem, mit alkotott az új, tizenegyedik kötetben az írónő.

Ez a kis novellácska igen egyszerű, könnyed, aranyos karácsonyi történet. Mia a genoviai palotába hívja Lillyt és Michaelt az ünnepekre, ahol több botrány is történik Lilly viselkedése miatt, Mia pedig minden követ megmozgat, hogy a tökéletes ajándékot adja Michaelnak, a történetbe pedig még egy süllyedő hajó is szerepet kap. Kedves és aranyos történet, mint mindig.

Azt szeretem ebben a sorozatban, hogy beszippant. Az olyan sorozatok egyike, amelyekbe beleolvasva legszívesebben elölről kezdeném az egész könyvsorozatot, rögtön kedvet kapva ahhoz, hogy ismét magába szippantson a légköre. Örök kedvenc.

Meg Cabot: Mia karácsonya
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: Mia, Michael
Sorozat: A neveletlen hercegnő naplója
6 és ½.) Mia karácsonya
11.) A hercegnő férjhez megy
#Valódi és képzelt hercegnők
#Ünneplő hercegnő
#Mia Thermopolis határidőnaplója 2006
Megjelent: 2004
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 78
Eredeti cím: Mia’s Christmas
Műfaj: ifjúsági, romantikus

szombat, július 16, 2016

Robert Kirkman: The Walking Dead #31-40

Akkor lássuk, milyen borzalmak történnek a továbbiakban. Feltűnik egy új, sorozatban is felbukkanó szereplő: Eugene, de az ő karaktere teljesen eltér a sorozatbelitől. Míg a sorozatban egy tudósszerűség, aki hihetetlenül intelligens és okos, addig a képregényben egy egyszerű ringbeli harcos a Kormányzó csapatából.

Az esti ringbe végül Michonne kerül a Kormányzó egy embere ellen. Holott Michonne elég gyenge a kínzás miatt, amit eddig elszenvedett, még így is sikerül egy jól irányzott csapással lecsapnia ellenfele fejét, mire a Kormányzó ismét éktelen haragra gerjed és elhatározza, hogy megöli a nőt. Mindeközben meglepő dolog történik, a Kormányzó egyik embere, Martinez a Michonne-nal történtek után úgy dönt, segít Ricknek és a többieknek megszökni Woodburyből.

Nemsokára kiderül, hogy Martineznek ebben nem más segédkezik, mint Glenn. Megkezdődik a szökés. Glennhez, Rickhez és Martinezhez csatlakozik egy ápolónő is, Alice, akivel Rick elbeszélgetett, míg ápolta, valamint a városka orvosa is. Miután Michonne-t is kiszabadítják a csapat készül elhagyni Woodburyt, az orvost azonban megharapják, ezért hátra kell hagyniuk, Michonne pedig felszólítja a csapatot, hogy menjenek előre, mert neki még van egy elintézetlen dolga a Kormányzóval.

Szerintem mind emlékszünk, hogy a sorozatban is elérkezett az a pillanat, amikor Michonne ellátta a Kormányzó baját, "megölte" az élőhalott lányát és összetörte az akváriumokat. Pont miután a csapat kihozta Glennt, Maggie-t és Darylt Woodburyből.

Ez az összecsapás a képregényben is megtörtént, csak Michonne végül nem elégedett meg egy kis verekedéssel, hanem megmutatta a Kormányzónak milyen is egy "kis" kínzás. De még hogy! Szemet szemért elven azért a jobb karját is levágta könyök alatt. A sorozatból pedig emlékszünk, hogy harc közben Michonne a szemébe vágott egy üvegdarabot. Nos, khm, a képregényben nem épp így veszítette el az egyik szemét a Kormányzó, sokkal inkább egy kanál játszott benne nagyobb szerepet. Mindenesetre végül úgy hagyta hátra, hogy a halál szélén állt, habár ha engem kérdeztek, inkább ölte volna meg. Ezek után Michonne felzárkózott a többiekhez.

Időközben fel-felbukkan egy-egy információ a járvány kitörésének kezdetéről, már többször is volt rá példa, hogy valaki emlegette, mint most Martinez is. Ahogyan a kezdetekben még katonák, tűzoltók, rendőrök védték az embereket, azt mondták, hogy nagy csarnokokban, egy helyre sűrűsödjenek, hogy könnyebb legyen őket megvédeni, de végül mindenféle próbálkozás befuccsolt.

A kis csapat hajszál híján jut el az általuk otthagyott kocsihoz és indulnak haza. A börtönt azonban... borzalmas állapotban találják. Mindhárom kerítés, amely az udvart és az épületet védte megsérült, a börtön udvara tele zombikkal és halottakkal, az egész területet elfoglalták. Ezen rész végén pedig még egy betekintést kapunk Morgan és fia állapotába, akik karácsonyt ünnepelnek egy házikóban. Valószínűleg múltbeli bepillantás, hisz tudjuk, hogy Rickéknél éppen nyár közepe van.

A börtönnél a továbbiakban elszabadul a pokol, Glenn őrült mód a zombitömegbe hajt, hogy Maggie keresésére induljon, de a kocsival falba hajt. A többiek igyekeznek megtisztítani az utat, Glenn eszméletét veszti, ekkor bukkan fel Dale és Andrea a lakókocsiból. Kiderül, hogy Otis meghalt, Hershelt megharapták, a többiek pedig a C-blokkba rohantak. A zombik Tyreese egyik visszatérésekor döntötték át a kerítést.

A csapat megkezdi a belső udvar megtisztítását, eljutnak az ajtóig, ahol Hershel nyit nekik ajtót, akiről kiderül, hogy nem harapták meg, csak megsérült a karja. A csapatot sértetlenül találják odabent. A belső udvart sikerül teljesen megtisztítani, megkezdődik a halottak elégetése, Alice megvizsgálja a terhes Lorit, Michonne ismét magával vitatkozik a történtekkel kapcsolatban, Glenn pedig jegygyűrűt keres Maggie-nek a halottak ujjain. Mindeközben Rick és Tyreese fátylat borít a múltra, de Ricknek hamar rá kell jönnie, hogy Martinez eltűnt, ami pedig csak egyet jelenthet: átverte őket és visszament, hogy a börtönhöz vezesse a többieket Woodburyből.

Rick Martinez nyomába ered a lakókocsival, végül be is éri és megöli, ezzel elkerülve a veszélyt. A börtönben Lori és Carl visszavárja Ricket, Glenn pedig megkéri Maggie kezét. Rick hazatérése után meggyónja Lorinak mit tett és hogy milyen könnyen ment neki és hogy ez mennyire megijeszti. Gyűlést szervez az ebédlőben, amelynek keretein belül mindent elmesél a többieknek, ami a "kiruccanás" alatt és ami Martinezzel történt. Rick kijelenti, hogy előbb vagy utóbb rá fognak találni a börtönre és akkor készen kell állniuk, habár jól tudjuk, hogyan is végződött ez a sorozatban.

A következő rész elején ismét egy visszatekintéssel kezdünk: Lori és Shane kapcsolatára, akik egymásban találtak vigaszra a járvány kitörése és Rick elvesztése közben. Habár magában a sorozatban sem derült ki igazán, mert nem volt rá mód, hogy kiderüljön, de szinte biztos, hogy Lori babája Shane-től van, ez valószínűleg a képregényben sincs másként.

A sok rossz közepette azonban megtörténik Maggie és Glenn átlagosnak nem mondható esküvője is, amin minden börtönlakó megjelenik. Michonne az őt ért trauma után Tyreese mellett sírja ki magát, a börtön többi tagja pedig kosármeccset tart a börtön tornatermében. Tipikus vihar előtti csend.

Rick, Dale és Tyreese azért átnézi a kéznél lévő fegyvereket és megállapítják, hogy nincs elég egy Woodbury elleni csatához. Mint régebben kiderült, Woodbury egy Nemzeti Gárda Állomásról szerezte a fegyvereit, ami a város közelében elhagyatottan áll. Tyreese és Dale szerint oda kéne látogatni további fegyverekért még mielőtt a Kormányzó felbukkan. Végül egy csapat (Tyreese, Michonne, Glenn, Maggie, Andrea, Axel) beszáll a lakókocsiba és el is indul az említett állomásra. Rick kénytelen a börtönben maradni a keze végett is, Lori pedig végre rászánja magát, hogy Shane-ről beszéljen Ricknek, aki kijelenti, hogy már egyébként is tudja, mi történt közöttük és semmi sem számít, csak az, hogy most együtt vannak Carllal és a babával.

Mindeközben az állomást kereső csapatról is kapunk pár jelenetet, amint a lakókocsiban éjszakáznak a továbbhaladás előtt. A börtönben Alice megvizsgálja Lorit és kiderül, már nagyon közel a szülés, ami ismét latolgatásra ad okot, hiszen mind jól tudjuk, hogy Lori a sorozatban a szülésbe halt bele. A börtönben való élet is halad, Hershel egész szép kis növényágyást hozott létre az udvarban, ahol élelmiszereket kezdtek termeszteni, akárcsak a sorozat negyedik évadjának elején.

A másik csapat eközben rátalál az állomásra, ahol fegyverek és töltények után kutatnak, amit csak tudnak magukkal visznek, majd felrobbantják a helyet. Egyrészt, hogy Woodbury ne tudjon több ellátmányt szerezni onnan, másrészt, hogy eltereljék a figyelmüket, ezt kihasználva pedig egy bevásárlóközpontban is beszereznek pár dolgot, de hamar rájuk találnak.

Az események innentől kezdve ismét felgyorsulnak. Az áruháznál összecsapásra kerül sor Glennék és a Woodburyből származó fegyveresek között, akik rájuk találtak. Glennt meglövik, habár a rohamosztagos ruha megvédi a közvetlen golyótalálattól, így csak pár zúzódást szenved. A másik csapat tagjai azonban nem élték túl, a legtöbbet Michonne végezte ki a karddal, míg az egyiküket Andrea lőtte le. Mindezek után a csapat beszáll a lakókocsiba és elindul vissza a sok szállítmánnyal.

De mindemellett a börtönben megindul a szülés, azonban az éjszaka leszálltával, így csak a generátor nyújthat némi fényforrást. A generátor benzinnel való feltöltése Billyre, Hershel fiára és Dale-re hárul, hamar kiderül azonban, hogy elfogyott a benzin, ezért mindketten kimerészkednek a kocsikhoz, hogy szerezzenek. Dale-t azonban megharapják, Billy alig jut vissza a kerítés mögé, amikor Andrea és a többiek megérkeznek, Lori pedig mindeközben megszüli a kisbabát, ami végül kislány lett.

A betegszobába, ahol Lori kisbabája egészségesen világra jött, egyszer csak berobbannak a többiek a lábon harapott Dale-el a karjukban. Andrea hisztérikusan követeli Alice-tól, hogy amputálja Dale lábát, hátha akkor túléli, ha még nem terjedt el a fertőzés teljesen. Mivel Alice képtelen az amputálásra, ismét Rick veszi át a stafétabotot és megteszi helyette. Míg Alice és a többiek Dale lábával ügyködnek, Lori Judithnak nevezi el a kisbabát, akárcsak s sorozatban, azzal a különbséggel, hogy ott Carl nevezte el, mivel Lori nem élte túl a szülést.

Dale túléli az amputációt, stabilizálják az állapotát, sőt még fel is ébred, hogy Andrea leszúrja, amiért hősködni próbált. A többiek közben kipakolják a hozott holmikat, Carl pedig megismerkedik a kis Judith-tal. A hetek telnek, minden csendes, mindenki jól van, csak a hőség viseli meg a csapatot. Ismét tipikus vihar előtti csend van.

Érdekes egyébként, hogy a sorozatban Dale már a második évad végén meghal, valamint Andreával egyáltalán nem jön össze. És aki a lábát elveszíti, de túléli a lábon harapást, az Hershel.

A csapat célozni tudó tagjai lőni tanítják a többieket, hogy csata esetén minél több lövész legyen kéznél. Dale mankóval képes már járni is. A negyvenedik rész pedig ilyen békésen zárul, Dale összefoglalja az állapotokat Rickkel beszélgetve: Glenn túlélt egy lövést, a csapat élve visszatért a fegyverekkel, töltényekkel és benzinnel, Judith épen és egészségesen mindennemű komplikáció nélkül jött világra, Dale pedig túlélt egy zombiharapást. A dolgok jól mennek, a dolog elcsendesültek. És így is végződik a rész: most remekül megy a soruk. Lássuk, meddig lesz ez így.

Ahogy Kirkmant és a sorozatot ismerem, nem sokáig. Egy ilyen szélcsend után brutális folytatás fog következni, minden bizonnyal főszereplő halállal együtt, nagy tippem is van rá, ki lesz az, de akkor ez majd később kiderül. A Kormányzó ugyanis vissza fog térni...

csütörtök, július 14, 2016

Robert Kirkman: The Walking Dead #21-30

Na, akkor folytassuk a The Walking Dead képregénysorozatot is. A huszonegyedik képregény ismét egy igen jelentős jelenettel kezdődik. Allent ugyanis megharapták a lábán, Rick pedig egy igen drasztikus döntésre szánja el magát, hogy megmentse Allen életét. Egy baltával levágja a lábát, hátha így barátja túléli az esetet. Emlékezhetünk a harmadik évad elején bekövetkező ilyen jelenetre, amikor Hershelt harapják meg a lábán és Rick pontosan ugyanígy menti meg az életét.

Mindeközben Tyreese kezdi látni Rick személyében a lezajló változást, főleg amikor gondolkodás nélkül lecsapta Allen lábát. Tyreese végül Michonne mellett talál egy kis nyugalomra, aminek Carol véletlenül a szemtanúja is lesz, ahogyan előre gondoltam. Michonne karaktere ezzel máris elszakadt a sorozatbeli karakterétől, ő nem kínálkozna csak így fel. Mindenesetre Carol hamarosan ki is költözteti Tyreese-t eddigi cellájukból. Mindeközben Glenn és Maggie egyre közelebb kerül egymáshoz.

Időközben valami gondot érzékelünk Michonne-nal kapcsolatban, ugyanis Andrea észrevette, hogy magában beszélget, de mintha valaki máshoz beszélt volna, Michonne viszont erősen tagadta ezt utólag. Érdekes. Vajon mi Kirkman célja ezzel? Mindenesetre egy Lorival történő beszélgetés alkalmával kiderül, hogy a képregénybeli Michonne-nak is volt gyereke, pontosabban két lánya, családja, munkája. Ügyvéd volt egyébként, mint később kiderült.

Rick ráveszi Lorit, hogy beszéljen Carollal, de Carolt felvágott csuklóval találják meg. Rick Tyreese-hoz rohan, akit Michonne-nal találja. Rickben hamar összeáll a kép, miszerint Carol Michonne miatt küldte el Tyreese-t és dühében Tyreese arcába vágja, hogy ha Carol meghal, az az ő hibája lesz. Így roppan meg Tyreese és Rick között az eddig kialakult bajtársi kapocs.

Itt össze kell hasonlítanom Carol képregénybeli és sorozatbeli alakját. A képregényben egy igen gyenge jellemű anyának ismerjük meg és ez a sorozat első pár évadában így is van, valóban ilyen az ő személyisége. De a későbbi évadokban, mint tudjuk, ez megváltozik, főleg a lánya halála után, bár Kirkman a képregényben eddig nem ölte meg Sophiát. Carol egy idő után egy igazi túlélővé válik, aki többször is megmenti a csapat életét, egy igazi gyilkossá lesz, aki csak a szeretteit akarja védelmezni.

Tyreese és Rick veszekedése közben régi sérelmek is feljönnek, egymást gyilkosnak bélyegzik, a vita verekedésbe csap át. Andrea eközben hírekkel érkezik: Allen meghalt, míg Carol életben marad. Rick magát némileg összeszedve indul Allenhez egy pisztollyal, hogy barátja ne végezze élőhalottként, végül azonban elájul.

Rick átalszik egy napot, Carol mellett ébred, aki megköszöni, hogy kiállt érte. A dolgok azonban változtak az alatt az egy nap alatt. Dale felvilágosítja Ricket, hogy a csapat immár nem akarja, hogy Rick legyen az egyedüli vezetője a csapatnak. Létrehoztak egy tanácsot, amelyben négy férfi szavazata dönt mindenben: Dale, Rick, Hershel és Tyreese a tagjai a tanácsnak. Rick elfogadja a döntést.

A többiek azonban továbbra is szembeállítják a ténnyel, miszerint elvesztette az irányítást. Ugyanis megölte az egyik rabot, mikor az a biztonságukat fenyegette. A csapat úgy gondolja, Rick elvesztette az emberségét. Ekkor szembesíti Rick a csapatot a jelen helyzettel. Egy év telt el a kitörés óta, immár majdnem itt a nyár és senki sem jött. Se segítség, se gyógymód, senki. A világ már sosem lesz olyan, amilyen volt. A szabályok megváltoztak. A világ megváltozott. Már nem ugyanazok az erkölcsi normák és törvények érvényesek, mint régen. A You Kill You Die (Ha ölsz, meghalsz) elv nem vált be, Rick rájött, hogy sokkal inkább a You Kill You Live (Ha ölsz, élsz) elv van érvényben a helyzeteket tekintve. Bármeddig is élnek így tovább, egyszer ők is olyanná válnak, mint a kerítés túloldalán lévők, ekkor jelenti ki Rick: We are the Walking Dead, tehát Mi vagyunk a sétáló halottak.


A 25. képregény elején Rick és Dale éppen a börtön egy részét nézik át, hátha találnak még bennrekedt halottat. Rick közben elmereng, eszébe jut Morgan és a fia, hogy vajon életben vannak-e még. A csapattal végre valami jó is történik, ugyanis Glenn rátalál pár kommandós felszerelésre, golyóálló mellényekre, páncélokra, amelyek védhetik őket a zombikkal szemben. Akárcsak a sorozatban lévő jelentős jelenetekben is.

Így hát a terv előáll: benzint akarnak szedni a kinti autókból a generátorba, míg néhányan elcsalják a zombik egy részét, addig Rick és Glenn rohamosztagos ruhában kiszaladnak a kocsikhoz. Odakint azonban érdekes dolog történik. Az égen észrevesznek egy működő, repülő helikoptert. Mind tudjuk, mit jelent a helikopter feltűnése. Jobban mondva, kit.

Miután rájönnek, hogy nem tudják felkelteni a figyelmét a helikopternek, az hirtelen valami folytán lezuhan pár kilométerre tőlük. Rick, Michonne és Glenn kocsiba száll, hogy megnézzék a roncsokat, hátha találnak túlélőt. Lori ezt ismét úgy fogja föl, hogy Rick őket hátrahagyva rohant el.

A helikopterroncsoknál azonban egy lelket sem találnak, viszont rengeteg lábnyomot lelnek a sárban, amelyből arra lehet következtetni, hogy valaki elvitte a helikopterben lévőket. Rémlik a harmadik évadban lévő helikopter? Ami ugyanígy lezuhant, Michonne és Andrea talált rá. Kinek a felbukkanását is eredményezte ez?

Azonban hamarosan sötétedik, Rick minden áron követni akarja a lábnyomokat. Annak a lehetősége, hogy további túlélőkre lelnek, akiknek esetleg vannak autóik, élelmük, további ellátmányuk, túl kecsegtetőnek bizonyul. A többieknek azonban megígérték, hogy még sötétedés előtt visszaérnek a börtönbe. A nyomok követése közben akadnak egy táblára, ami jelzi, hogy a közelben lévő város neve Woodbury. És igen! Woodbury. A sorozatban lévő kicsiny városka, ahol egy csapatnyi túlélő él, ahol a Kormányzó irányít mindent. Nagyon vártam már a Kormányzó felbukkanását, hogy vajon hogyan lett megalkotva eredetiben, a képregényben a karaktere, hát lássuk!

Miközben a börtönbeliek kialvatlanságban szenvednek az aggodalomtól, Rick, Glenn és Michonne végül eléri Woodburyt, közben több élőhalott is a nyomukba szegődik, a város pedig első pillantásra kihaltnak tűnik. Azonban amint a halottak utolérik őket, fény villan és lövések dördülnek, minden nyomukba szegődött halottat lelőnek, őket pedig bevonszolják a város falain belülre és elveszik a fegyvereiket. Feltűnik Martinez és a Kormányzó is. Igen.

A Kormányzó szívélyesen üdvözli a három túlélőt, Rick és többiek azonban nem mesélnek neki a börtönről, méghozzá jól teszik. Mint kiderül, a három vendég épp jókor érkezett: ma kerül megrendezésre Woodburyben egy harc. Emlékeztek a sorozatbeli ringre, amelynek a széleire Kóborlókat kötöttek ki, ugye? Na, ez az a fajta ring.

Kiderül, hogy Woodburyben egy generátornak hála van áram, így kerül kivilágításra a ring is. A Kormányzó odainvitálja a három idegent miközben elmeséli, hogy az emberek szórakozása végett jött létre a ring, ahol emberek csapnak össze egymás ellen, a zombik csak motivációként vannak jelen és hamar rájöttek, hogy ha megetetik őket, nem jelentenek akkora veszélyt. Ekkor merült fel Rickben a kérdés, hogy vajon mivel etetik meg őket. Erre a Kormányzó válasza a következő: Well, stranger. We're feeding them strangers, vagyis Nos, idegen. Idegenekkel etetjük őket.

Kiderül, hogy a helikopteren lévőkkel is pontosan ugyanez történt. Kiderül továbbá, hogy az egyik nő túlélte a balesetet és mielőtt őt is megölték, elmondta, mi is történt velük. Egy helyen éltek, vagy húsz túlélő együtt, egy idő után azonban kifogytak az élelemből és egymás ellen fordultak, megölték egymást. Páraknak sikerült a helikopteren elmenekülniük, de megbuherálták a gép motorját, ezért zuhant le.

A Kormányzó rögtön levágta, hogy a három idegennek van valahol tábora és kijelenti, hogy mindent el fog venni tőlük. Rick és többiek erősen tagadják, hogy van élőhelyük, azt hazudják, hogy csak vegetálva haladnak az utakon, bármiféle otthon nélkül, de a Kormányzó nem hisz nekik. Beszédre akarja bírni őket, ezért fenyegetőzni kezd. Kijelenti, hogy meg fogja kapni azt, amit akar és elővesz egy kést. A következő pillanatban pedig levágja vele Rick jobbkezét. A dolgok hamar felgyorsulnak, Michonne megtámadja a Kormányzót és leharapja a fülét.

Az összecsapás vége az lesz, hogy Glennt és Michonne-t külön-külön elzárják, Ricket pedig a város orvosához viszik, akinek a Kormányzó parancsba adja, hogy ne hagyja elvérezni, mert még nem végzett vele. A Kormányzó bosszút akar állni Michonne-on kínzás formájában, a nőt magában beszélve találja. Rick eközben a jobb keze nélkül ébred.

A Kormányzóról hamar kiderül, hogy mint a sorozatban, otthon tartja kislányát, aki már zombivá változott, valamint áldozatai fejét akváriumokban áztatja. Egy hihetetlenül megtört lélek, egy pszichopata, akárcsak a sorozatban, csak a képregényben ez rögtön ki is derül róla, míg a sorozatban egy ideig teszi a szépet.

A Kormányzó egy blöff segítségével eléri, hogy Rick elszólja magát a börtönnel kapcsolatban, Michonne és Glenn továbbra is fogoly marad, Ricket pedig a ringbe akarják küldeni. Egyáltalán nem rózsás a helyzet.

Mindeközben az otthoniak várják, hogy mindhárman hazatérjenek, Tyreese többször is kimerészkedik, a nyomaik után kutat, csak a kocsira lel rá, amelyet hátrahagytak. A Kormányzó eközben elkezdi szövögetni a tervét, miszerint elfoglalja a börtönt.

Hát, én nem gondoltam volna, hogy egy képregény engem így le fog kötni. Az sem zavar, hogy nem hű a sorozat annyira a képregényhez, de minden alkalommal, amikor ismerős jelenetet látok a képregényben, elmosolyodom. Rengeteg jelentős momentumot megragadtak és szinte ugyanolyan kameraállásban meg is teremtettek a sorozatban. A Kormányzó karaktere állati, betegesebb, mint a sorozatban, ezután már szinte félek eljutni Neganig. Akkor nemsokára folytatása következik.