14 / 100 könyv. 14% kész!

péntek, szeptember 23, 2016

Borsa Brown: A maffia ágyában

Borsa Brown regényei eddig mindig a legszélsőségesebb érzelmeket váltották ki belőlem. Ott van Az Arab című sorozata, aminek az első része, tehát Gamal szemszöge sokszor felpiszkálta feminista énem, ugyanakkor az arab kultúra megismerése és szemszögének bemutatása egyedi és érdekes élményt nyújtott. Az Arab szeretője egyszerre idegesített és végtelenül meghatott, főleg a vége felé.

Gondoltam, míg várakozom Az Arab lánya című harmadik kötetre (ami egyébként benne van az őszi kívánságlistámban és amire nagyon kíváncsi vagyok), addig megpillantom, hogy milyen is az írónő első trilógiája: A maffia ágyában. Ki hitte volna, de ez a sorozat is igen szélsőséges érzéseket váltott ki belőlem (ami ugye egy regény esetében sosem jelent rosszat, minél erősebb érzelmeket vált ki egy könyv, annál értékesebb).

Az arabok életébe való betekintés helyett ezúttal a maffia belső köreibe látunk bele Massimo és Suzanne kapcsolatán keresztül. Ha jó, ha nem, egyszerűen képtelen vagyok nem összehasonlítani Borsa Brown két sorozatát, egyszerűen muszáj.

Az alapszituáció szinte ugyanaz. Egy egyedülálló, "erős" nőszemély összefut egy másik kultúrából származó hihetetlenül jóképű férfival, a kezdeti vonzalom mélyebb érzésekké válik, de a kultúrák közötti különbségek éket vernek a szerelmesek közé. A férfi mindenáron érvényesíti az akaratát, amit a nő nem mindig tolerál, emiatt folytonos veszekedések majd kibékülések sorozata indul meg, de a szerelmesek végül nem tudnak meglenni egymás nélkül. Erről szól mind Az Arab, mind A maffia ágyában.

A maffia ágyában című első kötetből az Álomgyár Kiadó jóvoltából a bővített kiadást volt szerencsém olvasni, amibe már Massimo szemszöge is beletartozik. Mindig pluszpontnak számít, ha mindkét főszereplő szemszögébe beleképzelhetem magam egy kicsit, így közelebb érzem magam a karakterekhez, habár ez most nem biztos, hogy annyira nagyon sikerült.

Suzanne személyisége... Ez a nő tipikusan megtestesíti azt a női karaktert, akitől a falra mászom. Gyerekes, önző, felszínes, hisztis és sokszor végtelenül ostoba személyiség, akinek fogalma sincs arról, hogy mikor kell csöndben maradni. Meg kell hagyni, hogy erős, akaratos és küzdő jellem, de ha az ember egy olyan helyzetbe kerül bele, amibe Suzanne került, akkor azt többnyire okosan kéne kezelni, nem pedig fejjel nekimenni a falnak és többször is a rövidebbet húzni emiatt. Olvasás közben végig az a kérdés visszahangzott a fejemben, hogy: "Ez a nő hogyan maradt eddig életben?" Hozzá képest Csilla egy sokkal érettebb, okosabb és kiforrottabb karakterre sikerült.

Massimo karaktere tipikusan az a férfi karakter, akit nagy ívben el kell kerülni. Akit még véletlenül sem lehet tisztelni, akit én csak megvetni tudnék. És ezen véleményemen még a Massimo szemszög sem változtatott. A regény elején nem is volt bajom a személyével, tipikus Gamal karakter volt, de aztán átlépte a határt és többé már inkább nem is akartam Gamalhoz hasonlítani, holott neki is voltak erőszakos hajlamai. Azonban amikor Massimo először megütötte Suzanne-t, számomra megszűnt szeretett karakternek lenni. Hiába visszhangozta a fejezeteiben, hogy ő nem akarja bántani a szeretett nőt, de mindig eldurran az agya... Ugyan már! Milyen férfi az ilyen? Ha egy férfi nőre kezet emel, az nem férfi többé. Nem gondoltam volna, de visszasírtam Gamalt, holott sokszor még ő ellen is tiltakoztam a viselkedése miatt.


Igazából abban reménykedtem, hogy többet meg fogok tudni a maffia működéséről, ahogyan Az Arab esetében az arab kultúráról, de az első kötetben az írónő még annyira nem merül bele mélyen ebbe a témába. Inkább a két főszereplő kapcsolatára helyezi a hangsúlyt. Remélem, a további két kötetben jobb betekintést kapunk Massimo családi ügyeibe.

Érzékelhetően magasabb Az Arab léce, mint A maffia ágyában trilógiának, itt még nem annyira kiforrottak a főszereplők, de a stílus és a gördülékeny írásmód megegyezik, tényleg, szinte csak úgy suhan az ember szeme a sorokon, olyan könnyed és olvasmányos a történet. Sok agymunkát nem igényel, időnként megbotránkoztat, de nekem tetszik, hogy Borsa Brown ilyen témákhoz nyúl és nem csak sziruposan unalmas romantikus kapcsolatokat taglal, hanem kultúrák közötti szerelmeket, amiket számos dolog megnehezít.

Érdekes lehet, ha pszichológiai szempontból is megvizsgáljuk Suzanne helyzetét. A legtöbb nő mit tenne ilyen körülmények között? Nem egyszerű kérdés. Fontos kérdés lehet még az is, hogy hol rejtőzik a határ szerelem és gyűlölet között? Milyen erős lehet Suzanne szerelme, ha a sok gyötrelem után még mindig azt taglalta, hogy mennyire szereti Massimot? Egyáltalán hogyan szerethet egy nő egy olyan férfit, aki többször is bántalmazta? Ez lenne a Stockholm-szindróma? Érdekes. Kíváncsian várom a következő két kötetet.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Borsa Brown: A maffia ágyában
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: A maffia ágyában
1.) A maffia ágyában
Megjelent: 2013
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 470
Eredeti cím: -
Műfaj: erotikus, krimi, romantikus

szombat, szeptember 17, 2016

Meg Cabot: Boldog szülinapot, Mia!

Mia élete tovább pörög, nagyanyja még mindig sokszor megkeseríti az életét, közeledik a szülinapja, a matek még mindig nem az erőssége, a barátnője pedig úgy tűnik éppen szövetkezik a nagyanyjával. Mit lehet egy ilyen helyzettel kezdeni? Amikor az embernek semmi kedve egy jachton lezajló nagy banzájhoz a születésnapján, de a nagyanyja minden áron meg akarja hívni Angelina Jolie-t, hogy bejusson egy híres lányszövetségbe.

Mindennek tetejébe azt sem tudja, hogy vajon kedvese, Michael mire készül születésnapja alkalmából.

Lássuk, hogy mi történik Mia tizenhatodik születésnapján a Bulihercegnő és a Valentin napi meglepetések között egy rövid, ámde humoros és imádnivaló novella keretein kívül. Még mindig kedvenc és utánozhatatlan.

Meg Cabot: Boldog szülinapot, Mia!
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Mia, Michael
Sorozat: A neveletlen hercegnő naplója
6 és ½.) Mia karácsonya
7 és ½.) Boldog szülinapot, Mia!
11.) A hercegnő férjhez megy
#Valódi és képzelt hercegnők
#Ünneplő hercegnő
#Mia Thermopolis határidőnaplója 2006
Megjelent: 2006
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 74
Eredeti cím: Sweet Sixteen Princess
Műfaj: ifjúsági, romantikus

vasárnap, szeptember 11, 2016

Cassandra Clare: A hercegnő

Hosszú idő után ismét elővettem Cassandra Clare árnyvadász könyveinek egyikét, méghozzá a nosztalgia-időszak miatt. A Pokoli szerkezetekkel kezdtem, mert valamiért ehhez közelebb áll a szívem, mint A Végzet Ereklyéihez (valamint ez utóbbinak a befejező kötetétől inkább félek, mint ettől).

Úgyhogy ismét belevetettem magam az 1800-as évekbeli Londonba, ahol Tessa éppen Jemhez készül feleségül menni, aki továbbra is haldoklik, míg Will csak csendesen szenved barátja állapota és szerelme elengedése miatt.

Rengetegszer kezdtem bele ebbe a befejező kötetbe, volt hogy pár fejezetig jutottam, volt hogy több fejezeten át olvastam, de mindig félretettem. Nem tudnám meg mondani, hogy miért, nyilvánvalóan nem a könyv terjedelme ijesztett meg, sokkal inkább az játszhatott szerepet ebben, hogy abban az időben már túl sok volt nekem az árnyvadászokból. A Végzet Ereklyéi, Pokoli szerkezetek, a Magnus Bane sorozat, az Árnyvadász Akadémia sorozat... Annyira jó az alapötlet és maga a megvalósítás is, de kezd lerágott csont lenni. A Végzet Ereklyéiről eleve az a határozott véleményem, hogy trilógiának egyedülállóan jó lett volna, egy tökéletesen lezárt, kerek egészet alkot az első három rész és annyira felesleges, sőt már-már merényletnek számít az a második kettő, a hatodikat pedig ezért nem is merem elkezdeni, de el fogom.

Valahogy felemelőnek hat, hogy ezt meghagyta trilógiának, aminek elég jó is. Kerek egész, nem rágta agyon ezt a szálat, valamilyen szinten el is különül a többi sorozattól. Nem elhanyagolandó tény az sem, hogy imádom a hangulatát: a komor 19. századi Londont. Még a borító is olyan gyönyörű, hogy percekig csak nézegettem minden olvasása előtt.

Cassandra Clare jól ír, cselekményesen, fordulatosan, a szereplői élnek a lapokon. Szerény személyem szerint, ha tudná, mikor kell egy sorozatot abbahagyni (ahogy a Pokoli szerkezeteket is) és valami új után nyúlni, akkor az egyik legnagyobb kedvencem is lehetne, ahelyett, hogy félek egyes folytatásait időnként kézbe venni a csalódás esélye miatt.

A Pokoli szerkezetek befejező kötete igen monumentálisra készült. Egy igazi, méltó befejezése a trilógiának, a szálak szépen elsimultak egy félik elégedést, félig csalódottságot okozó epilógussal. A szerelmi háromszög (Tessa, Jem, Will) egy olyan megoldását kaptuk, ami egyik rajongócsoportnak sem ad teljes megnyugvást. Igazából nem is számítottam ilyen megható és sokkoló befejezésre, nem is magában a könyv jelentette ezt a meglepetést, hanem az epilógus. Szívszorító és mélyen elgondolkodtató a halhatatlanság kérdésével kapcsolatban. Ebből a szórakoztató ifjúsági irodalomból a végére egy komoly filozófiai kérdést boncolgató befejezés került.

Tehát azon sorozatok közül, amiket már olvastam az írónőtől, ez a legjobb sorozata, ami még el is gondolkodtathatja az olvasót, főleg, ha időnként elvonatkoztat a szerelmi háromszög drámájától és a sok nyálas párbeszédtől ebből kifolyólag. Szépen összerakott történet, szerethető és egyedi szereplők. Vérbeli árnyvadász trilógia.

Cassandra Clare: A hercegnő
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Will, Jem
Sorozat: Pokoli szerkezetek
3.) A hercegnő
Megjelent: 2013
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 552
Eredeti cím: Clockwork Princess
Műfaj: fantasy, ifjúsági, urban fantasy

szombat, szeptember 10, 2016

Levy L. Smith: Elrabolt szív

Nosztalgia-időszak. Ennek a trilógiának az első két részét olyan régen olvastam, hogy semmire sem emlékeztem vele kapcsolatban, de lehet, hogy ez nem is az eltelt idő miatt van.

Nem emlékszem, miért vágtam bele egyáltalán ebbe a sorozatba, talán a borítók miatt, amik annyira nagyon tetszenek és ezzel ki is fújt az a része a könyvnek, amit értékelni tudok benne.

Az egész mindensége nagyon kidolgozatlan, a szereplők semmilyen szinten sem hatnak rám, még szánni sem tudom őket, a főszereplőnő fiúk közötti ingadozásai miatt rosszul voltam, meg úgy egészében a gondolkodásmódja és gondolatai miatt is.

Az egész történetnek semmi értelme, se eleje, se vége, mintha nem lenne célja a regénynek és a cselekményvezetésnek. Inkább gyorsan letudtam az egészet és tudom, hogy ezt is lezártam. Valószínűleg még az is probléma, hogy nem is annyira felidegesített maga a könyv, hanem inkább közömbös hatást váltott ki belőlem. Ami mindennél rosszabb.

Levy L. Smith: Elrabolt szív
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: Dark Love
3.) Elrabolt szív
Megjelent: 2010
Kiadó: Egmont-Hungary
Oldalszám: 152
Eredeti cím: -
Műfaj: fantasy, ifjúsági

péntek, szeptember 09, 2016

Meg Cabot: Mindörökké hercegnő

Folytatódik a nosztalgia-időszak, most éppen egy nagyon régi kedvenccel folytattam, ami igazából újraolvasás volt, de mivel még nem írtam róla a blogon, ezért gondoltam jól jönne egy felfrissítés, valamint sosem nyűg számomra felkapni ezen sorozat egyik kötetét.

A másik oka annak, hogy ismét elővettem A neveletlen hercegnő naplóját az az, hogy kedves, kedvenc írónőm, Meg Cabot úgy döntött nemrég, hogy folytatja imádott sorozatomat egy újabb résszel, ami szintén a polcomon csücsül és amire végtelenül kíváncsi vagyok.

Mint már oly sokszor említettem, ez a sorozat azon kevés sorozatok egyike, aminek ha egy részét előveszem és beleolvasok, rögtön kedvem támadna elölről kezdeni az egész sorozatot. Varázslatos érzés.

Ezt, a tizedik kötetet is egy kis szünet után adta ki az írónő 2009-ben, a szünet oka a regényben: Mia megírta élete első könyvét, így nem volt ideje naplót írni, de amint végzett a Váltságdíj a szívemért romantikus történelmi regényével, valamint a 18. születésnapja közeledtével ismét szükségét érezte a naplóírásnak. Így kerülünk bele rögtön a J.P.-vel való kapcsolatába, a regény kiadásáért tartott küzdelembe és a Michael visszatérése miatti kétségbeesésbe.

Mia karaktere annyit változott az első részekhez képest, erőteljesen tetten érhető a karakterfejlődés. A farmer kertésznadrágos, vegetáriánus, erősen gyerekes gimnazistából egy érett, magabiztos, önálló nő lett, akinek a humora és az írás iránti imádata ugyanúgy megmaradt. A változás ellenére a sorozat stílusa egyáltalán nem változott, ugyanaz a humoros, olykor ironikus hangvétel és ugyanazok a szívemnek kedves szereplők tekintenek vissza rám a lapokból. Ezt a részt elég meseszerűnek látom, amelyben a hercegnő rájön, ki szívének hercege. Akár befejező kötet is lehetett volna, de örülök, hogy nem az.


Meg Cabot: Mindörökké hercegnő
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Mia, Michael
Sorozat: A neveletlen hercegnő naplója
6 és ½.) Mia karácsonya
10.) Mindörökké hercegnő
11.) A hercegnő férjhez megy
#Valódi és képzelt hercegnők
#Ünneplő hercegnő
#Mia Thermopolis határidőnaplója 2006
Megjelent: 2009
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 366
Eredeti cím: Forever Princess
Műfaj: ifjúsági, romantikus

csütörtök, szeptember 08, 2016

Richelle Mead: Véreskü

Egyáltalán nem vagyok elájulva ettől a résztől. Tudom, hogy évekkel ezelőtt kezdtem el a sorozatot, akkor nagyon tetszett, a második kötetet egy délután alatt olvastam el, a szereplők és neveik élnek a fejemben, ami nagy szó, hisz régebben olvastam.

Tudjátok, a nosztalgia időszak miatt vettem elő, hogy régen elkezdett sorozatokat kivégezzek és azt hittem, mivel régen akkora kedvenc volt, így most is az lesz.

Nem tudom, hogy ezzel a kötettel volt-e baj, vagy én változtam-e meg ennyi idő után, de most egyáltalán nem volt rám olyan hatással, mint régen, nem szórakoztatott úgy, sőt szinte teljesen hidegen hagyott.

Azért is lepődöm meg ezen, mert még a történetszálra is emlékeztem, hogy hol hagytam abba: Dimitrij strigává változott, Rose pedig nehéz döntést hozva hátrahagyta Lissát, hogy felkeresse egykori szerelmét és egy régi ígéret miatt végezzen vele.

A Véreskünek, azaz a negyedik kötetnek pedig egy mondatban le lehetne írni a cselekményét: Rose hosszas keresés után rátalál Dimitrij családjára, majd magára Dimitrijre is, aki strigává akarja változtatni, Rose pedig vacillál. Ennyi a történet. Számomra csalódás és nem csak történetileg, hanem a szereplők tekintetében is.

Dimitrij karaktere teljesen negatívvá vált és ezáltal Rose karaktere is elindult a lejtőn. A régi, belevaló, humoros, erős személyisége a múlté, ebben a kötetben teljes döntésképtelenség uralkodik el rajta Dimitrijjel kapcsolatban. És még ha ez nem volna elég, az egykori Christian és Lissa párost is szétszakítja az írónő, Lissát egy hisztis libának beállítva. Ez így nem jó. Hová lett az egykor humoros, izgalmas történet és érdekes, egyedi szereplők? Valami vagy nagyon elindult a lejtőn, vagy az én ízlésem változott meg pár éven belül. Nem igazán tudom.

Richelle Mead: Véreskü
Értékelésem: Csalódás
Borító: 5/2
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: Vámpírakadémia
4.) Véreskü
5.) Örök kötelék
6.) A végső áldozat
Megjelent: 2009
Kiadó: Agave könyvek
Oldalszám: 350
Eredeti cím: Blood Promise
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy

vasárnap, szeptember 04, 2016

P. C. Harris: Árnyoldal

Egy újabb recenzió, aminek most a borítója fogott meg elsődlegesen, mert már előre kivetíti a váltott szemszöget a borító két részre osztásával, mint nő és férfi.

Az erotikus regényektől általában erősen elhatárolom magam, akárcsak a romantikus regényektől, habár a romantikus regények között sok gyöngyszemet lehet találni. Most mégis kivételt tettem, mert a fülszöveg alapján egy enyhén krimi, thriller jellegű történetre számítottam.

A regény számlájára írható a váltott szemszög, valahogyan mindig rásegít egy történetre, ha mindkét fél részéről beleélhetjük magunkat az eseményekbe, elveszi a szubjektív élét a regénynek és rögtön két életutat, gondolkodásmódot, okokat, célokat mutat be. Ez mindenképpen pozitívum.

A történet szempontjából nem pont azt kaptam, amire vágytam. Természetesen - bár nem tudom, hogy ez miért is lep meg - a romantikus viszonyra került a fő hangsúly, amit nem is írhatok fel negatívumnak, hiszen egy romantikus regényről van szó. De a fülszövegben előrevetített izgalmakat vártam, vártam és végül csak a regény végén kaptam meg. A ködös háttértörténetet viszont szépen vezette az írónő, ezzel biztatva a további olvasásra.

Őszintén szólva a regény elején kissé megijedtem, habár az írásmód miatt könnyen olvashatóvá, gördülékennyé válik a történet, de a párbeszédek gyerekesre, a szereplők pedig egyszerűre sikerültek és a nagyon romantikus viszony körül vártam a nagy izgalmakat. Amitől pedig egyenesen a falra másztam az a Mr. Kékszem elnevezés, amit szegény David Wish kapott Rachelle által. De miért? Szép szeme van, értem, de emellett pedig egy hihetetlenül jól csengő neve is. Eleinte még aranyos volt a Mr. Kékszem és ehhez hasonló elnevezések, de a regény közepe felé már inkább idegesítővé váltak.

A másik idegesítő momentum maga Rachelle volt, aki a barátnőjével a tipikus amerikai, semmitevő, naiv egyetemista fruskákat testesíti meg számomra. Valahogy mindig érzékenyen érint, hogy egyes egyetemisták élete csak a bulizás körül forog. Rachelle karaktere emellett egy eléggé butuska, egyszerű lány képét festi le előttem. Ez a személyisége a regény vége felé mintha kezdene megváltozni, a karakterfejlődést mindenképpen értékelem.

A regény helyszíne, az Egyesült Királyság, ami mindenképpen szeretett pontként van jelen, egyszerűen imádok olyan történetetek olvasni, amik Londonban és annak környékén játszódnak. Mivel én is jártam már ott, a helyszínek teljes egészében élnek az emlékezetemben.

Kedvenc momentumom még a regényben a helyszínt kivéve a kedves papagájunk, aki mindig megmosolyogtatott, mikor feltűnt a sorok között, színt csempészve a történetbe.

A helyszín és a papagáj tehát viszik a pálmát. Rachelle karaktere nem nyert meg teljesen magának, Mr. Kékszem (viccelek) sem egy felejthetetlen karakterre sikerült, de a regény egész szépen folyik a medrében, egy kellemes szerelmet, ködös háttértörténetet és izgalmas végkifejletet adva az olvasónak. Tetszett, hogy a regény végén olyan dolgokat mert az írónő meglépni, amiket több romantikus regényíró nem. Nekem ez tetszett, mert drámai jelleget ad a történetnek.
Csak így tovább P. C. Harris!

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

P. C. Harris: Árnyoldal
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2016
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 432
Eredeti cím: -
Műfaj: erotikus, romantikus