2 / 100 könyv. 2% kész!

kedd, augusztus 30, 2016

Neil Gaiman, Michael Reaves: Köztesvilág

Az alaptörténet hamar megnyert magának: a multiverzum elmélete, az egymásra rétegződő világok létezése, amikben egyik énünk fiú, másik lány, egyik magas, másik alacsony, egyik gonosz, másik jóságos... Az egész a The Flash sorozat második évadjára emlékeztet. Az alaptörténet tehát zseniális, egy érdekes és több figyelmet érdemlő témát választott az írópáros, amiből egy igen érdekes és lebilincselő fantasy, sci-fit lehetett volna írni.

Igazából egy rövid, inkább novella jellegű regényecskéről van szó, ami kellemes egy-két órát eredményez egy unalmas délutánon, de én mindenképpen többet vártam egy ilyen komoly témától. Vagy talán úgy gondolom, hogy egy kissé mélyebb, komolyabb és érdekesebb vonalat érdemelne.

Összességében a szereplők és a cselekmény valahogy nem eléggé kidolgozott nekem. Megkedveltem Joeyt és egyes szituációk kimondottan tetszettek, de annyira nagyon sajnálom a kivitelezést.

Valószínűleg túlságosan a The Flash sorozatot vettem alapul. De ha jobban belegondolunk a párhuzamos világokat nagyon sok módon lehet vizsgálni: fizikai, kémiai, pszichológiai, társadalomtudományi szinteken. Hogy milyen átélni egy másik világbeli életünket? Hogyan hat ez egy emberre pszichológiailag? Hogyan működnek a párhuzamos világok? Annyira érdekel a téma, elsősorban ezért is szereztem be a regényt, de az érdekes okfejtések, mélységeket boncolgató kérdések helyett egy rövid, kissé skicces, erősen humor-központú ifjúsági regényt kaptam. Kár érte.

Neil Gaiman, Michael Reaves: Köztesvilág
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Joey
Sorozat: Köztesvilág
1.) Köztesvilág
2.) Ezüst Álom
3.) Eternity’s Wheel (Az örökkévalóság kereke)
Megjelent: 2007
Kiadó: Agave könyvek
Oldalszám: 208
Eredeti cím: InterWorld
Műfaj: fantasy, ifjúsági, sci-fi

csütörtök, augusztus 25, 2016

Amy Harmon: Arctalan szerelem


"Ezt a regényt kötelező olvasmánnyá tenném, rögtön." - édesanyám szavai miután visszaadta nekem a könyvet. És valóban megfontolandó lenne.

Ez a regény nagyon sokáig kacsintgatott velem, a molyon az egekig dicsérték, de elsősorban nem ezért szereztem be végül, nem is azért mert gyönyörű és hívogató a borítója, hanem a belső hangocskám miatt, ami mostanában ritkán szólal fel, de ha felszólal egy könyvvel kapcsolatban, akkor hallgatnom kell rá, mert még sosem tévedett. Ezt hívtam régebben természetes kiválasztódásnak. Amikor még semmit sem tudok egy könyvről, csak vonzz. Ilyen esetekben sosem szoktam csalódni a kis hangocskámban, most sem csalódtam.

A nyaralási olvasások egyik kiemelkedő darabja volt. Belevesztem a regénybe. Nem tudom más szóval leírni. Talán a rövid fejezetek, (a komoly történet ellenére) gördülékeny írásmód vagy a hangulata miatt-e, azt nem tudnám megmondani. Talán csak a kisugárzása miatt. Mert ennek a regénynek valahogy van egy kisugárzása, amit szintén nem tudnék meghatározni. Hív és kész.

A történet egyszerű emberekről szól. Hétköznapi emberekről, mint te vagy én, akikkel a sors különös játszmát űz. Fern Taylor például egy átlagos, csúnyácska lány, aki mindenki számára láthatatlan, még az a fiú sem veszi észre, akibe szerelmes. Ambrose Young a tipikus szépfiú, akitől elvárják, hogy tökéletes legyen, de senki sem kíváncsi arra, mit is szeretne igazán. csak haladjon a neki kijelölt úton és legyen sikeres. De Ambrose Young végül úgy dönt, nem ezt az utat választja. A szeptember tizenegyedikei terrortámadást követően ugyanis ráveszi legjobb barátait, hogy csatlakozzanak a hadsereghez. nemes cél, nemes cselekedet. A nemes cél szörnyű tragédiába fullad, Ambrose félig eltorzult arccal tér haza, bujkál azok elől, akik régen istenítették, nem néz szembe azokkal, akiket egykor otthon hagyott. Fern Taylor eközben visszahúzódó, de végtelenül kedves nővé válik és minden idejét legjobb barátjával, Bailey Sheennel tölti. Ebbe a barátságba kerül bele Ambrose, az egykori "tökéletes" sportsztár.

Ez a regény rengeteg mindenről szól. Annak ellenére, hogy ilyen vékony, mégis rengeteg üzenetet eszközöl. Arról, hogy ne külsőségek alapján ítéljünk meg másokat. Arról, hogy szembe kell néznünk önmagunkkal és meg kell találnunk a boldogságot minden körülmények között. A feltétel nélküli barátságról, ami semmivel sem kárpótolható. Arról, hogy sosem szabad a tökéletesre törekednünk. Arról, hogy az életet úgy kell értékelni, ahogyan az megadatott, nem pedig egy olyan élet után kell ácsingózni, amit nem nekünk szánt a sors. Ez a regény az elfogadásról. a boldogság kereséséről, a barátságról, a szeretetről, a kitartásról szól.

Fern Taylor láthatatlanként nőtt fel, mivel iskolás évei alatt nem adatott meg neki az a szépség, amire minden kislány vágyik. Ezáltal vált felnőtt korára minden felszínességtől mentes, végtelenül kedves és értékes nővé. Aki nem a külsőségekkel törődik, aki odaadóan tud szeretni.

Ambrose Young szépnek született, de ezzel járt az elvárás, amit mindenki elé állított. Mindent megkapott, amit csak akart. Bajtársait végül mégis elvesztette a hadseregben, fél arca roncsolódott és képtelen azoknak a szemébe nézni, akiket hátrahagyott egykor. Ambrose Young a két lábon járó emlékeztetőnk arra, hogy a szépség nem minden, hogy a szépség múlandó és nem érték. És annak is a példája, hogy ha nem is találjuk magunkat szépnek, nem rejtőzhetünk el a világ elől, mert mások szépnek találnak minket. Akárcsak Fern Ambrose-t. Mert a szépség nem kívülről fakad, hanem belülről. És talán ezt kéne minden mai embernek realizálnia magában. Ebben a világban, ahol a felszínesség úgy elterjedt már, mint valami kór, amire nincs ellenszer.

Az egész regény központi, legmeghatározóbb személyisége mégsem Fern vagy Ambrose, hanem Bailey. Bailey Sheen, aki egy igen különös betegséggel született, ami miatt szépen lassan lebénult, az orvosok becslése szerint már gyermekkorban halottá lett nyilvánítva. Egy olyan betegség ez, ami elveszi az ember jövőjét, céljait, álmait és nem hagy mást, csak a halál árnyékát a háta mögött, ami csak közeleg és közeleg. És mindezek ellenére Bailey a legerősebb karakter a regényben. Egy olyan karakter, aki megtanít arra, hogy harcolni a végsőkig kell, hogy nincs vége a világnak, ha elvesztünk egy jelentéktelen tárgyat, ha eltörjük az iPhone-unkat, vagy ha kikosaraz minket valaki. Az ő karaktere rávilágít arra, hogy nem érdemes a jelentéktelen kis hülyeségek miatt sírni vagy hisztizni, hanem az igazi értékeket kéne keresni és értékelni azokat. A baj csak az, hogy a legtöbb ember túlságosan magától értetődőnek vesz dolgokat, amik másnak meg sem adatottak.

És akkor még nem is említem a regény felépítését, hogy a fejezetek Bailey listájával egyeznek meg, vagy ahogy a múlt átszövi a jelent... Mindegy most a regény felépítése, mert a mondandója az, ami igazán számít. És igen, valóban időnként sírni támad kedvem a mai emberiség és fiatalság nagy része miatt, akik olyanok, amilyenek és nemhogy azt értékelnék amijük van, hanem siránkoznak amiatt, amijük nincs, vagy éppen mással ellenségeskednek butaságokért.

Ezt a regény valóban kötelező olvasmánnyá kellene tenni, hogy a gyerekek realizálják, hogy az életet értékelni kell és nem külsőségek alapján kéne megítélni másokat. Hogy nem a szépet kell keresni, hanem a boldogságot. Életem egyik legjobb döntése volt elolvasni ezt a regényt és mindenkinek meleg szívvel ajánlom, akár igen fiataloknak is!

Amy Harmon: Arctalan szerelem
Értékelésem: Katarzis
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Ambrose Young, Bailey Sheen, Fern Taylor
Megjelent: 2013
Kiadó: Twister Media
Oldalszám: 368
Eredeti cím: Making Faces
Műfaj: romantikus

kedd, augusztus 16, 2016

Robert Galbraith: Gonosz pálya

Egyes regénysorozatok régi jó barátként üdvözölnek, amikor kézhez veszi az ember őket. Egyfajta melegség, családias légkör jön létre az olvasása közben és úgy érzed, épp tegnap olvastad az előző részét, annyira természetesnek hat.

Ilyenek számomra Cormoran Strike és Robin kalandjai. Nemcsak J. K. Rowling stílusa, hanem a főszereplők is régi barátokként üdvözölnek a lapokról, egyszerűen jó érzéssel tölt el az olvasása.

Ezért volt ennyire természetes, hogy amint megláttam, hogy megjelenik a harmadik kötete a sorozatnak, a Gonosz pálya, én már csináltam is a helyet neki a polcomon a Kakukkszó és A Selyemhernyó mellett.

Habár az első kettő részt még csak-csak kóstolgattam, mint vérbeli krimit, amikor maga az olvasó is nyomozhat, azért még nem váltak híres kedvencekké. Az első rész talán a témája miatt, mert nem volt túl különleges, persze a főszereplőket kivéve. Aztán A Selyemhernyó a brutalitásával már jobban megmozgatta az agytekervényeimet, de még mindig nem érte el az igazán kedvenc szintet. Erre a Gonosz pálya volt képes.

Valahogy sokkal jobban lekötött, mint az első két rész, egyszerűen beszippantott és folyton csak a két főszereplőről akartam olvasni. Egészen különleges elemként volt most jelen a gyilkos szemszöge, ami eddig az első két részben nem volt jellemző. Itt most, habár persze névtelenül, mégis beleláttunk a gyilkosunk fejébe olyan Stephen King módon.

A regény közepe, vége fele már olyan mellszélességgel szurkoltam a két főszereplőnek, hogy végre valahára jöjjenek össze, mint talán még soha. Nem vagyok az a fajta, juj, de jó lenne, ha összejönnének fajta olvasó, most mégis majd a falat kapartam Cormoran ridegsége és Robin vaksága miatt. Miért? Miért kell Robinnak ennyire befolyásolhatónak, naivnak és gyenge jelleműnek lennie? Ez ebben a részben érvényesült a leginkább, vagy csak ebben vettem észre. Mindenesetre most igen idegesítő volt.
És mégis, még az utolsó sorokban is pontosan arra utal kedves írónőnk, hogy itt igenis van valami. Vagy lesz? Kikészít.

A szereplők valóban szinte lelépnek a lapokról, tudom, hogy elcsépelt kijelentés ez, de mégis így van, aki még nem érzett így könyvszereplőkkel kapcsolatban, az valamit nagyon rosszul csinál. Nem is szaporítanám tovább a szót, hisz ha ezt olvasod, valószínűleg már ismered a sorozatot. Ha az első kettőt szeretted, ezt egyenesen imádni fogod, kedves Olvasó!

Robert Galbraith: Gonosz pálya
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Cormoran Strike, Robin
Sorozat: Cormoran Strike
3.) Gonosz pálya
Megjelent: 2015
Kiadó: GABO
Oldalszám: 568
Eredeti cím: Career of Evil
Műfaj: krimi

hétfő, augusztus 15, 2016

William R. Forstchen: Egy másodperccel később

Ez egy igen reális és ennélfogva vérfagyasztó történet. Gondoljunk bele, hogy milyen lenne, ha mindennemű áram és elektronikai dolog bemondaná az unalmast a világunkban. Olyan szinten vesszük természetesnek ezeket a dolgokat, hogy véletlenül sem merengünk el azon, hogy vajon mi lenne velünk nélkülük. Rugaszkodjunk csak el a szórakozási cikkektől, mert televízió, mobiltelefon, laptop és ehhez hasonlók nélkül még boldogulnánk. De manapság már szinte minden, minden elektromos árammal jön létre és továbbítódik. Gyárak, gyógyszerek, élelem, ruhák, közlekedés, kapcsolattartás, pénzáramlás... egyszerűen mindenhez köze van az elektromos áramnak. Úgy van rá szükségünk, mint a levegőre.

Regények, filmek és sorozatok rengetege foglalkozik a témával, most is kering pár cím a fejemben, amiket fel tudnék hozni példaként. A mai civilizáció függése az elektromos áramtól olyan magas, hogy nélküle az emberiség túlnyomó része egyszerűen megsemmisülne néhány napon belül. Ismét egy igen érdekes szociológiai és pszichológiai tanulmány végigkövetni ezt a folyamatot elméleti síkon.

Pontosan ezt teszi az Egy másodperccel később című regény. Igen realisztikus és tudományos módon követi végig az Amerikában bekövetkező változást, amelyet az elektronika és az áram megszűnése eredményez.

A regény szemszöge egy két kislányos apuka, aki eleget látott már a világból ahhoz, hogy tudja, mi zajlik le egy EMP támadást követően. Az Amerikai Egyesült Államokat ugyanis megtámadták. Hogy ki, arra nem derül fény, hisz mindennemű tudósítást közvetítő és távközlési tárgy használhatatlanná vált. Marad a kétségbeesés, a sötétben tapogatózás és a találgatások.

Valójában olyan tényeket állít elénk ez a regény, amelyekre elsőre nem is gondolnánk. Például a gyógyszeres betegek, akik ezen szerek nélkül napokon belül a halál áldozataivá válnak. Az emberiség tipikus jelensége az ekkor kitörő anarchia. amikor az emberi erkölcsök eltűnnek és mindenki számára csak a saját és a családja érdekei kerülnek előtérbe. Az emberek eltapossák, megölik egymást a leghétköznapibb dolgokért. Ekkor lesz szükség a vezetőrétegre a diktatúra vagy totális egyeduralom kiépítésének lehetősége nélkül. A példastatuálás szükségessége, a félelem eszközzé válása is előtérbe kerülnek, amellyel vissza lehet fogni az embereket az erőszakos természetük elhatalmasodásától.

Mindenképpen érdekes, elgondolkodtató történet, főleg mert cseppet sem fikció, nagyon egyszerűen válhat valóságos problémává. Ilyenkor már-már örülök, hogy nem egy Amerika nagyságú és jelentőségű helyen élek, ahol egy ehhez hasonló támadás embermilliók életébe kerülne és ahol a legvalószínűbb egy ilyesfajta támadás lehetősége.

Ebben a regényben nem a főszereplők alkotják a lényeget, én személy szerint még a főszereplő nevére sem emlékszem. Itt az emberi viselkedés, a megoldások taglalása és a folyamat lezajlása  az érdekes. A főszereplő és annak családja szinte már csak a körülmények bemutatásának eszközévé váltak az én szememben. És valóban, ezt a regényt minden amerikainak ajánlanám olvasásra.

William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: Később
1.) Egy másodperccel később
2.) Egy évvel később
Megjelent: 2009
Kiadó: XXI. Század
Oldalszám: 464
Eredeti cím: One Second After
Műfaj: posztapokaliptikus, thriller

hétfő, augusztus 08, 2016

Paul Tremblay: Szellemek a fejben


Már nagyon régóta vágytam egy igazán tipikus horrortörténetre. Filmek formájában már az összes említésre méltót kivégeztem, sőt még a borzalmasan zs-kategóriásak közül is nem egyet. Könyvek terén is kutatom őket, talán az sem titok, hogy a szellemes horrorok a gyengéim.

Paul Tremblay Szellemek a fejben című regénye egy ilyen tipikus szellemes horror történet. Mint sokakat, engem is meggyőzött a tény, hogy Bram Stoker-díjas műről van szó, amiről többnyire Stephen King ugrik be az összes horrorrajongónak.

A történet egy horrorveteránnak elég hétköznapi: egy családban az idősebbik lányt megszállja valami, legalábbis igen különösen viselkedik, furcsa hangokat ad ki magából, olyan dolgokról tud, amikről egy tinédzser nem tudhatna, rohamai vannak... A dolog addig fajul, hogy egy tévéshow kerekedik a történtekből, megjelenik az egyház, ördögűzésre kerül sor.

Igazán tipikus horrortörténet, ugye? Megannyi film és könyv ugrik most be minden horrorrajongónak ezek után: A Rítus, The Amityville Horror, Paranormal acktivity, Ragyogás, Az ördögűző... és még sok más régebbi vagy éppen újabb mű jut eszünkbe. A Szellemek a fejben azonban egy kissé másképp mutatja be ezt a nem éppen különleges horrortörténetet.

A regénynek ugyanis van egy mesélője, aki E/3 személyben tárja fel előttünk a történetet, méghozzá három síkon. Az elbeszélő a családban lévő legkisebb lány, Meredith, aki gyermekként követte végig a nővérével történteket. A három sík közül az egyiken Meredith immár a húszaséveiben van és egy interjú keretei között meséli el a kislánykori élményeit egy írónak. A második sík maga a múlt minden kétségbeejtő eseményével együtt. A harmadik sík pedig egy blog, amit Meredith ír egy szubjektív személyként arról a showról, amelynek ő maga is a részese volt. Ez a blog egyfajta elidegenítésként is lehet jelen, valahogy nem illik bele a történetbe, idegenként hat, mégis nagyon fontos a történet szempontjából, már-már elengedhetetlen.

Bram Stoker-díj ide vagy oda, egy olyasfajta horrorimádó számára, mint amilyen én vagyok, ez a történet nem tud újat adni. Igen, remek könyv és remek a kivitelezés is, remek film válna belőle, a történet ugyanis önmagában elgondolkodtató. A Gonosz valóban létezik, vagy csupán az elménk illúziója az egész? Meddig képes elmenni egy beteg elme? A szkeptikusoknak vagy a hívőknek van igaza? A hit vajon képes azt láttatni az emberrel, amit látni akar?

Érdekes továbbá még, ahogyan egy ilyesfajta dolog hogyan hat ki egy családra, ez többnyire az apával kapcsolatosan figyelhető meg, ahogyan hívővé, majd már-már megszállottá válik. A kislány Meredith cselekedetei szintén érdekesek, valamint hogy milyen hatással volt ez a felnőtt éveire is.

A nagy fordulat? Az a baj, hogy csöppet sem szerencsés rájönni, hogy egy regény végén nagy fordulat várható, ugyanis ilyenkor egy összeesküvés elmélettár jön létre az ember fejében, mindegyik nagyobb csattanó a másiknál, mire a végén, mikor rájössz, hogy mi az a fordulat, az lesz a világ legnyilvánvalóbb és legkisebb fordulata. Nos, ezért nem szoktam mások értékeléseit olvasni egyes könyvekről.

A történet közben többször is kirázott a hideg a szokásos horrorjelenetektől és a jó stílussal megírt borzongató hangulattól, de vártam egyfajta tetőpontot, talán az ördögűzés alkalmával, ami igazán kiránt engem és a földhöz vág, de végül nem érkezett el ilyesfajta csúcspont. Sokkal inkább egy nyitott kérdést kaptunk. Vajon akkor démon szállta meg Marjorie-t? Vagy csupán egy betegség vette rá mindarra, amit tett? De akkor mi volt az a jeges fuvallat a regény utolsó soraiban? Vajon ha egy gonoszabb erő volt a ludas, akkor az most Meredith körül él tovább a mai napig is?

Annak ellenére, hogy nem egy kiemelkedő horrortörténettel volt dolgom és még csak közelébe sem ér például Stephen King munkásságának, azért remek órákat adott a regény, ezért megérdemli a Kedvenc kategóriát.

Paul Tremblay: Szellemek a fejben
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2015
Kiadó: Agave könyvek
Oldalszám: 288
Eredeti cím: A Head Full of Ghosts
Műfaj: horror, pszicho-thriller, thriller

szombat, augusztus 06, 2016

Series Challenge


Elagyaltam azon, hogy fej nélkül vetem bele magam a különböző sorozatokba, ugyanakkor több sorozatom is függőben van, amikből már nincs sok rész hátra és amik a polcomon várakoznak.

Úgyhogy úgy döntöttem, hogy ezeket most szépen kivégzem, lezárom ezeket a "nyitva hagyott" sorozatokat, mert sokszor szüksége van egy könyvmolynak egy ehhez hasonló "tisztogatáshoz". Valahogy elégedettséggel tölti el az embert.

Ezért létrehoztam egy kihívást saját magam számára, miszerint karácsonyig kivégzem ezeket a sorozatrészeket. Akkor lássuk is őket, a visszaszámláló-szerűség a jobb fölső sarokban található a 100-as célkitűzésem alatt.

Number One
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója

Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 10. – Mindörökké hercegnő
#10 - Mindörökké hercegnő
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 11. – A hercegnő férjhez megy
#11 - A hercegnő férjhez megy


Number Two
Kiera Cass: A Párválasztó

Kiera Cass: The Heir – A koronahercegnő
#4 - A koronahercegnő
Kiera Cass: The Crown – A korona
#5 - A korona

Number Three
George R. R. Martin: A tűz és jég dala

George R. R. Martin: Varjak lakomája
#4 - Varjak lakomája
George R. R. Martin: Sárkányok tánca
#5 - Sárkányok tánca

Number Four
Kevin Hearne: A Vas Druida krónikái

Kevin Hearne: Hexed – Megátkozva
#2 - Megátkozva
Kevin Hearne: Hammered – Elkalapálva
#3 - Elkalapálva

Number Five
Cassandra Clare: A Végzet Ereklyéi

Cassandra Clare: Mennyei tűz városa
#6 - Mennyei tűz városa


Number Six
Rick Yancey: Az ötödik hullám

Rick Yancey: Végtelen tenger
#2 - Végtelen tenger


Number Seven
Leiner Laura: Bexi

Leiner Laura: Illúzió
#3 - Illúzió
Leiner Laura: Nélküled
#4 - Nélküled


Number Eight
Libba Bray: Gemma Doyle

Libba Bray: Az az édes, távoli harang
#3 - Az az édes, távoli harang


Number Nine
Rachel Hawkins: Hex Hall

Rachel Hawkins: Spell bound – Megbűvölve
#3 - Megbűvölve
Rachel Hawkins: School Spirits – Kísértetsuli
Kísértetsuli


Number Ten
Michelle Hodkin: Mara Dyer

Michelle Hodkin: The Evolution of Mara Dyer – Mara Dyer változása
#2 - Mara Dyer változása
Number Eleven
Levy L. Smith: Dark Love

Levy L. Smith: Elrabolt szív
#3 - Elrabolt szív

Number Twelve
Szurovecz Kitti: Fényemberek

Szurovecz Kitti: A fény árnyéka
#2 - A fény árnyéka

Szurovecz Kitti: A fény háborúja
#3 - A fény háborúja

Number Thirteen
Ally Condie: Matched

Ally Condie: Reached – Célhoz érve
#3 - Célhoz érve
Number Fourteen
Maggie Stiefvater: Mercy Falls farkasai

Maggie Stiefvater: Sinner – A bűnös
#4 - A bűnös

Number Fifteen
Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek

Cassandra Clare: A hercegnő
#3 - A hercegnő

Number Sixteen
Dan Wells: Részlegesek

Dan Wells: Fragments – Töredékek
#2 - Töredékek

Dan Wells: Ruins – Romok
#3 - Romok

Number Seventeen
Amanda Stevens: Sírkertek Királynője

Amanda Stevens: A birodalom
#2 - A birodalom

Amanda Stevens: A próféta
#3 - A próféta

Number Eighteen
Kelley Armstrong: Sötét erő

Kelley Armstrong: The Awakening – Az Ébredés
#2 - Az Ébredés

Kelley Armstrong: The Reckoning – A leszámolás
#3 - A leszámolás

Number Nineteen
Richelle Mead: Vámpírakadémia

Richelle Mead: Véreskü
#4 - Véreskü

Richelle Mead: Örök kötelék
#5 - Örök kötelékek

Richelle Mead: A végső áldozat
#6 - A végső áldozat

Akkor induljon a kihívás, amely akár egy nosztalgia időszaknak is elmegy. 31 sorozatfolytatás, 19 sorozat. Akkor hajrá!