5 / 100 könyv. 5% kész!

csütörtök, augusztus 31, 2017

Leiner Laura: Valahol


Valamiért ez a Valahol verte az eddigi részeket. Feltételezem azért, mert végre minden a lezárás pályájára lépett, végre minden szereplő kezd rátalálni arra az ösvényre, ami végül a happy endje felé vezet, mert nem kérdés, hogy egy Leiner Laura regénysorozat végén mindenki boldog befejezésre lel.

A tény, hogy Beki és Márk végre együtt vannak, egy teljesen más karaktert csalt ki Márk személyéből. Már teljesen elvonatkoztattam az első két rész Nagy Márkjától, immár egy teljesen más személyiség néz vissza a lapokról, a változás pedig egyenesen arányos azzal, ahogyan Beki megismeri az igazi énjét.

Leiner Laurához képest a Bexi sorozat ezzel a résszel kezd enyhén... hát nem is tudom, hogy fejezzem ki magamat... eltérni az eddigi tinis szivárványfelhőktől. Van már itt ivászat rendesen (Fogd be Aszád, Evelin), van zsarolás, kihasználás, sikerhajhászás, mások hátán felmászás, csalás... Ami kicsit reálisabbá teszi az egész történéssorozatot, de még mindig úgy gondolom, Leiner Laura enyhén felnagyított képet mutat erről a szakmáról. Csak nagyon enyhén.

Nem szeretnék részletesen beszélni a karakterekről, a történet vonaláról, a cselekményről, mindezt inkább a következő, befejező kötet alatt szeretném megtenni egy részletesebb értékelés alkalmával, ami már az egész sorozatot átfedi.

Azt azonban be kell vallanom, hogy Beki a Valahol kötet végére már eléggé túllőtt a célon a mártíromságával, a helyében én kevesebbet hazudtam volna, még ha kegyes hazugságról is volt szó, és inkább őszintén kerestem volna megoldást. De még így sem voltak kétségeim a végső kötettel kapcsolatban. És abban sem, hogy az írónő szépen elsimít minden egyes szálat és az utolsó oldalakkal megmelengeti a sok Márxi rajongó szívét.

Leiner Laura: Valahol
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Nagy Márk, Beka, Körte, Kemál, Puding, Pepe, Bogyó, Evelin, Daniella, Anti
Sorozat: Bexi
5.) Valahol
6.) Egyszer
Megjelent: 2016
Kiadó: L&L Kiadó
Oldalszám: 446
Eredeti cím: -
Műfaj: ifjúsági, romantikus

szerda, augusztus 30, 2017

Leiner Laura: Nélküled


Az Illúzió után nagyon könnyű volt rögtön belevetni magam a negyedik kötetbe, a Nélküledbe. Szinte sejtettem, hogy el fog érkezni egyfajta tragikusabb kötet, ami akár nosztalgiát is ébreszthetett bennem A Szent Johanna Gimi Egyedül része után. Persze tragikusabb köteten nem azt értem, hogy most nagy dráma van, hanem azt, hogy tipikusan nem lehet rögtön minden happy end, habár az Illúzió végén lévő döntést, amit Beka hozott, egy nagyon idegesítő és buta döntésnek gondolom, de legyen. Akkor jöjjön az Egyedül unokatestvére, a Nélküled.

Megvallom egy sokkal szomorúbb részre számítottam. Amikor tipikusan a "nem lehetünk együtt"  kártyát húzta elő az írónő, mert nehogy már a negyedik kötetben már minden rendben legyen. Ennek ellenére csak az első pár fejezeten éreztem ezt a "depressziót" (?), az események hamar fordulatot vettek, ismét humorosnál humorosabb jelenetek következtek, egyáltalán nem nyomta rá a bélyegét a tény, hogy Márk és Beka nincsenek jóban. És ennek nagyon örültem.

Tetszett, hogy hiába negyedik kötet egy hatrészes sorozatból, új főszereplők érkeztek, akik a későbbiekben is maradtak, ezzel színesítve a már amúgy is nagyon színes társaságot. Ilyen például az agresszív csellista, Daniella, akinek egyszerűen imádom a stílusát, de komolyan. Mert ki mondta, hogy egy lány nem káromkodhat? Ki merte?

Leiner Laura most is szépen építette ki a karaktereket. Míg az elején a felszínes Nagy Márkot láttuk, a kötetekkel kezd egyre jobban kikerekedni milyen személy is ő, és hogy mit miért tesz. Így egy teljesen más karakter válik belőle, mert az írónő végre teljesen elénk tárja az igazi énjét. Ez is a későbbiekben lesz intenzívebb. Kicsit nehéz úgy beszélni egy kötetről, hogy immár mindet végigolvastam, de sebaj.

És persze, mint minden egyes kötet végén, ismét függővéget kapunk, ezúttal egy boldogabb fajtát, ami végre megmelengeti a sok Márxi rajongó szívét, de persze ismét nem olyan egyszerűek a dolgok, mint azt mi gondolnánk. Én még mindig úgy hiszem, Leiner Laura jól keveri a szálakat, leköti a figyelmem, szeretem olvasni és szórakoztat.

Leiner Laura: Nélküled
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Nagy Márk, Beka, Körte, Kemál, Puding, Pepe, Bogyó, Evelin, Daniella, Anti
Sorozat: Bexi
4.) Nélküled
5.) Valahol
6.) Egyszer
Megjelent: 2016
Kiadó: L&L Kiadó
Oldalszám: 448
Eredeti cím: -
Műfaj: ifjúsági, romantikus

kedd, augusztus 29, 2017

Leiner Laura: Illúzió


Nem titok, hogy Leiner Laura sorozatai, regényei mindig is a kedvenceim közé tartoztak. A Szent Johanna Gimi végigkísérte gimnáziumi éveimet, a Bábel felfrissítette az írónő regényei iránti szeretetemet, az Akkor szakítsunk miatt okozott enyhe csalódás után pedig érkezett az újabb sorozat, a Bexi.

Az első kötet rögtön megszerettette magát velem, mert most is fiatalokról van szó, de áttértünk a gimnázium után a zene/sztárszakmába, azonban inkább az tetszett, hogy Leiner Laura ezúttal egy reálisabb képet mutat a Bexi sorozattal a fiatalokról. Mert habár szívmelengető volt olvasni olyan gimnazistákról, akik kicsit sem isznak, folytatnak szexuális életet, nem durvulnak, és örülök, hogy sok fiatal olvashatott egy olyan társaságról, ami ilyen és hogy így is lehet eltölteni azokat a fiatalkori éveket, de azért lássuk be, a fiatalok nem ilyenek.

A Késtél tehát elvarázsolt, az új szereplők épp olyan jól működtek, mint A Szent Johanna Gimiben, ugyanolyan szerethetőre és humorosra sikeredtek komolyabb hátérrel. Még mindig fiatalokról beszélünk ezért döntéseik könnyedén váltak idegesítővé vagy logikátlanná, de ez sem zavart. Igaz, Nagy Márk túl beképzelt, igaz, Beki túl nagy mártír, ami csak a későbbi részekben csúcsosodik ki, igaz Lilihez hasonlóan felnőttes tízéves aligha létezik, de mindez nem számít, nem ez a lényeg. A fiatalok nem reálisak, nem döntenek logikusan. Nem is értem mit hisztizik a sok értékelő, akik ezen hőzöngenek...

A Hullócsillag valamiért nem került Kedvenc kategóriába, ma már nem értem, miért, de elfogadom az akkori döntésemet. Tudom, hogy tetszett, de valamiért nem éltette bennem annyira az imádatot, hogy rögtön minden egyes részt kiolvassak. Így történt, hogy az Illúzió, a Nélküled, a Valahol és az Egyszer felgyűlt szépen lassan a polcomon és most a nyaraláson előkerültek, hogy rögtön elolvastassák magukat. Ismét beszippantott Leiner Laura világa, a szerethető karakterei, a szürreális helyzetei, a humoros párbeszédei... Az egész. És hiába próbáltam lassan olvasni, a négy kötet hamar kiolvastatta magát, a végén pedig annyira sajnáltam, hogy nincs tovább...

Az Illúziót olvasva már könnyedén rájöttem (oké, előbb is leeshetett volna), hogy minden egyes rész címe egy dalszöveg címe is, ami akkor épp dominál az adott részben. Így a Késtél az elsőben, mivel Beki befutott, mint "kikukázott" énekes a netről Körte által. A Hullócsillag Beki Márknak írt dala, amivel Márk igazán berobbant a köztudatba. Az Illúzió pedig immár egy közös Márk-Beki dal.

A Márk-Beka páros számomra még mindig a legnyerőbb, valahogy a Cortez-Reni párosnál sokkal reálisabb és szerethetőbb páros. Holott Márk személyisége a részekkel egyre jobban hasonlít Cortezére, mindketten a kifelé magabiztosságot, enyhe beképzeltséget mutató, de közben magányos népszerű srácok. És míg Renit majdnem mindenki lesajnálta személyisége miatt, azt hittem, Bekivel senkinek sem lesz baja lévén egy tök eredeti, egyszerű, harcos és nem hisztis lányról van szó, de a hamar behozott mártírsága kicsit rontott ezen.

Természetesen függővég, természetesen könnyű egy ifjúsági Leiner Laura regényt szerelmi civódással elhúzni, de ez engem kicsit sem zavar, számítottam rá, akkor már úgyis tudtam, mi lesz a legvége a sorozatnak. Én még mindig a humoráért és egyediségéért szeretem Leiner Laura regényeit, mert kikapcsol, mert olyan helyzeteket, szituációkat teremt, amik szórakoztatnak, olyan társaságokat és karaktereket alkot, akik mellett szívesen élnék.

És máig nem értem, miért olvassák olyanok kihívásként, akik tinis hisztinek látják a regényeit. Csak hogy a kiolvasás után ismét leírhassák, hogy "megint túléltem egy Leiner Laura regényt". Egyszerűen fáj ezeket olvasni. A regényei nem tökéletesek. Nem is kell annak lenniük. Szórakoztatják azokat, akik szeretik, ez mindennél fontosabb. Én magam sem vagyok már tinédzser, rengeteg komoly regényt olvasok, filmet nézek, de még így is imádom. Mindig is imádni fogom. Minden hibájával, hülyeségével, hisztijével együtt. Úgy hiszem, rövid az élet ahhoz, hogy olyan regényeket olvassunk, amik nem tetszenek nekünk, de ki ahogy gondolja.

Leiner Laura: Illúzió
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Nagy Márk, Beka, Körte, Kemál, Puding, Pepe, Bogyó
Sorozat: Bexi
3.) Illúzió
5.) Valahol
6.) Egyszer
Megjelent: 2015
Kiadó: L&L Kiadó
Oldalszám: 424
Eredeti cím: -
Műfaj: ifjúsági, romantikus

csütörtök, augusztus 24, 2017

Mary E. Pearson: Az árulás csókja


A Fennmaradottak krónikái trilógia nagyon rég hívogat és csalogat engem. Mindig ott volt a szemem sarkában, mindig átfutott az agyamon, hogy ez a trilógia könnyedén a kedvencem lehet, hisz fantasy, az én stílusom, a borítója lélegzetelállító és ott az a sok-sok pozitív értékelés is róla...

Szóval sokáig követett, behálózott, szólított magához... Vagy csak már megint paranoiás vagyok, mert a könyvek általában nem szólítják magukhoz az embereket, lehet csak én vagyok ilyen őrült.

Most akkor lépjünk túl azon, hogy mind a három borító fantasztikus és imádom és... És inkább foglalkozzunk Az árulás csókja című első kötettel. Nem mertem egyből mind a hármat beszerezni, mert mi van, ha nem nyeri el a tetszésemet? De közben meg mennyire megszívtam, mert most meg alig bírom beszerezni a második kötetet...

A Mary E. Pearson által megalkotott fantasy világ egy átlagos fantasy világ, amit félig a középkorba helyeznék, kicsit olyan Trónok harca feeling uralkodik benne királyságokkal, hercegnőkkel, bérgyilkosokkal, érdekházassággal, árulással, szökéssel. A kialakított világról azért nem mondanám, hogy túlságosan kidolgozott, legalábbis ebben a kötetben. Tömören egy érdekházasság elől menekülő hercegnő áll a középpontban, Lia, akit bátyjai harcolni tanítottak, így nem egy megmentésre váró lánykáról van szó, hanem egy bátor főhősnőről. A menekülés után egy kis faluban bújik meg, de hamarosan két férfi is érkezik, az egyik egy bérgyilkos, a másik pedig maga a házasulandó herceg személyében. Rafe és Kaden. Így épülnek fel a fejezetek, a három főszereplő szemszögéből, váltakozva, egy igen bravúros csattanót tartogatva...

A történet tehát egy hétköznapi fantasy, egy egyszerű felállással és történeti szállal, három jó karakterrel, egy kis szerelemmel. Minden megvan, ami kell. Nem fogom azt mondani, hogy életem egyik legjobb fantasyje, mert ez egyáltalán nem igaz, ki is emelném, hogy átlagos, inkább a végén lévő csattanó teszi emlékezetessé, ami még engem is rendesen meglepett, de olyan "akkor most olvasgassunk is egy kicsit vissza a fejezetek között, hogy vajon ezt eddig hogy nem vettem észre" szinten.

A karakterek szerethetőek, bár én még egy kicsit árnyalnám őket, hogy mélyebb, bonyolultabb személyiségük legyen, több kétséggel, céllal, motivációval. Úgy elvagyok velük, olvasom a gondolataikat, még meg is szeretem őket, de egyikük sem válik annyira kedvessé a szívemnek, mint kellene, emiatt az enyhe kidolgozatlanság miatt, amit talán csak én érzek ebben a regényben. Egy egészen kis csipet kidolgozottság hiányzik az egészből, aminek a hiánya épphogy csak észrevehető.

Nagyon remélem, és hiszek is benne, hogy ez az egy kis hiányosság a második és harmadik kötetben már nem lesz érzékelhető, és betudható az első kötet varázsának és kezdetlegességének. Igazából szerettem a koncepciót, a regény felépítését, a történéseit, a fordulatát és nagyon olvasnám a második kötetet /már ha be tudnám szerezni.../, úgyhogy biztos, hogy folytatni fogom ezt a történetet, mert a függővég az csak azért is függővég és minden olvasó rémálma. Vagy nem. Egyénfüggő. Legalább van mire várni nem? De. Jaj...

Mary E. Pearson: Az árulás csókja
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Rafe, Lia
Sorozat: A Fennmaradottak krónikái
1.) Az árulás csókja
Megjelent: 2014
Kiadó: GABO Kiadó
Oldalszám: 408
Eredeti cím: The Kiss of Deception
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus

hétfő, augusztus 21, 2017

Meg Cabot: A hercegnő férjhez megy


Na most leszek a legnagyobb fangirl. Áradozás áradat, meg minden. Ugyanis tinédzserkorom egyik legmeghatározóbb és legkedvesebb sorozata A neveletlen hercegnő naplója. Meg Cabot megalkotta ezt a kislányt, Miát, aki egy végtelenül ügyetlen, gyerekes és igen hétköznapi tinédzser egy nem hétköznapi problémával, ugyanis kiderül róla, hogy egy kis ország trónörököse és hercegnő.

Tíz teljes köteten és több kis melléknovellán keresztül követtem szemmel, hogyan is éli túl a gimit, hogyan alkalmazkodik a körülötte kialakult helyzethez, a celebvilághoz, a hercegnősdihez, végigkísértem, ahogy beleszeret a legjobb barátnője bátyjába, ahogy összejönnek, ahogy összevesznek, ahogy ismét összejönnek, láttam, amint boldogulni próbál, mint tanuló, mint testvér, mint hercegnő, mint celeb, mint híresség, mint író, mint barátnő, mint legjobb barát, mint unoka, mint felnőtt...

Ezen a rengeteg köteten Mia és mindenki körülötte olyan karakterfejlődésen megy végig, hogy esküdt ellenségből legjobb barát válik, barátból ellenség lesz, emberek házasodnak, halnak meg, repülnek a magasba és buknak alá. De mindez közepette Mia az, aki a legnagyobb változást produkálja úgy, hogy közben ugyanaz a személyiség köszön vissza a lapokról, ugyanazzal a humorral, empátiával, szeretettel megáldott lány, csak pár évvel későbbi és kicsit magabiztosabb kiadásban.

Hihetetlen, hogy Meg Cabot még ilyen hosszú évek után is ilyen egyszerűen merült bele egy újabb részbe, ennyire felvéve ugyanazt a fonalat, humort és stílust. Minden ugyanaz, mintha csak kis idővel az előző kötet után érkezett volna ez a rész is. És mennyire örülök, hogy végül "megíródott" A hercegnő férjhez megy, mert habár pár dolog szíven ütött (Mr. Gianini), mégis tovább simította azt a szálat bennem, ami a Mindörökké hercegnő után fennmaradt, választ adott azokra a kérdésekre, hogy vajon mi történhetett Miával, miután igazán összejött Michaellel, mi a helyzet Lillyvel, Tinával, Borisszal? Mi történik Genoviában?

És itt a válasz. Még mindig képes voltam sírva röhögni és őszintén elérzékenyülni az oldalakon. Nem is tudom, hányszor olvashattam végig az egész sorozatot, de ezután a kötet után megint vissza kellett fognom magam, hogy ne kezdjem ismét elölről, hisz annyi olvasatlan regény vár még rám...

Tökéletes nosztalgiázás volt, felüdítette a lelkemet, ha nagyon nyálasan akarom kifejezni magam. Vannak azok a könyvek és könyvsorozatok, amelyek szereplői már barátokként köszönnek vissza a lapokról, bármit is olvasol róluk, iszod a szavakat és oldalakat, bármilyen szalmaszálba képes vagy kapaszkodni, ami hozzájuk kötődik, hogy újabbnál újabb élményeket párosíthass a szeretett karakterekhez. Számomra ilyen A neveletlen hercegnő naplója.

Nagyon remélem, hogy azért nem ez a végső része a sorozatnak, én még könnyedén el tudnék képzelni ennek egy-két folytatást, mert nekem ebből sosem elég. Csak megköszönni tudom, hogy egyáltalán létezik ez a sorozat és hogy néha-néha a semmiből felbukkan egy újabb kötet. Meg Cabot, kérlek, ne hagyj cserben!

Meg Cabot: A hercegnő férjhez megy
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Mia, Michael
Sorozat: A neveletlen hercegnő naplója
6 és ½.) Mia karácsonya
11.) A hercegnő férjhez megy
#Valódi és képzelt hercegnők
#Ünneplő hercegnő
#Mia Thermopolis határidőnaplója 2006
Megjelent: 2015
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 384
Eredeti cím: Royal Wedding
Műfaj: ifjúsági, romantikus

csütörtök, augusztus 17, 2017

Kresley Cole: Végtelen lovag


Egy nagyon, nagyon, nagyon rég várt sorozat második része. Nem is emlékszem, mennyi ideje vártam már, hogy a kezeim közé kaparinthassam a Végtelen lovag című kötetet, Az Arkánum Krónikák második részét és habár emlékeim a Méreghercegnőről már igen elfakultak (főleg arra emlékszem, hogy imádtam), a Végtelen lovag mégis könnyedén visszarázott, inkább beszippantott a világába és pár fejezet után már fel is vettem a történések fonalát.

Kresley Cole írásaival olyan "hol szeretem, hol nem" a kapcsolatom. A Halhatatlanok alkonyat után sorozatának több esélyt is adtam, az a sorozat egyes aspektusaiban nagyon tetszik, másokban pedig nagyon nem, ezért inkább egy idő után felbontottam vele a kapcsolatot. Sajnos, ez van... De ki tudja? Lehet, egyszer visszatérek hozzá.

De Az Arkánum Krónikák azért az ifjúsági regény felé hajlik egy csöppnyi erotikával, nagyon kevéssel, annyira, hogy szinte már nem is az. Így történt, hogy ez a sorozata viszont teljesen megnyert magának.

Ez a sorozat egyszerre kusza és végtelenül egyszerű. Annyira természetesnek veszi ezt a világot és kialakult erőfelállást a kártyákkal, a képességekkel, a világvégével. Egyszerűen semmit sem rág a szádba, hogy nesze. ez azért van mert... És ugyanakkor mégis, amint több évvel az első elolvasása után elkezdtem olvasni a második kötetet úgy, hogy alig emlékeztem a történet lényegére, csak nagyon nagy vonalakban (például a főszereplő srác nevére sem emlékeztem, ami nem tudom, hogy történt, vagy milyen anomália ütött be), a regény mégis annyira magától értetődőnek vette az egész világot, amit megszemélyesít, hogy rögtön minden információ a helyére kattant az agyamban, holott semmilyen összefoglalása nem volt az első résznek. Ezt én bravúrosnak nevezném.

Tehát amint ismét megszerettem a szereplőket, élükön az erős főhősnővel, mögötte Jackkel, Finnel és Selenával... Akkor Kresley Cole bedob egy olyat, amit regényben még nem biztos, hogy tapasztaltam. Valameddig a regény feléig hatalmas imádatot kelt az olvasóban Evie és Jack párosa iránt, a háttérben egy hatalmas gonosszal, a Halállal.

Aztán jön a pálfordulás. Evie a Halálhoz kerül és a regény alakulása és erőviszonyok rögtön átfordulnak. Kialakul egyfajta bizarr Szépség és szörnyeteg felállás, ami tényleg groteszknek hat, mégis így van. Valahol abszurdnak, valahol pedig zseniálisnak tartom, hogy az írónő egyik pillanatról a másikra pozitív karaktert formál egy eddig végtelenül negatív karakterből, hisz Halál a neve...

De amint megismerteti velünk Halál múltját, érzéseit és személyiségét, amint kiderül, hogy a dolgok inkább szürkék, mint feketék vagy fehérek, az olvasó rögtön elgondolkodik azon, hogy akkor most ki is a gonosz? Akkor most kihez is húz a szívem? Akkor most mégis mi van?

Hirtelen már nem is vágyódunk vissza Jack irányába, hirtelen úgy érezzük, hogy Halál felé sokkal jobban húz a szívünk. Én legalábbis így voltam vele. És hogy milyen összetett, komplex karakter is ez a Halál! A megismert indokai, a vívódásai, a múltja, a jelene, a célja... ez mind-mind a legérdekesebb karakterré teszik a sorozatban.

Így történt, hogy félig sajnálom, hogy Kresley Cole behozta ezt a bizarr szerelmi háromszöget a sorozatba, ugyanakkor úgy érzem, kár lett volna, ha nem ad ekkora teret a Halál karakterének. Így viszont megint nem tudom, hogy a végkifejlet hogyan lehetne jó vagy boldog? Mint a Pokoli szerkezetek esetében is... Vívódás, vívódás.

Mellékesen szólva a borító nagyon szép, sokkal szebb, mint az első változat. Végtelenül remélem, hogy a harmadik kötetre nem kell megint ilyen sokat várni, mert ennek a sorozatnak minden része beszippant ezzel az egyedi történettel, a világvége hangulattal és erős szereplőkkel. Szeretném már a következő részt olvasni... Nagyon köszönöm az élményt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Kresley Cole: Végtelen lovag
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Halál, Jack
Sorozat: Az Arkánum Krónikák
2.) Végtelen lovag
5.) Szólít a Sötét
Megjelent: 2013
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 376
Eredeti cím: Endless Knight
Műfaj: fantasy, ifjúsági, posztapokaliptikus, romantikus