Leiner Laura: 40 nyári nap

Oh, boy!

Én Leiner Laura nagy híve vagyok a legeleje óta, köztudottan A Szent Johanna Gimi hatalmas kedvencem volt (ezt minden értékelésében leírom), többször is olvastam, a következő sorozatai is kedves élményt nyúltottak, mint a Bexi és az Iskolák versenye, egyedülálló regényei sokszor megnevettettek, mint például a Bábel...

És most itt van ez a 40 nyári nap... *sóhaj*

Gondoltam, így a vizsgaidőszak előtt előveszek egy vérbeli Leiner kötetet, ami majd kizökkent a stresszből napi pár percben, ami megnevettett és szórakoztat... Erre a legnagyobb csalódást kaptam az írónő eddigi általam olvasott műi közül...

Zoé egy átlagos gimnáziumból frissen kikerült lány, aki pszichológia szakra jelentkezett az egyetemre, de az egyetem első éve előtt jelentkezett egy nyári állásra, ami nem jött össze, ezért végül az Állatparkban kötött ki nyári munka gyanánt, pontosabban a Perecpontban, ahol 40 napon keresztül pereceket kell árulnia az Állatpark látogatóinak. Zoé az állatparkban megismeri a munkáltatóját, Melindát (akinek a Tiktokos próbálkozásai inkább cringe-ek voltak, mint szórakoztatóak, nekem senki ne mondja, hogy egy Perecpont ennyire megy a Tiktokon...), a perecbeszállító rockert, Tibit, az Állati Túra idegenvezetőjét, Szakót és húgát, a park kabaláját... És igazából... A cselekmény... az ennyi. Zoé pereceket árul. Ja, igen, a HÉV-en a munkába menet sokszor szemez egy sráccal, a "HÉV-es sráccal". Ez kimaradt.

Na, már most. Én nagyon nyitottan kezdtem neki. Nagyon. Minden esélyt is megadtam neki, de... A felénél már le akartam tenni. És ez még nem fordult elő egy Leiner kötettel sem, eddig mind megnevettetett, mind szórakoztató volt. Most annyira kiemelten cselekmény nélkül íródott ez a kötet, hogy egyszerűen nem tudom hova tenni.

Zoé karaktere önmagában egy introvertált, szelektíven antiszociális (tudom, hogy van ilyen, én is ilyen vagyok) lány, akinek nem izgalmas az élete. Önmagában az, hogy a főkarakter introvertált, nem jelenti azt, hogy unalmasnak kéne lennie a regénynek, Reni sem volt éppen extrovertált személyiség. Szóval ez nem kifogás.

Tibi szerethető karakter volt, Szakó átlagos szomszédgyerek, de rokonszenves. Ezen kívül nem volt kirívó karakter, aki abszurdan szórakoztató lett volna, ahogy azt már megszoktam. Semmi humor, semmi hóbort, semmi groteszk jelenet, ami nevetésre sarkall... Egyszerűen egysíkú, humortalan, monoton és semmilyen.

Az értékelés megírása is jó sokat váratott magára. Nem fogom ismét végigvenni, melyik művét szerettem, melyiket kevésbé. Egy biztos, a 40 nyári nap a legmélyebb pont, amit eddig Leiner Laura mű olvasása közben átéltem. És nem kinőttem, nem. Nem tudom, mi volt a cél ennek a megírásával. Én magam is erősen introvertált személyiség vagyok, ezért sok ponton azonosulni tudtam Zoéval. Nem beszélek, csak ha feltétlenül úgy érzem, hogy van mondandóm. Nehezen engedek fel idegenek között, nem is keresem annyira a társaságukat, a barátaim között érzem csak magam komfortosan. Nem szeretek a figyelem középpontjában lenni, inkább megvagyok a világomban, mint buliban, de... Nem is írnék az életemről könyvet.

Nem adom fel. Reményeim szerint ennél mélyebbre nem juthatunk...

Leiner Laura: 40 nyári nap

Értékelésem: Csalódás

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Szakó, Tibi

Megjelent: 2023

Kiadó: Carta Teen

Oldalszám: 608

Eredeti cím: -

Műfaj: ifjúsági, romantikus

Tovább...

R. Kelényi Angelika: Doria

 

A másik elvarratlan szál a Riva nővérekkel kapcsolatban Doria karakterének sorsa, aki köré a Lánynevelde II. épült, de akiről nem sokat tudunk, és aki ténylegesen meg sem jelent a cselekményben.

A báró lánya, Doria körül még egyfajta rejtély is kibontakozik, egy átveréssel és intrikával átszőtt félreértésen alapulva, ami egy ilyen kis novellához képest meglepő volt számomra.

Ezt még jobban is élveztem, mint a Rizzot. Egy család egyesülése egy tragikus múlt után, amikor is fény derül az igazságra…

És a legvégén az a „folytatása következik” egyenesen szívet tépő volt…

R. Kelényi Angelika: Doria

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Marco, Rizzo

Sorozat: Riva nővérek 1.) Mennyei bűnök I. 2.) Mennyei bűnök II. 3.) Lánynevelde I. 4.) Lánynevelde II. #Rizzo #Doria

Megjelent: 2020

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 36

Eredeti cím: -

Műfaj: krimi, novella, romantikus, történelmi

Tovább...

R. Kelényi Angelika: Rizzo

 

Ha már kiolvastam a Riva nővéreket, muszáj volt előkapnom a két hozzá íródott novellát is, amelyből az egyik Marco nyomozósegédjéről, majd későbbi nyomozótársáról szól. A Rizzo egy rövid szösszenet, de annak könnyed, és lelket megnyugtató, ha az ember azt érzi, hogy maradt pár elvarratlan szál a Riva nővérek mellékszereplőivel kapcsolatban.

S bár Rizzo nem volt az a feltétlenül érdekes karakter, de mindenképp humorforrás volt Marco komorsága mellett, ezért természetesen vele kapcsolatban is szívesen olvastam volna egy boldog befejezést, ezt pedig itt részint meg is kapjuk.

R. Kelényi Angelika: Doria

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Marco, Rizzo

Sorozat: Riva nővérek 1.) Mennyei bűnök I. 2.) Mennyei bűnök II. 3.) Lánynevelde I. 4.) Lánynevelde II. #Rizzo #Doria

Megjelent: 2020

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 22

Eredeti cím: -

Műfaj: novella, romantikus, történelmi

Tovább...

Stephen King: Ezüst pisztolygolyók

 

Egy rövid, novellaszintű szösszenettel haladunk tovább, ami eredetileg egy naptárgyűjtemény lett volna illusztrációkkal és 12 darab horrorszösszenettel. De King nem bírt leállni, ezért egy teljes novella lett belőle.

Ha jól tudom, a sztori alapja egy igaz történet (természetesen csak relatíve), mégpedig a híres szellemvadász házaspár, a Lorrainnék farkasemberes esete adta az inspirációt Kingnek. Ezt azt hiszem, valamilyen cikkben olvastam, ezért nem tudom teljes bizonyossággal kijelenteni.

Tetszett, hogy ez tényleg egy rövid szösszenet. Annak darabos, érezhető, hogy 1-1 hónap eltelt a kiadott részletek között, mégis horrorisztikus, az a tipikus King, annak pedig tökéletes kikapcsolódás mondjuk egy esős délutánon néhány órácskára. Az illusztrációk is Kinghez illők, kiszínezik a lelki szemeim előtt lezajló horrorisztikus jeleneteket.

A farkas kiléte pedig tökéletes iróniával lett kitalálva. Tipikus. Nagyon tipikus. Szórakoztató volt, az biztos, ha korszakalkotó nem is.

Egy film készült az alkotásból, ami nem is sikerült annyira rosszra, sőt. Habár simán megállhatná a helyét egy mai slasher-horrorban is. Ki tudja?

Stephen King: Ezüst pisztolygolyók

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/4

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1983

Kiadó: Ararát Kiadó

Oldalszám: 122

Eredeti cím: Cycle of the Werewolf

Műfaj: fantasy, horror, novella, thriller

Tovább...

R. Kelényi Angelika: Lánynevelde II.

 

Nem titok, miért vettem elő a regényt. R. Kelényi Angelika elvesztése engem is sokként ért, hiszen nagyon szerettem a történelmi romantikus regényeit. Ezért, tisztelegve az írónő előtt, elővettem a Riva nővérek utolsó teljes értékű kötetét, hogy ezzel is megemlékezzek.

Nem emlékeztem annyira sok mindenre, részletre, mert ez is egy olyan könyv, amit elég régen olvastam, és félbemaradt, valószínűleg új kötetre várakozás miatt. De valami zseniális, hogy milyen egyszerűen vettem fel a fonalat. És milyen hamar. A három Riva nővér, a nyomozó és segédje egészen hamar visszatértek az emlékeimből, ezért ismét tudtam élvezni a cselekményt, nem vesztem el. Pedig ez ritka szokott lenni egy évek múltán újra elővett sorozat esetében.

Örültem, hogy Christina mellett, hogy a két testvére kapta a főszerepet, és mindkét szál érdekesnek ígérkezett, főleg Leonáé. Pszichológiai szempontból is érdekes, hogy egy-egy traumatikus esemény mennyire másként hathat két különböző személyre. Emellett Nella karaktere azért nem váltott ki belőlem ellenszenvet, pedig könnyedén megtörténhetett volna, mert tetszik, hogy nem minden főszereplő karakter alapvetően jó. Nella igenis hiú és önző, és sokszor felszínes, és bevallom, sokszor fájt olvasni a gondolatait, mégis tökéletesen beleillett az összképbe a nyomozás miatt.

Összességében tetszett. Bár egyes részeknél egyfajta összecsapottságot éreztem. Főleg Nella jeleneteinél, ott egy kicsit lassabban is kialakulhatott volna a kapcsolat közte és a báró között, mert az elejét nagyon szépen vezette fel az írónő, aztán a végén egy kicsit azt éreztem, hogy enyhén összecsapta, hogy gyorsan eljöhessen a végkifejlet, mintha meg lett volna adva a karakterszám, amin belül dolgozhatott.

Ezután pedig fájó szívvel vettem ellő a regénysorozathoz készült két novellát, a Rizzot és a Doriát.

R. Kelényi Angelika: Lánynevelde II.

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Marco, Rizzo

Sorozat: Riva nővérek 1.) Mennyei bűnök I. 2.) Mennyei bűnök II. 3.) Lánynevelde I. 4.) Lánynevelde II. #Rizzo #Doria

Megjelent: 2020

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 388

Eredeti cím: -

Műfaj: krimi, new adult, romantikus, történelmi

Tovább...

Stephen King: Christine

Nem egészen tudom, miért van Kingnek ez a perverz vonzalma az autók iránt. A Christine ennek a vágynak a melegágya, még ha talán az egész átvitt értelembeli is, bár ahogy Kinget ismerem, ez nem olyan biztos.

A történet két teljesen átlagos amerikai sráccal kezdődik, az egyik kicsit esetlenebb, mint a másik. És pont ez az esetlen esik abba a hibába (ha ugyan nem a véletlenek nem túl véltelen közrejátszása volt ez), hogy szemet vet egy régi autóra, Christine-re. Önmagában az, hogy nevet adnak egy autónak, nem lenne olyan nagy dolog, de Christine más…

Amint Arnie megszerzi az autót, és megannyi áldozatot hoz ennek érdekében, megindul egy dominóhatás, aminek kiindulópontja az autó, ami Arnie mindene lesz, s ami miatt gyökeres változáson megy keresztül, mind kinézetben, mind (főleg) személyiségben. A történet pedig hamar – Kinget nem meghazudtolóan – véres öldöklésbe csap át.

A sztori egyszerű. Elátkozott tárgy. Vagy megszállt tárgy. Egy egyszerű személyiséggel megáldott átlagos srác, aki könnyen befolyásolható a gonosz által. És egy tehetetlen jóbarát, aki elmeséli a sztorit.

Volt néhány gondom a sztorival és az írásmóddal. Az alapkoncepció jó és tetszik is, az elátkozott/megszállt tárgyaknak mindig megvan a maga parafaktora, főleg, ha az ember kicsit is hisz az ilyesmiben. Viszont a terjedelem nem feltétlenül klappolt a sztorihoz, ebben bőven nem volt 400-500 oldalnyi cselekmény, sokkal inkább elég lett volna 300 oldalban, és még élvezhetőbb is lett volna. Persze, a lassú személyiségváltozás bemutatása miatt kellett a terjedelem, és hogy ne novellahosszúságú legyen, mégis sokszor éreztem az üresjáratokat a nyomozgatások és a gyilkolgatások között.

Gondom volt a nézőpontváltoztatással. King az az író, akinél még az E/3 személyt is szeretem, bár mindig jobban preferálom az E/1 személyes elbeszélést. King mindkettőben alkot. Ezúttal az E/1 személy mellett döntött, kezdetben, amikor is Dennis, Arnie legjobb barátja az elmesélő. Majd a könyv három részéből a másodikban E/3 személyre váltunk (aminek voltak okai, de mégis csak…), ami először zavaró volt, mert hirtelen kilöktek minket a belső nézetből és egy semleges mesélőt kaptunk. És amint ehhez hozzászoktam, ismét visszaváltozzunk Dennis nézőpontjára a végén. Oké, váltogattuk. De hogy a végén Dennis miért utalt vissza az E/3 személyben írt fejezetekre úgy, mintha ő maga lett volna ott is az elmesélő, mintegy magát E/3 személyben leírva… Ez egy kicsit cringe és furcsa volt számomra.

Ami még gondot okozott néhol, az a fordítás volt. Valahogy most sokkal több hibát véltem felfedezni, mint általában szoktam – pedig, higgyétek el, sose szoktam keresni!

De mindezeteket hajlandó lettem volna félretenni. Könnyedén. Mit nekem egy furcsa, váltakozásos írásmód, mit nekem a fordítási hibák... De a Christine mögötti magyarázat már nem annyira feküdt nekem. Amikor a legeleje óta le volt fektetve, hogy Christine már elátkozott tárgyként került le a gyártósorról, és valami démoni van benne; de a végjátékban csak és kizárólag az elhunyt előző tulajdonos szelleme jelenik meg, mint "magyarázat"... Nem, nem, nem. Több magyarázat, több ok-okozat, hogy mi folyik itt, következetesen és érthetően, nem csapongóan és összeszedetlenül!

Ha mindezeket félretesszük, ez egy jó alapkoncepciójú, de enyhén hosszabban megírt mű, mint kellett volna. Furcsa írásmóddal, de jó karakterfejlődéssel. Viszont a következetlenség sokat rontott rajta. és mivel nagy King rajongó vagyok, így nagy kritikusa is, ezért ez most nem feküdt annyira, mint általában.

A sztoriból egy film készült, még jó régen, megértem, hogy nem erőltetik manapság, nem is kell. A film sem adott kielégítő magyarázatot, sőt, sokkal kevesebbet, mint a könyv, szóval köszi, de köszi a semmit!

Stephen King: Christine

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1983

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 646

Eredeti cím: Christine

Műfaj: fantasy, horror, krimi, thriller

Tovább...

Bernard Cornwell: A vihar harcosai

Csak azt fájlalom igazán, hogy nem tudom, ezek után mihez kezdjek. A kiadó nem feltétlenül érzi prioritásnak a sorozat fordítását, amint azt tapasztaltam. Még 4 kötet van hátra, és lehetséges, hogy ezeknek majd angolul kell nekiállnom – ami nem baj, csak jólesne a polcomon látni a további magyar nyelvű köteteket is.

Ismét nagyot ugrottunk az időben, Uhtred immár bőven a korban van, amit érdekes így olvasni, holott az idő múlása miatt logikus, de a fejemben még mindig a sorozatbeli karakter él élénken. Uhtred tehát továbbra is segíti Aethelflaedet Anglia kialakításában, s eközben Edward „jogtalan” trónörökösét, Aethelstant is tanítgatja.

Sok sorozatbeli sarkalatos pont jelent meg, holott azt hallottam, hogy a feldolgozás egyre jobban eltér az eredeti könyvsorozattól, persze, hisz sok mindent megváltoztattak: Ragnar, Beocca halálát. És most Brida halála is egészen más a könyvben, a sorozat valahogy minden karakterbúcsúzást sokkal mélyebben dolgozott fel, mint Cornwell. De úgy összességében is sokkal mélyebb vonatkozást kaptak a sorozatban a karakterek, mintha filmvásznon sokkal több érzelem helyezkedhetne el, habár Cornwell inkább a történelmi vonatkozásáról híres, ami nem is baj, de míg egy Brida-halált a sorozatban megkönnyezek, annak ellenére, amiket tett, addig a könyvben egyenesen hidegen hagy.

Annak viszont örülök, és a sorozatban nem emlékszem, hogy jelen lett volna, de végre többet megtudtunk Finan eredettörténeréről, ugyanis Uhtred mellett ő a másik kedvenc karakterem ebben a történetben.

Még nem teljesen tudom, hogy mihez fogok kezdeni ezek után. Várok a magyar kötetekre, vagy az angolokhoz nyúlok… Meglátjuk.

Bernard Cornwell: A vihar harcosai

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Uhtred, Finan, Aethelflaed

Sorozat: Angolszász históriák 1.) Az utolsó királyság 2.) A fakó lovas 3.) Észak urai 4.) Csatadal 5.) Felperzselt vidék 6.) Királyok alkonya 7.) A pogány hadúr 8.) Az üres trón 9.) A vihar harcosai 10.) Flame Bearer 11.) War of the Wolf 12.) Sword of Kings 13.) War Lord

Megjelent: 2015

Kiadó: Alexandra Kiadó

Oldalszám: 302

Eredeti cím: Warriors of the Storm

Műfaj: történelmi

 

Tovább...

Stephen King: Állattemető

King, és persze, ha a Cujo nem lett volna elég, ismét nyomorgassuk meg a kiskedvenceinket… Nem szeretem, mikor King az állatokról ír, azok a kötetek valahogy mindig megcsavarják a szívemet, nem esnek jól a lelkemben, olvasni is nehéz őket.

Na de! Ismét egy ismert regénye ez, ami Állattemető és Kedvencek temetője címmel is megjelent – minek variáltak? -, 3 film is készült belőle, előre rettegtem megnézni őket...

A sztori. Egy középkorú, családdal rendelkező egyetemi orvos új állás miatt új házba költözik a családjával. Kicsit A ragyogásra hajaz, így első olvasatra.

És természetesen, az új helyen főszereplőnk, Louis megismerkedik a természetfelettivel egy kiskedvenceknek szánt temetőben, ami a házhoz nem messze helyezkedik el. Miután a kislánya macskáját elüti egy kamion, a szomszéd nyomására eltemeti az Állattemetőben, a macska napok múlva visszatér. De nem ugyanolyan, mint volt. Körbelengi valami ijesztő, valami hátborzongató… Máshogy néz, máshogy mozog, mintha halott lenne a szeme… Vajon mi történne, ha egy embert temetnénk el az Állattemetőben?

Nyilvánvalóan a könyv központi témája a halál, és annak feldolgozása. Annak a koncepciója, hogy a halott visszatér holtából, de megváltozva… visszatérő elem a filmek, sorozatok, könyvek terén. Nyilván jó horror alapanyag, de King akkoriban nagyon jól fogta meg a témát, és játszi könnyedséggel adta meg neki azt az eerie érzetet („kísérteties”, de ez a szó nem írja le annyira jól, mint az angol), amitől olvasás közben feláll az ember tarkóján a szőr. Persze, a téma alapvetően hátborzongató, és mint általában mindent, ennek is ad magyarázatot, megbújva a sorok között: az állattemető régi indián temető helyére került. Problem solved.

S bár a könyv lassan indul be, ennélfogva kicsit hosszabb is a terjedelme, ez is megalapozza azt a végig háttérben megbújó borzongató érzetet, mintha bebújna az olvasó bőre alá, és ott bizseregne a végéig...

Mint általában, King most is erős történet a történetben effektust adott. Vegyük például Rachel, a feleség gyermekkori történetét. Amit mindössze 2-3 oldalban mesél el a beteg nővéréről, akit odahaza hagytak haldokolni, mint egy szégyenfoltot, s hogyan változott meg a végére a személyisége, jelenléte… Hát végigborzongtam az egészet, még egy különálló regénynek is elegendő az alapanyag ehhez… Borzalom. Beleégett a kép az agyamba, az elmémbe mászott az a sztori, mint egy féreg, és ott ficánkol azóta is. Szinte nagyobb hatással volt rám, mint az alapsztori amúgy…

Kiutalásként a Cujo bukkant fel korábbi műveiből – bár arra nem nehéz utalni, megveszett kutya ölt embereket -, másfajta utalást King-univerzumra nem találtam.

A filmek között érdekesség, hogy míg a régebbi változat hűen követi a könyvet, az újabb feldolgozás csavart egy nagyot a sztorin: Louis elkapja Cage-et, és helyette Ellie lesz az áldozat... Valószínűleg technikai okokból: a kislány ijesztőbb? Vagy változatosságot akartak? Nem szeretem, mikor máshogy dolgoznak fel egy Kinget... Nem értem. A régi feldolgozás második részére és a 2023-as előzményrészről pedig nem beszélünk...

Stephen King: Állattemető

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1981

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 362

Eredeti cím: Cujo

Műfaj: fantasy, horror, pszicho-thriller, thriller

Tovább...