2 / 100 könyv. 2% kész!

hétfő, január 18, 2016

Tavi Kata: Táncvarázs


Karácsonyi megszokás. Mindig van egy sorozat, amely a karácsonyhoz kötődik, mert mindig az ünnepek körül jelenik meg az új része. Ilyen volt régen Marie Lu trilógiája és most, mivel az véget ért, Tavi Kata Sulijegyzetek című sorozata vette át a helyét.

Kicsit merengjünk el az előző részekről. Az első résszel kapcsolatban sokaknak voltak fenntartásai, mert akarva-akaratlan is A Szent Johanna Gimire asszociáltunk legtöbben a történetet olvasva. Sajnos, kénytelen vagyok felhozni a párhuzamot. Az első rész végül mégis kivívta az egyediségét, a második rész pedig már egyenesen kedvencemmé vált. Meglepő fordulatként. A harmadik kötet pedig evidens, hogy ismét a polcomon landolt idén is.

Egy sorozat esetében ilyenkor már azt kell megvizsgálni, hogy kialakult-e jellemfejlődés. Három köteten keresztül valamilyen szinten ki kellett alakulnia. Én úgy érzem, hogy a Táncvarázsban érzékelhető a jellemfejlődés. A főszereplő, Lilla, holott sokszor nem úgy döntött, ahogyan én döntöttem volna a helyében - ami nem is baj, hisz különbözik a személyiségünk - mégsem vált ezáltal idegesítővé. Érzékelhetően komolyabbá vált a karaktere az első részhez képest. Krisztián személyisége az által kerülhetett közelebb az olvasókhoz, hogy immár majdnem a fél regényt az ő szemszöge tette ki. A váltott szemszög mindig sokban segít nekem megérteni a szereplők döntéseit, ezért szeretem annyira.

Lilla és Krisztián kapcsolata sem untatott, pozitívum, hogy nem az utolsó pillanatban jön össze a főszereplőpár és még ezek után sem válik unalmassá, hiszen mellettük még felsorakozik a további szereplőgárda.

Az első két kötetben még nagyon nehezen különböztettem meg Lilla barátnőit. Nem is igazán helyeztem rájuk hangsúlyt, nem tudtam őket magam elé képzelni és külön személyiségekként kezelni őket, folyton összekevertem őket. Ez lehet az én hibám is, de lehetséges, hogy az írásmód zavart meg és tényleg nem kaptak elegendő figyelmet az írónőtől sem. Ha az utóbbi történt, akkor ez most a harmadik kötetben megváltozott, ugyanis végre valahára sikerült őket egyenként megismernem és megkedvelnem.

Azonban a fiúgárda sokkal közelebb került hozzám, élükön Márkkal és Ákossal, de őket követi Kristóf is egy hajszálnyival lemaradva. (Tudom, tudom. Krisztián még mindig csak a negyedik marad számomra. Ez van.) Ezt elősegítette az is, hogy végre többet tudtunk meg róluk is, főleg Ákos hátteréről. Egészen másként tekintünk egy karakterre, ha már tudjuk, mit miért csinál, ha megtudjuk, milyen események következtében vált olyanná, amilyen. (Ezt most jól megmondtam.)

Márk. Még mindig hatalmas kérdőjel, az írónő még mindig nem rántotta fel a leplet, még mindig homályban hagy és ez nekem így nem jó. Márk karaktere nekem mindig fejtörést okoz, mindig elgondolkozom azon, hogy mi járhat a fejében, de sosem tudom  meg. Reménykedtem benne, hogy a harmadik kötetben egy kis betekintést azért kaphatunk az ő gondolataiba is, de nem könyörült rajtam az írónő. Nem is tudom megmagyarázni miért, de ő a kedvenc szereplőm, holott alig tudok róla valamit. Mégis úgy érzem, nélküle nem is lenne kerek a történet.

Azt értékelem a Sulijegyzetek sorozatban, hogy teljesen reális. Mindenféle ifjúsági probléma felmerül a regényben: az otthoni gondok, a szülőkkel való ellentétek, az ivás, a felelősségvállalás, a kihívások... Nem csak egy szórakoztató, könnyed tiniregény, a harmadik kötetben egyre mélyebb témákba áshattuk bele magunkat.



Mindezek mellett (vagy mindezek ellenére) azt azért bírálom, hogy a rész végére minden szipi-szupi szuper, hiszen vagy három páros is összejött. Ez a párválasztó ceremónia muszáj? Muszáj mindenkinek rátalálnia a másikra? Túl meseszerű, hogy egy osztályon belül három szerelmes pár is így létrejöjjön.

Mindent összevetve: könnyed kikapcsolódás volt, de valamiért a második kötet maradt a kedvenc. A negyedik regénytől pedig elvárom, hogy Márkról végre lehulljon a lepel, vagy csalódott leszek.

Tavi Kata: Táncvarázs
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Márk
Sorozat: Sulijegyzetek
3.) Táncvarázs
Megjelent: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 408
Eredeti cím: -
Műfaj: ifjúsági, romantikus

péntek, január 08, 2016

Sarah Lotz: A Hármak


Tele vagyok ellentétes érzelmekkel a regénnyel kapcsolatban. Előfordul velem időnként, hogy csupán akkor jövök rá, hogy az olvasott könyv nekem igenis tetszik, mikor befejeztem az olvasását. Mert akkor áll össze a történet teljes, kerek egésszé. Így voltam ezzel A Hármak esetében is, amely egyébként egy igen felfújt, alig várt regény, amelynek kiadási jogait már akkor megvette az egyik legismertebb amerikai kiadó, amikor még csak az első harminc oldal kézirata volt készen. Ez már elegendő ahhoz, hogy magasak legyenek az elvárásaink.

Egy roppant mód összetett, rengeteg szálon futó, komplex művel van dolgunk. Nem a megszokott egy-két szálon futó thriller ez, ahol egy-két főhős sorsáért szorítunk. Messze nem erről van szó.

A Hármak különleges hangulatot sugároz, amely már a regény kinézetén is meglátszik, ugyanis nem csak a borító és a hátlap fekete, hanem a lapok élei is, így a könyv egy fekete "dobozzá" olvad össze, ami mindenképpen kitűnik a többi könyv közül. Vonz, kíváncsivá tesz, félelemmel tölt el? A mérete is nagyobb, a tapintása pedig egyenesen kellemes, az a ritka bársonyos fajtából való.

Amint belekezdünk a történetbe, rögtön kiérezhető a borítón visszatükröződő hangulat a sorok között. Egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy hangulatában igenis hajaz Stephen King stílusára, ami rögtön plusz borzongató kisugárzást kölcsönöz a történetnek, amely in medias res módon rögtön a dolgok közepébe vág magával a Fekete Csütörtökkel.

A mű felépítése: mint már említettem, összetett. Sok szálon fut, többnyire egy harmadik elbeszélő szemszögéből tudjuk meg a szálak eseményeit. Többnyire úgy kell elképzelni, mintha egy dokumentumfilmet néznénk a Discovery Channel-en, vagy ha egy dokumentumkönyvet olvasnánk, ahol összegyűjtenek minden egyes interjúanyagot, cikket, párbeszédet, tényt egy adott témán belül. Így válik a mű teljesen objektívvé és tárgyilagossá. Így válik hihetetlenül hihetővé. A szálak többnyire ismétlődnek, soknak köze van a másikhoz, időnként összeérnek.

Konkrétan ez egy "könyvben a könyv", hiszen A Hármak könyvön belül, míg az első oldalakon megtörténik a katasztrófa, utána rögtön Elspeth (akiről egyébként a regény közepén derült ki számomra, hogy nő) könyvét olvashatjuk, amely a katasztrófáról és az ezzel kapcsolatos konspirációkról szól. A mű végén pedig maga a könyvben lévő könyv írója bukkan fel végre, mondhatni, főszereplőként. Tehát valóban egy összetett műről van szó.

A történet: a világ négy pontján ugyanabban az időpontban négy utasszállító repülőgép lezuhan, rengeteg ember halálához vezet a tragédia, a napot Fekete Csütörtökként nevezik el. Egy repülő Afrikában, egy Japánban, egy Európában, egy pedig Amerikában zuhant le és a hatalmas katasztrófának csupán három túlélője van: három kisgyerek, de a tény, hogy túlélték a katasztrófákat, szinte csodának számít. Hamarosan elindulnak a teóriák és az összeesküvés elméletek, miszerint a négy gépen a bibliai négy lovas érkezett el, ezzel pedig beköszönt a bibliai apokalipszis. Felsejlik a negyedik túlélő kérdése is, vajon lehetséges lenne-e, hogy a negyedik katasztrófát is túlélte egy gyermek? Sokan cáfolják ezen pletykákat, ami viszont tény, hogy a három kicsi túlélő, amint visszakerülnek hétköznapjaikba bár csodagyerekként kezelik őket, különösen viselkednek. Nem e világian? Vajon mi lehet a dolgok hátterében?

Egyes momentumok végtelenül érdekeltek, vegyük példának az Öngyilkos Erdőt, Japánban, ahol az egyik repülőgép lezuhant. Ez egy létező erdő Japánban, ahová évente több mint százan mennek meghalni az emberek, akár a világ több tájairól is. Olyannyira ismert hely ez az öngyilkosok számára, hogy táblákat helyeztek el az erdő bejáratánál, amelyen az áll japánul, hogy keressenek fel segítséget és ne dobják el maguktól az életüket. Évente mennek be az erdőbe önkéntesek, hogy összeszedjék a holttesteket, az erdő bejáratánál elhagyatott autók állnak, az öngyilkosok hátramaradt járművei. Hátborzongató hely lehet. Csupán nemrég tudtam meg a létezéséről, erre rögtön az első regényben szembesültem is vele.

Tipikusan olyan könyv A Hármak, ahol figyelni kell a részletekre. A legapróbb dolgok is összefüggenek egymással, még ha teljesen más szálakról is van szó. Minden mindennel összefügg. Számomra például szükséges volt, hogy egy másik személlyel is átbeszéljem a történetet, amint letettem a könyvet, mert voltak egyes momentumok, amelyek bennem nem ragadtak meg, de benne igen és fordítva is. Így vált kerek egésszé a végkifejlet.

A megoldás: nem fogok lelőni semmilyen poént, de a regény legeslegutolsó oldalán derül ki igazán, hogy mi is folyik a Hármak körül. Egyetlen bekezdés és hirtelen elkezd mozogni az agyad, elkezdesz visszaemlékezni egyes momentumokra és összefüggéseket vonsz az emlékeiddel és az utolsó oldalon olvasható sorokkal. És akkor megfogalmazódik benned egy vélemény. Sajnos, hogy ez a vélemény helyes-e, vagy sem, arra nem kapunk választ.

Mindazonáltal ez egy olyasfajta regény számomra, amelyen még egy hétig minimum rágódtam, miután kiolvastam. Mert egyedi, habár a levegőben hagyja a végkifejletet, igazán nem is derül ki a nagy megoldás, mégis kialakít benned egy álláspontot. Nem kell azonban aggódni, ugyanis már készül a második kötet, valamint filmsorozat is lesz Amerikában, amiből szerintem sokat ki lehetne hozni.

A vélemények megosztóak A Hármakkal kapcsolatban. Egyesek többet vártak, sok a kétkedő vélemény. Szerintem azonban egy igen összetett, komplex és végtelenül érdekes művel van dolgunk. A problémát a dokumentumkönyv-jelleg adhatja, habár szerintem ettől csak még hátborzongatóbban valóságszerű az egész.


Sarah Lotz: A Hármak
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: A Hármak
1.) A Hármak
2.) A negyedik nap
Megjelent: 2014
Kiadó: Kulinária Kiadó
Oldalszám: 456
Eredeti cím: The Three
Műfaj: sci-fi, thriller