26 / 100 könyv. 26% kész!

hétfő, október 27, 2014

Jennifer Armentrout: Opál




Kínzás. Kíméletlen kínzás. Brutális kínzás. 
Nem tudom, hogy most sírjak-e vagy őrjöngjek? 

Pedig igenis tudtam, hogy ez lesz a vége, mert olvastam már máshol, hogy függővég és a történet alakulása közben rájöttem, hogy mi fog történni, fel voltam készülve arra, hogyan fog végződni a könyv… Ezek szerint mégsem. 

Mint egy film jelenetei, úgy peregtek le a szemeim előtt a jelenetek, az utolsó képek. Biztos, hogy olvastam? Nem egy filmet néztem meg? Annyira élénken él az elmémben az egész. Szúrta a szemem egy bizonyos könnycsepp. Hát, ennyire jól ír a mi Armentrout-unk, ennyire képes átadni azt a bizonyos érzelmet, a kétségbeesést. Képtelen voltam vállvonogatva ülni, még így is, hogy sejtettem mi lesz a vége. Átéreztem, szinte ott voltam velük és… 

Nagy levegő. :D 

Egy dolog vigasztal engemet, hogy decemberre várható az a bizonyos negyedik kötet. Visszaszámlálás indulhat, hölgyeim? 

Tudom, tudom, pötyögjek már valamit a könyvről is, de minek? Mindenki ismeri, ha már eddig eljutott, ha igen, akkor mindenki szereti, aki meg nem az elmehet a f*nébe. Tudom ez erős, de anyatigrisként védem azt, amit nagyon szeretek, ez van. 

Megvallom ez a sorozat nem arról híres, hogy hihetetlenül pörgős, mert van mikor csak lötyögött a történet. De ezekben a pillanatokban az érzelmeké volt az úr. Rengeteg érzelemé: düh, szerelem, gyász, bosszú, kétségbeesés, szeretet, barátság, félelem… Olyan szinten váltakoztak a könyvben, hogy egy igazi érzelemkavalkáddá vált az egész. 

Ó, te jó ég Armentrout, mit tettél velem? Mit tettél ezzel a sok rajongóval, akik körmüket rágva átkozzák azt a fene nagy humorodat, ami rávett arra, hogy így fejezd be a harmadik kötetet. Biztosan csuklottál párszor emiatt. :D Mindenesetre leborulok a mester előtt. 


Persze ez a könyv sem tökéletes, mert látom én azokat a bizonyos hézagokat, de kit érdekelnek azok a bizonyos hézagok? Engem biztosan nem. Teszek rájuk. Én úgy imádom ezt a sorozatot ahogy van, minden apró hibájával együtt. Egyébként sem azért olvassuk a könyveket, mert tökéletesek. 


Az első résznél nem sejtettem, hogy ez fog kijönni a történetből, hogy idáig jutunk. Nem tudtam, hogy az első rész egy nagy és imádnivaló bevezetés a sorozathoz, a második rész már kezdett belevágni a lecsóba, de ez a harmadik végre megmutatta, hogy Armentrout igazi izgalmakat képes a lapokra vinni, főleg az utolsó oldalakon… Annyira élethűen van még mindig a fejemben az utolsó jelenet, mint egy film végjelenete. 

Addig bírnám én még ezt ragozni… De nem fogom. Imádom és kész. Azért azt bírom, hogy Armentrout még a nagy függővége előtt kitért rá, hogy vannak rosszabb dolgok is egy jó könyv függővégénél. :D Muhaha, morbid humora van az írónőnknek, szól nekünk, hogy mekkora függővég várható pár oldal után. 

Azt hiszem le kell nyugodnom, mert felpörögtem. 

Isten veletek, Luxen-rajongók, decemberben visszatérünk oda, ahol most befejeztük. xD Már ha kibírjuk ép ésszel addig. :D


Jennifer L. Armentrout: Opál
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Daemon
Sorozat: Luxen
2.) Ónix
3.) Opál
Megjelent: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 452
Eredeti cím: Opal
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, sci-fi, urban fantasy

szombat, október 11, 2014

Kresley Cole: Vámpírharc



Végre, VÉGRE.
Az első két rész olvasása közben pontosan ezt vártam, ezt a kis szikrát, ami végül ahhoz vezet, hogy végre valahára a kedvencemnek mondhatom Kresley Cole sorozatát. Ezzel a harmadik résszel végre eljött ez a szikra, tehát nem volt hiábavaló elkezdeni ezt a sorozatot.
A szereplőket imádom. Mind a nagyszájú, halandó boszorkát, Marekitát, aki végre nem egy szende-visszahúzódó lányka és nem is egy érzéketlen amazon. Marekita egy reális személyiség, aki rögtön szimpatikus volt az első soroktól.

Bowe az előző részekben nem lett szimpatikus számomra, ezért kicsit féltem is tőle, de hamar rájöttem, hogy az ő könyvében megszerettem a hapsit.
Amit pedig imádtam az a kettejük közötti „cicaharc”, ahogy táncoltak egymás körül, szívatták egymást, aztán mégis egymásnak estek. Imádtam. Végre egy szépen létrejövő kapcsolat, amit a kedvencemnek mondhatok!
Sokszor úgy éreztem olvasás közben, hogy Kresley Cole-nak ebbe bele fog törni a bicskája, nem fog tudni elvarratlan szál nélkül maradni, hisz annyi az apró kis motívum, ami idegesíthet, ha függőben marad. És végül Cole mégis mindet el tudta simítani, mindennek megadta az okát, minden szálat összefont és elkent, minden kérdésemre választ adott és ezért leborulok előtte. Tapasztalatból tudom, milyen nehéz egy könyvet ilyen gyönyörűen elsimítani.

Számomra ezzel a résszel a sorozat elérte a csúcspontját, ezért egy ideig szüneteltetem, mert kétlem, hogy ezt a párost bárki is felül bírná múlni. Köszönöm Cole, hogy immár ezt a sorozatot is a magaménak tudhatom.
Utógondolat: a borító még mindig borzalmas, ezért csak az amerikai borítót vagyok hajlandó a blogbejegyzéseimben kirakni. Nem értem, miért nem hagyták meg a másik változatot, ha egyszer az olyannyira gyönyörű…


Kresley Cole: Vámpírharc
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Mariketa, Bowe, Nix
Sorozat: Halhatatlanok alkonyat után
3.) Vámpírharc
4.) Vámpírvér
5.) Vámpírzóna
6.) A démonkirály csókja
7.) A tél halálos csókja
8.) A gyönyör sötét hercege
9.) A sötétség démona
10.) Az álmok sötét harcosa
11.) Vámpírbosszú
12.) Árnyak hercege
Megjelent: 2007
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 432
Eredeti cím: Wicked Deeds on a Winter’s Night
Műfaj: fantasy, romantikus