14 / 100 könyv. 14% kész!

péntek, március 29, 2013

Kendare Blake: A rémálmok lánya


A Vérbe öltözött Anna stílusa, hangulata és története teljesen rabul ejtett, eredeti és majdhogynem reális kísértettörténet egy 17 éves fiúról, aki igyekszik bosszút állni apja halálért, miközben egy nem mindennapi szellemet kell megölnie: Anna Korlovát, a Vérbe öltözött Annát. Nemsokára kiderült, hogy Anna közel sem egy mindennapi kísértet. Nem kis örömömre hamarosan megjelent a második kötete is: A rémálmok lánya. Röpke egy hétvége alatt el is olvastam, Kendare Blake most sem hozott csalódást, meglepően jól hozta az első kötet hangulatát és izgalmait. Van egy olyan érzésem, hogy még van több is Blake tarsolyában, aminek napvilágot kell látnia, csak így tovább.

Ha össze kellene hasonlítani az első kötetet ezzel a másodikkal, akkor nagy bajban lennék, mert mind a kettő briliáns lett. A mérleg egyszer ide, egyszer oda libben - a második kötet tökéletesen hozta az elsőnek a már megszokott színvonalát. Blake ügyesen alkotta a történetet, még egy kicsivel többet belerakott, mint az elsőbe, egy kicsivel jobban is tetszett, bár néha a hangulatából vesztett egy keveset, amit viszont a regény végére ismét visszanyert egy olyan végjátékban, ami bár eléggé szürreális, mégis hihető és élvezhető. 

A szereplők semmit sem vesztettek a szerethetőségükből, Carmel lett a szívem csücske, mi egyébként furcsa, mert elég ritka, hogy a lány karakterét jobban megkedvelem. Cas és Thomas hozza a formáját, Anna viszont elég távol áll tőlem, nem bírom átérezni a helyzetét, talán az ő érzelmeivel, érzéseivel kicsit többet kellene foglalkozni. Ha már újításokról beszéltem, akkor a karakterek terén is feltűnt valaki új Jestine személyében, a kitanított harcos lány, habár Carmel mellett labdába se rúghat. 

Kendare Blake története eddig megfelelt az elvárásaimnak. Az első részben végig borzongtam, féltem, együtt éreztem és a második részben újabb csavarok, fordultatok, karakterek és helyzetek léptek fel, amik nem hagyták ellaposodni a történetet. Reményeim szerint lesz folytatás.

Kendare Blake: A rémálmok lánya
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Cas, Thomas, Carmel
Sorozat: Anna
2.) A rémálmok lánya
Megjelent: 2012
Kiadó: Geopen Kiadó
Oldalszám: 304
Eredeti cím: Girl of Nightmares
Műfaj: dark fantasy, fantasy, horror, ifjúsági, urban fantasy

szerda, március 20, 2013

I want it! #14

Jobbnál-jobb könyvekre bukkanok mostanában, hiszen itt a tavasz; annak ellenére, hogy micsoda havazások tapasztalhatóak mostanában; azonban vannak napok, mikor süt a nap, csiripelnek a madarak, hamarosan jönnek a virágok és minden zöldbe borul. Ennek örömére rengeteg új könyv lát napvilágot, amiknek egy részét megmutatom nektek is. Tehát nekem ezek keltették fel az érdeklődésemet:


Mats Strandberg & Sara B. Elfgren - Engelsfors trilógia #2 - A Tűz

Várható megjelenés: 2013.04.15
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Műfaj: Ifjúsági
Oldalszám: 634

Fülszöveg: "Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket, és nem gyógyítja meg az összetört szíveket...
A svéd szerzőpáros fiatal felnőtteknek szóló trilógiájának első kötete, a "Kör" óriási sikert aratott az egész világon, és nagy várakozás előzte meg a folytatást, melyben újabb sötét és misztikus fordulatok borzolják az olvasók idegeit."



 Vivien Holloway - Pokolháború trilógia #1 - Pokoli szolgálat

Várható megjelenés: 2013.05.31
Kiadó: Aba Könyvkiadó
Műfaj: Thriller
Oldalszám: 316

Fülszöveg: "Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbetettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi.
Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik.
Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lil-nek újra meg kell harcolnia a puszta életben maradásért.
Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lil-re az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját.
Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet."


Rebecca Hamilton - Az öröklétű lány

Várható megjelenés: 2013
Kiadó: I.P.C Könyvek Kft
Műfaj: Regény
Oldalszám: 416

Fülszöveg: "Mielőtt még legyintenél, hogy "Ó, már megint egy olyan könyv", higgy nekem: ez más. Nem gondoltam, hogy engem is leköt egy vámpíroktól, alakváltóktól, boszorkányoktól hemzsegő sztori, de a Hamilton által megteremtett mitológia értelmet ad e természetfeletti lények létezésének. - (Robert Zimmermann /A Life Among the Pages)
A wicca Sophia Parsons egy Sziklás-hegységben fekvő kisvárosban él. A közösség kitaszítottjaként tengeti mindennapjait: az emberek kerülik, mert kapcsolatot feltételeznek közte és néhány megoldatlan gyilkossági ügy között. Sophia egyetlen vágya, hogy megszabaduljon a fejében duruzsoló zajtól. Ennek érdekében ártatlan bűbájhoz folyamodik, és elvégzi vallása egyik szertartását, aminek következtében az alapzaj suttogó hangokká változik. Amikor már végképp úgy véli, hogy kezd elmenni az esze, őrületéhez különös társak szegődnek, akik ráadásul veszélyesek. Az egyikük Charles, akibe Sophia maradék józansága ellenére beleszeret. A férfinak köszönhetően egy sokkal rejtélyesebb valóság tárul fel előtte, mint amiben valaha hinni mert. Ebben a világban a túlélés érdekében tilos kérdéseket feltenni, és illik kitérni a halhatatlanok útjából. Ám ő már réges-régen átlépte a határt.
Paranormális románc, okkultizmus? Garantálom, hogy képtelen leszel letenni. - (Geek News Network)"



Mark Lawrence - Tövisek királya 

Várható megjelenés: 2013
Kiadó: Fumax Kft
Műfaj:Fantasy
Oldalszám: 544

Fülszöveg: "A fiú, aki király akart lenni, megszerezte a trónt.
Csaták százai perzselik fel a földeket, amint nagyurak és kiskirályok viaskodnak a széthullott birodalom uralmáért. A galádul lemészárolt anyja és öccse megbosszulásához vezető hosszú úton Honorous Jorg Ancrath herceg kiderítette, kik állnak valójában e végtelen háború mögött. Megismerte a játszmát, és elhatározta, hogy ő fogja letarolni a táblát, bármi áron.
Húszezres hadsereg vonul Jorg vára ellen, a próféciák és a nép istenített bajnokának vezetésével. Minden becsületes ember azért fohászkodik, hogy ez a dicső lovag egyesítse a birodalmat, begyógyítva sebeit. Minden jó király tudja, hogy meg kell hajolnia a túlerő és a jövendölések előtt, ha másért nem, hogy népét és birtokát mentse. De Jorg király nem jó király.
Jorg tisztában van vele, hogy a nála sokkal erősebb ellenséget tisztességes harcban nem győzheti le. Ám a tisztességes játszma sohasem szerepelt a tervei közt.
A szépirodalom és a fantasy határait egybemosó regényt a neves műfordító, Gy. Horváth László (Gépnarancs, A hobbit, Pi élete stb.) ültette át magyar nyelvre."

hétfő, március 18, 2013

Liebster díj

 Sziasztok, srácok! Szandi megkért, hogy töltsek ki egy díjat, úgyhogy meg is tettem. Íme:

Szandi kérdései:

1. Ki a kedvenc színészed?
 Általában mindig más viseli a kedvenc színészem kitüntetést, attól függően, hogy milyen filmet néztem meg. Mostanában (a Szállító 1,2,3-nak és a A mestergyilkosnak hála) a kedvenc színészem Jason Statham.

2. Melyik az a nyelv, amit szívesen megtanulnál?
Ha azok közül kellene választanom, amiket nem éppen most tanulok, akkor talán a spanyol vagy portugál lenne az, amit még szívesen megtanulnék. Egyébként most németül és angolul tanulok.

3. Mi a kedvenc tantárgyad?
 Egyértelműen az irodalom, de a rajz sem áll távol tőlem.

4. Melyik a legkülönlegesebb hely, ahol  valaha jártál?
Nem is tudom, talán Disneyland. :D

5. Melyik korban éltél volna szívesen?
Ebben a korban élek a legszívesebben, mert noha vonz a sok uszályos ruha, de ugye akkoriban nem tartották sokra a nőket, ezért a világ minden pénzéért sem élnék az 1800-as években.

6. Melyik az a dal, amit már "rongyosra" hallgattál?
Mostanában hallottam meg valamelyik filmben és már napok óta ezt hallgatom éjjel-nappal: AllDegrees feat. Dani Galenda - I Can't Hear You valamint, amit már nagyon régóta imádok: Birdy - Shelter.

7. Melyik a kedvenc filmed?
Úristen de nehéz ez a kérdés. Falom a filmeket, hetente minimum tízet megnézek, szóval most törhetem a buksimat. Kicsit úgy vagyok ezzel, mint a "kedvenc színészemmel", attól függ, hogy éppen mint néztem meg mostanában. Tehát akkor A szállító. :)

8. Hogyan képzeled el magad 10 év múlva?
 Férjjel, egy kisfiúval (Zsolti) és egy kislánnyal (Reni), és nagyon, de nagyon remélem, hogy könyveket fogok írni, amiket remélhetőleg az emberek el is fognak olvasni. :D

9. Van példaképed? És ha igen, ki az?
 Nem érdekel, hogy ki mit mond, de az én példaképem az anyukám. :)

10. Van kedvenc könyved? És ha igen, melyik az? :D
 A Szent Johanna Gimi. Mindegyik kötete. Rongyosra olvastam már őket. :)

11. Szerinted melyik a legfontosabb belső tulajdonság?
Optimizmus! Ha optimista vagy, akkor boldog és kiegyensúlyozott is vagy. :)

11 dolog rólam:
1. Foggal-körömmel, de el akarok jutni egyszer Párizsba és Londonba.
2. Imádom olvasni, elmerülni egy könyvben, mindent elfelejtve magam körül. :)
3. Álomfoglalkozásom, ha "nagy" leszek: író szeretnék lenni.
4. Megőrülök a sorozatokért (Vámpírnaplók, Zöld Íjász, Odaát, Smallville, Hősök... minden, ami kell)
5. Idén érettségizek németből (szurkoljatok) és ezen a nyelven kívül még angolt tanulok.
6. Ami még nagyon foglalkoztat: a filmek forgatása, díszlet, vágás, rendezés. Az írás mellett a legszívesebben egy stábban dolgoznék, de persze nem itthon, hanem Amerikában, igazi stúdiókban.
7. Imádok zenét hallgatni.
8.Van egy kutyusom, aki olyan lusti, mint én. :D
9. Meg szeretnék tanulni sütni, főzni, mert az eddigi főzőtudományom sajnos a nullával egyenlő. Na, jó, a popcorn-nal és a zacskós levessel még elbánok. :D
10. Imádom a kutyákat, bárhol, bármikor meglátok egyet az utcán, nemes egyszerűséggel elkezdek gügyögni.
11. 10. nyelvi osztályba járok és egyszerűen imádom az osztályomat. Olyan őrültek, mint én. :)

szombat, március 16, 2013

Richelle Mead: Vámpírakadémia




Nem mondok hazugságot, akkor ha azt állítom teljesen le vagyok döbbenve. Ennek a sorozatnak az első kötete nagyon sokáig porosodott a polcomon, régebben egy gyenge pillanatomban megvettem, de sosem szánt rá a lélek, hogy el is olvassam, habár többször belekezdtem. A borító alapján; szörnyű vagyok, de sokszor az alapján ítélek; egy vámpíros, idióta, szerelmes, unalmas zagyvaságra számítottam, szemfogakkal, egy idióta főszereplő csitrivel... És még sorolhatnám miket gondoltam róla, de végül megfogtam a tollam és pontot tettem az "i"-re azzal, hogy most isten igazában elolvastam. És ezzel a lehető legkellemesebb csalódást éltem át, ugyanis Richelle Mead sorozata már most az egyik kedvencem lett, nem is hiszem el, hogy ott porosodott eddig a polcomon!

Tehát a rövid történet: A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

Ez található a könyv hátulján és kezdetben nem is bírtam ezzel mit kezdeni. Tehát Lissa vámpír, Rose pedig testőrtanonc. Ami teljes mértékben plussz pont, az az, hogy Richelle Mead nem a vámpírságra fekteti a hangsúlyt, sőt ez a szál eléggé a háttérbe húzódik, a főszereplőnk mellett, aki maga Rose, a fiatal testőrnek tanuló lányka, akinek a szemszögéből olvashatjuk a történéseket E/1 személyben. Ezen az akadémián, ahová végül visszahurcolják a két lányt a fiatal morák (vámpírok) biztonságban élhetnek, fenyegetés nélkül, ugyanis a strigák (olyan vámpírok, akik már halottak, azaz élőhalottak; holott a morák élő emberek, de mégis szükségük van a vérre) a morákra vadásznak. Azért van szükség a testőrökre, hogy ők megvédhessék a morákat, a testőrtanoncokat pedig ezen a bizonyos akadémián tanítják meg a testőrség csínjára-bínjára. Azért nem semmi, hogy a vámpírokat kell védelmezni, nem igaz? Tejesen más, mint amihez hozzászokhattunk. A kérdés tehát az, hogy a két barátnő: a vámpír Lissa, és a testőrtanonc Rose miért is szökött el erről az akadémiáról? Amint visszahurcoltál őket a testőrök, Dmitrij az orosz testőr segítségével Rose-t a kicsapás fenyegette, de végül Dmitrij rávette az igazgatónőt, hogy csupán tartsa rövid pórázon, de ne csapja ki, ugyanis tanúbizonyságot tett afelől, hogy jó testőr fog válni belőle, hisz Lissa nem nyiffant ki, míg önmaguk voltak a nagyvilágban. Így hát Dmitrij kezdi edzeni főhősnőnket, aki nemsokára többet fog érezni Dmitrij iránt, mint tanonc-edző kapcsolatot. Lissa eközben küzd a démonjaival, miközben valaki fenyegetéseket küld neki az akadémián. A két lánynak erősnek kell lennie, különösen most, ugyanis valami készülődik a háttérben.

Imádom Rose karakterét. Erős, magabiztos, nagyszájú és önfejű, aki mindig a barátnőjét helyezi a fontossági listán az első sorba. Dmitrij karakteréről szinte semmit nem tudhattunk meg ebben az első kötetben, ami sajnálok is, de ami késik az nem múlik. Tipikusan megjelenik a történetben a legjobb-barát-aki-bele-van-esve-a-főszereplőnőbe, ő lenne Mason. Tipikusan van olyan személy, amit legszívesebben képen törölnél és olyan is, aki látszólag barát, de közben nem az. Karakterek szempontjából csillagos ötös.

Teljesen egyedi történet, nem megszokott sablontémákkal. Richelle Mead egy csomó különleges eszközt felsorakoztatott ebben a sorozatban, egészen a vámpírokat védelmező testőrtanoncoktól az érzelmi köteléken keresztül a ledöbbentő fordulatokig. Richelle Mead nekem bizonyított ezzel az első résszel és bízom benne, hogy a következők csak jobbak lesznek.

Richelle Mead: Vámpírakadémia
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/2
Kedvenc szereplő: Rose, Dmitrij, Mason
Sorozat: Vámpírakadémia
1.) Vámpírakadémia
5.) Örök kötelék
6.) A végső áldozat
Megjelent: 2007
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 240
Eredeti cím: Vampire Academy
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy

hétfő, március 11, 2013

Cat Patrick: Forgotten (Úgyis elfelejtem)



Az első soroknál kicsit megütköztem: London? Tényleg ez a neve a csajnak? Nem is tudom, egyedi az biztos, de én nem élnék ilyen néven. Ahogy haladtam az oldalakkal úgy gondoltam, hogy egy szokásos gimis regényt tartok a kezemben, cikis helyzetekkel, iskolai dolgokkal... Ami nem is baj, de egy kicsit mondhatni fellengzősebb, mélyebb hangulatra vágytam, valami elgondolkodtatóra, de ehelyett egy gimnáziumi tiniregényt olvastam. Na, de sebaj, ezekkel a gondolatokkal lapoztam és folytattam az olvasást. A történet eleje tehát: London felébred reggel, nyafog egy sort az anyukájának, hogy tönkrement a telefonja, ami emlékeztetné őt a dolgozatokra, na meg arra, hogy ma új tesipólót kéne vinnie iskolába. Gondoltam a szóhasználat és az írásmód fellengős lesz, de csupán egy félig kirekesztett kislány gondolatait olvastam. Amikor már kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy ennyire egyszerű lesz ez a regény, akkor jött a tipikus sablontéma: a lányt megszólítja egy fiú, a lány elalél, csak őt bámulja, minden és mindenki megszűnik körülötte... szóval a szokásos első-látásra-beleestem szindróma. Nemsokára kiderül, hogy London és a legjobb barátnője, Jamie nem is olyan jó barátnők - ez akkor derül ki, mikor Jamie flörtölni próbál London kiszemelt fiújával, Luke-al. A legviccesebb az egészben az, hogy London teljesen biztos abban, hogy Luke és közte történt valami abban az egy percben amíg kölcsönadta neki a fiú a pulcsiját. Lenyűgöző! Aztán kattogtattam az agyam és beugrott egy egyéni gondolatom: Lehet, hogy Luke nem is új srác? Lehet, hogy csak London nem emlékszik rá? London pénteki napja végén kiderül, hogy naplót ír, hogy az emlékei legalább papíron megmaradjanak, ugyanis minden nap egy bizonyos időpontban azok kitörlődnek...

Összekuszálódott fejemet körülbelül a harmincadik résznél tudtam összekaparni, amikor kiderült, hogy London elfelejti a múltat, de emlékei vannak a jövőről (ami valószínűleg nem létező betegség). Én kérek elnézést, mert most a szemembe vághatnátok, hogy "dehát a könyv hátulján ott van ez az info, haló!", de nem szokásom a könyv hátulját olvasgatni, bocsi.
Továbbra is túl kislányos és egyszerű a fogalmazásmód, sokkal mélyebb érzelmekre és mondandóra vágytam és nem egy tinilány csintalan szerelmére egy tökéletes srác után. - még mindig ez volt a gondolatom a könyv felénél. 

Aki a legjobban idegesített: Jamie. A legkedvesebb és legönzetlenebb barátnő, ja. Mert hiába tudja, hogy milyen betegsége van a barátnőjének, mégis mindig emlékeztetni kell rá és meglepődik mikor London nem emlékszik arra egy reggel, hogy előző nap este egy telefonbeszélgetés alkalmával kölcsön kért egy zöld blúzt Londontól. Hát, ilyenkor a falra másztam, főleg mikor még Jamie benyögi, hogy "hihetetlen mennyire feledékeny vagy". Ez mi?
Miért? Valaki magyarázza meg nekem, hogy ha London látja a jövőbeni emlékeiben, hogy Jamie hogy elrontja az életét és, hogy kórházba kerül, akkor miért nem szól erről az állítólagos legjobb barátnőjének? Miért nem figyelmezteti? Nem bírom ép ésszel felfogni... Aztán persze kiderül, hogy Jamie kérte meg, mert ő nem akar tudni a jövőről. Hát, ha valaki élete forogna kockán, mondjuk a legjobb barátnőmé, szerintem én letojnám, hogy mit kért és figyelmeztetném.

Első számú kérdés, ami fölvetődött bennem: Hogyan képes London így normális iskolai életet élni?
Második számú kérdés: Hogyan tanul másnapra, ha este elfelejti azt, amit megtanult? Nem értem...
Harmadik és negyedik számú kérdés: Reggel tanulja meg azt, ami aznapra kell? És annak mi értelme, ha úgyis el fogja felejteni? 
Van egy olyan gyanúm, hogy ha valakinek ilyesfajta betegsége van, annak nem lenne javasolt átlagos iskolába járni, mert nem bírná tartani a lépést.  
Ötödik számú (és a legcifrább, úgyhogy készülj fel) kérdés: Ha London mindent elfelejt esténként, akkor hogyan emlékszik arra, hogy elfelejti esténként a dolgokat, azaz hogy ilyen betegsége van?(vegyük példának az 50 első randi című filmben Drew Barrymore-t, aki minden napot ugyanannak él át újra és újra, mert nem emlékszik arra sem, hogy beteg)

Jó, jó, mindezek ellenére, azonban a könyv felénél kezdtem elkapni egyfajta varázsát a történetnek. Mert ha a kicsit együgyű barátnőt, a rengeteg logikátlan dolgot, az írásmódot, meg azt, hogy már az elején levágtam pár fordulatot - tehát mindezek ellenére Luke karaktere, a hangulat szomorúsága (mert a végén azért megkönnyeztem) és önmagában az egyedi történet azért nekem tetszett. Lehetett volna jobb is, de nem egy olyan regény, amit besöpörnék a szőnyeg alá, sőt szinte szívesen olvastam ki.

Cat Patrich: Úgyis elfelejtem…
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2011
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 278
Eredeti cím: Forgotten
Műfaj: ifjúsági, romantikus

Benina: A Boszorka fénye



Benina Bíborhajú c. sorozatának első kötetét immár kétszer is végiglapoztam a kezeimben és mindkétszer ugyanolyan hatással volt rám. A történet már-már varázslatos, az egyik a kedvenceim közül. A boszorkányos történetek egyébként is a gyengéim, a Bíborhajú pedig a maga mondhatni "könnyedségével", tüzességével, izgalmaival és természetfeletti szerelmével berántott engem egy olyan világba, ahol szívesen elidőzők bármelyik délután.

Kezdhetjük egy csodaszép ellentéttel máris az elején: Claire White és Kellan Black. Érdekes párhuzam, nemde? A tiszta vérű és tiszta szívű Utolsó Boszorkák egyike: Claire White (vezetékneve lefordítva: fehér) és a félig démon, fekete szemű, titokzatos Kellan Black (vezetékneve lefordítva: fekete). Szerintem ezt nem véletlenül rendezte el az írónő, ugyanis a történetben később fontos szerepet is kap, hogy Claire túlságosan "jó" Kellan sötétségéhez.

Benina tanúbizonyságot tett arról; nekem legalábbis bizonyított; hogy tud írni. A szerelemmel kapcsolatos mondatait szinte ittam, olyan gyönyörűek voltak olykor, néha már-már túl nyálas is. Ha,ha. Az egyszer biztos, hogy sok érdekes és egyáltalán nem sablontémaszerű motívumot kifundált, vegyük példának Claire álomszép haját, amit minden egyes nap kontyba kell fognia, mert ha kiomlott tincseire rásütnek a nap sugarai, akkor azok bíborfényben játszanak, egyébként pedig fekete a hajzuhataga. Claire-nek a hajában van az ereje, abban van a tűz. Azonban, ha véletlenül mégis bíborfénybe hozza a nap, akkor élő célponttá válik, ugyanis a zsoldosok azon nyomban a nyomába erednek. Keresve sem találsz ehhez hasonlót, ugye? 
És mégis; amit nagyon sajnálok; vannak sablonok. Csak nagyon elrejtve. Miközben olvastam a könyvet akarva-akaratlan párhuzamot vontam a Bíborhajú és az Alkonyat között. Ugyanis, csak, hogy bebizonyítsam: Claire karaktere veszélyesen hasonlít Bellára. Naiv, kicsit kétbalkezes, halk szavú, hitetlen egy pára mind a kettő és egyszerűen képtelenek felfogni, hogy a titokzatos és helyes fiú őket akarja. Claire is folyton azt a pillanatot várta, amikor Kellan elhagyja majd, mert Kellan rá fog jönni, hogy mellette nincs biztonságban... stb. Éreztem némi hasonlóságot, de megbocsátottam. 

Összességében: Benina egy méltó első részt hozott össze, bűbájjal, szerelemmel, izgalmakkal, zsoldosokkal és váratlan fordulatokkal. Minden megvan benne, ami egy első kötetben meg kell, hogy legyen és így felkeltse az olvasó kezdeti érdeklődését a második részre.

Benina: A Boszorka fénye
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Kellan
Sorozat: Bíborhajú
1.) A Boszorka fénye
3.) A Boszorka városa
4.) Milan könyve
Megjelent: 2010
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 486
Eredeti cím: -
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy

csütörtök, március 07, 2013

Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel



A történet folytatódik, habár új kiadó kezéből és új stílussal, de a történet ugyanabban a feszült izgalomban folyik, ahogy már megszokhattuk. A borító most még kifejezőbb, mint valaha, végre láthatjuk magát Mac-at is, kedvenc főhősnőnket, méghozzá bőrszerkóban feszíteni az égő Dublin felett... Ugyanis Dublin és az egész világ hanyatlásnak indult azon a bizonyos éjjelen, amikor minden elfajult, amikor minden remény elszállt. A kapuk megnyíltak a tündérek és emberek között, a tündérek pedig elözönlötték az utcákat, a városokat, országokat, az egész Földet. Az emberiség majdnem kétharmada meghalt... Valószínűleg csak egyetlen személy képes a fennmaradt túlélőkön segíteni, de ő most halálos kábulatban fekszik Pri-yaként és vajmi csekély az esélye annak, hogy valaha is kitisztul az elméje... Ki menti meg a világot? Hol van Barrons és V'lane, ha baj van? Mi lesz főhősnőnk eddigi, döcögős életének a folytatása ezek után, amikor már nincs remény?

Úristen. Csak ennyit bírok kinyögni: úristen. Azt hiszem függővé váltam. Már előre félek, hogy mi lesz velem, ha egyszer végzek ezzel a sorozattal. Karen Marie Moning olyannyira belejött az írásba, hogy fejemet hajtom előtte. Nem elég, hogy a történetet köröm rágva olvasod, Mac stílusát imádod, Barrons karakteréért megveszel, V'lane belopja magát a szívedbe, futkos a hátadon a hideg a hangulattól - de mindezek mellé annyira ésszerűen és logikusan van felállítva a történet és olyan formában, ami így együtt megalkot egy olyan sorozatot, ami önmagában foglalja minden elvárásomat egy jó sorozattal kapcsolatban.

Dreamfever
Erősen olyan érzésem volt, miközben olvastam, hogy az első három résszel lezárult egy fejezet, ugyanis a harmadik könyv végén kinyílt a kapu, hatalmas horderejű változások lépnek fel immár a negyedik kötetben, amik emelik a történetet, ugyanis az írónő nem hagyta meg ugyanazt a környezetet, helyzetet, problémákat. Rövidre fordítva: egészen más a negyedik kötetnek a szituációja és ez a változás hatalmas pozitívumot vonz magával. Magyarázom kissé zavart elmém gondolatait ( :D ) : immár a történet elkerüli a könyvesboltot, a megszokott helyiségeket, Mac megszokott problémáit az árnyakkal... stb. Ugyanis Dublin romokban és nagyobb horderejű döntések kellenek Mac részéről... 

Azt nem is kell részleteznem, hogy mennyire beleszerettem Barrons karakterébe. Van egy olyan érzésem, hogy ezzel Mac is így van és ugyebár szépen lassan közeledünk ahhoz a pillanathoz, amikor be kell vallaniuk, hogy több van közöttük, mint kölcsönös-segédkezés, ami azon alapul, hogy egyikük segít megszerezni azt, amit a másik akar, addig pedig a másik védelmezi a segédkezőt. Értitek ugye? Hát, igen, végre eljött az a pillanat is amire vártunk. Eközben mondhatni egy egészen érdekes és abszurd szerelmi háromszög is felépült, amiben a harmadik fél nem más, mint V'lane (ki gondolta volna...)

Kedvenc. Ezzel az egy szóval bírnám tömören jellemezni a sorozatot. Karen Marie Moning nagyon ravasz, azt kell, hogy mondjam, ugyanis ismét olyan befejezéssel áldott meg minket ebben a kötetben, ami után kapkodtam a következőért, ami félelmeim szerint az utolsó kötet is. Mi lesz velem?

Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Barrons
Sorozat: Tündérkrónikák
4.) Rossz hold kelt fel
Megjelent: 2009
Kiadó: Kelly Kiadó
Oldalszám: 398
Eredeti cím: Dreamfever
Műfaj: dark fantasy, fantasy, urban fantasy

szombat, március 02, 2013

Kerstin Gier: Smaragdzöld



Mindig van bennem egy kis szomorúság, amikor a kezembe veszem egy sorozat utolsó részét. Jelen körülmények között különösen, ugyanis Kerstin Gier az egyik kedvenc sorozatomat alkotta meg. Nem csak a kibogozhatatlan időutazói szál fogott meg, hanem a főszereplők egyénisége és az a ritka humor, amihez komoly tehetség kell az írók körében. Úgy gondolom, hogy az Időtlen szerelem tökéletesen megütötte azt a szintet, amit elvárok. Az a fajta sorozat, amin egyszer sírsz, egyszer nevetsz majd a fejedet fogod és a körmöd rágod izgalmadban, végül pedig mikor már az utolsó kötet utolsó oldalait is elolvastad, becsukod a könyvet elgondolkodsz. Kicsit dramatikusra vettem a figurát, de ugye te is éreztél már így? Ilyenkor úgy érzed, hogy nem csak egy történetnek, hanem egy élménynek is vége van. Reményeim szerint Kerstin Gier még sok ehhez hasonló történetet fog alkotni, mert az Időtlen szerelemmel bekerült a kedvenc német íróim sorába.

Gwen élete az utóbbi napokban gyökeresen megváltozott és az izgalmaknak még koránt sincs vége. Igyekszik mindent kideríteni, amit csak tud és mivel a közelében lévő emberek nem szolgálnak neki magyarázattal a nagyapjánál keres válaszokat a múltban. Előkerül egy elrejtett doboz az otthonukban, de vajon mit rejt ez a doboz, amit maga Lucas, Gwen nagyapja rejtett el régen? Mindeközben bálok és a gróffal való múltbéli találkozások keserítik meg Gwen életét, amiket ráadásul egy olyan személlyel kell végigcsinálnia, aki egyszer megcsókolja, egyszer utálatos, egyszer meg azt kéri legyenek barátok? A Gideon iránti érzései egyre mélyebbek lesznek, de vajon Gideon hogyan érez? Miért volt képes őt így elárulni és megalázni? Mindezek mellett valahogyan be kell zárniuk a kört, hogy megszerezzék a bölcsek kövét, aminek hála eltűnik a betegség a föld színéről? De vajon ha ez így van, miért menekült el Paul és Lucy? Mi fog történni, ha bezárul a kör? Lesz aki meghal?

A harmadik kötetben van minden, ami egy lezáró részben meg kell, hogy legyen. Izgalmasabb, feszültebb, minden kérdésre választ kapsz és a végén több csavarral is rázza meg Kerstin az olvasót. Kicsit hiányoltam a végéről a lezárást, hogy teljesen kerek legyen a történet, de ezen kívül hibátlan. A kedvenc kis lényem továbbra is a kis vízköpő, aki színessé teszi Gwen mindennapjait. És persze emellett; amilyen romantikus lélek vagyok; imádom Gideon és Gwen egymás iránti szerelmét.

A Smaragdzöld méltó és izgalmas befejezés, csak azt sajnálom, hogy mindössze három részen keresztül élhettük át Gwen izgalmakkal teli kalandjait. A szerelem hiába időtlen, ha a történet végül véget ér számunkra. :)

Kerstin Gier: Smaragdzöld
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Gideon, Xemerius
Sorozat: Időtlen szerelem
3.) Smaragdzöld
Megjelent: 2010
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 446
Eredeti cím: Smaragdgrün
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus