5 / 100 könyv. 5% kész!

vasárnap, január 12, 2014

Frissen, ropogósan (avagy mi volt a fa alatt?)

A karácsony egy csodálatos ünnep. Adhatsz és kaphatsz, süthetsz és ehetsz, a családoddal lehetsz és elfeledkezhetsz a tanulásról... Igazi álom. Persze a sütik sütését a többiekre hagytam, mert én és a konyha nem vagyunk közeli barátságban egyelőre, most éppen össze vagyunk veszve... Ősidők óta. Majd talán egyszer kibékítem. :D Ha már ajándékok, akkor képzeljétek, gazdagabb lettem pár könyvecskével, amiket büszkén nézegetek a polcomon. Eléggé színes lett a lista, van itt horror, disztópia, sci-fi, 1800-as években játszódó, bálozós, angyalos... Minden, ami kell. :)



Hogy én mióta is epekedtem ezért a könyvért? Ősidők óta...
"Tessa Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét. Tessára.
Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.
Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.
Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Branwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében. Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?"


 Az első részt letéve gondolkodás nélkül kutattam fel a másodikat is. Megszállottság, nem megszállottság akkor is imádom. :)
"Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?

Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…"


Első részt anno tavaly karácsonyra kaptam és imádtam. Akkor tartsuk a hagyományt. :)
"Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt.
Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának.
Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?"


Valami borzongatósat is szerettem volna, már ha imásom a horror filmeket. Erről azt olvastam, hogy kellően félelmetes. Majd meglátjuk, a borító egyenlőre nálam nyert.

"A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…
Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?
Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?"



Gyönyörű borító, ami gyönyörű történetet rejt (a fülszöveg alapján), alig várom, már, hogy kézbe vegyem. A listáról sosem maradhat ki egy angyalos könyv. :)

"Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát.
Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Raffe félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen."


Ez a borító... gyönyörű. Nagyon sok pozitív értékelést olvastam róla a molyon, úgyhogy bízom bennetek molyosok! Szerintem nem fogok csalódni. :)

"Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.
„Elbűvölő, megragadó és épp a megfelelő mennyiségű izgalom van benne!" Kiersten White, New York Times"


És hogy még egy imádott disztópia se maradjon el, ezért még kiválasztottam ezt a regényt. Lássuk, mit rejt.

"A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.

Köszöntünk az apokalipszisben!"

szombat, január 11, 2014

Estelle Brightmore: 13. napon



Hát, nem is tudom mit írjak. Nem is tudom mit gondoljak. Ez a könyv először nem férkőzött be a szívembe, majd egyre inkább azt éreztem, hogy kezdek belemerülni és a végén egyszerűen megragadta a szívemet és úgy ahogy volt a földhöz vágta. Azóta összeszedtem onnan, de akkor eléggé meglepődtem. Meglepett a regény és az, amit rejt, amilyen a mondandója. 

A borító... elkápráztató. Az alma és bár azt gondolnánk a külseje miatt, hogy zamatos, belül mégis bonyolult csavarokkal van tele. Estelle Brightmore világa koránt sem egyszerű vagy igazságos. Ebben a világban három kerület létezik, a harmadik a legszegényebb, a második még csak-csak eléldegél és az első a leggazdagabb, ahol megtalálható a kormányzat és a nagy fejesek. A világon végigpusztított az armageddon, mindent elpusztított, mindent megfertőzött és csak ez a három körzet maradt lakható, hatalmas falakkal körülvéve. Csak a falakon belül van élet... Vagy mégsem? Vajon meddig menne el a félelmetes vezetőség, hogy maga alá gyűrje a népet? A népet, akik szenvednek, éheznek és megfélemlítve élnek. Akik nem tehetnek azt, amit akarnak, mert a katonák zsarnokok módjára irtják őket következmények nélkül. Valakit megölnek ott helyben, valakit elhurcolnak és bedobnak egy viadalra, mint egykor a Colosseumba. A győztest élve hagyják elmenni, a vesztes halott marad... Milyen világ ez? Milyen világ az, ahol 12 ember mondja meg, hogy mikor mit és hogyan csinálj és, ha hibát vétesz az életeddel fizetsz. Piti hibákról van itt most szó.

Főszereplőnőnk, Ana, újságíró a második körzetben. Tiszteli a vezetőket, szereti a munkáját, elfogadja az elnyomást... mert nincs más választása. Azonban, amikor azon kapja magát, hogy megárvul pár csirke miatt, a szívében lobogó düh felerősödik. A viadalon tömegek halnak meg, az utcákon is tömegek halnak meg, miközben a vezetők fényűzésben élnek... egészen mostanáig. Ugyanis egy rejtélyes alak elkezdi legyilkolászni őket. Senki sem tudja ki az, senki sem tudja elkapni őt. Ő a Fantom. Ana, mint újságíró elhivatottan utánajár a Fantom ügyének, hogy megtalálja az elkövetőt, azonban elkésik. A Fantom miatt a vezetők szorítanak a hurkon. Ami még több halottat jelent. Mindenközben Ana összeismerkedik egy harmadik körzetbeli rosszfiúval, Vincent-tel, akinek a bátyja a Fantom miatt halt meg. Ana és Vincent összefognak, hogy megtalálják a titokzatos terroristát, útjuk során vérrel, halállal, erőszakkal találkoznak, de a szerelem sem kerüli el őket. És az út végén olyan meglepetés várja őket, amire sosem gondoltak volna. Ki fog holnap meghalni? Ki hal meg a 13. napon?

Nehezen csöppentem bele ebbe a világba, de mivel sok ilyesfajta könyvet olvastam már, ezért nem furcsállottam semmit. Az első fejezetekben a hangulata az Éhezők Viadalára emlékeztetett a viadal, a körzetek és az azokban lévő állapotok miatt, de aztán ezt a hangulatot hamar levetkőzte a könyv és átadta a helyét a 13. napon saját hangulata. Ha már összehasonlításnál tartunk, akkor talán egy kicsit inkább Marie Lu: Legenda c. regényével hasonlítanám össze.

Na, de a könyvről: természetesen érződik rajta, hogy kezdő a kedves írónőnk, de ehhez képest én ezt a közepe felé el is felejtettem. A hangulata, a világ megformálása magáért beszél. Bár a főszereplőket nagyon nem éreztem magaménak, Ana és Vincent nekem túl kevés volt, a közöttük lévő kapcsolat, túl kevésre sikeredett. Az érzelmekre nem helyeztünk sok hangsúlyt, vagy még nem olyan profin, hogy elolvadjak tőle. Az akció azonban nem volt rossz, a csavar sem lett, volna ha nem sejtem az elején. Volt egy pont, ahol azonban az írónő bizonytalanná tett, ez jó dolog. Jó, ha szilárdan sejtek valamit, de aztán az írónő képes valami olyasmit tenni, amivel elbizonytalanít, hogy "Most akkor mégsem?".

Maga az ötlet, hogy naponta egy vezetőt gyilkol le a Fantom, és hogy minden fejezet egy napot jelöl, minek az elején gyilkol: 1.nap, 2.nap... és a végén eljutunk a 13. naphoz, ami teljesen tropára tette a közérzetem. Most itt nem a jó-rossz végről van szó. Az írónő teletöltötte a szívemet reménnyel, de közben a szívembe döfött egy kést is és aztán jól megforgatta. Ehhez csak gratulálni tudok. Nem sok könyv miatt kapok a számhoz döbbenetemben, vagy nézek rá dühösen, miután letettem. Nem azért voltam dühös, mert nem tetszett. Hogy magyarázzam meg? Egy könyv akkor, jó ha érzelmeket vált ki belőled. Ez a könyv először összezavart, majd minden megvilágosodott és kezdtem élvezni a vége pedig egyszerre tett szomorúvá és dühössé. Szóval miért is voltam dühös? Olvassátok el és megtudjátok. A dühöm nem az írónőre, vagy magára a történetre, a történet alakulására fordítódik, hanem a benne lévő emberekre, akik vakon követik a vezetőket, az emberi naivságot, mert ez vezetett a regény végéhez.

Estelle Brightmore kezdő író, engem megnyert. Van még hová fejlődnie, de látom benne a pislákoló tüzet, amiből még láng is lehet. Ez a könyv remek kezdés a karrierhez, én büszkén rakom is a polcomra. :) Köszönöm az élményt, Estelle Brightmore!

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Estelle Brightmore: 13. napon
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2013
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 160
Eredeti cím: -
Műfaj: disztópia, fantasy, krimi, utópia

hétfő, január 06, 2014

Tammara Webber: Easy - Egyszeregy


Ismét egy olyan regénnyel állok szemben, ami ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem és nehéz eldöntenem, hogy mennyire is tetszett ez nekem? Nem eléggé, de nem is volt olyan rossz, hogy betemetném a könyvespolc hátuljára. Hátha a fejtegetésem után okosabb leszek...

Nagyon sok értékelést, dicshimnuszt és ajánlást láttam erről a könyvről a molyon és más blogokon, ezért úgy döntöttem, hogy én is fejest ugrok Tammara Webber romantikus történetébe, azonban A soha határa és a Gyönyörű sorscsapás után nagyon magasra került az a bizonyos léc. A romantikus könyveknél nehéz felállítani azt az egyensúlyt, ami az igazán igényen olvasót elkápráztatja. Ne legyen túlságosan nyálas, ne legyen meseszerű, de azért legyen benne elég romantika és aranyos humor; legyenek szerethetőek a főszereplők, ne legyen egy csitri barátnő, aki folyton csak csipog és persze ne mindig minden csak A Körül Forogjon... Szerintem értitek. A romantikus regények középpontjában szinte mindig áll egy tragédia. Kell, ami zaftosabbá teszi a sztorit, kell valami feszültség, amiből később bonyodalom bontakozhat ki.

Ez persze most sem volt másképp. Vannak itt nemtörődöm, önző szülők; megcsalás és elhagyás; múltbéli hatalmas tragédia; nemi erőszak... minden, ami kell. És persze mindennek a középpontjában ott áll egy egyetemista lány, aki habár szolidabb és természetesebb, néha mégis egy tinilány picsogásával gondolkodik. Hogy is hívták a lányt? Esküszöm nem emlékszem... Ja, igen, Jackie? Nem Jaquline... valami ilyesmi, mindenképpen olyan név, amit képtelen vagyok leírni. Nem emlékszem a főszereplőnő nevére. Van baj? Legyen akkor J... J.-vel megmondom őszintén néha egészen jól elvoltam. Erős, magabiztos lánykának tűnt néha, akinek helyén van az esze, néha viszont átváltott az idegesítő kislányba és olyankor nem bírtam mit kezdeni vele. J.-nek persze van egy legjobb öribarija. Mindig mindenhol minden körülmények között van a főszereplőnőnek egy öribarija. Unalmas? Most ilyen a hangulatom... Az öribari neve... Erre sem emlékszem. Mindegy, arra emlékszem, hogy őt egy kicsivel jobban bírtam, mind J-t. A legjobb barátnő belevalóbb, vagányabb volt, aki képes seggbe billenteni pár eszementet, helyén volt az esze a csajnak.

És akkor ott van Lucas. Igen, neki emlékszem a nevére, azért nem vagyok teljesen érdektelen én sem. Az írónőt egy kicsit fejbe koppintanám Lucas karakterével kapcsolatban. Nincs ezzel a gyerekkel semmi baj, bár egyáltalán nem a zsánerem a piercing, a vállig érő haj, de nem baj, mert valakinek biztos. A kinézettel sosincs bajom, mert könyvről van szó és nem filmről, itt olyan színészt képzelek oda Lucas helyébe, akit csak akarok. No, de a karakter mélysége... A regény első felében Lucas csak egy vonzó, kocka hasú Adonisz volt számomra semmi több, miközben J. azon szenvedett, hogy kiheverje a szakítást és a Starbucks-ban nézegethesse Lucas bicepszét... Persze, ki róná ezt fel neki, hisz megmentette attól, hogy megerőszakolják, ezért én is a srác lábát csókolgatnám. A történet E/1-ben J. gondolatait taglalja - ezért volt egy kicsit nehéz olvasmány -, szóval megértem, ha Lucas-ról még nem sokat tudtunk az első felében a történetnek. De... Nem is tudom. Akkor sem. Nem és kész. Lucas nem lett a kedvencem. A végén már igen, ott felpislantott egy szikra, de amúgy semmi. Lucas sehol sincs a sok könyves álompasihoz képest. Travis-hez képest... (Gyönyörű sorscsapás).


Az lehetett a baj ezzel a regénnyel, hogy előbb olvastam el a Gyönyörű sorscsapást. A történet nagyon hasonló. Egyetem, bulik, egy kis tanulás, új srác felismerése, új srác dögös, egyetemi diákszövetségek, egy kis dráma... Azonban a J-Lucas páros egyáltalán nem ért fel a Travis-Galamb pároshoz, a nyomába sem értek. 

Jaj, mihez kezdjek most veled Tammara Webber és Egyszeregy? Nem, nem vertem a fejem a falba, miközben olvastam, de nem is adta azt az élményt, amit vártam... Lehet, hogy velem volt a baj. Lehet, hogy nem velem volt a baj, de nekem ez most így tetszett. Túl magas a léc. Túl nagyok az elvárások. Könyörgöm, egy kis humor még elkellet volna!!! Egy kis civódás J és Lucas között, egy kis se-veled-se-nélküled... mint Travis és Galamb esetében. Nem tehetek róla, össze kell hasonlítanom a kettőt, mert nagyon hasonló a két történet.

Nem adok 1 pontot, de 5 pontot sem. Nem adhatok 4 pontot, mert a Gyönyörű sorscsapás annyit kapott és ahhoz képest sehol sem volt. Nem adok 2 pontot, mert azért nem égetném el a regényt. Akkor legyen az arany középút, 3 pont. Kalapácsot leütni. A Bíróság döntött. A vádlott nem bűnös, de nem is ártatlan...

A műsornak vége. :)

Tammara Webber: Egyszeregy
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: A szív körvonalai
1.) Egyszeregy
2.) Törékeny
3.) Édesem
Megjelent: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 334
Eredeti cím: Easy
Műfaj: chick lit, ifjúsági, new adult, romantikus