2 / 100 könyv. 2% kész!

kedd, december 31, 2013

Happy New Year! - 2013-as összegzés

Üdv, mindenki! Ma éljük életünk utolsó 2013-adik napját és holnap átváltunk a 2014-re, amit megint fél évig szoknom kell, hogy átálljak rá. :D

A szilveszter megfelelő alkalom arra, hogy fogadalmakat hozzunk, amiket sosem tartunk be, de azért minden évben leszögezzük, hogy na majd most meg fogom fogadni. Egy frászt.

Mivel vége az évnek úgy gondolom, hogy írnom kellene egy összegzést az ez évi olvasmányaimról, ami mindössze 67 könyvet takar. Minden évben kitűzöm az évi 100 regényt célnak, de valahogy még nem jött össze, na, majd most... Hé, próbálkozni azért még lehet.

Ezen év alatt olvastam nagyon hideget, olvastam nagyon meleget és langyosat. Olvastam kiemelkedően jó írótól, kiemelkedően rossztól és olyantól is, aki elmegy. Olvastam disztópiát, horrort, ifjúságit, krimit, fantasy-t, romantikust... mindent, ami kell. Megpróbálom műfaj szerint szétszedni a legkedvencebbeket és a legborzalmasabbakat, ha voltak ilyenek.

Fantasy: Mindenképpen említést kell tennem a Tündérkrónikák sorozatról, amit ez évben kiolvastam. Nem gondoltam volna, hogy egy tündérekkel teli fantasy a kedvencem lehet, de tévedtem. Egy kisebb traumaként ért fel, amikor véget ért a sorozat, de nagy boldogságomra folytatódott egy kicsit más szemszögből a Megnyílik az ég c. regénnyel. Karen Marie Moning nálam befutó lett ezen a sorozattal és borongós hangulatú történetével.

Ha fantasy, akkor Vámpírakadémia. A borító, a történet... sosem vettem volna kézbe, ha ezek alapján elítélek egy könyvet. Egy gyenge pillanatomban megvettem aztán a polcomon porosodott. Aztán egy nap bátorságomban felemeltem, tetejét por fedte és elkezdtem olvasni. És rabul ejtett. Az évben az első három részét olvastam el, mind maradéktalanul a kedvencem lett. A 2014-es évre a másik hármat is bespeizoltam (létezik ilyen szó?). A Vámpírakadémia az egyik szenvedélyemmé vált.

Az évem egyik legkínkeservesebb regénye maga Lauren Kate: Kín c. regénye, ami egy fantasy. Már értem miért ezt a címet kapta, bár az írónő nyilván nem erre utalt, mikor ezt a nevet adta a sorozat második kötetének. Nem tudom, hogy szenvedtem-e valaha ennyire egy könyv olvasása közben, de mazochista énem végigolvasta. Hiba volt.


Disztópia: Ebben az évben eléggé a rabjává váltam eme műfajnak. Rögtön 2013 első napjaiban olvastam el Marie Lu: Legenda c. regényét, aminek második kötete a polcomon csücsül és várja, hogy folytassam. Az első részét tavaly karácsonyra kaptam meg, a másodikat idén karácsonyra. Szerintem jövőre folytatom jó szokásomat és a harmadik rész is a fa a alatt landol majd. Az első része nagyon tetszett, kicsit hajazott Robin Hood-ra, a nyilat kivéve (Oliver Queen komplexusom van nem tehetek róla, bármiért, ami nyilat lő, vagy a szegényeket segíti meg, vagy zöldben van odavagyok érte).

Ezen műfajban sokat adott nekem még Karen Thompson Walker: Csodák kora című regénye is, amit gyönyörű történetnek éltem meg, valamint izgalmas pörgésével Dan Wells: Részben ember c. műve is magával ragadott. Azonban nem felejtem el Max Brooks: Z World War c. félelmetes horror disztópiáját sem, amit a filmnek hála vettem kézbe. A csalódásom ezen műfajban pedig Lissa Price: Testbérlők c. regénye volt, amit összecsapottnak és érdektelennek véltem, holott a alaptörténete nagyon is jó, csak rosszul lett kivitelezve.


Krimi/Thriller: Ezt a műfajt főleg filmben szeretem, de könyvben is leköt. Vegyük példának okáért Karin Slaughter regénysorozatát, amit eléggé megszerettem, holott rögtön az utolsó rész olvasásával kezdtem, de immár az első kettőt is végigizgultam. Csalódás volt, azonban Kathy Reichs: A csontok nem hazudnak c. regénye, ami a Dr. Csont sorozatot ihlette. Hát, nem tudom, szerintem sokkal jobb krimik bújnak meg a világ könyvtárában, mint ez. 


Horror: filmben, könyvben, bármiben jöhet egy kis adrenalinlöket. Még rímel is, ezt levédetem. :D Szeretett Nalini Singh-em Egy világ-két faj-állandó küzdelem c. sorozatát próbálgatom olvasgatni ebben a műfajban, de eddig csak a negyedik rész tetszett maradhatatlanul, a Feloldozás. A többi se volt rossz, de a negyedik nyomába sem érnek. Ismétlem magam a fenti Max Brooks: Z World War-al is, ami után zombikról álmodtam. De, hogy újat is említsek, itt van még nekünk a Vérbe öltözött Anna második része: A rémálmok lánya, ami egyszerre rémisztett és dobogtatta meg a szívem.

Ha már iszonyatos horrornál tartunk, akkor példának okáért siratom a Vámpírnaplók ötödik részét, ami felért egy öngyilkossággal. Csápos kis izék... Nagyon haragudtam szeretett írónőmre, hogyan lehet egy ilyen jó sztorit eltolni?


Romantikus: a fiatal lány szívének a sok horror, thriller, zombi, trancsírozás meg miegymás mellett kell egy kis aranyos romantika is, különben megőrülne. Az év egyik kedvenc romantikus könyve J. A. Redmerski: A soha határa c. regénye, ami nagyon kellemes csalódás volt a másik pedig Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás. Egyszerűen imádtam. Nem különben Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója, ami szintén kedvencem lett. Hatalmas csalódást, dühöt és idegeskedést okozott azonban Samatha Young: Dublin Street, ami egy nyakatekert idiótaság, amit azóta bánok, hogy elolvastam, mióta a kezembe vettem. Ismét egy hatalmas hiba részemről. Azonban kellemes olvasmánynak bizonyult még Helena Silence: Enigma.

Mindezek mellett még sok-sok olyan regény volt, ami tetszett, de nem volt kiemelkedő, vagy tetszett, de most éppen nem soroltam fel. 

Egy-két kedvenc író, akivel ebben az évben ismerkedtem meg:

Regények, amik idén megnevettettek:

Amik sírásra késztettek:

És, amik feldühítettek:

Főszereplők, akikbe első olvasásra beleszerettem:
Richelle Mead: Vámpírakadémia (Dmitrij, Christian, Adrian)
Leiner Laura: Bábel (Szasza, Abdul, Kolos)

Most így, hogy átböngésztem az évi olvasmányaimat, nem is tűnik kevésnek és rájöttem, hogy rengeteg izgalmas kaland, szerethető szereplő és csodálatos történet van a hátam mögött. Akkor most csapjunk bele az új évbe és a 100-as listámba, ami a következő: LISTA

Minden kedves olvasómnak Boldog Újévet és szerencsével teli 2014-es évet kívánok!!!

Az első kép forrása: KATT

vasárnap, december 29, 2013

Jennifer L. Armentrout: Obszidián



Amint a kezembe vettem és elkezdtem olvasni, az első soroknál rájöttem, hogy elvesztem. Mostanában elég válogatós lettem a regények terén, nagyon nehezen találtam olyat, ami igazán a kedvemre való és, amit nem csak úgy olvasok, hanem ami olvastatja magát, ami beszippant, amit csak óvatosan merek olvasni, hogy ne faljam fel egy nap alatt és aztán üljek egymagamban, mint aki végigtekert egy filmet és nem bírta kiélvezni minden egyes percét.

Hát így voltam én az Obszidiánnal. Az igazság az, hogy nagyon ritka az ilyen gyöngyszem. Persze tömegével jönnek az ifjúsági regények, mind más-más témájúak, mind jók, de nem kiemelkedősen jók, igazából elég kevés a kiemelkedően jó közöttük.

Már az első sorok alatt a magamnak éreztem a főszereplőnőt, akinek a szemszögéből követhetjük az eseményeket. Nem csak azért, mert külső és belső tulajdonságaiban teljes mértékben fel tudtam ismerni magamat benne, nem is azért mert én magam is blogot vezetek és elepedek a könyvekért, bár mindez nagy szerepet játszott benne. Egyszerűen azért szerettem meg Katy-t, mert az írónő szerethetővé tette. A magam részéről ezt nagyon nehéz feladatnak minősítem, mert míg mi női olvasók a férfi/fiú főszereplőket mindig előnyben részesítjük, addig a főszereplőnő valahogy sosem ér fel nekünk a szerethető pozícióba. Valahogy mindig egy csipogós, anyámasszonykatonája, idegesítő lányka lesz belőlük és ez az, ami engem mindig annyira idegesít. Jennifer L. Armentrout megalkotta a majdnem lehetetlent: szerethető főszereplőnőt hozott létre, aki nem idegesítő, nem együgyű, akiben mindannyian felismerjük önmagunkat és ezáltal sokkal átélhetőbbé válik a történet.

A történet szerint Kat és anyukája a meleg és mindig napsütéses Floridából egy a minden háta mögötti kisvárosba költöznek, ami mindössze egy útkereszteződésből áll és egy igen csak titokzatos szomszédságból. Az új otthonuk melletti házban ugyanis a világ legnagyobb bunkója lakik, a megtestesült ördög méghozzá gyönyörű csomagolásban. Daemon, akinek már a neve is az ördögre emlékeztet, holott cseppet sem úgy néz ki, mint egy csúnya pokoli lény. A húga viszont, Dee, remek barátnőnek bizonyul és bár Kat első találkozásuk alkalmával rájött, hogy ki nem állhatja Daemon-t, mégis elfogadja a húga barátságát. És akkor a dolgok bonyolódnak, ugyanis ez a csöppnyi városka egyáltalán nem tűnik normálisnak. Helyi legendák, titokzatos történések, támadások... Kat azonban nem bír elgondolkozni a furcsaságokon, ugyanis hamar a nyakán marad Daemon, aki a húgától piros pontokat gyűjtögetve akarja Kat-el tölteni az időt, hogy visszakapja Dee-től a kocsija kulcsait... De kinek lenne kedve egy bunkó és kibírhatatlan sráccal tölteni az idejét? Kat persze nem akarja gyűlölni a fiút, de az nem ad neki más lehetőséget, ezért a kapcsolatuk általában vérengzésbe fullad, Daemon kiszámíthatatlan, egyszer kedves, egyszer gyűlöletes, Dee pedig... Dee csak Dee. A bonyodalmak pedig csőstül jönnek, ugyanis hatalmas titok lappang a testvérpár körül, ami akkora horderejű, hogy még a kormány is államtitokként kezeli...

Dee imádni való karakter. Az írónő ügyesen bravúrozott, mert a Dee-féle kislányos, szeleburdi karakterek nagyon könnyen csapnak át az idegesítő, csipogós legjobb barátnőbe. Daemon pedig... (sóhaj) Lehet, hogy szerelmes vagyok? Plusz piros pontok az írónőnek a regény végén található fejezetek miatt, amik segítségével betekintést nyerhettünk Daemon csinos kis fejébe. Mit is taglaljam tovább, Daemon az a fajta főszereplő, akit te magad is szívesen elfogadnál, akinek a jelenléte úgy süt vissza a lapokról, hogy érezhetően csalódottan olvasol, ha éppen nincs jelen egy-egy jelenetnél és folyton csak előrelapozgatsz, hogy mikor jelenik meg végre... Szerintem értitek.
Forrás

A történet, a titokzatos szállal a feléig feszültséget keltett, volt, hogy rémisztő is volt, de aztán kiderült a nagy titok, és ha olvastátok a fülszöveget akkor magatok is tudjátok, hogy miféle titokról van szó. Ugyanis Daemon és Dee földönkívüliek és nem ők az egyedüliek. Féltem, hogy majd az egész történet - miután kiderült a nagy titok - átcsap majd valami nevetséges zöld emberkés groteszk szatírába, de rájöttem, hogy egyáltalán nincs miért aggódnom. Az írónő csodálatosan rendezte a szálakat, a földönkívüliek egyáltalán nem zöld lényecskék, gondoljunk csak Daemonra... Ő határozottan nem kis zöld lény. A földönkívüliségük, a képességeik, az eredeti alakjuk... Minden egyes kis motívumát imádtam és egyáltalán nem volt furcsa, szokatlan vagy nem odaillő. Minden klappolt, minden úgy volt jó, ahogy volt.

A történet nem körömrágósan izgalmas, de Daemon és Kat kis harcai miatt mégis izgalmas és feszültséggel teli. Humorból is annyi volt, amennyi kellett, pont ellensúlyozta a komoly részeket. Miután befejeztem a történetet elgondolkoztam azon, hogy milyen jó lenne Kat helyébe lépni, szerintem ezzel sem voltam egyedül. Mindenesetre én rögtön elrohantam a könyvesboltba a második kötetért, azonban nem jártam sikerrel. De nem adom fel. Minden bizonnyal jó kis helye lesz az ötrészesre tervezett sorozatnak a polcomon, ugyanis régen merültem bele ennyire egy regénybe, régen ragadott magával ennyire egy történet és régen imádtam ennyire a főszereplőket. Én meleg szívvel, ajánlom nektek, ugyanis ha szereted a sci-fit, ha akár egy kicsit is romantikus lelkű vagy és úgy érzed, hogy képes vagy belezúgni egy könyv főszereplőjébe, akkor ugorj fejest, mert nem fogsz csalódni! Készülj fel, hogy a székedbe süllyeszt és nem fogsz tudni egykönnyen felállni! Nos, én előre szóltam! :)

Jennifer L. Armentrout: Obszidián
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Daemon
Sorozat: Luxen
1.) Obszidián
2.) Ónix
3.) Opál
Megjelent: 2011
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 424
Eredeti cím: Obsidian
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, sci-fi, urban fantasy

szerda, december 25, 2013

Könyv formájú ajándékok karácsonyra 2013

Sziasztok! Hatalmas nagy örömömre megérkezett a karácsony, a kedvenc ünnepem, ami sok-sok pihenéssel, tanulás nélküli napokkal és persze nagyon sok olvasással jár. Családomnak hála a gyűjteményem része immár Marie Lu: Prodigy - Született tehetség; Kiera Cass: Párválasztó és Ann Aguirre: Menedék c. könyvek, amiknek nagyon de nagyon örültem, már hozzá is fogtam olvasásukhoz! 

Azonban nagy örömömre pár könyvutalvány is gazdát talált nálam, ami azt jelenti, hogy még választhatok pár könyvet. Takaros kis listát hoztam létre a jelöltekből, amit itt nézhettek meg: Karácsonyi lista.

Mindazonáltal nagyon szívesen venném az ajánlásaitokat, ha esetleg van olyan könyv, ami nektek nagyon tetszett, vagy van olyan, amire kíváncsiak lennétek és szívesen olvasnátok felőle itt, a blogomon, akkor bátran írjatok! Körülbelül 4-5 könyvet választhatok, és nagy segítség lenne, ha megírnátok, hogy szerintetek a listáról melyikek a legjobbak. Természetesen a végén én választok, de szívesen veszek mindennemű ajánlást, hiszen nemsokára nektek hozom a véleményemet a kiválasztott könyvekről! Továbbra is sütikkel és ajándékokkal teli Boldog Karácsonyt kívánok nektek, valamint likőrben és pezsgőben teli Boldog Újévet! :)

hétfő, december 16, 2013

Életjel - még itt vagyok :)

Sziasztok! Nyilván észrevettétek, hogy egy ideje eltűntem. Én sem így terveztem, de a gimnázium második éve úgy tűnik több időmet elveszi, mint gondoltam és ehhez még tartoznak egyéb finomságok (jogsi szerzése, német emelt szintű érettségi, közmunka...), amik elveszik azt az időt, amit egyébként olvasásra szánnék.

Nem is beszélve arról, hogy pár túlbuzgó tanár még a téli szünet előtti utolsó héten is dolgozatot írat, vegyük példának erejével a mai történelem dolgozatot, a holnap fizikát és a csütörtöki irodalom témazárót... A legeslegjobb ilyenkor megírni ezeket a dolgozatokat, holott már teljes karácsonyi hangulatban égek, olvasnék tonnaszámra, filmeznék, sorozatok tömkelegét nézném, aludni sokat és amúgy kipihenném magam. Ja, és még olvasnék is. Vagy azt már említettem? :)

De, nem. Ez a hét még hátra van és hiába ez az utolsó hét, nincs menekvés, jön a dolgozatok lavinája... Na, mindegy. Jelenleg elkezdtem olvasni Estelle Brightmore 13. napon című regényét mintegy sztrájkolva az utolsó hétre időzített dolgozatok miatt. Eddig megvan az Éhezők Viadala hangulata a regénynek, úgy érzem tetszeni fog. Jaj, csak lenne már péntek délután... :D