Stephen King: A sárkány szeme

A sárkány szemét King a kislányának írta, gyakorlatilag egy mesébe illeszkedő fantasyelemekkel tűzdelt középkori családráma az egész. Ezt az elején fontos leszögezni. Mert így is kell hozzá állni, nem feltétlenül úgy, mint egy jól megszokott horroros, sokszor gyomorforgatóan naturalista vérbeli Kinghez, mert akkor könnyen csalódunk. És az olvasás közben előfordult, hogy el is felejtettem, hogy ez bizony egy King mű.

Ha így olvassuk a könyvet, akkor egészen szórakoztató tud lenni. Ismétlem, egy királyi családról szóló családdráma az egész, amit mégis átsző King háttérbeli Gonosz megtestesülésének lehelete. Ha az ember így áll a regényhez, akkor is észreveheti a King-jellegzetességeket, mert mégis ezek határozzák meg a cselekmény alakulását.

A minden művében jelen lévő háttérbeli gonosz erő jelen van, ezúttal (ismét) Flagg karakterében, aki a Végítéletből lehet ismerős. Ez volt a legnagyobb felfedezés/fénypont a könyvben. Hogy bár közérkor, mégis ott van az a kis motívum, amiből kitűnik, hogy ez márpedig King, márpedig illeszkedik a storyline-ba. Csak míg a Végítélet egy távoli jövőkép, addig A sárkány szeme egy visszatekintés a középkorba. Egy síkon lenne? Vagy Flagg világok között mozog? És vajon Thomas mikor futott össze vele a távoli jövőben? Á, King megölsz.

Összességében nem volt rossz, de nem mondanám, hogy sokáig fogok agyalni rajta, nem lesz kedvenc King, mégis beillik a művei hosszú sorába, ezért el kellett olvasni, és nem is bántam meg.

 

Stephen King: A sárkány szeme

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1984

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 344

Eredeti cím: The Eyes of the Dragon

Műfaj: fantasy, ifjúsági

Tovább...

Kresley Cole: Vihar előtti csend

Nagyon nagy kihagyások vannak az egyes kötetek között. Lehetséges, hogy ennek tudható be az, hogy a csillagozása/értékelése a könyvnek a részemről egyre lejjebb csúszik. Az első kötetnél még a kedvenc kategóriába került a sorozat az egyediségével, a tarot-kártya jellegével, a karakterekkel… Aztán lett egy szerelmi háromszög, ami egy darabig szórakoztató, majd egy idő után már inkább idegesítő lett.

És mindez most csúcsosodott ki számomra a negyedik kötetben. Nem tudom, hogy a főhősnő eddig is ilyen gyermeteg volt-e, de egyszerűen nem tudtam azonosulni vele. Lehet, hogy a sok kihagyás miatt nem értékelem a karakter fejlődési ívét, vagy szimplán csak nincs neki…

A szerelmi szál. Idegesített. Jack állítólagos halála miatt főhősnőnk megzuhan, de elrepül egy hónap és helló Halál, nem már… Bár Halál karaktere sokkal érdekesebbnek lett beállítva, ezért őt is favorizáltam, de azért mégis… Így a főhősnő értékelése könnyedén zuhan az olvasó szemében.

Nagyon tölteléknek éreztem ezt a részt. Úgy istenigazából semmi sem történt, kivéve azt, hogy főhősnőnk és Halál összejöttek. És most nem feltétlenül izgalmakra vágytam, hanem bármilyen cselekményre.

A tarot belefűzése az egész sztoriba továbbra is zseniális és imádom, valószínűleg csak azért fogom folytatni. A karakterek mélyrepülése és annak az érzete miatt, mintha a sztori sehová sem vezetne (és a borítók felszínessége miatt) viszont legszívesebben abbahagynám. Csalódás.

Kresley Cole: Vihar előtti csend

Értékelésem: Felejthető

Borító: 5/3

Kedvenc szereplő: Halál

Sorozat: Az Arkánum Krónikák 1.) Méreghercegnő 2.) Végtelen lovag 3.) A tél halottai 4.) Vihar előtti csend 5.) Szólít a Sötét

Megjelent: 2016

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 336

Eredeti cím: Arcana Rising

Műfaj: fantasy, ifjúsági, posztapokaliptikus, romantikus

Tovább...

Amira Stone: Elszakítva

A mágia rabjai első kötete nagy kedvencem lett, Amira Stone akkor sikeresen felkerült számomra a térképre az egyedi és összetett fantasyjével.

Mivel közeledik a harmadik, és egyben lezáró kötet, gyorsan elő is vettem a másodikat, hogy ismét visszacsöppenjek a cselekménybe. Ami nem is ment olyan nehezen, mint gondoltam, holott nem mostanában olvastam az első részt.

Emlékeztem a 4 főszereplőre, a váltott szemszögre és a közöttük lévő dinamikára. Hamar felvettem az iramot, könnyedén visszacsöppentem a függővég követte eseményekbe.

A négy karakter közül, ha jól emlékszem Kein lopta be magát igazán a szívembe. Ezt valahogy most nem érzékeltem. A két lány-főszereplő - nem tudom, hogy tudatosan vagy tudatlanul - de mintha sokkal inkább előtérbe kerültek volna, de nem is bántam. Valószínűleg abból kifolyólag történhetett ez, hogy a testvérpár kénytelen volt elszakadni egymástól, és egyfajta önismereti kalandúton estek át, tetszett, mind Mena, mind Ene cselekményszála.

Keint belengte egyfajta rejtélyfelhő, amit eleinte nem tudtam, mire vélni, nem is feltétlenül emlékeztem arra, miért is sikerült annyira belopnia a szívembe magát anno. Ray karaktere pedig továbbra is kiforratlannak érződik. Ezzel ellentétben Mena és Ene erősen érzékelhető karakterfejlődésen estek át, ami nagyon jól jött nekik, és a cselekmények fényében jogos és szép karakterívek kerültek a lapokra.

A cselekmény pedig: továbbra is összetett - a részek rövidsége és tömörsége ellenére. Alaposan átgondolt, intrikákkal és cselszövésekkel teli. Nem is feltétlenül sorolnám az ifjúsági kategóriába (és itt most főleg a vörös pöttyös besorolásra gondolok), tökéletesen helyt áll a komoly fantasyk között. És a vége... Már komolyan agyonagyaltam magam azon, hogy most akkor ki is lehet volur és a meeshai... Hát erre viszont nem számítottam.

Ez a trilógia az egyik legnagyobb meglepetés volt számomra akkor, mikor az első kötet a kezembe került és továbbra is hozta a színvonalat. Már csak a lezárására vagyok végtelenül kíváncsi...

Amira Stone: Elszakítva

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Kein

Sorozat: A mágia rabjai 1.) Kitaszítottak 2.) Elszakítva 3.) Lázadók

Megjelent: 2021

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 320

Eredeti cím: -

Műfaj: fantasy, romantikus

Tovább...