38 / 100 könyv. 38% kész!

vasárnap, október 13, 2019

Sandra Regnier: A sárkányok titka


S egy újabb imádott trilógia a végéhez érkezett. Teljesen véletlenül vettem meg az első kötetet egy könyvfesztiválon, ami egy évig porosodott a polcomon, majd a következő feszt előtt azon gondolkodtam, miket hozzak el a kiadótól. Akkor levettem a polcról, beleolvastam, beleszerettem, és már haza is jött velem a másik két rész.

Szinte halogatni akartam ezt a részt, hogy Fay és Lee még tovább éljen az elmémben, de ugyanakkor kíváncsi voltam a befejezésre is. Hogyan találnak egymásra? Mi a megjövendölés? Mi is Fay tulajdonképpen?

Bár az első pár fejezet alkalmával kicsit nehezen rázódtam vissza, utána annyira szippantott magába ismét az egész világa: Felicity sziporkázó beszólásai és Lee magával ragadó sármja.

Felicity és Lee tovább keresik Pán jelvényeit, miközben az elfek és a sárkányok nagy csatára készülődnek. De továbbra is kétséges, hogy Fay milyen szerepet vállal a nagy háborúban, illetve kinek az oldalára áll.

Felicity a sok nyomozás, időutazás, Pán-keresés közben igyekszik eldönteni, mit is érez igazán Lee iránt, és hogy Lee mit érez iránta, vajon csak a Jövendölések Könyve miatt akar Fay közelében lenni, vagy más miatt? És ha Fay a Megjövendölt, vajon mit jelent ez rá és a jövőjére nézve?

Persze, kíváncsi voltam, mi sül ki ebből az egészből. És persze, az ilyen sorozatoknál elsősorban az érdekel, hogy mi lesz a két kedvenc főhősömmel, akikkel végigkísértem ezeket az izgalmakat. Egy igazán jó cselekmény lelkét teszi ki az, ha végig drukkolhatunk a két főszereplőnek, hogy mindent legyőzve végre találjanak egymásra.

Az írónő a harmadik kötetre hagyta a legnagyobb fordulatokat. Majdnem tíz oldalanként jött valami igazi csavar, ami miatt új megvilágításba kerültek az események. Mindeközben még mindig ugyanazzal az édes humorral játszik, amivel az első két kötetben is. Fay és Lee csipkelődései, párbeszédei sokszor megnevetettek, az év egyik kedvenc párosává nőttek a szememben.

Úgy érzem, méltó befejezést kapott a trilógia, izgalmas leszámolás, elsimítás, a legutolsó fejezet pedig végtelenül megmelengette a szívemet. Az írónő nagyon belopta magát a szívembe a Sárkányok gyermeke trilógiájával, bármilyen más könyvéért kapkodnék, ha megjelenne magyarul.

Nagyon hiányozni fog Lee, Fay és a kis csapat. A megmosolyogtató párbeszédek, az élénk izgalmak, az imádnivaló karakterek, akiket úgy megszerettem... Az biztos, hogy kiemelt helyet kap a polcomon a sorozat.

Sandra Regnier: A sárkányok titka
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Lee, Felicity, Ciaran
Sorozat: Sárkányok gyermeke
3.) A sárkányok titka
Megjelent: 2014
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 336
Eredeti cím: Die verborgenen Insignien des Pan
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy

szombat, október 12, 2019

Mindee Arnett: A Rémálom-rejtvény


Az Akkordél Akadémia trilógia harmadik kötete. Mivel az első kettő nem váltott meg bennem semmit, nem törtem magam a folytatásért, de ha már... akkor...

Porka és Eli kalandjai folytatódnak. Bár kapcsolatuk végre kezdene beindulni, Akarat Őröket bíznak meg azzal, hogy a nyomukban járjanak, nehogy elérje őket az átok, és elpusztítsák egymást, mint egykor Velő és szerelme.

Mindeközben Porka anyját Titus meggyilkolásával vádolják, elkapják, valamint Paul is visszatér inkognitóban az iskolába...

Az első két kötettel ellentétben itt már kezdett megtetszeni a cselekmény, Eli és Porka kettőse szintén nagyon aranyos volt, egyre jobban drukkoltam nekik, bár teljes mértékben tisztában voltam azzal, hogy az átkot úgyis megoldják valahogyan.

Főleg azért is, mert egy idő után már kezdett nagyon idegesíteni ez a "nem lehettek egymáséi" dolog a tanárok részéről.

A cselekmény egész izgalmas lett, vicces, hogy pont a végére kezdett el igazán vonzani a kedves mágus vonala és a sötétebb, baljóslatúbb stílusa. Remek egyensúly.

Voltak itt már fordulatocskák, több az izgalom, mint a második kötetben, szinte olvastatta magát. Sajnálatos, hogy pont az utolsó rész vonzott a leginkább.

Na, de a vége. Valóban, a trilógia az utolsó kötetre kapta össze magát a leginkább. A regény második felét alig bírtam letenni. Fordulatok, nyomozások, izgalmak, harcok... A végén rendesen megijedtem, hogy rossz vége lesz a dolgoknak... Pedig én nagyon happy endet szerettem volna Porkának és Elinak, ugyanis a végére nagyon megszerettem őket.

Örülök, hogy végül rávettem magam, hogy befejezzem Porka és Eli történetét. Eli hiányozni fog...


Mindee Arnett: A Rémálom-rejtvény
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Eli
Sorozat: Akkordél Akadémia
3.) A Rémálom-rejtvény
Megjelent: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 414
Eredeti cím: The Nightmare Charade
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus

péntek, október 11, 2019

Leiner Laura: Emlékezz rám


Az Iskolák versenye sorozat harmadik kötete, a trilógia lezárása, így ez egy kicsit hosszabb, mindent áttekintő értékelés lesz.

Mint már említettem, valóban sok gondolatom van erről a trilógiáról, mind negatív, mind pozitív, mert ezúttal nem tudtam annyira szeretni ezt a sorozatot, mint a többit.

Egy érdekes következtetésre jutottam, miért. Leiner Laura ezúttal egy komolyabb témát választott, a gyászt. Amit valami módon a jól bevált humorával akart keverni, de a végeredmény nem lett a legjobb.

Míg az első kötetben, az Ég veledben az újdonság miatt azért tetszett a cselekmény, addig a Maradj velem egy kis mélyrepülés volt, inkább idegesített, mint szerettem. Az Emlékezz rám már egy kicsit jobban teljesített, még meg is hatott néhol.

Akkor kezdjük a karakterekkel. Örülök neki, hogy egy geek lány lett a főszereplő - sokan vagyunk. Hanna átlagos lány, becsületes, tisztességes (azért néha egy kicsit képmutató), és fotografikus a memóriája, bár úgy érzem, erről többet is megtudhattunk volna. Ebből mi csak annyit láttunk, hogy Hanna "ijesztően" okos. Pedig ez egy nagyon érdekes "jelenség".

Nem az zavart, ahogy Hanna hozzáállt egyes dolgokhoz, hanem ahogy ezt az írónő tálalta. A harmadik kötetre hosszú-hosszú monológok szóltak ugyanarról a dologról. Első alkalommal olvasni, ahogy Hanna rájött, hogy régen nem a megfelelő dolgokat tartotta fontosnak, eltékozolta az anyjával töltött pillanatokat szinte szívszorító volt. De másodjára, harmadjára, negyedjére, ötödjére... Igen, allergiás vagyok az ismétlésre egy könyvben, utálom. Úgy érzem, mintha az író/írónő hülyének nézné az olvasót, és folyton emlékeztetnie kéne dolgokra. Pedig az olvasó többnyire okos, és emlékszik.

A másik enyhébben idegesítő dolog Hanna és az apja kapcsolata volt, ami aranyosnak is betudható lenne, de számomra most valahogy inkább szürreális volt. Kétlem, hogy egy felnőtt férfi képes lenne ilyen fokú szigort elfogadni a lányától, én biztos helyretettem volna. Betudom annak, hogy az apa karaktere ilyen, és kész. Másrészt hozzászoktam, hogy Leiner Laura képes szürreális karaktereket alkotni. A nagyi zseniális volt - akkor is, ha a fodrásznál senki sem ilyen erőszakos. Az őszintesége, a humora, a határozottsága, tiszta Mimó... Imádtam. 

Lássuk a csapat többi tagját. Bernadett enyhén Kinga stílusúra sikeredett, csak kevésbé erőszakos kiadásban. Zsombi néhol idegesített, de többnyire nem volt vele bajom. Lóri a kedvenc. Persze, nem penge a srác, de hatalmas a szíve, és én csak azért is szerettem a dumáját. Ha valamin nevettem, akkor az Lóri beszólásai voltak. Meglepetés számomra, hogy a végére egészen megszerettem Kocsis igazgatót, kicsit sem éreztem furcsának a közösségi média imádatát, és hatalmas irónia, hogy a végére szinte már-már túlnőtt rajta az egész kampány, holott a semmiből kezdte. Sok influencer irigykedhetne rá...

A többi csapatból szinte senkit nem ismertünk meg a feketéket, a sárgákat, a zöldeket és az arany csapatot kivéve. A zöldek szintén a szívem csücskei lettek, imádom azokat a kockákat. Az arany csapat hidegen hagyott, na ők inkább szürreálisabb karakterek lettek, ilyen fiatalok kétlem, hogy léteznének. A sárgák közül Mátét ismertük csak meg, persze ő lett az abszolút "gonosz". A feketék közül pedig Kornél volt a jelentős karakter, persze.

Kornélt még mindig a leggyengébb Leiner fiúnak érzem. Aranyos, persze. Kedves is. Meg szívet melengető. De sehol nincs meg benne Cortez szemtelensége vagy Márk magabiztossága. Csak úgy van. Nem szerettem bele, nem lettem oda a kettősükért, csak úgy... voltak.

Azt vettem észre magamon, hogy nem nevetek annyit ezen a sorozaton, mint az írónő bármelyik másik sorozatán. Nincsenek meg azok a jó poénok, szürreális helyzetek, amiket úgy imádtam. Néhol már-már erőltetett.Csak hébe-hóba nevettem fel Lórin vagy Kocsison. Ezt sajnáltam.

Ismét könnyedén leszűrtem, hogy az írónőnek elég radikális véleménye van a mai fiatalokról, ez csak úgy süt a lapokról, és néhol még idegesít is. Leiner Laura olyan képet mutat a mai fiatalságról, mint közösségimádó, önimádó, élvezet-orientált, kütyümániás birkarengeteg. Az Iskolák versenyében ezt kibővíti valamennyire a felnőttekre is Kocsis és a nagyi képében, na de kérem...

Nem. A mai világban az emberek nem csodálkoznak rá ennyire, ha valaki nem aktív a közösségi médián. Ennyire nem. Ez nagyon ki lett színezve. Én magam sem vagyok aktív sehol, a blogot kivéve. Igenis sokan vannak, akik nincsenek Facebookon, sőt akik fontolgatják a lejelentkezést róla, a Facebook kora egyenesen kezd leáldozni. Az Instagram talán valóban most virágzik, de korántsem központi téma a fiataloknál, vagy én nem mozgok olyan körökben, ahol igen. A fiatalság egyszerűen nem ilyen. Egy kiszínezett, túlzott képet kapunk erről, ami nem igaz. És sokszor idegesített, hogy Hanna mégis így látta, és aztán jött egy újabb monológ az elszalasztott dolgokról.

Pedig a helyzet az, hogy az ember így működik. Azt csinálja, amit szeret csinálni, ami leköti. Én jelenleg bejegyzést írok, nem a családommal beszélgetek, mert hátha egyszer meghalnak... Nem lehet így élni és kész. Persze, ez a gyász egy válfaja volt Hannánál, de a leírásokban átesett a ló túloldalára.

A vége nagyon kiszámítható volt. A döntő is. Nincs olyan Leiner Laura könyv, ami nem jól végződne, nincs belekódolva a lapokba. Ugyanakkor volt egy erős, megható jelenet ebben a kötetben. Amikor Hanna visszaemlékezett arra a jelenetre, mikor az anyja megtudta, hogy beteg. Az végre nem nem túlcsöpögő, túlzó nosztalgiajelenet volt. Egyszerű, mégis lélekbe markolóan jól megírt.

A trilógiának vége. Nem is volt több benne. Meglepve jöttem rá, hogy az Iskolák versenye azonban még visszatér. Feltételezem, más szereplőkkel, versenyzőkkel, másik trilógiában. Mondhatnám, hogy a feltevés is fáraszt, de nem. Örülök neki. Mert érzem, hogy van még lehetőség ebben a versenyes dologban, és ha vérátömlesztés lesz, reményeim szerint ezúttal egy tragédia nélküli főszereplőt kapunk, ennél fogva több humort. Én a legjobbakat remélem.


Leiner Laura: Emlékezz rám
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Lóri, Kocsis igazgató
Sorozat: Iskolák versenye
3.) Emlékezz rám
Megjelent: 2019
Kiadó: L&L Kiadó
Oldalszám: 460
Eredeti cím: -
Műfaj: ifjúsági, romantikus

hétfő, október 07, 2019

Kelley Armstrong: A leszámolás


Na, most hatalmas fangirl értékelés következik...

A trilógia is a "Fejezzük be a félbehagyott sorozataimat" mozgalmam egyike. Elővettem az első résztől, és vagy két hét alatt végigpörgettem. Nos, ennyire élveztem, imádtam, szerettem.

Chloé, Derek, Simon és Tori története folytatódik. Továbbra is a menekülés van napirenden, immár felnőtt segítséggel, miután Andrew és csapata szárnyai alá vette a fiatalokat. Kiképzések várnak rájuk. De vajon valóban biztonságban vannak? Valóban azok ezek a felnőttek, akiknek vallják magukat, vagy a gyerekek csak magukra számíthatnak igazán?

Derek továbbra is az átváltozását próbálgatja, Chloé igyekszek kitanulni a képessége lehetőségeit, mindeközben Simon közeledni kezd Chloé felé. Chloénak azonban rá kell jönnie, hogy nem Simonhoz vonzódik, hanem Derekhez...

Istenem, de vártam... Hogy ezek ketten végre egymásra találjanak. Az első találkozásuk óta erre vágytam. Talán az évi olvasásaim kedvenc kettőse lettek - pedig jó sok remek páros van a listán. Egyszerűen odavoltam, mikor ketten voltak az oldalakon, folyton vártam, a cselekmény fénypontjai voltak számomra ezek a jelenetek.

Nagyon szerettem Derek túlzott védelmét az irányába, Chloé gondoskodását, a kis civakodásaikat, a háttérben megbújó mély szeretetet, amit egymás iránt éreztek, ami a három kötet alatt szép lassan kialakult... Megmelengette a szívemet.

Az egész történet valóban egy csapat gyerekről szól. Nem elfogadott gyerekekről, akik képességekkel bírnak, és egy titkos szervezet vadássza őket, miközben próbálják kiismerni a saját erejüket. De nem is emiatt igazán erős a sorozat, hanem a karakterépítés miatt.

Gondosan felépített, nagyon szerethető karakterek sorsát kísérhetjük végig, és ez tesz egy cselekményt igazán legyőzhetetlenné. A karakterek teszik ki a lelkét egy műnek. Kelley Armstrong pedig ebben győzedelmeskedett. A szellemidézőben felvezette őket, Az Ébredésben megszerettette őket az olvasóval, A leszámolásban pedig elérte, hogy sírva követeljem, hogy ne csak trilógiáról legyen szó...

Nagyon csalódtam, hogy mégis ez a helyzet. Már nagyon rég volt rám ilyen hatással egy egyszerű kis történet, de ez most nagyon a szívem csücske lett. Nem akartam elengedni Dereket és Chloét. Egyenesen e-mailt írtam a kedves írónőnek, hogy mindezt leírjam neki, csak hogy tudja, mennyire megszerettem a szereplőit.

A sztori nem igazán lett lezárva. Az Edison Csoport szabadlábon, nem igazán lett elsimítva a bonyodalom, Derek és Chloé egymásra találásán kívül. Ezért csalódtam. Az írónő írt további folytatásokat a sztorin belül, de azokban nem a már jól megszokott csapat a főszereplőgárda, valamint nem is lett lefordítva, így akár lezártnak is lehetne tekinteni ezt a sztorit... De nekem még így is tovább élnek a szereplők a fejemben... Már most hiányoznak...

Kelley Armstrong: A leszámolás
Értékelésem: Katarzis
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Derek, Chloé, Simon
Sorozat: Sötét erő
3.) A leszámolás
Megjelent: 2010
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 364
Eredeti cím: The Reckoning
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy

vasárnap, október 06, 2019

Leiner Laura: Maradj velem


Amint hetek voltak csak a trilógia utolsó kötetének megjelenéséig, rögtön levettem a polcról a második kötetet. Az Ég veledet még megjelenés után olvastam, és ha már végigér a kör, befejezem ezt a sorozatot is.

Most első alkalommal nem felhőtlen örömmel és várakozással kezdek bele egy Leiner Laura kötetbe. Az első rész nem igazán győzött meg, csak úgy lébecolt az egész.

Hanna kicsivel több mint egy éve veszítette el az édesanyját, édesapjával azóta csak napról-napra vegetálnak, halványulnak. Ebbe a halvány életbe csapott bele az IOV, az Iskolák Országos Versenye. Kocsis igazgató elküldte a matekos Hannát három iskolatársával a megmérettetésre: az úszó Bernadett-tel, a folyton edző Lórival és a geek Zsombival.

Immár több kör is lement, a piros csapat még mindig versenyben van, Kocsis igazgató teljesen begőzöl a közösségi médián, Hanna és csapata egyre inkább a győzelemre hajt, miközben barátokat és ellenségeket is szereznek egyaránt.

Sok-sok gondolatom van a sorozatról, de nem mindet most fogom kifejteni, majd csak az Emlékezz rám résznél. Most főleg a második kötetre szorítkoznék.

Hanna karaktere kicsit kezd kivirágozni, bár az életmeglátása eléggé radikális lett az anyja halála óta, mindennemű szórakozási kísérletre bűntudata lesz. Persze, mindenki máshogy kezeli a gyászt, ez a karakter így, ezzel nincs nagy problémám. Kornél továbbra sem lett a szívem csücske, szürke személyiség a nagy hallgatásokkal, megértéssel, pont Hannához való.

Zsombi egyenesen idegesített ebben a részben, bár csupán pár évvel fiatalabb a többieknél, kis pisisként állítják be, ezerszer elhangzik, hogy"fiatal még" meg "naiv", ugyan már, két év nem a világ. Túlzásnak éreztem. De Zsombi sértődései mindenképp idegesítettek így is.

Továbbra is Lóri a kedvenc karakterem, hiába bugyuta, mégis csupaszív, a dumáján pedig képes vagyok nevetni. Második helyen áll Kocsis igazgató. Igen, tényleg. Egyszerűen zseniális. Sokan azt hiszik, irreális karakter. Én teljesen el tudom képzelni, hogy egy igazgató így viselkedjen manapság. Harmadik helyen Hanna nagyija áll, mert szinte biztos vagyok benne, hogy én is hasonló stílusú nagyszülő leszek. Nagyon hajazott Mimóra mellesleg.

Ami továbbra is nagyon idegesít a sorozattal kapcsolatban, az a Survivor jelleg. Komolyan úgy csinálnak, mintha a kiesők halni mennének, mindenhol ott a dráma, ellenfelek ne barátkozzanak egymással. Viccnek tartom. A fiatalok nem ilyenek egy versenyes táborozás alkalmával. Ettől a falra másztam.

Összességében elmondható, hogy manapság már nem nevetek annyit az írónő könyvein. Nem, nem én változtam. Ha most a kezembe venném A Szent Johanna Gimit, vagy a Bexit, nevetnék, mert imádom őket. Az írónő változott, vagy elfáradt, az újabb könyvei már nem olyan sziporkázóak, mint a régiek. Sajnos. Bár akkor sem hagyom abba az olvasásukat...

Leiner Laura: Maradj velem
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Lóri
Sorozat: Iskolák versenye
2.) Maradj velem
Megjelent: 2018
Kiadó: L&L Kiadó
Oldalszám: 462
Eredeti cím: -
Műfaj: ifjúsági, romantikus