10 / 100 könyv. 10% kész!

péntek, április 27, 2018

Agatha Christie: Gyilkosság ​az Orient expresszen


Szégyen, nem szégyen, de ez volt a legelső Agatha Christie olvasmányom. Persze, mindig ott lebegett a fejem felett, hogy egyszer életemben muszáj lesz a krimiistennő egyik regényét elővennem, megismerkednem vele, és eldönteni, mennyire lesz kedvenc.

Fogalmam sincs, hogy mennyire volt jó ötlet a Gyilkosság az Orient expresszen darabbal kezdeni, őszintén szólva, azért esett erre a választás, mert új filmfeldolgozás került belőle a mozikba, méghozzá akkora színésznevekkel, hogy kötelezően megnézendő filmként könyveltem el, de ugye ehhez előbb el kellett olvasnom a regényt.

A történet végtelenül egyszerű, adva van egy zseniális stílussal megáldott nyomozó: Hercule Poirot, aki igen híres a maga szakterületén éles észjárásának és megfigyelőképességének hála. Ám Poirotnak még egy vonatút sem olyan átlagos, mint másoknak, ugyanis a híres Orient expresszen munkát ajánl neki valaki, aki félti az életét, Poriot viszont szimpátia híján visszautasítja a kérést. Ám a férfit még azon az éjjelen meggyilkolják. A vonat hóban reked, egy helyben áll, utasokkal van tele, és egy gyilkos van közöttük. De vajon ki lehet az?

Természetesen nem fogom lelőni a poént, csak pár sorban leírnám a véleményemet a regényről és Agatha Christie stílusáról. A regény nem túl hosszú, hamar kiolvasható, a kíváncsiság pedig nagy úr. Nem is igazából az izgalmak miatt olvastam gyorsabban, hanem a kíváncsiságom hajtott.

Az egyszer biztos, hogy Agatha Christie-t nem fogom azért emlegetni, mert hosszú leírásai vannak. Többnyire párbeszédekből tevődik össze az egész regény, nagyon kevés leírással és cselekményleírással, eleinte kicsit zavart, de aztán elfogadtam, hogy krimiistennőnk stílusa igenis ilyen, ezért belesüppedtem.

Vérbeli krimi, mikor olvasás közben agyal az ember, latolgatja a lehetőségeket, próbálja összerakni a darabkákat, de persze nem kapunk annyit, hogy meg is fejtsük a rejtvény, csak maga Poirot tudja kideríteni, ez az egyensúly egyébként bravúrosan van felállítva, elég információt kapunk ahhoz, hogy teóriázgassunk, de mégsem túl sokat, így pedig rendesen meglepődhetünk a végén.

A legjobb krimik egyik legfontosabb motívuma a jellegzetes, zseniális és imádnivaló nyomozói karakter. Természetesen ezzel nem volt probléma. Hercule Poirot egy rendkívül szórakoztató személyiséggel és stílussal megáldott karakter, ezer közül is felismeri az ember és rámondja, hogy: Agatha Christie. Mással össze nem keverhető. Poirot karakterével pedig könnyedén behozható a csipetnyi humor is, az olykor bolondos és végtelenül precíz nyomozó könnyen lehetőséget ad a komikus jelenetekre és párbeszédekre, ami egyébként mind a regényben, mind a filmben érezhető és élvezhető.

A regény után persze megnéztem a filmet is, most igazán nehéz dolgom lenne, ha össze kellene hasonlítanom a kettőt, nem is fogom. A film a rendkívüli színészi játék és a gyönyörű tájak miatt kiemelendő, míg a regény önmagában azért, mert jó, élvezhető és bravúrosan összerakott.

Nem mondanám, hogy kedvencemmé vált, nem fogok ódákat zengeni, mert ezzel a regénnyel számomra még nem egyértelmű, hogy Agatha Christie rajongó vagyok-e vagy sem. A stílusa egyszerre aranyos és figyelemfenntartó. A történetvezetése és fordulatai bravúrosak, hibát nem találni benne. Egyszeri elővételre remek volt. Azt hiszem, a Tíz kicsi négerrel fogom folytatni valamikor, ám ha az sem varázsol el annyira, mint másokat, akkor valószínűleg Agatha Christie regényei nem nekem íródtak. Meglátjuk.


Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Hercule Poirot
Sorozat: Hercule Poirot
10.) Gyilkosság az Orient expresszen
Megjelent: 1934
Kiadó: Helikon Kiadó
Oldalszám: 264
Eredeti cím: Murder on the Orient Express
Műfaj: krimi

A kép forrása: Pinterest

szombat, április 21, 2018

Könyvfesztiválon jártam



Nos, tudom, mostanában nem voltam jelen a blogon olyan szinten, ahogy szerettem volna, ám ez korántsem jelenti azt, hogy felhagytam volna a blogolással, vagy valami hasonló. Két értékelés is tervbe van véve, több recenzió is értékelésre vár, úgyhogy minden visszatér a rendes kerékvágásba.

Ám most beszéljünk inkább az idei könyvfesztiválról. Gondoltam, megmutatom Nektek, hogy miket szereztem be tegnap. A fesztivál ismét kedves meglepetésekkel, tökéletes hangulattal és rengeteg könyvimádó emberrel foglalta el a Millenárist.

Akkor kezdjük szépen sorjában...


Athenaeum Kiadó

A Lányok csöndjével már nem is tudom mióta szemezgetek. Lehet, hogy a borítója, a története, az a sok pozitív kritika, én nem tudom, de egyszerűen vonz ez a történet, ez a könyv. Tipikus természetes kiválasztódásom, ezért nem is várok mást, csak azt, hogy imádni fogom. Ehhez még kaptam szépséges Raziel könyvjelzőt és két füzetecskét is, ami csak arra volt jó, hogy most meg Az elveszett tárgyak őrzője vonz. Érdekes...



Maxim Kiadó

A Maxim Kiadónál mindig meg kell fordulni, mert általában kettőt fizet egyet kap akció van, ez idén sincs másképp, csak azt kellett (hatalmas szenvedések árán) kitalálnom, hogy melyik hármat válasszam. David Levithan Nap nap után folytatása, az Egy másik nap evidens volt. A polcon felfigyeltem a Túlélőnek születtünk borítójára, így az lett a második, ki otthonra lelt nálam. A harmadikkal nagyobb bajban voltam, szívesen megvettem volna sorozatok folytatásait, amiknek az első kötete megvan, de megakadt a szemem a Beszélj hozzám gyönyörű borítóján, így arra esett a választás, még jó, hogy kiderült, ez egy sorozat második kötete, de sebaj, hátha független valamilyen szinten. A három kötethez kaptam továbbá három könyvjelzőt is.



XXI. század Kiadó

A XXI. századnál egyáltalán nem terveztem megfordulni vagy vásárolni, mégis vissza-visszanéztem, mert a Föld alatti vasút valamiért már régi kiszemeltemem, régebben is vonzott, nézegettem a könyvesboltban, de végül sosem vettem meg. Most mégis beszereztem, a 13 perccel egyetemben. És ezekhez még egy ajándék párnahuzatot, két könyvjelzőt és csokit is kaptam.



Fumax Kiadó

A Fumax Kiadónál már az érkezésem közelében kinéztem Az elvarázsoltakat, amit csupán 1000 Ft-ért vettem. Rengeteg jó értékelést olvastam róla a molyon, nagyon magas a százaléka, mindig is úgy éreztem, hogy tetszene, ezért nem hagyhattam ott ennyiért. Amit még a képen láthattok az a szavazásnál szerzett könyvjelző és ceruza, kortárs írókra kellett szavazni, a szavazók között pedig ki fognak sorsolni 100 ajándék-könyvcsomagot. Naná, hogy szavaztam.



Nos, ennyi lenne az idei könyvfesztiválom. Ismét imádtam, ismét remek volt az atmoszférája, minden könyvrajongónak ott a helye. Remélem, Ti is ugyanilyen jól éreztétek magatokat, amennyiben kijutottatok.
Hamarosan új értékelésekkel érkezem, addig is, béke Veletek! :)

péntek, február 02, 2018

Anne L. Green: Elvesztett jövő


De gyönyörű ez a borító...

Anne L. Green számos romantikus regényéhez volt már szerencsém. Érzéseim vegyesek velük kapcsolatban, hol imádom valamelyiket, hol nem tudok szemet hunyni afelett, hogy legtöbb regényében ugyanazok a sémák szerepelnek.

A legelső regényem volt tőle az Eltitkolt múlt, amivel egyáltalán nem lopta be magát a szívembe. Az csak később történt meg a Törékeny vonzerővel. Őszintén szólva, nem is emlékszem sok mindenre az Eltitkolt múlttal kapcsolatban, de mivel az Elvesztett jövő egy előzménynovella, így ezt nem éreztem problémának.

Ahogy olvastam az Elvesztett jövőt eleinte nem is tűntek fel elmémben az Eltitkolt múlt momentumai, egyáltalán nem, mert egyszerűen magával ragadott ez a bizonyos kicsi novella, mely egy zárkózott, ambiciózus kislányról szól, aki zongoraművész akar lenni, ám minden romba dől, mikor kiderül a nővére férjéről, hogy a maffia tagja, főhősnőnk pedig menekülni kényszerül nővére kisbabájával, tanúprogram, új élet, eltitkolt múlt és elvesztett jövő...

Én sem számítottam arra, hogy ez a röpke 30 oldal ennyire le fog kötni. Izgalmas volt, érdekes, éreztem a vívódást... És a novella vége már sejteti is az Eltitkolt múlt elejét, amitől végre visszatértek az emlékeim. Ami még meglepőbb, hogy egyenesen kedvem támadt újraolvasni az Eltitkolt múltat, holott határozottan emlékszem, hogy az nem lett a kedvencem. Mintha érződne, hogy ez a novella egy évvel később íródott, mint az eredeti regény (nem biztos, hogy így van, a megjelenési dátumokat vettem figyelembe), ha így van, az írónő sokat fejlődött ennyi idő alatt.

Mindenképpen örülök, hogy a kezembe akadt az Elvesztett jövő. Ez is egy igen pozitív utolsó benyomást hagyott bennem egy olyan regényről, ami anno nem is tetszett annyira.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Anne L. Green: Elvesztett jövő
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: Eltitkolt múlt
#Elvesztett jövő
Megjelent: 2017
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 32
Eredeti cím: -
Műfaj: novella, romantikus

kedd, január 30, 2018

Borsa Brown: A maffia gyermekei


Borsa Brown regényeivel kapcsolatban még mindig szélsőségesek az érzéseim. Egyes regényeit egyszerűen imádom, néhányukat pedig nem annyira. Ezért válik számomra már ez egyfajta orosz ruletté. De mivel számos regénye megmelengette már a szívemet (Az Arab szeretője, Az Arab lánya második kötete), ezért időnként előkapom egy-egy regényét, hátha ismét levesz a lábamról. Ezúttal A maffia ágyában trilógia lezáró (nosztalgiázó) novelláját vettem elő, A maffia gyermekeit, mely a trilógia után 6 évvel játszódik.

Ez a novella sem rendelkezik nagy cselekményszállal, 16 oldalban ez képtelenség is lenne, ez valóban egyfajta nosztalgia volt csupán a trilógiára nézve, és egészen biztos vagyok benne, hogy minden Borsa Brown és A maffia ágyában rajongó imádni fogja.

Suzanne és Massimo életét 6 évvel később két kis csöppség festi színessé, a belevaló kicsi Bibiana és a rengeteget síró pöttöm Viviana. Egy olasz családi idillképet kapunk, aminek elején Massimo már ideges a kis Bibiana lovaglása miatt.

A maffia ágyában sorozat egyáltalán nem volt a kedvencem, de azt kell, hogy mondjam, ez a kis novella jobban tetszett, mint bármelyik kötete a trilógiának. Tudom is, hogy miért. Borsa Brown nagyon aranyosan és szívet melengetően tudja ábrázolni az apai szeretetet, ezt már Az Arab sorozatban is szerettem, ez a novella pedig pontosan erre épül. Bibiana és Massimo kapcsolata még érdekelt is volna tovább.

Érdekesnek tartom az utolsó pár oldalt is, ami egy negatív karakterből vált pozitív karakter nézete, még elő sem fordult, hogy a trilógiában betekintést nyerhettünk a gondolataiba (ha jól emlékszem), váratlan volt, de az a pár oldal is érzelmekkel teli.

Összességében tehát ezzel a novellával egy nagyon pozitív utolsó benyomással zárhatom ezt a trilógiát, aminek felettébb örülök. Bibiana felülmúlhatatlan kiscsaj.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Borsa Brown: A maffia gyermekei
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Bibiana
Sorozat: A maffia ágyában
#A maffia gyermekei
Megjelent: 2017
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 16
Eredeti cím: -
Műfaj: erotikus, novella, romantikus

vasárnap, január 28, 2018

Sara Shepard: Hazug csajok társasága


Istenem, hogy én milyen régóta szemezgetek már a Hazug csajok társasága sorozattal... Természetesen elsősorban a filmsorozatról beszélek, a regények sosem vonzottak, de mikor kiderült, hogy a Könyvmolyképző a szárnyai alá veszi a sorozatot, úgy döntöttem, hogy akkor mégis a regénysorozattal kezdem.

Mivel a körülöttem lévők nézik a sorozatot, az alapszituációval tisztában voltam, de korántsem állítottam nagy elvárásokat a regény vagy a sorozat irányába, egy egyszerű tinis kriminek tűnt, semmi különösnek.

Lehet, hogy azért, mert alacsonyra tettem a lécet, lehet, hogy azért, mert egyszerűen alábecsültem az egészet... de ez nekem tetszett. Nagyon is. Nem is vártam tőle sok mélységet, vagy akármi, egy egyszerű tinis krimit vártam, az is, és annak tökéletes. Egy tökéletes délutánra remek olvasmány, szinte alig tudtam letenni.

Féltem attól, hogy irritálni fognak a karakterek, mivel egy középiskolai "lánybandáról" beszélünk, ahol tényleg mindenféle személyiség megjelenhet, féltem attól, hogy feltűnik a tipikus bullying jelenség, mert azt mindig is nehezen vette be a gyomrom. Az elkényeztetett és hisztis tinik helyett, komoly problémákkal és stabil személyiségekkel rendelkező karaktereket kaptam, akikkel simán tudtam azonosulni, egyikük sem idegesített (oké, időnként valamelyik igen), de szinte élvezetes volt egyenként olvasni a fejezeteiket, mindig úgy fejeződött be egy-egy chapter, hogy vártam annak a bizonyos lánynak a következő fejezetét.

Négy egykori barátnőről szól a történet, akik egy ötfős lánybanda tagjai voltak. Az ilyesfajta lánybandákról elmondható, hogy általában van egy központi személyiség, aki mindenkivel kijön, összeköti a többieket, ő a középpontja az egész csoportnak, belőle indul ki minden. Ez a lány Alison volt. Alison mind a négy lánnyal szoros kapcsolatot ápolt, ők így öten: Alison, Hanna, Spencer, Emily és Aria egy igen különleges csapatot alkottak.

Ám mi történik, amikor ez a központi személy hirtelen eltűnik és még a hatóságok sem találják meg évekig? A csapat felbomlik. Az évek elteltével mind megváltoznak, ám egyszer csak az ajtón kopogtat a múlt és visszahozza Alison szellemét. Egy titokzatos A. üzeneteket küld a négy lágynak, melyben vagy fenyegeti őket, vagy régi titkokat emleget fel, melyeket csak Alison tudhatott. Alison ugyanis nagyon sok titkot tudott mindegyik lányról... Mi lesz ha ezek kiderülnek? Tényleg Alison A.? Vagy valaki szórakozik? De hát csak Alison tudja a titkokat...

Nagyon tetszik ez a koncepció. Nagyon rejtélyes, furdal a kíváncsiság, ki is áll a háttérben, de persze ez majd csak jó sokára fog kiderülni, én pedig nem is tudom, mit kezdjek magammal addig... Az első köteten érződött, hogy ez egy egyszerű bevezetés ebbe a tinis thrillerbe, szépen megismerjük a négy főszereplő életét, vívódásait és problémáit, eközben pedig szépen lassan feltűnik A., ami által megismerhetjük a lányok titkait és hibáit. Tetszik, hogy egyik főszereplő sem tökéletes, nem velejéig jó, mindegyik lánynak megvan az a tulajdonsága, amitől nem nevezhetjük abszolút pozitív karakternek, mind igazi személyiségek hibákkal, rossz tulajdonságokkal, időnként borzalmas viselkedéssel, és még ennek ellenére is többnyire szimpatizálni lehet velük.

Aria felnőttesebb és érettebb gondolkodásmóddal rendelkezik, mint egy átlagos tinédzser. Komoly, a művészetek rajongója, sokáig kereste, ki is ő valójában, kísérletezett különböző stílusokkal, végül többé-kevésbé megtalálta saját magát Európában és lesújtja a gondolat, hogy vissza kell költözniük Amerikába, a régi városukba, Rosewellbe, ahol minden unalmas az európai élethez képest. Édesapja titkát tartva egyre inkább távolodik szüleitől, ám Ezra személyében szerelemre lel, ám ez a szerelem sem olyan egyszerű, mint amilyennek kéne lennie. Aria karakterét az egyedisége és érett gondolkodása miatt szerettem meg, néhány tulajdonságában kicsit magamra emlékeztet.

Hanna a régen elhízási problémákkal szenvedő lányka néhány (családi) megaláztatás után elkeseredett lépésre szánja magát, rendhagyó módon kezd el fogyókúrázni, végül sikerül is teljes mértékben maga mögött hagynia a plusz kilókat. A régen szerencsétlen túlsúlyos kislány egy csinos, ám zabolátlan, erkölcstelen cicává változott, akinek kleptomániás beütései és szeretethiányos problémái vannak. Hanna nem lopta be magát úgy a szívembe, volt valami a karakterében és a döntéseiben, ami ellenszenvet váltott ki bennem. Ettől függetlenül az ő karaktere is összetett és érdekes.

Emily a tökéletes lány, aki mindenhol segít, ahol kell, tökéletes jövő vár rá, tökéletes fiúja van, minden tökéletes, remek úszókarrier áll előtte, minden meg van írva. Aztán amikor Maya és családja beköltözik a szomszédba Alison régi házába, akkor sok mindent megkérdőjelez, amiket azelőtt természetesnek vett. Mi van, ha nem akar úszni? Mi van, ha ő más életet akar? Ha mással akar lenni? A családja nem feltétlenül támogatja az ötletet... meg egyéb dolgokat sem. Meddig kell megfelelni az elvárásoknak és mikor kell meglelnünk a saját személyiségünket, életutunkat és célunkat?

Spencer karaktere a másik, aki valamiért közel került a szívemhez. Szintén tökéletes család, egy tökéletes nővér, akinek folyton az árnyékában kell élnie. Melissa a család üdvöskéje, Spencer a fekete bárány, akik sosem fog tudni felnőni nővére dicsőségéhez, és még ha sikerül is, senki sem fogja értékelni, vagy egyáltalán észrevenni. Borzalmas érzés, amikor mindig csupán a második helyet töltöd be azok életében, akik mellett felnőttél, akiknek a családodnak kéne lenniük...

A négy lány ismét egymásra találása lassan történik meg, a könyv maga sem hosszú, a rövid fejezetek és izgalmas cselekmény gyorsan olvastatja magát és noha általában simán utána lehet gondolni a történéseknek és hamarabb rájövünk dolgokra, mint a főszereplők, mégis élvezetes kis olvasmány. Szórakoztató. Egyes momentumai egyenesen félelmetesek vagy kísértetiesek és a krimiszerű misztikus thriller hangulat mellett komoly társadalmi, családi, etnikai és lelki problémák is helyet kapnak a könyvben. Tökéletes egyveleg. Most már csak az a kérdés számomra, hogy merjek-e belevágni a sorozatba, vagy várjak még a regény további köteteire? Melyik legyen? Ez annyira nehéz döntés...

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Sara Shepard: Hazug csajok társasága
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Aria, Spencer
Sorozat: Hazug csajok társasága
1.) Hazug csajok társasága
2.) Hibátlanok
Megjelent: 2006
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 264
Eredeti cím: Pretty Little Liars
Műfaj: ifjúsági, krimi, romantikus, thriller