8 / 100 könyv. 8% kész!

péntek, február 02, 2018

Anne L. Green: Elveszett jövő


De gyönyörű ez a borító...

Anne L. Green számos romantikus regényéhez volt már szerencsém. Érzéseim vegyesek velük kapcsolatban, hol imádom valamelyiket, hol nem tudok szemet hunyni afelett, hogy legtöbb regényében ugyanazok a sémák szerepelnek.

A legelső regényem volt tőle az Eltitkolt múlt, amivel egyáltalán nem lopta be magát a szívembe. Az csak később történt meg a Törékeny vonzerővel. Őszintén szólva, nem is emlékszem sok mindenre az Eltitkolt múlttal kapcsolatban, de mivel az Elveszett jövő egy előzménynovella, így ezt nem éreztem problémának.

Ahogy olvastam az Elveszett jövőt eleinte nem is tűntek fel elmémben az Eltitkolt múlt momentumai, egyáltalán nem, mert egyszerűen magával ragadott ez a bizonyos kicsi novella, mely egy zárkózott, ambiciózus kislányról szól, aki zongoraművész akar lenni, ám minden romba dől, mikor kiderül a nővére férjéről, hogy a maffia tagja, főhősnőnk pedig menekülni kényszerül nővére kisbabájával, tanúprogram, új élet, eltitkolt múlt és elveszett jövő...

Én sem számítottam arra, hogy ez a röpke 30 oldal ennyire le fog kötni. Izgalmas volt, érdekes, éreztem a vívódást... És a novella vége már sejteti is az Eltitkolt múlt elejét, amitől végre visszatértek az emlékeim. Ami még meglepőbb, hogy egyenesen kedvem támadt újraolvasni az Eltitkolt múltat, holott határozottan emlékszem, hogy az nem lett a kedvencem. Mintha érződne, hogy ez a novella egy évvel később íródott, mint az eredeti regény (nem biztos, hogy így van, a megjelenési dátumokat vettem figyelembe), ha így van, az írónő sokat fejlődött ennyi idő alatt.

Mindenképpen örülök, hogy a kezembe akadt az Elveszett jövő. Ez is egy igen pozitív utolsó benyomást hagyott bennem egy olyan regényről, ami anno nem is tetszett annyira.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Anne L. Green: Elveszett jövő
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: Eltitkolt múlt
#Elveszett jövő
Megjelent: 2017
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 32
Eredeti cím: -
Műfaj: novella, romantikus

kedd, január 30, 2018

Borsa Brown: A maffia gyermekei


Borsa Brown regényeivel kapcsolatban még mindig szélsőségesek az érzéseim. Egyes regényeit egyszerűen imádom, néhányukat pedig nem annyira. Ezért válik számomra már ez egyfajta orosz ruletté. De mivel számos regénye megmelengette már a szívemet (Az Arab szeretője, Az Arab lánya második kötete), ezért időnként előkapom egy-egy regényét, hátha ismét levesz a lábamról. Ezúttal A maffia ágyában trilógia lezáró (nosztalgiázó) novelláját vettem elő, A maffia gyermekeit, mely a trilógia után 6 évvel játszódik.

Ez a novella sem rendelkezik nagy cselekményszállal, 16 oldalban ez képtelenség is lenne, ez valóban egyfajta nosztalgia volt csupán a trilógiára nézve, és egészen biztos vagyok benne, hogy minden Borsa Brown és A maffia ágyában rajongó imádni fogja.

Suzanne és Massimo életét 6 évvel később két kis csöppség festi színessé, a belevaló kicsi Bibiana és a rengeteget síró pöttöm Viviana. Egy olasz családi idillképet kapunk, aminek elején Massimo már ideges a kis Bibiana lovaglása miatt.

A maffia ágyában sorozat egyáltalán nem volt a kedvencem, de azt kell, hogy mondjam, ez a kis novella jobban tetszett, mint bármelyik kötete a trilógiának. Tudom is, hogy miért. Borsa Brown nagyon aranyosan és szívet melengetően tudja ábrázolni az apai szeretetet, ezt már Az Arab sorozatban is szerettem, ez a novella pedig pontosan erre épül. Bibiana és Massimo kapcsolata még érdekelt is volna tovább.

Érdekesnek tartom az utolsó pár oldalt is, ami egy negatív karakterből vált pozitív karakter nézete, még elő sem fordult, hogy a trilógiában betekintést nyerhettünk a gondolataiba (ha jól emlékszem), váratlan volt, de az a pár oldal is érzelmekkel teli.

Összességében tehát ezzel a novellával egy nagyon pozitív utolsó benyomással zárhatom ezt a trilógiát, aminek felettébb örülök. Bibiana felülmúlhatatlan kiscsaj.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Borsa Brown: A maffia gyermekei
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Bibiana
Sorozat: A maffia ágyában
#A maffia gyermekei
Megjelent: 2017
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 16
Eredeti cím: -
Műfaj: erotikus, novella, romantikus

vasárnap, január 28, 2018

Sara Shepard: Hazug csajok társasága


Istenem, hogy én milyen régóta szemezgetek már a Hazug csajok társasága sorozattal... Természetesen elsősorban a filmsorozatról beszélek, a regények sosem vonzottak, de mikor kiderült, hogy a Könyvmolyképző a szárnyai alá veszi a sorozatot, úgy döntöttem, hogy akkor mégis a regénysorozattal kezdem.

Mivel a körülöttem lévők nézik a sorozatot, az alapszituációval tisztában voltam, de korántsem állítottam nagy elvárásokat a regény vagy a sorozat irányába, egy egyszerű tinis kriminek tűnt, semmi különösnek.

Lehet, hogy azért, mert alacsonyra tettem a lécet, lehet, hogy azért, mert egyszerűen alábecsültem az egészet... de ez nekem tetszett. Nagyon is. Nem is vártam tőle sok mélységet, vagy akármi, egy egyszerű tinis krimit vártam, az is, és annak tökéletes. Egy tökéletes délutánra remek olvasmány, szinte alig tudtam letenni.

Féltem attól, hogy irritálni fognak a karakterek, mivel egy középiskolai "lánybandáról" beszélünk, ahol tényleg mindenféle személyiség megjelenhet, féltem attól, hogy feltűnik a tipikus bullying jelenség, mert azt mindig is nehezen vette be a gyomrom. Az elkényeztetett és hisztis tinik helyett, komoly problémákkal és stabil személyiségekkel rendelkező karaktereket kaptam, akikkel simán tudtam azonosulni, egyikük sem idegesített (oké, időnként valamelyik igen), de szinte élvezetes volt egyenként olvasni a fejezeteiket, mindig úgy fejeződött be egy-egy chapter, hogy vártam annak a bizonyos lánynak a következő fejezetét.

Négy egykori barátnőről szól a történet, akik egy ötfős lánybanda tagjai voltak. Az ilyesfajta lánybandákról elmondható, hogy általában van egy központi személyiség, aki mindenkivel kijön, összeköti a többieket, ő a középpontja az egész csoportnak, belőle indul ki minden. Ez a lány Alison volt. Alison mind a négy lánnyal szoros kapcsolatot ápolt, ők így öten: Alison, Hanna, Spencer, Emily és Aria egy igen különleges csapatot alkottak.

Ám mi történik, amikor ez a központi személy hirtelen eltűnik és még a hatóságok sem találják meg évekig? A csapat felbomlik. Az évek elteltével mind megváltoznak, ám egyszer csak az ajtón kopogtat a múlt és visszahozza Alison szellemét. Egy titokzatos A. üzeneteket küld a négy lágynak, melyben vagy fenyegeti őket, vagy régi titkokat emleget fel, melyeket csak Alison tudhatott. Alison ugyanis nagyon sok titkot tudott mindegyik lányról... Mi lesz ha ezek kiderülnek? Tényleg Alison A.? Vagy valaki szórakozik? De hát csak Alison tudja a titkokat...

Nagyon tetszik ez a koncepció. Nagyon rejtélyes, furdal a kíváncsiság, ki is áll a háttérben, de persze ez majd csak jó sokára fog kiderülni, én pedig nem is tudom, mit kezdjek magammal addig... Az első köteten érződött, hogy ez egy egyszerű bevezetés ebbe a tinis thrillerbe, szépen megismerjük a négy főszereplő életét, vívódásait és problémáit, eközben pedig szépen lassan feltűnik A., ami által megismerhetjük a lányok titkait és hibáit. Tetszik, hogy egyik főszereplő sem tökéletes, nem velejéig jó, mindegyik lánynak megvan az a tulajdonsága, amitől nem nevezhetjük abszolút pozitív karakternek, mind igazi személyiségek hibákkal, rossz tulajdonságokkal, időnként borzalmas viselkedéssel, és még ennek ellenére is többnyire szimpatizálni lehet velük.

Aria felnőttesebb és érettebb gondolkodásmóddal rendelkezik, mint egy átlagos tinédzser. Komoly, a művészetek rajongója, sokáig kereste, ki is ő valójában, kísérletezett különböző stílusokkal, végül többé-kevésbé megtalálta saját magát Európában és lesújtja a gondolat, hogy vissza kell költözniük Amerikába, a régi városukba, Rosewellbe, ahol minden unalmas az európai élethez képest. Édesapja titkát tartva egyre inkább távolodik szüleitől, ám Ezra személyében szerelemre lel, ám ez a szerelem sem olyan egyszerű, mint amilyennek kéne lennie. Aria karakterét az egyedisége és érett gondolkodása miatt szerettem meg, néhány tulajdonságában kicsit magamra emlékeztet.

Hanna a régen elhízási problémákkal szenvedő lányka néhány (családi) megaláztatás után elkeseredett lépésre szánja magát, rendhagyó módon kezd el fogyókúrázni, végül sikerül is teljes mértékben maga mögött hagynia a plusz kilókat. A régen szerencsétlen túlsúlyos kislány egy csinos, ám zabolátlan, erkölcstelen cicává változott, akinek kleptomániás beütései és szeretethiányos problémái vannak. Hanna nem lopta be magát úgy a szívembe, volt valami a karakterében és a döntéseiben, ami ellenszenvet váltott ki bennem. Ettől függetlenül az ő karaktere is összetett és érdekes.

Emily a tökéletes lány, aki mindenhol segít, ahol kell, tökéletes jövő vár rá, tökéletes fiúja van, minden tökéletes, remek úszókarrier áll előtte, minden meg van írva. Aztán amikor Maya és családja beköltözik a szomszédba Alison régi házába, akkor sok mindent megkérdőjelez, amiket azelőtt természetesnek vett. Mi van, ha nem akar úszni? Mi van, ha ő más életet akar? Ha mással akar lenni? A családja nem feltétlenül támogatja az ötletet... meg egyéb dolgokat sem. Meddig kell megfelelni az elvárásoknak és mikor kell meglelnünk a saját személyiségünket, életutunkat és célunkat?

Spencer karaktere a másik, aki valamiért közel került a szívemhez. Szintén tökéletes család, egy tökéletes nővér, akinek folyton az árnyékában kell élnie. Melissa a család üdvöskéje, Spencer a fekete bárány, akik sosem fog tudni felnőni nővére dicsőségéhez, és még ha sikerül is, senki sem fogja értékelni, vagy egyáltalán észrevenni. Borzalmas érzés, amikor mindig csupán a második helyet töltöd be azok életében, akik mellett felnőttél, akiknek a családodnak kéne lenniük...

A négy lány ismét egymásra találása lassan történik meg, a könyv maga sem hosszú, a rövid fejezetek és izgalmas cselekmény gyorsan olvastatja magát és noha általában simán utána lehet gondolni a történéseknek és hamarabb rájövünk dolgokra, mint a főszereplők, mégis élvezetes kis olvasmány. Szórakoztató. Egyes momentumai egyenesen félelmetesek vagy kísértetiesek és a krimiszerű misztikus thriller hangulat mellett komoly társadalmi, családi, etnikai és lelki problémák is helyet kapnak a könyvben. Tökéletes egyveleg. Most már csak az a kérdés számomra, hogy merjek-e belevágni a sorozatba, vagy várjak még a regény további köteteire? Melyik legyen? Ez annyira nehéz döntés...

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Sara Shepard: Hazug csajok társasága
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Aria, Spencer
Sorozat: Hazug csajok társasága
1.) Hazug csajok társasága
2.) Hibátlanok
Megjelent: 2006
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 264
Eredeti cím: Pretty Little Liars
Műfaj: ifjúsági, krimi, romantikus, thriller

szombat, január 27, 2018

R. Kelényi Angelika: A porfészek


Az ártatlan című sorozat első kötete olyan szinten lopta be magát a szívembe, hogy eszméletlenül vártam a folytatást - ott is csücsül a polcomon - de mikor rájöttem, hogy készült egy nagyon pici előzmény szösszenet is, azt is meg kellett kaparintanom magamnak.

Az előzmény novella, A porfészek, olyannyira apró szösszenet, hogy valóban csak 16 röpke oldalból áll, ami nem ad sok lehetőséget arra, hogy főbb cselekményről beszélhessünk, önmagában még egy fejezetnek is aligha nevezhető dologról van szó, de úgy gondoltam, tökéletes ráhangolódás lesz a Bűnös örömök városához.

Hamar kiderült, hogy A porfészek betekintést ad Mariani gondolkodásmódjába, csak egy egészen picikét, a novella cselekménye pedig A grófnő árnyékában legeleje, amikor is Mariani először találkozik főhősnőnkkel, a novella vége pedig bevezet minket az első kötet bonyodalmába. Tehát lényegében semmi sem történik, a novella egyetlen jelentősége Mariani szemszöge, én részben örültem, hogy lehetőségünk nyílt megismerni a személyiségét, de 16 oldalban ez sem volt kivitelezhető, sőt, egy picit mintha ellenszenvesnek is éreztem volna a karakterét, holott A grófnő árnyékában kötetben imádtam. Nem teljesen tudom hova tenni magamban ezt az érzést, vagy hogy miért alakult ki bennem, de ez sem fog megállítani engem abban, hogy főhősnőnk szemein keresztül ismét megszeressem a második kötetben.

Mindezek felett, tökéletes ráhangolódás volt, mivel jó rég olvastam már az első kötetet, remek volt visszaemlékezni annak az első fejezeteire, újra megteremtette számomra a sorozat hangulatát, úgyhogy nemsokára folytatom is a Bűnös örömök városával.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

R. Kelényi Angelika: A porfészek
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: Az ártatlan
2.) Bűnös örömök városa
3.) A francia nő
#A porfészek
Megjelent: 2017
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 16
Eredeti cím: -
Műfaj: romantikus, történelmi

vasárnap, január 21, 2018

Róbert Katalin: Szelídítsd meg!


Istenem, hogy ezt mennyire szerettem! Ez egy igazi, fiataloknak szóló, elgondolkoztató és egyszerre szórakoztató kis történet, két egyszerű főszereplővel, akik a világgal szemben állnak, csöppet sem készen a nagybetűs életre, mégis hamarosan kilökve oda.

A borítóba egészen hamar beleszerettem, nemcsak a gyönyörűséges rókába és a narancs színekben pompázó lány arcába, hanem a borító tapintásába is, egyszerűen jó érzés kézbe venni.

Első pillantásra nagyon furcsának találtam az alapszituációt, felrémlett előttem A kisherceg, melynek pont a rókás jelenetét kellett elszavalnom alsós koromban, ezért élénken él az emlékezetemben. De hogy mégis hogyan ültethető át maga a kiserceg és a róka egy ifjúsági könyvecskébe, azt nehezen tudtam elképzelni.

A párhuzam nem erőteljes a két mű között, mégis érezhető, hogy van összefüggés. A megoldás nagyon egyszerű. Főhősünk vezetékneve Herczeg, mivel bátyja volt a Nagyherceg, így az ő beceneve a Kisherceg lett. Főhősnőnk neve pedig saját elhatározásából született, mivel nem szereti az eredeti nevét, haja színe és álla vonala pedig egy rókára emlékezetheti az embert, így hát Róka lett.

A történet maga egyszerű, mégis komoly kérdést vet fel mindössze két főszereplő válla fölött figyelve az eseményeket. A cselekmény sem hosszú, egy nap alatt kiolvasható, én mégis elnyújtottam az élményt, mert egyszerűen annyira szerettem olvasni, hogy nem akartam hamar letudni, időt akartam hagyni magamnak, hogy átgondoljak egyes dolgokat.

Róka karaktere nagyon közel került a szívemhez, bár nem feltétlenül általa szemlélhetjük ferde szemmel a felnőttek világát. Róka a dacos tinédzser, kinek szülei csúnya váláson estek át éppen, apja egy másik nővel költözött össze, Róka anyukájával költözésre kényszerült és még azokat a fránya hétvégéken, félszüneteket is az apjánál kell töltenie a másik nővel.

Róka a válások következtében megtört gyermek lelki világának tipikus megtestesülése, miután szülei inkább a veszekedéssel voltak elfoglalva, Rókával cseppet sem foglalkoztak, a lány szándékosan zülleni kezdett, hogy legalább észrevegyék, hogy létezik egy gyerekük is, de még így sem kaptak észbe a szülők, míg már késő volt. Egy borzalmasan sikerült koncert emléke még inkább eléri, hogy a lány felhúzzon maga köré egy falat, szarkasztikus és nyers személyiséget építsen fel magának és úgy egyenesen magasról tegyen az egész világra és ami a szívén az a száján. A szörnyű körülményektől független imádtam Róka stílusát, mert valahol közel áll az enyémhez, csak én kevésbé nyersen fejezem ki magam.

Kisherceg személyisége, ha lehet, még érdekesebb, mert általa betekintést nyerhetünk a tinédzserek küzdelmeibe a továbbtanulással kapcsolatban. A majdnem végzős fiú egyáltalán nem tudja, mihez kezdjen a gimnázium után. Tökéletes barátnője és barátai körülállják, majdhogynem bárhová jelentkezhetne egyetemre, a szülei támogatják, csak döntené már el, mit szeretne... Minden tökéletesnek tűnik az életében, mégis ott van az a fránya motoszkáló érzés, hogy dönteni kell. Méghozzá hamarosan. Hogy én is mennyire utáltam ezt az érzést!

Miközben elfogad egy közmunkaként betudható feladatot - Róka korrepetálását, aki természetesen csak dacból írja egyesekre a dolgozatokat, nem azért nem korrepetálásra van szüksége - jelentkezik egy úgy programba is, melynek keretein belül különböző szakmámba nyerhet betekintést.

A regény egyik legérdekesebb jelenetei voltak ezek számomra. Kisherceg állhatatosan keresi élete útját. A jogásztól megkérdezi, boldog-e, a felnőtt nem érti a kérdést. A marketingestől megkérdi, szereti-e azt, amit csinál, változatosak-e a napjai, a marketinges betanult sablonnal felel. Az újságíró arra kéri Kisherceget, mondjon clickbait címeket, amikre ő rákattintana, miközben az általa írt cikknek semmi köze nincsen a címhez, hisz minden csak a kattintásról szól...

Mindenki elküldi Kisherceget, mert nem értik, mit akar. Boldog lenni? Változatos munkát? Érdekeset? Tökéletes torz tükröt mutat az egész a felnőttkorról és a felnőttek életéről a gyerekek szemszögéből nézve. A mai világban már senki sem azért tanul, azért menetel, hogy boldog legyen, hanem a pénzért, a sikerért és a hatalomért, ami valahol érthető is, mert ezek képezik a jómód alapjait, de vajon mikor veszíti el egy gyerek az álmodozási képességét és a boldogság iránti vágyát? Vajon mikor válik egy ambiciózus lélekből egy mókuskerékbe szorult felnőtt? És vajon miért?

És mikor a két egyéni sors találkozik, Kisherceg rájön, hogy egyáltalán nem a tökéletes barátnő és barátok a lényeg, hogy a sablonos kapcsolata semmit sem ér, miközben Rókával olyan jókat vitázik és beszélget... Mikor Róka rájön, hogy vannak dolgok a világon, amikre nem kell magasról tenni, amikkel törődni kell és le kell bontania a gondosan felépített falat, hogy beengedjen valami egészen értékeset... akkor egy olyan gyönyörű és szép kapcsolat születik a lapokon, amilyet bármilyen romantikus regény megirigyelhetne. Szép és végtelenül tiszta. Egyszerűen imádtam.

Még sosem volt szerencsém Róbert Katalin egyik regényéhez sem, de nagyon hamar belopta magát a szívembe, és ez a regény egyhamar nem is fog kiszabadulni onnan, mert még mindig itt motoszkál bennem Róka és Kisherceg. Még mindig...

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Róbert Katalin: Szelídíts meg!
Értékelésem: Katarzis
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Kisherceg, Róka
Megjelent: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 272
Eredeti cím: -
Műfaj: ifjúsági, romantikus