38 / 100 könyv. 38% kész!

csütörtök, szeptember 17, 2020

Saul Austerlitz: A jóbarátok-generáció


Nem tudom, mikor kezdődött, de azt tudom, hogy részint a sorozaton nőttem fel, tinédzserkoromban még nagyobb lett a rajongásom a Jóbarátok iránt, szinte betéve tudtam a jeleneteket és a párbeszédeket. Később a sorozatot felváltották más sitcomok, ahogy az lenni szokott: Két pasi meg egy kicsi, Így jártam anyátokkal, Agymenők... stb.

De mindig vissza-vissza kacsintgattam a jó öreg Jóbarátok felé. Nemrégiben újra nagyon sokat nézem, mind a televízióban, mind elölről kezdtem nézni a Netflixen, ezúttal eredeti, angol szinkronnal. És még mindig imádom, még mindig nevetésre fakaszt...

Régen bele se gondoltam igazán, hogy a Jóbarátok több, mint egy nevettető sorozat, ami az ember szíve csücske; hogy a maga korában, majdnem harminc évvel ezelőtt a Jóbarátok egy jelenség volt, egy életérzés, stílus, amit mindenki a magáénak akart tudni.

Hogyan jött a sorozat ötlete? Milyen emberek tollából? Hogyan történt a szereposztás? Mik állnak egy-egy jelenet mögött? Mit gondoltak a színészek? Hogy nőtte ki magát a sorozat ennyire ikonikussá? És még sok más kérdésre választ kaphatunk A Jóbarátok-generációból.

Nem volt kérdés, hogy beszerzem a könyvet. Sokáig emésztgettem, mégis tetszett, ez a sorozat tipikusan az a fajta, amiről szívesen tudok meg bármilyen kis színfalak mögötti információt. Habár egyes aspektusaiban nem értettem egyet a könyv szerzőjével (lásd Ross és Rachel kapcsolata, Ross személyisége - akit én csak azért is kimondottan szerettem), mégis élveztem minden egyes sorát.

Nem tudom, meg tudnám-e mondani, miért szeretem még mindig ennyire a sorozatot. Ennyi év után. Pedig mikor elkezdődött a sorozat, még nem is éltem, nem ebben a generációban nőttem fel. Később csatlakoztam be.

Szeretem a szereplőket. Mindegyiket. Főleg Phoebe szabad szellemiségét, akivel sokszor igyekszem azonosulni, és Chandler folytonos humorizálását. Szeretem Ross és Rachel huzavonáját, Joey és Chandler barátságát, Monica maximalizmusát - úgy összességében az abszurd szituációkat, a szellemes párbeszédeket, a mindennapi életbe illő jeleneteket és helyzeteket. Lehet, ez nem is igazán szorul magyarázatra. Hisz mennyien vannak oda érte mind a mai napig. A könyv tökéletes nosztalgiadarab, minden rajongó találni fog benne valamit, ami tetszeni fog neki.

Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2020
Kiadó: XXI. Század Kiadó
Oldalszám: 430
Eredeti címGeneration Friends
Műfaj: dokumentumkönyv

vasárnap, szeptember 13, 2020

Cassandra Clare: Mennyei tűz városa


Hát nem is tudom...

Ez a sorozat a végére annyira vegyes érzéseket keltett bennem. Emlékszem még, mennyire imádtam az első három kötetet, többször is olvastam őket, odavoltam a karakterekért, a történetért, a világért, a humoráért.

Többszöri olvasásra is szerettem az első három kötetet, szóval nem bennem változott meg valami, hanem a sorozat további három kötetében.

A negyedik rész Simon központúsága még jó is lehetett volna, de még ott is szerelmi háromszög alakult. Az ötödik kötetet nagyon megsínylettem. A sorozat átment egy szenvedésbe Jace és Clary szempontjából, folyamatosan volt valami, ami miatt nem lehetettek együtt, holott már alig vártam a harmadik kötet után, hogy együtt lássam őket. Aztán jött a "más irányít engem", meg a "nélkülem nagyobb biztonságban vagy"... stb. És untam.

Emellett az egész cselekmény csak a párkapcsolati problémákról szólt. Clary és Jace, Simon és Isabelle, Alec és Magnus, még Jocelyn és Luke is... Sok volt, unalmas volt, nyűglődés volt.

A Mennyei tűz városa szintén erre hegyeződött ki. És persze újra kaptunk valamit, ami miatt Jace és Clary nem lehetnek teljesen együtt... Sebastian egy unalmas főgonosz volt. Banális célokkal, abszolút negatív karakter, semmi vívódás, mélyebb agenda (ami apja esetében jelen volt), és mindehhez még társult egy Trónok harca szerű morbid vérfertőzés iránti hajlam is. Miért kellett?

Szeretem az írónőt. Még mindig. Szeretem az árnyvadász világot. Még mindig. De ez a sorozata, A Végzet Ereklyéi számomra kifújt az első három kötet után és kész.

Cassandra Clare: Mennyei tűz városa
Értékelésem: Csalódás
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: Simon
Sorozat: A Végzet Ereklyéi
6.) Mennyei tűz városa
Megjelent: 20124
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 650
Eredeti cím: City of Heavenly Fire
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy

szombat, július 18, 2020

Bernard Cornwell: Észak urai


Nincs megállás.

Uhtred története folytatódik, ezúttal Alfréd a háttérbe szorult és egy új, tapasztalatlanabb király mellett kap Uhtred fontos szerepet, a dánok és szászok által egyaránt kedvelt Guthred segédje és seregének parancsnoka lesz belőle. Megismeri Guthred húgát, Giselát, s rögtön szerelembe esik, ám a Guthrednek tett esküje hamar rabszolgasorba veti Uhtredet, aki egyre messzebb kerül Bebbanburg visszafoglalásától.

Most valahogy gyorsabban peregtek az események a sorozathoz viszonyítva, de érdekesmód a sorozat még mindig többet ad a többi szereplő nyomon követésével. Ennek ellenére szeretem Uhtred gondolatait olvasni.

A karakterek oldaláról egy kicsit csalódtam Hild személyében. Nem azért, mert Cornwell rossz karakternek festené le, egyáltalán nem az. Csakhogy a sorozatban sokkal szerethetőbb, a kereszténység felé húzása nem idegesítő, összetett karakter, aki igazán nagyon jó barátja lett Uhtrednek, és külön örülök annak, hogy a sorozatkészítők nem boronálták össze őket, bár volt rá utalás, és akkor örültem is volna neki. De mivel a későbbiekben nem lett közös jövőjük, így örültem, hogy ez elmaradt.

A másik előkerülő kedvenc szereplőm Finan. A sorozatban az egyik kedvencem Uhtred hűséges harcosai közül, de valahogy a filmvásznon az ő karaktere is szerethetőbb, mint a könyvben. Egyelőre.

Kíváncsi vagyok, a későbbiekben hogyan fognak alakulni a dolgok a lapokon, nagyon szeretem végigkövetni Uhtredünk sorsát.

Bernard Cornwell: A fakó lovas
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Uhtred, Finan
Sorozat: Angolszász históriák
3.) Észak urai
4.) Csatadal
5.) Felperzselt vidék
6.) Királyok alkonya
7.) A pogány hadúr
8.) Az üres trón
9.) Warriors of the Storm
10.) Flame Bearer
11.) War of the Wolf
12.) Sword of Kings
Megjelent: 2005
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 360
Eredeti cím: The Pale Horseman
Műfaj: történelmi

kedd, július 14, 2020

Baráth Viktória: A jófiú


Baráth Viktória könyveivel olyan vagy "imádom", vagy "nagyon nem jön be" hadilábon állok. Azzal a két sorozatával is így vagyok, amiket A jófiú novella összeköt. Az Igazságért odavoltam, főleg a jogi vonatkozása miatt, A főnököt viszont nagyon nem szerettem. Azt a tényt viszont imádom, amikor egy író művei köztudottan egy világon belül helyezkednek el, s még kapcsolódnak is egymáshoz, még ha a legkisebb mértékben is.

Ezúttal nem Hannah vagy Ana kap főszerepet, hanem Hannah bátyja, a DEA ügynök, Oliver Jones. Rájöttem, hogy én szeretem ezt a karaktert. Az Igazságban nem igazán kapott sok szerepet, A főnök első kötetére nem emlékszem annyira, de biztosan feltűnt benne.

A jófiú novellája, ha jól összesítettem magamban, A főnök első kötete után és az Igazság trilógia első kötete, Az igazság nyomában közben történik. És mivel most tervezem elolvasni A főnök második kötetét, tökéletes ráhangolódás volt.

Nem is értem az írónőt. Itt van ez az ügynök, aki védeni akarja a szeretett nőt. Ezerszer jobban ráhangolódtam, mint egy Ryanre, sőt mint egy Jasonra. A legszerethetőbb férfi karaktere eddig ebben a két sorozatban, ami akár saját sorozatért is kiáltana az én részemről, de feltételezem, inkább Ana történetének részét fogja képezni a továbbiakban... Nekem az is megfelel, de azért többet érdemelne.

Baráth Viktória: A jófiú
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: A főnök
1.) A főnök
2.) A főnök 2.
#A főnök nagy napja
#A jófiú


Sorozat: Igazság
3.) Az igazság ára
#A jófiú
Megjelent: 2018
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 20
Eredeti cím: -
Műfaj: krimi

hétfő, július 13, 2020

Jeff Wheeler: A király árulója


Owen története folytatódik, ismét ugrottunk egyet az időben, Owen immár a húszas évei közepén jár, Severn oldalán ügyködik azon, hogy letaszítsa a trónról, miközben még mindig gyermekkori szerelme után vágyódik, aki azonban időközben férjhez ment, s gyermekeket szült. Owen egyetlen célja így Severn megsemmisítése.

Komolyan, a történet csak egyre jobb, komolyabb, mélyebb, amint Owen idősödik, ami valamilyen szempontból logikus is, hisz immár nem egy gyermek szemszögéből követjük nyomon az eseményeket, hanem egy stratégia szemszögéből.

A kisfiúból egy érett, okos, taktikus harcos lett, akinek a kalandjait egyre kíváncsibban követem végig, érdekes és szép jellemfejlődés történik a kötetek között. Még érdekesebb vonalat ad a karakterének az a csipetnyi elkeseredés, ami a személyiségébe beépült Evie "elvesztése" miatt.

A Királyforrás sorozatban ez a harmadik az eddigi legtöbb izgalmat rejti. A regény első felében bőszen megy az áskálódás, taktikázás, ármánykodás, a második felében pedig csak úgy peregnek az események. Árulások, harcok, szövetségek és ellenségek.

Külön kezdem megszeretni az író személyét is, aki az utószavakban igyekszik lefesteni előttünk, mi és miért is történt úgy, ahogyan. Hogyan kapja az ötleteit, miképp valósítja meg azokat. Owen karakterét nagyon szépre csiszolta, nem csodálom, hogy még nem akarja elengedni. Külön köszönöm neki, hogy bocsánatot kér a regény végén egy bizonyos szál alakulása miatt, ugyanis az engem is bőszen mellbe vágott.

Érzem, hogy rengeteg van még ebben a sztoriban, Owen történetében, alig várom, hogy kiderüljön, miket tartogat még Jeff Wheeler számunkra.

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Jeff Wheeler: A tolvaj lánya
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Owen, Evie
Sorozat: Királyforrás
3.) A király árulója
Megjelent: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 416
Eredeti cím: The Thief’s Daughter
Műfaj: fantasy, ifjúsági