2 / 100 könyv. 2% kész!

hétfő, április 21, 2014

Jennifer L. Armentrout: Ónix


Nem is tudom, hol kezdjem. Az első rész egyszerűen magába szippantott, olyannyira megszerettem, hogy nem volt kérdés, hogy folytatnom kell. Ismeritek azt az érzést, mikor remegsz a következő kötetért? Mikor mindent felborítva toporogsz, amiért befejeződik egy általad imádott regény és nyúlnál a következő részhez, de nincs a kezed ügyében? Hihetetlenül ramaty érzés, emberek. :D

Az Obszidián nem azért varázsolt el, mert körömrágósan izgalmas. Azért varázsolt el, mert az írónő belecsempészett valamit, amitől függővé váltam. Teljesen azonosulni bírtam a főszereplőnővel, aki imád olvasni, imád blogolni és akinek nem mellesleg egy földönkívüli testvérpár költözött a szomszédságába. :D

Nagyon ravasz húzás volt Armentrout részéről, hogy egy kis megszeppent könyvkukacot helyez a regény középpontjába, akinek mindene az olvasás és a blogolás, hisz minket, blogosokat, ezzel könnyen a kisujja köré csavart. És akkor még szót sem ejtettem a kicsi Dee-ről és Daemon-ról. De most nem is az a feladatom, hogy a főszereplőket ecseteljem, hisz, ha ezt olvassátok, gondolom az első részen már rég túl vagytok.

Én, szerény személyemben, megőrjítettem a családomat, mikor eléjük álltam mondván: valaki vigyen el a könyvesboltba. Ez az első rész kiolvasása után történt meg pár másodperccel. Családom fel se néz abból, amin éppen akkor ügyködik, egyszerűen legyint, hisz ez mindennapos kijelentés részemről. Majd elvisznek - érkezik a válasz. Pár nap kínkeserves szenvedés után (jó lehet, hogy egy kicsit túlzok, na, belefér :D ) végre eljutottam a könyvesboltba, ahol - nem fogjátok elhinni - az a válasz várt az eladótól, hogy elfogyott az Ónix a raktárból. Nehogy azt higgyétek, hogy a kőre célzok most, természetesen a Luxen 2. részére gondolok. A hajamat téptem. Mi az, hogy elfogyott??! Szerintem tudjátok, milyen érzés is ez. Mind átéltétek már. Várakozás, remény, majd összetörik mindez. 

Most elgondolom, hogy egy nem-olvasó téved a blogomra és haját tépve olvassa, ahogy képes vagy hisztizni egy könyvért. :D A molyok ezt megértik. Szóval csüggedten mentem haza, beletörődve, hogy nem kapom meg a következő Daemon adagom. Mint, egy függő. Közeledett a névnapom. Addigra már jártam pár könyvesboltban, vadászva a zsákmányra, de mindenhol kifogytak. Ki meri elkapkodni előlem? A mocskok. :D Végül persze a családom ismét meglepett. Csendben, a háttérben, titokban sikerült beszerezniük a kötetet és névnapomon ott várt az asztalon. Örültem neki. Nagyon. Hát, ilyen sürgés-forgás volt az Ónix körül. 

De, hogy végre a tartalmáról is beszéljek egy kicsit: kicsit izgalmasabb, mint az első. Az első fele csordogál, de nem bánod, mert imádod az egészet úgy, ahogy van, a második fele már árad, mint az Amazonas. Izgalmas, pörgős és a vége... Ismét kezdődhetett a hajamat-tépem mizéria, csakhogy a harmadik kötet még sehol sincs hazánkban, ezért muszáj volt belenyugodnom. :D

Olvastam már olyan véleményt erről a sorozatról, hogy "unalmas", meg "nem tudom, miért alél el tőle mindenki". Én nem értem ezeket az embereket. Én magam is kölcsönadtam egy ismerősömnek és neki, állítása szerint annyira nem tetszett. Lehet, hogy csak én vagyok képes ennyire könyvekért rajongani. Ezt nevezem én mindig: természetes kiválasztódásnak. Ez a regény kiválasztott engem, erről én nem tehetek. :D Ez a természet rendje. Nem én választom a könyvet, a könyv választ engem.

Jennifer L. Armentrout: Ónix
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Daemon
Sorozat: Luxen
2.) Ónix
3.) Opál
Megjelent: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 472
Eredeti cím: Onyx
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, sci-fi, urban fantasy

péntek, április 18, 2014

Locsifecsi

Sziasztok!
Igen, jól látjátok, ismét változtattam a kinézeten. Nem tehetek róla. Keresgéltem, keresgéltem és ráleltem erre és rögtön beleszerettem. Persze ez még jelentheti azt, hogy pár nap múlva beleszeretek egy másikba, sose lehet tudni. Egyelőre ez most nagyon tetszik. Egyetlen szépséghibája van: a bal oldalt feltüntetett dátumfülek, amiken valamiért UNDEFINED-t ír ki. Egyelőre még nem bírtam megoldani a problémát, de sebaj, ennyi szépséghiba még belefér. Ha valaki tudja, mit tehetnék ez ügyben, szívesen venném, ha segítene. 

Sóhajtgatok ám rendesen, mert épp tegnap olvastam ki egy könyvet, aminek a vége rendesek kiakasztott. Ha név szerint érdekel titeket ez a címe: Nyitótánc. Az írója magyar: Tavi Kata. Hihetetlenül tetszett a regény, de a vége kiverte nálam a biztosítékot. Ez kínzásnak ér fel. :D De majd bővebben beszélek róla egy kritika erejéig. :)

Ez a kis tavaszi szünet feltölt egy kis energiával, csinálom hajthatatlanul azokat a német szintfelmérőket és érettségis gyakorló-feladatsorokat, de kezd belőlük elegem lenni. Olvasni akarok végre, bűntudat nélkül, ugyanis mikor olvasok, mindig ott motoszkál a kis angyal a fejemben, aki azért tesz szemrehányást, amiért nem németezek. Hisz azon a pár százalékon fog múlni az a jegy. Jaj, de végül mindig nyer a kisördög a szöszi fejemben és kézbe veszek egy könyvet. Hát, ilyesféle harcok dúlnak az elmémben manapság.

Ennyit belőlem mára. :)

A kép forrása: KATT

csütörtök, április 17, 2014

Hi! I'm still here

Sziasztok, még itt vagyok!

Igen, tudom, tudom. Iszonyatos mi folyt mostanában. A fejem ezer meg ezer felé rohant, igyekszik tartani az iramot, de elég nehéz és ennek a blogom látta kárát. Hihetetlen. El sem hiszem mennyire elhanyagoltalak, kicsikém, és titeket is, olvasóim, bár lehet, hogy már rég megutáltatok engem emiatt. :D 

Ez a szerte-szét szóródás az elmémben nem azt jelenti, hogy csak a blog az, amit elhanyagoltam, hanem magát az olvasás élményét is mellőznöm kell egy ideje. Ez fáj a legeslegjobban. Amit olvasgattam ezen hónapok alatt az a német emelt szintes szóbelis és írásbelis érettségi könyvek, amiket kezdek nagyon, de nagyon megutálni és már kialakítottam egy csinos kis helyet nekik a szekrényem leghátuljában, hogy június vége felé behányhassam őket oda egy életre. 

Elméletileg jövőre sokkal lazább évem lesz, hiszen nem kell semmiféle érettségin helyt állnom, úgy mint idén és tavaly. A német végre felszáll egy vonatra és elhúz a semmibe. A többi tantárgyam végzős koromra marad, ami még két év. Egy kis lazulás igazán jól jönne már, mert kezd a fejem olyan lenni, mint egy szivacs, lassan Spongyabob is megirigyelné.

Ezen idő alatt megpróbállak majd titeket, kedves olvasóim, visszacsalogatni a blogomra, hogy újra felvirágoztassam. Imádok blogot írni még mindig. Az írogatás az, ami igazán megnyugtat stresszidőben is, lehet, hogy pont ezért kezdtem el most is a pötyögést. Lehet, hogy ezután sem lesz még időm rá június végéig, nem lehet tudni. 

Amit viszont tudok azaz, hogy tartozom nektek pár könyvkritikával, amiket ezen hónapok alatt a kevés, összekapart szabadidőmben olvastam. Valamint a napokban nyertem az interneten egy nagyon édesnek tűnő kis szerelmes regényt. Gyerekek, én nem gyakran nyerek ilyeneken, ezért nem is reménykedtem. Egyébként a Pioneer kiadó jóvoltából kaptam meg a könyvet, ma érkezett. Annyira örültem neki, mint majom a farkának, szóval most boldog vagyok. :)

Lehet, hogy a kritikákat még nem lesz időm megírni, de idővel be fogom hozni a lemaradásom. Láthatjátok, hogy igyekszem, hisz visszahoztam az egyik régebbi kinézetét a blognak, ami a kedvenceim közé tartozik. Párizs még mindig tárt karokkal vár engem. 

Lehet, hogy csak ehhez hasonló kis "aranyköpéseket", gondolatokat fogok megosztani veletek, de igyekszem majd jelen lenni, mert ez így nem állapot. Addig is mindenkinek kedves húsvét ünnepeket kívánok, hisz mind várjuk a nyuszit!!! :)

A képek forrása: KATT