5 / 100 könyv. 5% kész!

hétfő, július 29, 2019

Sarah J. Maas: Szárnyak és pusztulás udvara


Sarah J. Maas teljesen elvarázsolt és megnyert magának. A Tüskék és rózsák udvara sorozata a szívem egyik csücske lett, minden szereplőjével, izgalmával, fordulatával együtt.

A harmadik kötetig az írónő folyton játszott az érzelmeimmel. Hagyta, hogy beleszeressek Tamlinbe, majd elém lökte Rhysandet, akit kétségekkel fogadtam. Kitépte a szívem, mikor Tamlin karaktere pálfordulást vett. Majd megmelengettet és családot adott, mikor a második kötetben jobban megismerhettem Rhyst és családját.

Majd szépen elintézte, hogy Rhysbe szeressek bele. Ez idő alatt többször is kiszakította a szívemet a helyéről, amikor Feyre és Rhys elszakadtak egymástól, amikor valamelyik imádott karakter a halál szélén állt, amikor olyan fordulatok csaptak arcul, amik teljesen váratlanul értek... Egy igazi érzelmi hullámvasút.

Ha a második kötetben megimádtam a kis csapatot, itt már tényleg közülük valónak éreztem magam. Rhys és Feyre felőlem már egészen nyugodtan meghúzódhattak a regény felében is, ugyanis egyre inkább azt vettem észre, hogy a többiekről akarok megtudni/olvasni/látni minél többet és többet. Nagyon ritka, hogy egy regényben így érdekelnek a "mellékszereplők".

A legjelentősebb páros, akikről minél többet akartam olvasni, mindenki mást akár félretéve Cassian és Nesta voltak. Holott az első két kötetben szinte utáltam és megvetettem Nesta karakterét, a harmadik kötetre teljes mértékben bizonyított számomra. A mindenki mást hibáztató, elkényeztetettnek tűnő lányból egy harcos lett, aki bármit megtette Elainért és Feyre-ért. A Cassiannel való macska-egér játéka, a sokat sejtető pillantások, a kis gesztusaik egymás felé, amiket Feyre szemén keresztül követhettünk nyomon... Nem. Én külön Cassian-Nesta kötetet szeretnék. Nagyon.

Továbbá ott van Azriel. Aki szintén előtérbe került a harmadik kötetben, vele kapcsolatban még több kérdés merülhet fel az olvasóban, róla is el tudnék képzelni egy egész kötetet, főleg mivel enyhén azt érzékeltem, hogy bár odavan Morért, kezd valami kialakulni közte és Elain között (szegény Lucien ide vagy oda).

És hiába ez a sok szerelmi/kerülgetős szál, csöppet sem éreztem egyiket sem erőltetettnek. Maas mesterien fűzi össze a karaktereket mind érzelmileg, mind történetvezetésileg. Mindennek megvan a maga helye.

A Szárnyak és pusztulás udvarában sokkal több fordulat köszönt be, mint az első két kötetben egyszerre. Párszor valóban meglepődtem, szinte felnéztem az olvasásból és hangosan kifakadtam, hogy "Mi???", mire a környezetem nagyon furán nézett rám. Maas zseniálisan keveri a szálakat, a fordulatokat, a cselekményt, az érzelmeket...

Ilyen méltó nagy csatát már nagyon rég olvastam könyvben. A fejemben sorra veszem magamban a nagy fantasykat/disztópiákat, amik mozivászonra kerültek... Harry Potter, Az Éhezők Viadala, Alkonyat... és még sorolhatnám. Maas Tüskék és rózsák udvara sorozata nagyon jól mutatna a mozivásznon.

Szinte lelki szemeim előtt zajlott le az a csata. Minden egyes pillanata élénken égett az elmémben. Félő volt, hogy a körülbelül 2000 oldalas felvezetés egy pici csatába torkollik majd, pedig már az első kötet első sora óta erre a nagy összecsapásra készíti fel Maas az olvasót. Minden intrika, minden cselszövés, minden kisebb harc és csata ennek a nagy háborús összecsapásnak az előszele volt. És most elérkezett. És kicsit sem csalódtam. Sőt, lenyűgözött a tudatosság az írónő részéről.

Azt kell hogy mondjam, egy a szívemnek igazán kedves sorozatra leltem ebben a három kötetben, és ez az imádat csak fokozódik azzal a tudattal, hogy nemsokára folytatódik Feyre és Rhys története, bár valahol azt remélem Nesta és Cassian vagy Elain és Azriel kap magának külön kötetet. Meglátjuk. Maas, imádlak!

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Sarah J. Maas: Szárnyak és pusztulás udvara
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Rhysand, Cassian, Mor, Amren, Azriel, Feyre, Lucian
Sorozat: Tüskék és rózsák udvara
3.) Szárnyak és pusztulás udvara
Megjelent: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 800
Eredeti cím: A Court of Wings and Ruin
Műfaj: erotikus, fantasy, romantikus

péntek, július 19, 2019

Sandra Regnier: A sötét jóslat


Istenem, de imádtam az első részt. A legnagyobb stresszek közepette, a legjobbkor vettem a kezeim közé, és teljesen magába bolondított a Sárkányok gyermeke első kötete. Minden egyszerűségével, bájával, karakterével. A borítók meg persze tovább erősítették ezt a szerelmet.

A második kötet valamivel az első mögött kullog, több szempontból is, a szeretetem mégse lankadt. Továbbra is kikapcsol, szórakoztat, elvarázsol.

Míg az első kötet több kérdést is nyitva hagyott, a másodikban csipegetjük a válaszokat. Jobban megismerjük az elfek világát, magát a jóslatot, és hogy hogyan kerül ennek a kellős közepébe Felicity.

Mérhetetlenül sajnáltam, hogy a második kötet ilyen mértékben mellőzte Lee-t. Személy szerint én Richardot már a hátam közepére sem kívántam, alig vártam, hogy búcsút mondjunk neki. Ciaranben sokkal több potenciált láttam, érdekes volt a tanár felállás, enyhén pótolta Lee-t, de csak enyhén.

Felicityt ezerszer fenéken rugdostam volna. Amikor látta, hogy Lee bajban van, és a karaktere kicsit sem mutatott aggódást, még ha azt is hitte, nem igaz az, amit lát. Tisztában volt azzal, hogy Lee eltűnt, mégse aggódott különösebben. Nem teljesen értettem. Mindazonáltal Felicity karakterfejlődése érezhető, sokkal erősebb és érettebb lett az első kötet óta, a humora pedig ugyanaz maradt.

A múltban tett látogatások továbbra is szórakoztatóak, bár tisztán látszik rajtuk a hiteltelenség. A regény nem fektet nagy hangsúlyt a történelmi hitelességre, de nem róttam fel neki, nem egy történelmi, komoly műről van szó, hanem egy szórakoztató ifjúsági irodalomról, aminek tökéletesen megfelel.

Bár néha-néha a fejetem fogtam, eltűnt a titokzatosság varázsa, továbbra is nagyon szeretem a sorozatot. Kikapcsol, megnyugtat, megnevettet. A karakterek nagyon a szívemhez nőttek, Lee-vel az élen. Szomorú vagyok, hogy a harmadik kötettel lezárul a trilógia.

Sandra Regnier: A sötét jóslat
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Lee, Felicity, Ciaran
Sorozat: Sárkányok gyermeke
2.) A sötét jóslat
Megjelent: 2014
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 380
Eredeti cím: Die dunkle Prophezeiung des Pan
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy

hétfő, július 15, 2019

Borsa Brown: Gyalázat és hit


Borsa Brown és én. Egyszer fent, egyszer lent kapcsolatom van az írónő műveivel. Értékelem, hogy igyekszik bemutatni egyes kultúrákat, amikkel nem találkoznánk a mindennapokban, általában két világ találkozását mutatja meg nekünk, egy-egy Rómeó és Júlia szerelmen keresztül (durva általánosságban mondva).

Egy-egy regényében látom a mély értékeket, amikor olyan dolgokat boncolgat, mint a nők egyenjogúsága, lelki ereje, a férfi nő iránti szeretete, az egyén jogainak és akaratának kivívása... Vannak olyan művei, amik közben elgondolkodtam, hogy Brown valami remeket alkotott.

Aztán vannak olyan művei, amik inkább csak szemforgatásra és szájhúzásra késztetnek. Ilyenek azok a regények, ahol előtérbe kerül a férfiak hímsoviniszta beállítottsága, a nők alárendeltsége, a felszínes férfi-női kapcsolatok... Nem is tudom.

A Gyalázat sorozattal ismét tettem egy próbát, mert reménykedtem abban, hogy ez a trilógia is annak a regényeinek sorát erősíti, amikben megláttam a csillogó értéket. Hát nem...

Az amish világról már rég olvasni akartam valamit, nagyon távol áll tőlem mindenféle vallásosság, de szerettem volna megtudni, milyen is lehet egy ilyen társadalom részeként élni. Egy elvont, másféle világ, amit sose érthetünk meg igazán, csak ha részesei vagyunk. Ilyen az amishok világa és mindennapjai is. Egy a nagyvilágtól elzárt, összetartó közösség.

Nem tudom megállapítani, hogy a könyv reálisan mutatja-e be az amish kultúrát, hisz magam sem vagyok jártas a témában. Egy felszínes képet valóban kaptunk az amishok mindennapjairól, felfogásáról és életéről, de hogy ez mennyire áll közel a valósághoz, azt nem én fogom megállapítani. Annyit biztosan kijelenthetek, hogy ez a fajta élet és kultúra tőlem távolabb nem is állhatna. Ezért is volt érdekes számomra ilyesmiről olvasni.

A történet eleje oly ígéretes volt. Valóban elhittem, hogy egy újabb Borsa-féle csodát fogok a kezemben. A karakterek nem voltak tökéletesek, de a felállás valahogy megfogott. Dorothy és a családja az amish piacon árulnak, akárcsak a legtöbb amish, a piacnak eszmei értéke van a kis közösségükben. Egy nap azonban egy üzletember érkezik az amishok közé, aki meg akarja vásárolni a piac területét, hogy bevásárlóközpontot építsen oda.

Dorothy, a fiatal amish lány illemtudó, szereti a családját, a legjobb barátnőjét és többnyire boldogan él az amishok "buborékjában." Távolról odavan a közösség rosszfiújáért, Samuelért, ahogy minden lány, ám Gregory, az üzletember érkezése sötét felhőket von a közösség életére, Dorothyban pedig eddig ismeretlen érzéseket kelt.

Dorothy karaktere nagyon átlagos. Sokkal gyerekesebbnek éreztem a 18 éves korához képest. Egy 15-16 éves kislány sokkal reálisabb lett volna a reakcióihoz és gondolataihoz. Nem erős karakter, gyenge és naiv. Nem tudom, hogy ez azért lehet, mert amish karakter, és az írónő ezzel is azt akarta szemléltetni, mennyire burokban élnek az amish fiatalok, vagy egyszerűen ennyire gyenge karakter lett, és csak a dolgok mögé akarok látni valamit. A neve miatt meg folyton a sárga köves út jutott eszembe, meg hogy hol van Totó...

Gregory karaktere még borzalmasabb lett. Merészen ki merem állítani, hogy a leggyengébb Borsa férfi karakter - az általam olvasott regényei közül. Semmilyen. Felszínes. Nincs kiállása. Sablonos. Enyhén hímsoviniszta. A titkárnővel kapcsolatban rögtön megmutatkozott, hogy egy újabb tipikusan Borsa beállítottságú alfahím született, aki ferde képet mutat a férfiakról. Nem minden férfi ilyen. Vagy legalábbis remélem, hogy nem.

Gregory karaktere engem kicsit sem vonzott, unalmasnak tartottam. Mindehhez még párosult a tipikus tragikus múlt, amit minden második oldalon felhozott, hogy nagyon sajnáljam őt, de nem kellett volna folyton-folyvást emlékeztetni az olvasót, hogy ő mennyire szülők nélkül nőtt fel. Az olvasó emlékszik, ha egyszer is olvasta.

Nem is értettem, hogy egy komoly üzletember hogy mehet egy amish közösségbe úgy, hogy semmit sem tud róluk. Egy felelősségteljes felnőtt üzletember nem köt így üzletet. Nevetségesnek találtam. Feltételezem, az írónő ezzel azt akarta szemléltetni, az emberek mennyire nincsenek tisztában az amish jelentésével, de azért ennyire kétlem, hogy sötét lenne egy komoly üzletember. Vércikinek éreztem ezt a fajta felkészületlenséget.

És akkor ott volt a kezdeti csoda. Samuel. A regény első felében azt hittem, én ezt a trilógiát végigolvasom, méghozzá csakis miatta. Az eddigi legérdekesebb, legszerethetőbb Borsa fiúnak könyveltem el magamban. Alig vártam a fejezeteit. Nagyon megszerettem. Megtetszett a Dorothy iránti kezdeti ragaszkodása, a családja és a közösség iránti odaadása, ugyanakkor a lázadó magatartása és az akaratos véleménye a világról és az emberekről is. Ez a kettősség egy tökéletesen összetett karakterré tehette volna.

Aztán a kötet felénél jött egy szakadás. Amikor az édes ragaszkodása átváltott és Borsa a regény felénél úgy döntött, hogy Samuel nagyon pozitív karakteréből csak azért is egy hűtlen, hímsoviniszta, minden nőt akarok típusú férfit csinál. És akkor vége volt. Nagyon mérges voltam. Az általam megimádott karakter abban a pillanatban elvesztette minden tisztelemet és szeretetemet, hogy az írónő behozta a titkárnős szálat. Legszívesebben hozzávágtam volna a könyvet a falhoz.

És mivel már a legeleje óta Samuelnek drukkoltam, de a felénél már rögtön leesett, hogy Borsa úgyis Gregorynak szánja Dorothy karakterét, minden érdeklődésem elmúlt a sorozat irányában. Nem tehetek róla. Az egyik legjobb lehetett volna, ezt belátom. Ha Samuel ragaszkodása kitartott volna. Imádtam volna. Akkor új kedvenc Borsa sorozatom lenne. De így... sajnálom. Nagyon.

Borsa Brown: Gyalázat és hit
Értékelésem: Csalódás
Borító: 5/3
Kedvenc szereplő: Samuel
Sorozat: Gyalázat
1.) Gyalázat és hit
2.) Gyalázat és szenvedély
3.) Gyalázat és szerelem
Megjelent: 2018
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 574
Eredeti cím: -
Műfaj: romantikus

vasárnap, július 07, 2019

Sarah J. Maas: Köd és harag udvara


Sarah J. Maas Tüskék és rózsák udvara első kötete után hamar ácsingóztam a második kötetért. Egyszerűen magával ragadott a könnyed (bár egyre bonyolódik) fantasy világa, a szereplők szerethetősége (ami csak erősödött a második kötetre), az izgalmak és fordulatok kettőse... Egy tökéletesen összerakott fantasy, minden megvan benne, ami kell ahhoz, hogy elvarázsoljon.

A három borító egymás mellett egyszerűen elvarázsol. Az egyik legszebb fantasy trilógia a polcomon, habár megtalálható rajta jó néhány, de ezekre különösen büszke vagyok.

A történet a második kötetben erőteljes fordulatot vett. Míg az első részben teljesen beleszerettem a Tavasz Udvarába, Tamlinbe és Lucienbe, ez a második részben halványodni kezdett. Kezdtem lassan felfogni, hogy Tamlin csupán egy ráhangolódás volt az igazi főhősünkre, Rhysandre.

Őszintén szólva, sehogy sem értettem a nagy imádatot iránta, számomra az első kötetben Tamlin lopta be magát a szívembe. Azonban Tamlin kezdeti felszínes pozitív képe hamar átcsapott egy negatív, hímsoviniszta, birtokló, instabil karakterré, aki mellett Feyre egyre halványodni kezdett. Ebből Rhysand és a közös alkujuk biztosított szabadulást.

Feyre karakterfejlődése nagyon érezhető. A gyengécske emberke, aki a fal túloldaláról a tündérek világába kényszerül egy főúr mellé. Feyre immár maga is halhatatlan, felszabadító, átoktörő (enyhén Daenerys stílust vett fel), és korántsem biztos a jelenlegi boldogságában.

Miután Rhysand úgymond kimenti Feyre-t a csapdájából, egy teljesen újfajta hangulatot kap a trilógia. Új, imádnivaló szereplőgárda sorakozott fel, akikben Feyre új családra lelt. Meg persze maga az olvasó is, mert lehetetlen volt nem megimádni őket, mindegyikről oldalakat tudnék írni, igazán összetett, szerethető karaktereket alkotott meg Sarah J. Maas, amint megálmodta az Éjszaka Udvarát.

Rhysand karaktere hamar elvarázsolja az olvasót, akkor is, ha az első kötetben inkább a Tamlin tábort erősítette - akárcsak én. Éles ellentétben áll Tamlin uralkodó döntéseivel, amikkel elnyomta Feyre-t, Rhys sokkal inkább a szabad akarat híve. Míg Tamlin elnyomta Feyre-t, addig Rhys hagyja, hogy kivirágozzon és érvényesüljön. És az édes évődést még meg sem említettem. Feyre és Rhys kettőse az egyik legszerethetőbb páros, amit eddig fantasyben olvastam.

Rhys családja szintén hamar belopta magát a szívembe. Mind érdekes, színes, összetett karakterek, akikről egyre többet és többet tudunk meg, annál közelebb érezzük hozzájuk magunkat.

Mor erős női jelleme és csipkelődő stílusa megfűszerezi a párbeszédeket, és amint kiderül fájdalmas múltja, az empátia csak tovább erősíti az olvasó rokonszenvét az irányában. Cassian, az illír harcos és Azriel, az Árnyénekes szintén érdekes múlttal rendelkeznek, ami nagy hatással van a jelenükre, míg Cassian a mindig mosolygós, viccelődő személyiségével a csapat legkedélyesebb tagjának számít, addig Azriel a csöndes, komoly magatartásával a felelősségteljesség mintaszobraként van jelen, akinek egy-egy pillantása többet mondhat ezer szónál. Hamar észrevehető, hogy hármuk között feszül valamilyen háromszög-szerűség, de ez csak lassan körvonalazódik a cselekményben. Az egyik legérdekesebb karakter Amren, aki bár a legkisebb, mégis a legtöbb erőt birtokolja, és a legrettegettebb mind közül.

A kötetben szép lassan válik ez a kis társaság Feyre igazi családjává, ahogy lassan a fenntartások leküzdése után megismeri, majd megszereti őket. Imádtam a szép felvezetést. Egyszer sem éreztem azt, hogy felesleges fejezeteket olvasok, minden kapcsolat szépen ki lett dolgozva, nem egyik pillanatról a másikra való pálfordulás történt, ez pedig hitelessé tette az egészet. Bár megvallom, Lucian igenis hiányzott, Tamlin iránti ellenszenv ide vagy oda, Lucian továbbra is a kedvenceim közé tartozik valami miatt, bár nehéz lenne megmagyaráznom, miért.

Érdekes mód, ezúttal Feyre nővérei, Nesta és Elain, is több szerepet kaptak a lapokon. Ezzel kapcsolatban érdekesnek találtam, hogy az írónő el-elhintette egy sejtetését annak, hogy Nesta és Cassian között egyfajta macska-egér játék kezdődik meg. Még érdekesebb a tény, hogy Maas valamiért minden szereplőjét ki szeretné párosítani, ami még nem is zavarna annyira. Viszont amint Feyre és Rhys szerelme kialakult, nagyon szívesen belelestem volna a többiek fejébe is. Egész köteteket tudnék elképzelni Cassian-Nesta, Mor-Azriel fejezetekkel... Annyi lehetőség lenne bennük.

Míg az első kötetben esetében azt írtam, hiányzik az intrika, a csalás, az összeesküvések, ezúttal nagyon is jelen voltak, a készülő háború előszele megcsapja a karaktereket, erős politikai és hadrendészeti okoskodások fűzik át a cselekményt, amik felkészítik a történéseket a harmadik kötetben eljövő nagy háborúra.

Azt kell hogy mondjam, ez a trilógia nagyon magas helyen van a kedvenc fantasyjaim tengerében, nagyon erős mind karakterek, mind cselekmény téren. Nem kétséges, hogy a harmadik kötetet rögtön elővettem a második után, és nem tudom, mihez kezdek, amint azzal is végzek.  No, de sebaj! Sarah J. Maas más történetei még várnak, ha Feyre és Rhys története le is zárul...

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!


Sarah J. Maas: Köd és harag udvara
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Rhysand, Cassian, Mor, Amren, Feyre, Azriel, Lucian
Sorozat: Tüskék és rózsák udvara
2.) Köd és harag udvara
Megjelent: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 752
Eredeti cím: A Court of Mist and Fury
Műfaj: erotikus, fantasy, romantikus