14 / 100 könyv. 14% kész!

szerda, március 15, 2017

Jodi Picoult: Magányos farkas


Minden olvasónak vannak kedvenc írói. Minden olvasónak vannak olyan kedvenc írói, akikben olyannyira megbízik, hogy tudja, mindig olyan könyvet adnak ki a kezeik közül, ami csak magával ragadó és kedvenc lehet. Számomra ilyen író Jodi Picoult. Akiben sosem csalódtam még azelőtt, akinek a regényeiről tudom, hogy mind egy csodát rejtenek magukban, egyedi és mély gondolatokkal és célokkal rendelkező szereplőkkel és nagyon komoly mondandókkal.

Picoult írásaiban nem csak az vonzz, hogy mind egyedi történetet dolgoz fel, aminek mindig van egy mélyebb aspektusa, ami elgondolkoztatja az olvasót. Regényeiben mindig tökéletesen felépített, egyedi sorsokat ábrázol, egyedi karakterekkel, akiknek múltjuk van, akik leköszönnek a lapokról, akiknek minden apró mozzanatát megismerteti velünk, így teljes képet adva már-már élő szereplőiről. Végtelenül részletes, mégsem vontatott. A joghoz fűződő abnormális vonzalmam is kielégítésre kerül regényeinek jogi vonatkozása miatt, ami mindig oly reális, oly részletes és informatív.

Legújabb regénye a Magányos farkas ismét újat tudott mutatni számomra, holott sok könyvét olvastam már Picoultnak és mindet el tervezem olvasni a jövőben. A Magányos farkasban a végtelen empátia ragadott meg, ahogy Picoult megalkotott egy széthullott családot: egy apát, egy anyát, az anya új férjét, a lányt és a fiút. Mindnek más a célja, motivációi, életfelfogása, mégis az összes szereplővel szemben képesek vagyunk empátiát kimutatni. Képesek vagyunk együtt érezni egy megszállott apával, aki a hobbijának élve magára hagyja a családját. Képesek vagyunk sajnálni egy kislányt, aki gyerekesen, de foggal-körömmel védelmezi apját. Képesek vagyunk megérteni a fiút, aki évekre elhagyta a családját egy nagy perpatvar miatt. Képesek vagyunk tisztelni az anyát, aki új családot alapított és nem törődött eleget a lányával. Képesek vagyunk szánni az anya új férjét, aki igyekszik az első férj árnyékában élni. Hihetetlen mennyiségű empátia, holott egyik szereplő sem rendelkezik elég pozitív tulajdonsággal, egyesek önzőek, egyesek gyerekesek, egyesek makacsak és mindezt idegesítően teszik.

A leginkább az lepett meg, hogy Picoult milyen ügyesen keverte ezen főszereplők fejezeteit és gondolatait. Amint betekintettünk egy szereplő fejébe, egy másik szereplővel ellenszenvezni kezdtünk, amint felcserélődött a szereposztás, arra kezdtünk ellenszenvvel tekinteni, akivel azelőtt rokonszenveztünk. Ezen is látszik, mennyire erősen kialakította a különböző karakterek különböző nézőpontjait, így végül az olvasó köré egy semleges, mindenkit megértő, empatikus burkot vont, amivel elérte, hogy egyszerre álljunk mindenki mellé, egyszerre értsünk meg mindenkit és lássuk át mindenki perspektíváját. Picoult ebben a regényében ezt zseniálisan megalkotta.

Vegyük kicsit górcső alá a főszereplőket, hogy láthassátok, mennyire különbözőek és egyediek, miközben enyhén felvázolom a történetet magát is.

Luke Warren zoológus megszállottan imádja a farkasokat, megérti őket, képes kommunikálni velük. Megszállottsága sikerbe hajszolja, műsorai, könyvei jelennek meg, ismert személlyé válik, de nem száll fejébe a hírnév, továbbra is csak a családjának él, ami számára a farkasokat jelenti. Tekinthetnénk rá rossz apaként, mert elhanyagolja a családját, hisz felesége el is vált tőle, de lánya, Cara, az anyja új családja helyett apját választotta és szinte dicsőíti őt. Luke Warren két évet töltött a vadonban, beépülve egy falkába, családját hátrahagyva. Ez volt az élete, a mindene. Egy váratlan baleset folytán ő és lánya kórházba kerülnek, de míg Cara kisebb-nagyobb sebesülésekkel megússza, addig Luke Warren vegetetív állapotba kerül, az orvosok nem jósolnak neki sokat. Hibáztathatjuk megszállottságát, mikor a saját lánya ennek ellenére is imádja őt?

Edward Warren egy hatalmas veszekedés után évekre Thaiföldre költözik, ahol angolt tanít. Otthon hagyta szeretett kishúgát és édesanyját, de egy váratlan telefonhívás miatt haza kell térnie, apja és húga balesete rögtön döntésre ösztönzi. Az apja állapota nem élet, Edwardnak megrögzött véleménye, hogy nincs értelme a lélegeztetőgépeknek. Ebben az is közrejátszik, hogy az apja szervdonornak regisztrált és a múltban egy beszélgetés folytán pontosan azt kérte fiától, ha valami baj történne vele a munkájából kifolyólag, ne hosszabbítsa meg ilyen módon az életét. Edward biztos benne, hogy édesapja is ezt akarná. Végre lehetősége adódna az apja akarata szerint cselekednie, ha már kibékülésre nem kerülhetett sor. Egyetértenénk vele ilyen tudások birtokában?

Cara Warren ezzel szemben isteníti apját, gyűlöli a bátyját, amiért elhagyta a családot. Három hónap múlva tölti be a tizennyolcat és Edwarddal szemben ő mindenáron esélyt akar adni apjának az életre. Gyermekded fejjel megy neki a bátyjának, nem hajlandó elfogadni a tényt, hogy apja valószínűleg nem épül fel. Talpraesettsége és makacssága a bíróságra juttatja őket. Mennyire tekinthetjük őt gyereknek, mikor egy haldokló szülőjéről van szó? Mennyire hibáztathatjuk a kis hazugságokért, mikor annak az életét akarja menteni, aki a legtöbbet jelenti számára?

Az anya, aki mindegyik gyerekét egyszerre szereti, mégsem volt képes a megszállott Luke mellett maradni. Egy új család, egy elmenekült fiú, egy apjához menekülő kislány. Egy anya vajon képes egyik gyerekét jobban szeretni, mint a másikat? És ezért számon kérhető? Hibáztatható, amiért boldog akar lenni, ezért másik családot alapít?

Joe, az ügyvéd, az anya új férje, aki szerelmes, de az első férj árnyékában kell élnie. Akinek versenyeznie kell egy előző családdal, akinek a felesége lányának bizalmába kell férkőznie, de az foggal-körömmel ellenkezik, holott ő semmi rosszat nem tett. Mennyire lehet nehéz másodiknak lenni? Amint elvállalja Edward képviseletét, nehéz helyzetbe kerül és a két testvér közé ékelődik.

Máris egyértelművé válik, hogy a Magányos farkasban nemcsak az eutanázia témájával foglalkozik az írónő, hanem a testvérek közötti viszályokkal és szoros kapcsolattal, a megcsalással, a boldogság keresésével, a családok összetételével, felbomlásával és újraegyesülésével is. Miért egy tragédiának kell ismét összehoznia egy családot? Luke Warrennek talán ez volt a sorsa, hogy a gyerekeit ismét összehozza, hogy küzdjenek, de ne egymás ellen.

Szerintem mindenki, aki szereti az írónőt, értékelni fogja a regény komoly témáit, az összetételét a több nézőponttal és karaktereinek színességét. Számomra a farkasokról szóló adatok, a jogi és orvosi információk is érdekesek és elég részletesek voltak ahhoz, hogy ismét belehelyezhessem magam egy Picoult féle jogi/orvosi helyzetbe. Úgy éreztem, mintha én is a család része lennék. Hihetetlen, de egyszerre értettem egyet Carával és Edwarddal, pedig az fizikailag lehetetlen. Empátia. Ami a mai világban a legfontosabb lenne, de túl kevesen élnek vele. Empátia.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Athenaeum Kiadónak!


Jodi Picoult: Magányos farkas
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2012
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 480
Eredeti cím: Lone Wolf
Műfaj: romantikus, tragédia

péntek, március 10, 2017

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó


Ismét egy végtelenül érzelmes és elgondolkodtató könyv került a kezembe a Maxim Kiadó jóvoltából. A Veled minden hely ragyogó két fiatalról szól. Valamilyen szinten mindketten a társadalom szélén állnak, de míg egyikük a környezetének is ezt mutatja, addig a másikuk igyekszik titkolni ezt a tényt, vagy nem is fogja fel igazán.

Finch keresi önmagát, zűrös családban él, édesapja elhagyta őket egy másik családért, anyja nem törődik vele kellőképpen. A körülmények összejátszása és élete alakulása végett öngyilkos gondolatai támadnak. Az egyik ilyen gondolatmenete közben azonban megismeri Violetet és visszarántja a való világba. Violet szörnyű balesetben vesztette el a nővérét, azóta nem képes autóba ülni, élvezni az életet, a szélre sodródott, miközben igyekszik azt tettetni, hogy ő még mindig ugyanaz a menő lány, aki egykor volt.

Finch és Violet kezdetleges barátsága egy piciny csodának fogható fel. A szándékosan különcnek mutatkozó fiú és a tragédiát elszenvedett mindenki által imádott lány. Finchet a legváratlanabb helyzetben éri a szerelem, Violet jelenléte visszahúzza őt a párkányról, Violet baleset miatti visszahúzódása enyhülni látszik Finch személyisége miatt. Két sérült fiatal, amint egymást gyógyítják egy gyönyörű szimbiózishoz hasonlóan. Holott mind tudjuk, hogy egy ilyen történetnek nem lehet mindig boldog befejezése...

A Finchhez hasonló karaktereket mindig is szerettem. Az olyan személyiségeket, akiket nem érdekelnek az elvárások, a társadalom nyomásai, egyszerűen olyanok, amilyenek és nem zavarja őket, ha a társadalom ezért kiveti őket magából vagy elítélik őket. Violet a tinédzsereket ért tragédia utóhatásainak tökéletes prezentációja, aki bár úgy érzi, megállt körülötte a világ a nővére halála miatt, ő maga pedig beleragadt a gyászba, a körülötte lévők mégis haladnak tovább, amire ő képtelen. Ez a lemaradás pedig egy idő után kivívja a környezete aggodalmát, mérgét és szánalmát.

De a regény nem csak az öngyilkosság témájával és a tragédiák emberekre mért hatásával foglalkozik, hanem a középiskolai gúnyolódással is, amit az amerikaiak köztudottan bullying-nak neveznek, valamint az anorexia problémájával is. Ezek a problémák a középiskolai körökben sajnos gyakran jelen vannak és nagyon nehéz tenni ellenük, itt most főleg a középiskolai megfélemlítésről, gúnyolódásról beszélek, ami (főleg Amerikában, de a világ más tájain is) sokszor az öngyilkosságba kergeti a gyerekeket, miközben a tanárok vagy képtelenek tenni ellene vagy egyszerűen ignorálják a problémát.

Ez a regény ezeket a komoly és mély gondokat egy keserédes, fekete humorral teli enyhén szirupos mázba burkolja, így teremt egyensúlyt a nehéz témák és a könnyed irónia között. Így valamivel könnyebben lehet befogadni ezeket a borzalmas jelenségeket, amik oly gyakoriak a közvetlen közelünkben is.

Jennifer Niven sem véletlenül alkotta meg a Veled minden hely ragyogó című regényt, fel akarta hívni a figyelmet ezekre a gondokra, ahogyan még sok író is. Saját tapasztalatai és tragédiái szánták rá arra, hogy foglalkozzon ezekkel a témákkal és a fiatalok értésére adja, hogy van más megoldás. A helyzet az, hogy aki sosem járt ebben a cipőben, az sosem fogja megérteni, hogy mi zajlik le egy depressziós vagy egy öngyilkos gondolatokkal rendelkező egyén fejében. Nem tudhatjuk, mit és miért tesz, ezért is nehéz a megértés. Ezért is nehéz ilyen regényt olvasni, mert nem érthetjük meg, hogy miért teszik, amit tesznek. Mert akár haragudhatnánk is rájuk, megbélyegezhetnénk őket, amiért önzőek, mégsem van jogunk ehhez, mert fogalmunk sincs, mi zajlik le bennük. Végtelenül nehéz téma, amit végtelenül nehéz megérteni.

Hihetetlen, hogy milyen könnyed és már-már szirupos módon fejtette ki Niven ezt a témát, de persze végül mégis tudatta velünk, hogy semmi sem szirupos. A való világ főleg nem. De szeretjük azt mondani, hogy van más megoldás. És tényleg van. Mindig van.

Köszönöm szépen a könyv élményét a Maxim Kiadónak!


Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Finch
Megjelent: 2015
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 430
Eredeti cím: All the Bright Places
Műfaj: ifjúsági, romantikus