2 / 100 könyv. 2% kész!

péntek, január 11, 2019

Danielle Girard: Kihantolt múlt


Egy elvarázsolóan gyönyörű borító. A kék kopottas háttér, a sárga rózsa, mely fel van darabolva... Az egész jelzi a pszicho-thriller jellegét, amiket híresen szeretek. Igazán pszichológiailag fájó történetek bújnak meg a műfaj mögött, ami valahol még horrornak is tekinthető. Az egyén lelki, pokolbeli horrorjának...

Ilyesmire vágytam. Egy csavaros, krimi alapú, igazi pszichológiai thrillerre. Nem teljes mértékben ezt kaptam, de a regénynek voltak mind erősségei, mind hátrányai.

Anna Schwartzman sötét múlttal rendelkezik, egy nagyon erőszakos szellemileg nem teljesen ép exférjjel, aki megszállottan vissza akarja őt kapni még évek múltán is. Spencer okos, ravasz, mindent pontosan megtervez, és úgy tűnik, valóban nem adja fel.

Schwartzman halottkémként dolgozik, egy nap egy hozzá nagyon hasonló nő hullájára bukkannak, a sárga rózsa pedig tovább növeli a gyanakvását: emögött csak Spencer állhat. Visszatért.

Megkezdődik a lapokon az igazi macska-egér játék, tragédiák és félelmetes események követik egymást, véletlenek gyanús sorozata, míg elhatalmasodik a főhősnőn a paranoia, egy idő után már fogalma sincs, hogy mi megrendezett, mi nem; ki barát, ki ellenség; kiben bízhat és ki akarja a vesztét...

Azt kell, hogy mondjam, szereplők terén kicsit sem erős a regény. Schwartzman nem egy erős főhősnő, ami nem is lenne gond, mert így érezhető a karakterén a félelem, a rettegés, a terror, de a gyenge főhősök esetén mindig arra várunk, hogy a végére egy erős főszereplő válik belőlük, már-már badass szinten.

Schwartzman végig csak visít, fut, menekül, ostoba döntéseket hoz... Nekem ne mondja senki, hogy ha valakit bezár egy garázsba az őrült exférje, megkötözi a kezét, de hagy nála egy mobilt, akkor az a csapdába esett nő első gondolata, hogy nem hívja ki a rendőrséget és a barátait a hatóságoknál, nem hív segítséget egészen addig, míg le nem szedi a kötelet a kezéről... Miért? Miért olyan fontos az neki, hogy ne egy kötéllel a kezén találjanak rá? Mire ez az önérzet? Ilyenkor? Egy ilyen nyúlszívű karakternél? És persze, amint rájön, hogy sehogy se tudja leszedni a köteleket, utána csak kíhívja a zsarukat. Nem értem.

A többi szereplő nem igazán értékelhető, nem tudunk meg róluk többet, mint amennyit feltétlenül szükséges, megismerünk egy szoros rendőrpartner kapcsolatot, egy másik zsarut egy másik városban, bár még nem igazán tudjuk, ő hogyan kapcsolódik a történetbe, csak a felénél derül ki számunkra igazán.

Az izgalmas thriller helyett egy lassú, részletes krimit kaptunk, ami korántsem baj, csak nem ezt ígérte a regény. Mindenképp a regény számlájára írható a kriminológiai részletesség, a nyomozók és a halottkém munkájának bemutatása. A kezdetben eltérő ügynek tűnő halálesetek érdekes sakkozást biztosítanak az olvasónak, az író hagyja, hogy mi magunk is gondolkodjunk a körülményeken, a bizonyítékokon.

Spencer beteg lelkivilága, paranoid és birtokolni vágyó énképe érdekes alapnak bizonyult, bár kevésnek éreztem a lelki mélységét. Annyit tudunk, hogy ő a nagy farkas a történetben. Valószínűleg azt hiányoltam, hogy a regény jobban belemerül Spencer és Schwartzman kapcsolatának kezdeteibe, aspektusaiba, egykori szépségeibe majd az elrothadásába. Ezért Spencer karaktere abszolút rossz lett, akit az olvasó csak rácsok mögött akar látni és kész. Holott az ilyesfajta pszichológiailag úgymond "beteg" embereknek sajátságos gondolkodásmódja van, amit érdekes lehetett volna olvasni.

Lévén, egy sorozatról van szó, a Kihantolt múlt csak az első rész, de nem valószínű, hogy folytatom, valahogy nem ragadtak meg a karakterek annyira, hogy folytatni akarjam, holott a krimiszál összetettsége nagyon tetszett.

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Danielle Girard: Kihantolt múlt
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: Schwartzman
1.) Kihantolt múlt
Megjelent: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 496
Eredeti cím: Exhume
Műfaj: krimi, thriller, pszicho-thriller
Szerinted?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése