14 / 100 könyv. 14% kész!

kedd, július 30, 2013

Karin Slaughter: Nadragulya



Karin Slaughter-nek hála veszélyesen kezdem megszeretni a krimiket, pedig azelőtt nem voltam oda értük. Valahogy sosem vonzott, hogy hullákról olvassak, a gyilkos kilétét találgassam és a főszereplők gondolatmenetét átnyálazzam az ügyekkel kapcsolatban. A Book and Walk-nak hála elolvashattam Karin Slaughter sorozatának a befejező kötetét a Bőr címmel. A kiválasztásnál fogalmam sem volt, hogy ez egy sorozat befejező kötete és az olvasása közben sem jöttem rá, ugyanis az írónő remekül ír, észre sem venni, hogy az előzményekről fogalmam sem volt.

Egy ideig nem mertem a sorozathoz nyúlni az utolsó rész sokkhatása miatt, de végül mégis arra az elhatározásra jutottam, hogy akkor most elolvasom az előzményeket is. Mint kiderült a krimisorozatban csupán egy-két alapszál egyezik meg, valamint a főszereplők. Egyébként minden kötetben különböző eseteket olvashatunk. 

Nagyon hamar rájöttem, hogy Karin tud írni. Nem is kicsit. Ügyesen csűri-csavarja a szálakat, halvány lila sejtésed sincs arról, hogy ki a tettes, aztán egyszer csak két kicsi motívumból leszűröd, amikor a főszereplőnek még mindig ködös a megoldás, te pedig a hajadat téped és legszívesebben ráordítanál, hogy: Ő az, te idióta! A feszültség a legelejétől megvolt, az izgalmak egyre csak fokozódtak, mindig történt valami, ami felkeltette az érdeklődésedet és arra ösztönzött, hogy lapozz és olvass. 

Az izgalmak mellett, amit nagyon szeretek még ebben a krimisorozatban az a három főszereplő. Az írónő részletes, érzelmekkel teli egyéniségeket alkotott, apránként kidolgozva saját gondolatokkal és hozzáállásokkal. Nagyon nehéz ilyen karaktereket létrehozni, még nehezebb fenntartani a személyiségüket. Jeffrey, Sara és Lena, valamint a hármójuk közötti kapcsolat is vonz az olvasásra, megszerettem őket egyenként, mindegyiket másért, bár egyikük sem tökéletes, mégis érdekes és színes egyéniségek.

Tovább és tovább. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem miután végeztem az első résszel. Tovább akarom olvasni, tovább akarok agyalni a főszereplőkkel a gyilkosok kilétén, meg akarok hökkenni a váratlan fordulatokon, felszisszenni a véresebb jeleneteknél és azonosulni akarok a kedvenc szereplőimmel továbbra is. Elő a második kötettel!

Karin Slaughter: Nadragulya
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: Jeffrey
Sorozat: Grant County
1.) Nadragulya
2.) Sebek
3.) Sikoly
4.) Kín
5.) Hitetlen
6.) Bőr
Megjelent: 2001
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 446
Eredeti cím: Blindsighted
Műfaj: krimi, thriller

hétfő, július 29, 2013

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi Kalauz


Nem mondom, hogy nem búsultam amikor a sorozat lezárult a nyolcadik résszel. Laura azonban nem a befejező "Örökké" című kötettel búcsúzott el a sorozattól, ugyanis nemsokára feltűnt a színen a SzJG Kalauz.

A Kalauz koránt sem nevezhető egy különálló regénynek, inkább csak egy információtár, amiben különlegességek, érdekességek, az író gondolatai a sorozattal kapcsolatban és sok más érdekes finomság található.

A borítót a korábbi részek borítóinak egyvelege alkotja ezzel is kimutatva, hogy a Kalauz az egész sorozatot átölelő "kincstár". A borítók eddigi színeiből kimaradt piros a fedőnek hála a zöld pedig a fedő alatt a kemény-kötésnek hála pompázhat az eddig barna, rózsaszín, sötét kék, sárga, bordó, világoskék és drapp színek mellett. 

A Kalauz első oldalain egy bevezetőt olvashatunk, ahol maga Laura szól hozzánk, elárulja érzéseit a könyvvel kapcsolatban, honnan érkezett az ötlet a megírásához. Mindezt egy repülőúton írta meg, bár az úti cél ismeretlen maradt számunkra. A következőkben apró-cseprő motívumokat, titkokat olvashatunk, mint például, hogyan hívják Reni szüleit, ami a sorozatban nem derült ki. A kötetben feltűnik a szereplők ábrázolása is, egy ügyes kezű rajzoló munkájának hála megtudhatjuk hogyan képzelik el a szerkesztők és maga Laura a főszereplőket. E mellé részletes ismertetést is kapunk a karakterekről, Zsolti oldalánál kicsit elidőztem, még mindig nem bírok napirendre térni afelől, hogy mi volt a jele az oviban. :D A könyvben felsorakoztatják Reni elolvasott könyveit, a legfontosabb zenéket, amik feltűntek és a lehetséges borítóváltozatokat is, amik szóba jöttek és amik egyáltalán nem jöhettek szóba. Személy szerint nekem a Kimaradt jelenetek a kedvenceim, amik nem kerültek bele a sorozatba, az olvasásuk közben megvolt azaz érzetem, hogy valami olyat olvasok a szereplőkről, amit eddig nem olvastam, ami valami új. Hihetetlenül sokat nevettem a jeleneteknél és újra és újra feltettem magamnak a kérdést: hogyan lehetséges egy ilyen őrült bandát kitalálni? Felejthetetlenek és imádni valóak. 

A beszerzése sem volt ám olyan egyszerű, mint gondoltam volna, ugyanis olyan hamar elfogyott a könyvesboltokban és az online-áruházakban, hogy csakhamar lecsúsztam róla nem kis csalódottságomra. Végül születésnapi meglepi formájában várt az asztalon anyukámnak hála. :D 

A Kalauz egy kis búcsúajándék, ami ugyanúgy leköt, mint a sorozat többi része, ugyanis többet megtudtam szeretett írónőnkről, a gondolatairól. Azokon a sorokon is láttam visszatükröződni a Szent Johanna Gimi hangulatát, amiket a repülőn írt a saját gondolatairól és nem a történetről. Aztán rájöttem, hogy ez nem a Szent Johanna Gimi hangulata és írásmódja, hanem Lauráé. Ezek után szinte remegve várom (jó ez túlzás volt, de jól hangzott), hogy az új regénye megjelenjen Bábel címen. A dedikáláson találkozunk! :D


Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi Kalauz
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Zsolti, Ricsi, Robi, Dave, Andris, Cortez, Kinga
Sorozat: A Szent Johanna Gimi
1.) Kezdet
2.) Együtt
5.) Remény
6.) Ketten
#Kalauz
Megjelent: 2013
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 268
Eredeti cím: -
Műfaj: ifjúsági, romantikus

vasárnap, július 28, 2013

Z World War - a film

Kíváncsiság, a mozik iránti imádatom és a nyári szünetbeli tengernyi időmnek hála eljutottam a moziba, hogy hatalmas vásznon tanúja lehessek ahogyan Brad Pitt harcol a zombik ellen. Megérte? Abszolút. 

Bevallom egyáltalán nem vagyok oda a zombikért, sem könyvben, sem filmben, sem sehol. Tudni illik sorozatfüggő vagyok, de engem a The Walking Dead sem nyert meg első nekifutásra. Most lehet hőbörögni, de most mit csináljak, ha nem bírom a beleket, az élőhalottakat meg a hozzájuk tartozó többi finomságot. Az idegeim nem bírják, na. Az egyetlen zombis film, amit megnéztem a REC, méghozzá mind az első három részt. Most lehet gratulálni, ugyanis bírtam gyomorral és még tetszett is. Mindezek ellenére sosem vonzódtam ehhez a témához. 

A Z World War nem mostanában került ki a könyvesboltokba, de nem ám. Amerikában 2006-ban jelent meg Max Brooks elméjének köszönhetően és nagyon úgy tűnik, hogy 7 teljes év kellett ahhoz, hogy a filmvásznon is megjelenjen. Nálunk csak 2011-ben került a könyvesboltokba és két év eltelte után már csodálhattuk is a filmet. Ám a könyv és a film mind felépítésileg, mind karakterekben és történésekben eltér. 

Hogyan is figyeltem fel a könyvre? A mozifilmnek hála. Tudnillik rendszeresen szemezgetek a megjelenő mozifilmek között, hogy melyiket lenne érdemes megnézni moziban. Így akadtam rá a Z World War, magyarul a Z világháború c. amerikai thriller-horror filmre és miután az előzetesből rájöttem, hogy Brad Pitt a főszereplő még jobban felkaptam a fejemet. Már az előzetes is sokkolóra sikerült, rögtön eldöntöttem, hogy nekem ezt meg kell néznem. Mielőtt beültem volna a moziba nekiláttam a könyvnek is, hogy kicsit képben lehessek úgymond, de teljesen feleslegesnek bizonyult. A regényt még nem fejeztem be, azonban mégis kénytelen vagyok egy kicsit összehasonlítani a filmmel, nem bírom megállni. 

A film főszereplője, Gerry Lane (Brad Pitt), aki az ENSZ-nek dolgozik. A vírus elterjedésével az emberek zombikká változtak a világ minden egyes pontján, a népesség percről percre rohamosan csökken, ahogyan mindenki élő-halottá válik. A vírus harapás útján terjed, a friss fertőzöttnek elég csupán 15 másodperc és már üvöltve rohangál az áldozatok után. Olyan hirtelen tört ki a háború, mint egy pislantás, Gerry pedig a kellős közepében rekedt a felségével és két kislányával. A munkájának köszönhetően kerülnek csupán biztonságba nem kis tortúra után, Gerry-t viszont ráveszik, hogy hagyja el a családját és segítsen a vírus elterjedésének meggátolásában. 



A PORT.hu kritikája: "Rosszakat nem fogunk álmodni a Z világháború után, hiszen Brad Pitt végig olyan meleg szemmel biztosít minket, hogy minden rendben lesz, hogy attól az összes apakomplexusos tinilány elolvad, mielőtt annyit mondanánk: hörrr. "

Oké, rosszakat én sem álmodtam hála istennek és ez azért van mert a film inkább sokkolt, minthogy eltakart szemmel néztem volna végig az egészet, ahogyan a horrorfilmeket egyébként szoktam. Nem lógtak belek, nem volt sok vér, aminek nagyon örültem - nem is volt rájuk szükség. A sokkoló az egészben a tömeges átváltozás volt. Szinte már-már kirázott a hideg, amikor az élőhalottak milliószámra másznak egymáson, futnak lent az utcán, mint a kis hangyák, fejetlenül ugrálnak, zúznak, rombolnak... A hörgésüket pedig már nem is részletezem.

A film tehát egy meghatározott intervallumon belül mutatja be az ENSZ egyik alkalmazottjának a küzdelmét a fertőzöttek ellen, miközben igyekszik megvédeni a családját. A könyv ezzel ellentétben teljesen máshogy van felépítve. Úgy érzem, hogy a regény csupán alapötletnek kellett a filmhez. Max Brooks a következőképpen állította össze a sokkolóan briliáns regényét: ő maga E/1 személyben mesél a bevezetésben. Az író szól hozzánk és azt meséli el, hogy mi is a Z világháború, hogy mikor tört ki és, hogy ő maga azért írja le és gyűjti össze a háború részleteit, hogy megmaradjon az utókornak. Tehát, úgy állítja be a regényét, mint egy dokumentumkönyvet, interjúk hosszú sorával, különböző történetekkel, szempontokkal, egyre idegrázóbb és borzongatóbb hangulattal és történésekkel. A regénye központjában egy főszereplő sem áll, akinek a gondolatait hallhatjuk, ő maga, Max Boorks a főszereplő, amint meginterjúvol különböző embereket, akik "jelen voltak" a háború kitörésénél, a kellős közepén és a befejezésénél. Egyedi, találó és érdekes. A dokumentumkönyv formától olyan érzésed van, mintha tényleg megtörtént eseményeket, igazi interjúkat olvasnál és ezáltal a háború minden egyes részletét, szegletét megismered egészen a csatatér kellős közepétől egy katona szájából, egy olyan ember elbeszélésig, akit gyerekkorában ért a háború és a családja elmenekült északra, ahol az emberek habár nem voltak a háború közepében, mégis egymás ellen fordultak a túlélés érdekében. 


Mind a könyv, mind a film sokkolóra sikerült, habár zombik vannak bőven, mégis ajánlom az olyanoknak is, akik gyengébb idegekkel bírnak - hisz én is ilyen vagyok mégis imádtam.

Összegzés:
Hűség a könyvhöz: 10/1 - csak pár motívum volt hasonló, de ez nem is baj. Mind a kettő egyedi és isteni.
Szereplőgárda: 10/10 - Brad Pitt? Én is nőből vagyok :D
Hangulat: 10/10 - sokkolt
Látvány: 10/10 - ez is sokkolt
Befejezés: 10/10

szombat, július 27, 2013

Helyzetjelentés

Nem, nem tűntem el. Itt vagyok. Akkor is itt lennék, ha éppen az apokalipszis közeledne, ha zombik futkosnának körülöttünk vagy ha elszakadt volna az emberek és a szellemek közötti vékony elválasztóvonal a telihold idején. Szóval, értitek. :D Jó a hangulat, jó a kedv, kánikula, könyvek, még egy teljes hónap az iskoláig. 

Mostantól 100%-osan jelen leszek, ezt gondolom az előbb már eléggé alaposan kiveséztem a zombikkal. Méghozzá egy-két újítással. 

Az első számú újítás rögtön a kritikák között bújik meg, méghozzá az Értékelésnél, ahol eddig a szempontokat nullától-ötig pontoztam a bejegyzés végén. Mostantól ez a bejegyzés elején lesz látható, de más formában. Így rögtön láthatjátok görgetés nélkül, hogy hányadán is állok azok adott regénnyel. Valamint a szempontok is megváltoztak. Itt található egy példa:

  • A könyv értékelése: 5/5
  • Kedvenc szereplő: Jim
  • Izgalom: 75%
  • Romantika: 60%
  • Hangulat: 55%
Ezen kívül közvetlenül a borító közelében fel fogom tüntetni, hogy OLVASÁSRA AJÁNLOTT, ha a könyv annyira jó volt, hogy meleg szívvel ajánlom.

(Ha ötletetek van még a szempontokat és a feltüntetéseket illetően nyugodtan írjatok.)

Ezeken kívül vállalok kívánságokat is, ami annyit jelent, hogy ha kíváncsiak vagytok egy regényre, vagy nem tudjátok érdemes-e beszerezni, elolvasni, akkor elküldhetitek e-mailben a könyv íróját és címét és lehet, hogy segítségetekre lehetek. Azonban koránt sem 100%, hogy elolvasom a kívánt könyvet, inkább csak 85%. Ha belevágok, akkor pedig nem tudom meghatározni, az időintervallumot, lehet az pár nap, pár hét, egy hónap... Azonban ha megvan a kritika természetesen értesítem a "felkérőt".

Nos, egyenlőre ennyi, emberek. Akkor ezentúl pörögjünk, pörögjünk. Rögtön tartozom is nektek a következő irományaimmal: Z World War - a mozifilm; Leiner Laura - A Szent Johanna Gimi Kalauz; Karin Slaughter - Nadragulya; Dan Wells - Részben ember - Partials.

szerda, július 10, 2013

Figyelem! 50%-os kedvezmény az e-könyvekre!

Partneroldalam a Book and Walk figyelmembe ajánlotta, hogy ma, azaz szerdán, az Ulpius-ház Kiadó nagyszabású promóciót indít, aminek keretein belül az összes e-könyves kiadványát egyetlen nap erejéig 50% kedvezménnyel kínálja. Azt ajánlom, hogy csapjatok le a lehetőségre! :D


hétfő, július 08, 2013

Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?



A címből ítélve egy nyálas, habos-babos történetre számítottam túl sok érzelemmel, talán egy felszínes főszereplőnővel és egy jellemtelen sráccal. Na már most, sokszor nincs igazam és szerencsére ez alkalommal sem volt. :)

Hadley Sullivan tizenhét éves, édesanyjával él és egy súlyos családi dráma súlyát hordja a vállán. Évekkel ezelőtt a szülei elváltak, ugyanis az apja munkát kapott Londonban és a kezdetben pár hónaposra tervezett távollét évekké hosszabbodott, ami alatt az apja szerelmes lett egy másik nőbe. Hadley anyja nehezen dolgozta fel a történteket és a veszteséget, így Hadley mondhatni magára maradt akkor, amikor a legnagyobb támogatásra lett volna szüksége. Most, évekkel a család szétszakadása után Hadley a repülőtérre igyekszik, hogy elérje a repülőgépét, ami Londonba repíti. Az apja ugyanis újra nősülni készül és a lánya is hivatalos a nagy napra. Hadley foggal-körömmel küzdött azért, hogy otthon maradhasson az anyja azonban döntött helyette, szóval Hadley megy Londonba, hogy végignézhesse az apja esküvőjét. Lehet ennél rosszabbat elképzelni? Ha még ez nem volna elég Hadley lekési a repülőgépet, ezért csak egy későbbivel tud elutazni. Azonban, ha nem késte volna le azt a gépet, ha az anyja nem erőszakoskodott volna, ha az apja nem hagyta volna el őket és nem nősülne újra, akkor Hadley nem lett volna ott és akkor, amikor megismerte Azt A Fiút.

Szeretem a romantikus történeteket, mint minden fiatal lány. Jennifer E. Smith pedig egy könnyed, kellemes és kedves olvasmányt alkotott, ami nagyon jó elfoglaltságot biztosít egy délutánra. Hadley karaktere nem is túl bonyolult, de nem is túl egyszerű, meg voltam vele elégedve, mert az már rég jó, ha nem tépem ki a hajamat a cselekedeteit olvasva. Csupán egy szösszenete nem volt az ínyemre: amikor ráförmedt az anyjára, hogy ha lezuhan a repülőgép, akkor azaz anyja hibája lesz, akkor az ő hibájából fog meghalni. Oké, dühös volt, én is az lennék, ha az anyám elküldene egy másik földrészre, hogy végignézzem az apám esküvőjét és a másik életét. Na, de könyörgöm, hogy lehet ilyet mondani a saját anyjának?

Oliver kezdetben titokzatos karakter volt, majd egyre jobban szerethetővé vált, annak módja szerint. Azonban kicsit furcsállom a címet, mert amikor meglátták egymást a reptéren nem volt semmilyen "legyökerezett a lábam, meg se bírtam szólalni, remegni kezdett a térdem és kivert a víz" jelenet, holott a címből ítélve szerelem lesz első látásra. Ennek ellenére csak bőröndőrzés volt :D

Igazából - amennyire én éreztem - nem is a szerelmi szál volt a leglényegesebb, habár az is főszerepet játszott, de sokkal inkább többet olvashattunk a Hadley és az apja közötti kapcsolatról, hogy mi történik egy apa-lánya kötelékkel egy válás és egy újranősülés után és közben. 

Érdekes és kedves olvasmány volt, szép jelenetekkel, szívszorító gondolatokkal, szerelemmel, családi kapcsolatokkal és még több érzelemmel. :) Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Jennifer. E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Oliver
Megjelent: 2012
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 280
Eredeti cím: The Statistical Probability of Love at First Sight
Műfaj: ifjúsági, romantikus

Nalini Singh: Szabadulás


A negyedik rész elérte a csúcspontot a sorozatban. Az írónő az előző kötetben megtörte a Nalini-sablont ezzel felbontva a szokásos alakváltó-mentál párost, ami mindig ugyanazzal kezdődött és ugyanazzal végződött. A karakterek is mindig hasonlítottak, túlságosan is. Az első kötetben a Lucas-Sascha párost ismerhettük meg, akik a háttérben valahogy mindig ott voltak a későbbi részekben is. A második részben Vaughn-Faith páros következett, teljesen lemásolva az első pár dilemmáit, viszonyát... A harmadik részben végre jött egy kis változás, ugyanis a Judd-Brenna párosban immár a férfi volt a mentál és a nő az alakváltó, méghozzá farkas. A negyedik rész volt az áttörés számomra, amikor végre nem azt kellett olvasnunk, hogy egy mentál igyekszik ellenállni az Elcsendesedés megtörésének, ami annak köszönhető, hogy vonzódik egy alakváltóhoz. A negyedik részben végre bekúszott egy ember Tally személyében, sőt a két főszereplőnek (Tally és Clay) van múltja, kiskoruk óta ismerik egymást, vagyis sokkal szorosabb a kötelék kettejük között, több érzelem és mélyebb kapcsolat alakulhat ki ezáltal közöttük.

És akkor most az ötödik részről. Reménykedtem benne, hogy az előző részekből megismert Dorian lesz a főszereplő, akinek az első részben megölték a húgát, aki latens és képtelen alakot ölteni, akinek oka van gyűlölni a mentál fajt. Ilyen tekintetben nem csalódtam, ugyanis Dorian kapta a főszerepet. Ez volt az egyetlen pozitívum a kötetben... Ugyanis Nalini nagy felháborodásomra és szomorúságomra ismét előszedte a fiókjából a Nalini-sablont. Ismét minden kezdődött elölről, mintha csak az első vagy a második részt olvastam volna újra más nevekkel. Adva van egy alakváltó férfi, aki valamiért vonzódik egy metál nőhöz, aki ódzkodik az alakváltótól, mégis viszonozza a vonzalmat, húzzák-vonják egymás haját és végül, mint mindig ismét kapunk egy párost. U-N-A-L-M-A-S. 

Csupán egyvalami vigasztalt - hogy Dorian kapta a főszerepet, akit a latenssége és a bosszúvágya egy kicsit érdekesebbé tett. Ashaya - a mentál női főszereplő - semmilyen tekintetben sem volt különleges, sőt teljesen semleges karakterré vált a szememben, nem úgy Amara, aki tartogatott meglepetéseket. A nagy alakváltó-mentál háború egy új szintre lépett, becsúszott pár mészárlás is, végre egy kis akció a sok ereszd-el-a-hajam közepette. De még mindig nem elég az akció nekem, most már elő kellene húzni valami nagy horderejű csatát, hátha van valami ilyesmi még Nalini fiókjában a Nalini-sablon közelében, de az is lehet, hogy túlságosan elsuvasztotta hátra és most nem találja. 

A kötet végén kialakult egy sanda gyanúm az egyik párbeszéd közben, hogy ki lesz a következő főszereplő: Mercy, az alakváltó nő. Az is kiderült, hogy Mercy vonzódik egy farkas alakváltóhoz. Egy macska és egy farkas? Na, ez legalább már érdekesnek ígérkezik, hátha Nalini ismét alkot egy áttörést a hatodik kötetben, ugyanis ez az ötödik egy mély zuhanás volt. Nem lett ez volna olyan rossz ám, ha nem sokadjára olvasnám ugyanezt a huzavonát. De mostanra már kezd unalmassá válni. Hajrá, Nalini, szedd össze magad!

Nalini Singh: Szabadulás
Értékelésem: Csalódás
Borító: 5/1
Kedvenc szereplő: Dorian
Sorozat: Egy világ – két faj – állandó küzdelem
5.) Szabadulás
Megjelent: 2008
Kiadó: Egmont-Hungary
Oldalszám: 406
Eredeti cím: Hostage to Pleasure
Műfaj: romantikus, sci-fi, urban fantasy

vasárnap, július 07, 2013

Új kinézet

Az oldal új kinézetet kapott és nem hazudok azzal, ha azt mondom ez az eddigi kedvencem. Az előző kinézethet képest világosabbat szerettem volna, valami nyáriasat, üdét. Nem tudom, hogyan lehet egy sablon üde, habár sosem lehet tudni. :D 

Szóval jött az ötlet, ha imádom Londont a piros buszokkal és telefonfülkékkel, valamint nagy úti célom Párizs a bagettekkel meg az Eiffel-toronnyal, akkor ez a fajta "rajongásom" miért ne tükrözhetné vissza a blogomat is? Én imádom, remélem nektek is tetszik, mert egy ideig így marad. :)


szombat, július 06, 2013

Liebster Blog Award


A Liebster Blog Award az a titulus, amit már másodjára kapok meg, nem kis örömömre! Jelentése: a legjobb blog. Nagyon nagy örömmel olvastam Anna levelét, amiben megkaptam tőle ezt a rangot, hihetetlenül örülök, hogy elsőként rám gondolt. Ezek szerint nem hiába dolgozok annyit blogolás közben. :D Egyszóval nagyon szépen köszönöm!

Akitől a díjat kaptam: Anna blogja

Persze díjnak vannak feltételei is, a szabályokat itt láthatjátok:
1.Linkkel jelöld azt az embert ,aki téged jelölt/nevezett a díjra!
2.Válaszolj a 10 kérdésre ,amit a neveződ kiírt!
3.Nevezz/jelölj Te is 10 embert a díjra! (Arra figyelj, hogy 200 alatti legyen a követőik száma)
4.Írj Te is kérdéseket az általad jelölteknek!
5.Jelezd a jelöltjeid blogjain ,hogy jelölted/nevezted őket!



Anna 10 kérdése és a válaszaim:
1. Miért kezdtél el blogot írni?
Húúú, ez egy roppant szép kérdés. Nagyon rég óta olvasok már és mindig is volt véleményem arról, amit olvasok. Mindemellett pedig nagyon szeretek írni, szeretem leírni a gondolataimat valamivel kapcsolatban. Ezt a kettőt összerakva hoztam létre egy blogot. Mert ha már van véleményem, akkor miért ne tehetném közzé, hogy mások is elolvashassák? Azóta nagy hobbimmá vált a blogolás.

2. Mi az abszolút, egyetlen kedvenc könyved, ha van ilyen és miért ez?
Most azt fogjátok mondani, hogy húú, meg neee máár, de nekem az Alkonyat az abszolúte kedvenc. Évekkel ezelőtt vettem a kezembe, amikor még a film meg sem jelent - teszem hozzá. Akkor még nem volt ekkora rajongó tábora, nem volt team Edward meg team Jacob tábor, nem tudtam a karaktereket színészekhez kötni. Szóval tiszta lappal olvastam a film befolyásolása nélkül. Azt hiszem tízszer minimum kiolvastam az első kötetet. Ez az a könyv, amit a legtöbbször képes voltam kiolvasni és mindig ugyanakkora élvezettel. :)


3. Milyen zenét kedvelsz és melyiket utálod a legjobban?
Imádom a zenét. Majdnem fej-fej mellett halad az olvasási kényszeremmel. Nagyon sok együttest és énekest szeretek, főleg a rock kategóriában. Amit mindenki furcsáll bennem, azaz, hogy ha egy szám megtetszik, teszem azt a rádióban, akkor égre-földre keresem és keresem míg meg nem találom. Aztán akkor napokig, sőt hetekig képes vagyok rongyosra hallgatni azt a számot. Hogy egy példával éljek, jelenleg ezt a számot hallgatom pár napja: Papa Roach - Last Resort. Hogy melyiket utálom? A nagyon durva metált a hörgésekkel, azt nem bírom, de amit ennél is jobban rühellek az a diszkókban hallható techno, electronic meg tuc-tuc. Rosszul tudok lenni tőlük.


3. Van háziállatod és ha van, akkor micsoda és mi a neve?
Van egy édes kutyusom, a neve: Berry. :)


4. Gondoltál már arra, hogy saját történetet írj?
Nagyon sokszor gondoltam rá, sőt írogatok is, ha van rá időm és kedvem. És ha van, akkor napokat is képes vagyok szentelni neki, akár reggeltől estig - kis megszakításokkal - pötyögök a laptopon. Van már egy két kész történetem és többe bele is kezdtem. :)


5. Mi a kedvenc sorozatod jelenleg?
Gyanítom, hogy Anna itt könyvsorozatra gondolt, de nem vagyok benne biztos, úgyhogy könyv és film-sorozattal is szolgálok. A kedvenc könyvsorozatom jelenleg A Szent Johanna Gimi és szerintem sokáig ez is lesz. A kedvenc filmsorozatomból nagyon de nagyon sok van: Grimm, The Vampire Diaries, Arrow, Beauty and the Beast... stb.


6. Melyik az az ország, ahova életed során egyszer mindenképp el akarsz jutni?
Franciaország! Párizs, Louvre, bagett, Eiffel-torony... csak csigát ne! :D


7. Budapesten vagy vidéken élsz és szereted azt a várost, ahol laksz? Ha igen miért, ha nem, akkor miért nem?
Budapest közelében egy kisebb városban élek. Szeretek itt élni, nem is túl nagy és sűrű, de mégsem az a vidéki falu földutakkal meg egy éjjel-nappalival. :) 


8. Jóban vagy a testvéreddel? (Ha van)
Van egy húgom, akit egyszerűen imádok. Gondolom sokat elárulok azzal, ha elmondom, hogy mindkettőnknek van egy nyaklánca. Az övén az áll, hogy LittleSister, az enyémen az, hogy BigSister. Hordjuk. :D


9. Mióta vagy fent moly.hu-n?
Mostanában lett egy éve, hogy regisztráltam a molyon.


10. Regisztrálva vagy a rukkolán? És rukkoltál már könyveket vagy sem?
Nem vagyok rajta regisztrálva, sőt őszintén szólva, akármilyen ciki is, de most hallok róla először. :D



Az én kérdéseim (a bugyuta kérdések miatt előre is bocsánatot kérek :D ):
1.) Melyik az a könyv, amelyiket már ötnél többször is képes voltál végigolvasni? (Többet is megnevezhetsz)
2.) Ha emlékszel rá: melyik volt az első könyv, amit a kezedbe fogtál és elolvastál?
3.) Harry Potter vagy Gyűrűk Ura? Miért?
4.) Melyik tanárnyat tanította az a tanár, aki pikkel(t) rád a gimiben vagy melyik volt a leghírhedtebb? :D
5.) Hány könyvespolcod van? :D
6.) Melyik a kedvenc hímnemű karaktered és melyik könyvben szerepel? (kötelező legalább egyet megnevezni!)
7.) Ki a kedvenc íród és melyiket szereted a legkevésbé? Miért?
8.) Mikor kellemesebb számodra olvasni? a.) Nyáron, egy homokos tengerparton. b) Télen, pokrócba bugyolálva egy kakaó mellett. (Válassz! :D )
9.) Ha választhatnál, hogy melyik könyvszereplő kelljen életre, akkor kit választanál? (Könyv címét, íróját és a szereplő nevét is írd le, kérlek)
10.) Vezetsz naplót? Ha igen, akkor a számítógépen vagy igazi füzetbe? Ha füzetbe, milyen színű a füzet és hogy néz ki? :D


Az én jelöltjeim/kedvenceim:
Szilvamag olvas
Katica olvasmányai
Kristina blogja
MFKata gondolatai
Roni olvas
Diamont olvas (Ez melyik történet?)
Francica blogja
Gica olvasgat
Andi élményei
Könyvekkel suttogó

Meg Cabot: Bulihercegnő



Mia élete továbbra sem fenékig tejföl. A hercegnő nem győzi tűrni az illemtanórákat, az iskolai nyomás is a vállára nehezedik és mindezek mellett még Michael-re, a barátjára is elég időt akar szentelni. A baj csőstül jön - szól a mondás, ami Mia életében teljesen helytálló szálló ige. Ugyanis nem elég, hogy Lilly-nek hála ő lett a diákönkormányzat elnöke, majd az önkormányzat csődöt is mondott a drága szelektív gyűjtő konténerek miatt, amiken még a felirat is el van írva. Tehát Mia aggódhat amiatt, hogy egy "fekete öves" végzős lány ellátja a baját, ha rájön, nincs pénz kibérelni a szokásos hoteltermet a végzősök báljára. Mind ez még mindig nem minden, ugyanis Grandmére is bekúszik a képbe, amikor kitalálja, hogyan gyűjthetné össze Mia és az önkormányzat az elegendő pénzt, mielőtt mindenki rájönne a hiányra. Egy színpadi előadással, egy musical-el. (Még mindig jobb, mint Noé-bárkája alakú illatos gyertyákat árulni, ugye?) A hiba az, hogy ha Grandmére a fejébe vesz valamit, akkor nincs mese, úgyhogy jönnek a kemény próbák és az új ismeretek, ugyanis nem más ül át Miáék asztalához, mint A Pasi Aki Utálja A Kukoricát. Bizony ám, sőt kiderül, hogy sokkal helyesebb és viccesebb, mint bárki gondolta volna. És Mia élete ezekkel a bonyodalmakkal még mindig nem teljes, ugyanis Lilly új újságot ad ki, aminek a címe: Kövér Lulu Luka (?); a másik Moskovitz, Michael pedig házibulit szervez egyetemistákkal és persze Mia is hivatalos erre a partyra. De hogyan kell bulizni? Mia sosem volt igazi bulizós csaj. Főleg nem egy bulihercegnő...

Cikis helyzetek és humor van bőven, mint ahogy már elvárhattuk Meg Cabot-tól. Néha a hajamat tépem Mia naivságán, a cikis viselkedésén pedig én magam is égek, azonban ennyi kell. :)

Meg Cabot: Bulihercegnő
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: Michael
Sorozat: A neveletlen hercegnő naplója
6 és ½.) Mia karácsonya
7.) Bulihercegnő
10.) Mindörökké hercegnő
11.) A hercegnő férjhez megy
# Valódi és képzeld hercegnők
#Ünneplő hercegnő
#Mia Thermopolis határidőnaplója 2006
Megjelent: 2006
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 278
Eredeti cím: Party Princess
Műfaj: ifjúsági, romantikus

péntek, július 05, 2013

Helena Silence: Enigma



Nem tudom elmondani, hogy miért, de vannak olyan regények, amik egyszerűen vonzanak engem. Ez valamiféle természetes kiválasztódás lehet vagy fogalmam sincs, hogy minek nevezzem. A borítója volt az első, amin megakadt a szemem - mint általában mindig - akkor eldöntöttem, hogy el fogom olvasni, habár fogalmam sem volt, hogy miről szól, mert rossz szokásom nem elolvasni a regények hátulján lévő ismertetőt mielőtt belekezdek. Így sokkal izgalmasabb belekezdeni egy regénybe szerintem. Szóval fejest ugrottam az ismeretlenbe - és abszolúte jól tettem.

Kicsit megijedtem, mert az első oldalak egy reptéren kezdődtek és éppen akkor olvastam egy másik regényt is, ami szintén a reptéren kezdődik (Vajon létezik szerelem első látásra?), úgyhogy kicsit elegem volt a repterekből, valamint féltem, hogy összekeverem a kettőt. Persze csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy két olyan könyvet kezdek el egyszerre olvasni, amik ugyanúgy kezdődnek.

Visszatérve az Enigma-ra (a címéből egyébként semmit nem bírtam kikövetkeztetni), amint leültem a babzsákfotelembe és elkezdtem olvasni rögtön a részesévé váltam. Mint már említettem vannak regények, amik vonzanak engem. Helena Silence (magyar író egyébként) regénye ilyen, úgyhogy pár délután alatt kiolvastam. Ez nem azért van, mert brutálisan-észveszejtően-félelmetesen jó történetet mesél el, ugyanis vannak sablonok itt bőven, kikövetkeztethető titkok, idegesítő szereplők és túl giccses a Happy End is. Mindennek ellenére az írónő engem elvarázsolt, a mai napig nem tudom ennek az okát megfejteni. Talán a hangulata miatt, ami olykor síros, olykor mosolyt csal az arcomra. Lehet, hogy az érző alapszáltól, amitől sokszor kirázott a hideg. Szerintem ez a regény úgy volt jó, ahogy volt.

"– Majd ha a pokol befagy! – szorítottam össze a számat.
– Nem hallottad még, hercegnő? A kárhozottak rég megváltották a korcsolyabérletet! Szóval beszélj! "
  (részlet Lena és Alex párbeszédéből)

A történet egy Lena nevű 17 éves leányzóról szól (szerintem feltűnőbb vagy ritkább nevet kellett volna választania, ugyanis több regényben is találkoztam már vele), akinek furcsa képessége van: ő egy érző. Ez azt jelenti, hogy álmokat és látomásokat lát, ha megérint egy embert vagy egy tárgyat, látja annak a történetét. Veszélyes, érzelmekkel teli és félelmetes sors ez, ami Lena életét megkeseríti. Lena egy nap hibát vét, amikor nem figyel fel különös álmaira egy lezuhanó repülőgépről... És ez a szülei életébe kerül. Figyelmeztethette volna őket? Talán még ma is élnének. Szörnyű bűntudattal látja szülei halálát azóta is minden éjjel, amikor lehunyja a szemét. Lena - további közeli családtagok híján - egy messzi vidéki kúriára kerül a nagybátyjához. Ott ismerkedik meg a szeleburdi Zoe-val, aki a legjobb barátnője lesz, valamint Zoe bátyjával, a kezdetben ellenséges Alex-el. Az új élete során Lena-nak rá kell jönnie, hogy nem csak az önsanyargatásból áll az élete, nemsokára rátalál a szerelem, a barátság, a szeretet és egy-két ember életét is képes megmenteni a képességének hála... Ugyanis nem messze feltűnik egy pszichopata, aki gyilkolni akar...

"- A környéken volt dolgom, amikor láttam, hogy Lena a fa alatt fekszik. Azt hittem, hogy valami baja van, ezért odamentem. Fölé hajoltam, aztán... (...) Az unokahúgod azt hitte, hogy az egyik ló mászkál körülötte. Szóval, annyi történt, hogy átkarolta a nyakamat, én meg kihasználtam a lehetőséget, és megcsókoltam. (...) Nem volt szép tőlem. Ezután nem tért magához körülbelül tíz percig.
(...)
- Oké, semmit sem értek. - dörzsölte meg a homlokát Victor. - Kezdjük az elejétől. Mondjuk ott, hogy mi a fenéért csókolgatod te az én unokahúgomat?" (részlet Alex, Lena és Victor párbeszédéből)
Kicsit az idegeimre ment, hogy Lena folyton elájul a túlterhelés miatt. Minimum hatszor biztosan olvastam a következő sorokat: És akkor elnyelt a sötétség. A bolondos barátnőt, Zoe-t megszerettem. Valahogy mindig feltűnik az ilyen történeteknél egy kicsit őrült, közvetlen legjobb barátnő. Alex és Lena kapcsolata koránt sem felhőtlen, egyszer fent, egyszer lent - egyszerűen imádtam őket. Voltak ám fú de nagy titkok, amikre körülbelül a negyedénél rájöttem. Lena karaktere sokszor idegesített. Nem tudom miért, mert egyébként tök logikátlan: Lena kihallgat egy beszélgetést, hall dolgokat, amiktől nekünk majd leesik az állunk, de a lányka persze összeráncolja a szemöldökét és nem ért semmit, így a végén jól meglepődik. Na, már most, az írók ilyenkor velünk tudatni akarnak valamit, egy fontos szálat a háttérben, de a főszereplő előtt ezt nem akarják elárulni, mi meg foghatjuk a fejünket, hogy miért nem esik le Lena-nak, hogy mire gondolt X meg Y, amikor azt mondta! Pedig teljesen átlátható... Sokszor akadtam már bele ebbe a dologba és sosem értettem.

Több szó, mint száz, szerintem jó kis regény volt ez, mert engem 100%-ban lekötött, szőröstül-bőröstül bekajáltam. Nálam Helena Silence bizonyított, jöhet a következő regénye. :)

Helena Silence: Enigma
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Alex
Sorozat: Enigma
1.) Enigma
2.) Ezüsthíd
Megjelent: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 358
Eredeti cím: -
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus