15 / 100 könyv. 15% kész!

péntek, július 05, 2013

Helena Silence: Enigma



Nem tudom elmondani, hogy miért, de vannak olyan regények, amik egyszerűen vonzanak engem. Ez valamiféle természetes kiválasztódás lehet vagy fogalmam sincs, hogy minek nevezzem. A borítója volt az első, amin megakadt a szemem - mint általában mindig - akkor eldöntöttem, hogy el fogom olvasni, habár fogalmam sem volt, hogy miről szól, mert rossz szokásom nem elolvasni a regények hátulján lévő ismertetőt mielőtt belekezdek. Így sokkal izgalmasabb belekezdeni egy regénybe szerintem. Szóval fejest ugrottam az ismeretlenbe - és abszolúte jól tettem.

Kicsit megijedtem, mert az első oldalak egy reptéren kezdődtek és éppen akkor olvastam egy másik regényt is, ami szintén a reptéren kezdődik (Vajon létezik szerelem első látásra?), úgyhogy kicsit elegem volt a repterekből, valamint féltem, hogy összekeverem a kettőt. Persze csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy két olyan könyvet kezdek el egyszerre olvasni, amik ugyanúgy kezdődnek.

Visszatérve az Enigma-ra (a címéből egyébként semmit nem bírtam kikövetkeztetni), amint leültem a babzsákfotelembe és elkezdtem olvasni rögtön a részesévé váltam. Mint már említettem vannak regények, amik vonzanak engem. Helena Silence (magyar író egyébként) regénye ilyen, úgyhogy pár délután alatt kiolvastam. Ez nem azért van, mert brutálisan-észveszejtően-félelmetesen jó történetet mesél el, ugyanis vannak sablonok itt bőven, kikövetkeztethető titkok, idegesítő szereplők és túl giccses a Happy End is. Mindennek ellenére az írónő engem elvarázsolt, a mai napig nem tudom ennek az okát megfejteni. Talán a hangulata miatt, ami olykor síros, olykor mosolyt csal az arcomra. Lehet, hogy az érző alapszáltól, amitől sokszor kirázott a hideg. Szerintem ez a regény úgy volt jó, ahogy volt.

"– Majd ha a pokol befagy! – szorítottam össze a számat.
– Nem hallottad még, hercegnő? A kárhozottak rég megváltották a korcsolyabérletet! Szóval beszélj! "
  (részlet Lena és Alex párbeszédéből)

A történet egy Lena nevű 17 éves leányzóról szól (szerintem feltűnőbb vagy ritkább nevet kellett volna választania, ugyanis több regényben is találkoztam már vele), akinek furcsa képessége van: ő egy érző. Ez azt jelenti, hogy álmokat és látomásokat lát, ha megérint egy embert vagy egy tárgyat, látja annak a történetét. Veszélyes, érzelmekkel teli és félelmetes sors ez, ami Lena életét megkeseríti. Lena egy nap hibát vét, amikor nem figyel fel különös álmaira egy lezuhanó repülőgépről... És ez a szülei életébe kerül. Figyelmeztethette volna őket? Talán még ma is élnének. Szörnyű bűntudattal látja szülei halálát azóta is minden éjjel, amikor lehunyja a szemét. Lena - további közeli családtagok híján - egy messzi vidéki kúriára kerül a nagybátyjához. Ott ismerkedik meg a szeleburdi Zoe-val, aki a legjobb barátnője lesz, valamint Zoe bátyjával, a kezdetben ellenséges Alex-el. Az új élete során Lena-nak rá kell jönnie, hogy nem csak az önsanyargatásból áll az élete, nemsokára rátalál a szerelem, a barátság, a szeretet és egy-két ember életét is képes megmenteni a képességének hála... Ugyanis nem messze feltűnik egy pszichopata, aki gyilkolni akar...

"- A környéken volt dolgom, amikor láttam, hogy Lena a fa alatt fekszik. Azt hittem, hogy valami baja van, ezért odamentem. Fölé hajoltam, aztán... (...) Az unokahúgod azt hitte, hogy az egyik ló mászkál körülötte. Szóval, annyi történt, hogy átkarolta a nyakamat, én meg kihasználtam a lehetőséget, és megcsókoltam. (...) Nem volt szép tőlem. Ezután nem tért magához körülbelül tíz percig.
(...)
- Oké, semmit sem értek. - dörzsölte meg a homlokát Victor. - Kezdjük az elejétől. Mondjuk ott, hogy mi a fenéért csókolgatod te az én unokahúgomat?" (részlet Alex, Lena és Victor párbeszédéből)
Kicsit az idegeimre ment, hogy Lena folyton elájul a túlterhelés miatt. Minimum hatszor biztosan olvastam a következő sorokat: És akkor elnyelt a sötétség. A bolondos barátnőt, Zoe-t megszerettem. Valahogy mindig feltűnik az ilyen történeteknél egy kicsit őrült, közvetlen legjobb barátnő. Alex és Lena kapcsolata koránt sem felhőtlen, egyszer fent, egyszer lent - egyszerűen imádtam őket. Voltak ám fú de nagy titkok, amikre körülbelül a negyedénél rájöttem. Lena karaktere sokszor idegesített. Nem tudom miért, mert egyébként tök logikátlan: Lena kihallgat egy beszélgetést, hall dolgokat, amiktől nekünk majd leesik az állunk, de a lányka persze összeráncolja a szemöldökét és nem ért semmit, így a végén jól meglepődik. Na, már most, az írók ilyenkor velünk tudatni akarnak valamit, egy fontos szálat a háttérben, de a főszereplő előtt ezt nem akarják elárulni, mi meg foghatjuk a fejünket, hogy miért nem esik le Lena-nak, hogy mire gondolt X meg Y, amikor azt mondta! Pedig teljesen átlátható... Sokszor akadtam már bele ebbe a dologba és sosem értettem.

Több szó, mint száz, szerintem jó kis regény volt ez, mert engem 100%-ban lekötött, szőröstül-bőröstül bekajáltam. Nálam Helena Silence bizonyított, jöhet a következő regénye. :)

Helena Silence: Enigma
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Alex
Sorozat: Enigma
1.) Enigma
2.) Ezüsthíd
Megjelent: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 358
Eredeti cím: -
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus

Szerinted?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése