2 / 100 könyv. 2% kész!

péntek, augusztus 29, 2014

Kresley Cole: Vámpíréhség


Bevallom, ez nekem egyáltalán nem műfajom. 
Sokáig kerülgettem a könyvet a molyon, a borító mindig taszított (ezt tettem a blogra az amerikai változatát, mert ez meg olyan gyönyörű), de annyi jó véleményt olvastam már róla, hogy a végén győzött a kíváncsiságom. Gondoltam, Nalini Singh után egy kicsit meg vagyok már edződve ehhez a sorozathoz. Tévedtem. :D 

Azt kell, hogy mondjam rengeteg fenntartással olvastam ezt a könyvet. A felfestett világ nagyon érdekesnek ígérkezett, hisz rengeteg új és régi lény él benne, de nagyon féltem, hogy megint azt a szenvedést kell végigélnem, amit Nalini Egy világ – két faj – állandó küzdelem c. sorozatában, miszerint folyton egy felajzott hím és egy visszahúzódó lányka között kialakul a románc. 

Pontosan erre számítottam, szóval nem lepődtem meg mikor ezt is kaptam. Lehet, hogy azért tetszett, mert nem emeltem magasra a lécet vele kapcsolatban, ezért kellemes meglepetés ért. A történet sablonos, de ugyanakkor valamiért olvastatja magát. Persze, túl sok benne a forró jelenet, de nem is számítottam másra. Az akciójelenetek számomra egy kicsit túl kiforratlanok, de ez idővel gondolom egyre jobb lesz.

Nem mondanám, hogy kedvenc lett, de Kresley Cole bevezetett a világába és valamiért szívesen benne maradnék még. Az írásmódja és a csipetnyi, fűszerezett humora megnyert magának, ahogy néhány szereplője is.  Emma persze nem lett a kedvenc karakterem, Lachlain pedig lehetett volna sokkal jobb is, de egy sorozat első kötete alapján nehéz megkövezni egy egész szériát. Többször nem olvasnám újra, de egyszer megérte. Mivel úgy hallottam, hogy a további részek egyre jobbak, ezért bátran vetem bele magam ismét Cole történetébe, hisz Kresley Cole már régóta kapirgálta a tudatomat belülről, most már kihúzhatom a bakancslistámról, hogy olvastam tőle valamit. 

Azt hiszem, kérem a következőt!


Kresley Cole: Vámpíréhség
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: Halhatatlanok alkonyat után
1.) Vámpíréhség
4.) Vámpírvér
5.) Vámpírzóna
6.) A démonkirály csókja
7.) A tél halálos csókja
8.) A gyönyör sötét hercege
9.) A sötétség démona
10.) Az álmok sötét harcosa
11.) Vámpírbosszú
12.) Árnyak hercege
Megjelent: 2006
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 438
Eredeti cím: A Hunger Like No Other
Műfaj: fantasy, romantikus

csütörtök, augusztus 28, 2014

Katie Alender: Bad Girls Don't Die – A rossz lányok nem halnak meg


A horror kiemelkedő és nagyravágyó rajongója vagyok. Mind filmen, mind könyvben. A műfajon belül különös gyengéim a szellemek és a paranormális dolgok, a rejtélyes megmagyarázhatatlan esetek és földöntúli kísértetek.

Hát, ezért csaptam le rögtön Katie Alender könyvére. Egy jó kis szellemsztorit akartam, sok borzongással, izgalmakkal és nyomozással pár haláleset után. Részben meg is kaptam azt, amire vágytam.

A történet egyszerű, sablonos: egy család van a központban; munkamániás anyuka, nemtörődöm apuka, őrült hugica és egy visszahúzódó-elvont lányka. Alexis az iskolában kirí a többiek közül, igazándiból sehová sem illik be rózsaszín hajkoronájával és elvont látásmódjával. Mindeközben Alexis kishúga Kasey egy elbűvölő kislány, mindenki kedvence. Egészen addig, amíg hirtelen minden megváltozik. Kasey egyik napról a másikra gyűjteni kezdi a babákat. A rémisztő játékbabákat, amik végül már az egész szobáját uralják. Kasey nemsokára furcsán kezd viselkedni. Furcsán, nem e századian beszél, változik a szeme színe, a semmiből bukkan fel, elréved és nagyon csöndes lesz. Alexis szülei nem veszik észre a változást, az anyjuk magasról tesz a gyerekekre, csak a munkájának él, az apjuk és Alexis között pedig hatalmas szakadék tátong. Alexis kénytelen lesz egyedül utánamennie a dolgoknak és amik kiderülnek a házukról és a régen ott történt eseményekről rémisztő és kétségbeejtő. Vajon mi szállta meg Kasey-t és meddig képes ez a valami elmenni annak érdekében, hogy véghezvigye azt, amit elkezdett?

Habár horrorsztori, mégis azt mondanám, hogy könnyed, egy unalmas délutánra tökéletes olvasmány. Ha este olvasod, nyilván egy kicsit megborzongsz, de közel sem egy Stephen King által kreált tökéletes horrormestermű. Filmként valóban bravúros történet lehetne, jó jelenetekkel és ideglelős szellemes képekkel, de mivelhogy nem film, ezért nem ijesztett meg annyira. A történet habár sablonos és a regény közepénél rájöttem a dolog nyitjára, mégis jól kitalált rejtély, amit izgalmas volt kinyomozni. Számomra tökéletes kikapcsolódás volt nyaralás közben, így bevihettem a heti horror-adagomat a szervezetembe. :D Mindazonáltal úgy gondolom, hogy ez regénynek jó, de sorozatnak már pocsék lenne, azonban kiderült nemrég, hogy ez egy háromkötetes sorozat. Nem hiszem, hogy kellett volna ezt még tovább húzni, ez így volt jó, úgy ahogy volt, úgyhogy számomra a többi rész felejtős. Az elsőt részt minden horrorkedvelőnek ajánlom, de akinek már megacélosodtak az idegei a sok horror után, az ne várjon borzongató ideglelést. :)

Katie Alender: A rossz lányok nem halnak meg
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: A rossz lányok nem halnak meg
1.) A rossz lányok nem halnak meg
2.) From Bad to Cursed
3.) As Dead As it Gets
Megjelent: 2010
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 310
Eredeti cím: Bad Girls Don’t Die
Műfaj: horror, ifjúsági, krimi

szombat, augusztus 23, 2014

Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása



Hűha. Meg Wow. *-* Ez nekem hihetetlenül tetszett. 
Ez azon könyveimet erősíti, amely szinte leüvöltött nekem a polcról a könyvesboltban, hogy "Olvass el!", és mivel ennek a kicsi hangnak sosem tudok ellenállni, megvettem és belemerültem. Imádtam. 
Kezdjük a borítóval. Tökéletesen gyönyörűséges. Még ha nem tetszett volna a történet se bántam volna meg, hogy megvettem, mert ez a borító egyszerűen csodaszép. 
A történet pedig... Úgy olvastam, hogy közben se hallottam, se láttam. Mivel nyaraláson olvastam ez egy kis problémát jelentett, mivel aktivizálódnom kellett volna, járni-kelni, le a strandra, fel az apartmanba, esti sétára... stb. Úgyhogy minden egyes alkalmat kihasználtam arra, hogy olvashassam, vegyük például a vacsorát, amit úgy fogyasztottam el, hogy közben a könyvet bújtam. Persze akkor jöttek a családtól a cikis-humoros megjegyzések, egyszer még ki is akarták venni a kezemből, de nem lett jó vége. :D Még így is sikerült egy nap leforgása alatt elolvasnom.
A történet tehát posztapokaliptikus, a nagy világvége utáni állapotokat írja le - az egyik kedvenc műfajom. Azonban jelenleg nem zombitámadás, hatalmas atombomba vagy társadalmi lázadás van a világ összeomlásának hátterében, hanem az angyalok. Az angyalok ugyanis fellázadtak egymás ellen és polgárháború tört ki a mennyekben. A hatalmas harcok végett a Föld nagy része a semmivel vált egyenlővé, hatalmas pusztítás ment végbe. 

"Szárnyas férfiak. Az apokalipszis angyalai. Természetfeletti lények, akik lerombolták világunkat, és több milliónyi, de lehet, hogy több milliárdnyi embert elpusztítottak."

Ennek a kavarodásnak a kellős közepén harcol a túlélésért Penryn, egy tinédzserlány, az anyjával, akinek erős pszichológiai problémái vannak és hajlamos az őrült, pszicho-gyilkosságokra; és a húgával, aki kerekesszékhez van kötve. Mindennapjaik a meneküléssel, küzdelmekkel, éhséggel, kilátástalansággal telnek, míg nem az egész életük felfordul - ha lehet még jobban, amikor egy testközeli angyalharc kellős közepében találják magukat.
Penryn nemsokára azon kapja magát, hogy édesanyja eltűnt, ki tudja, hol gyilkolászik; kishúgát elrabolták az angyalok; ő maga pedig egy veszélyesen sérült angyalt ejt túszul. Az angyal egészen gyönyörű, a szárnyait levágták a csatában és harcképtelenné vált. Penryn annak reményében rabolja el a nála kétszer akkora angyalt, hogy kicsikarjon belőle valamit azzal kapcsolatban, hová vihették a húgát az angyalok.

"A gyönyörű arc kezd elhomályosulni előttem, ahogy lassan leragad a szemem. Két napja nem aludtam semmit, attól való félelmemben, hogy elmulasztom az angyal ébredését, és lemaradok az egyetlen lehetőségről, hogy beszéljek vele, mielőtt még meghalna nekem. Így, ahogy alszik, úgy néz ki, mint a tömlöc mélyén láncra vert, sebesült Mesebeli Királyfi. Amikor kicsi voltam, szerettem volna Hamupipőke lenni, de most inkább a Gonosz Boszorkánynak érzem magam. Hamupipőkének persze nem kellett egy posztapokaliptikus világban élni, ahol nyüzsögnek a bosszúálló angyalok."
Nemsokára azonban kiderül, hogy az elrabolt, jóképű angyal egyáltalán nem azok közé tartozik, akik elrabolták Penryn húgát. Penryn nemsokára egy olyan kalandokkal fűszerezett helyzetbe kerül, amiben egy angyal lesz a társa, Rafael.
Legyen ennyi a történet, akkor most jöjjenek a szereplők.
Penryn nem az a nyafogós kis csitri, akiket minden moly utál. A "világvége" eléggé megedzette ahhoz, hogy tudjon harcolni, tudja értékelni az apróbb örömöket - mint például egy félmeztelen angyalt :D. Penryn nekem szimpatikus, habár nem az a tökös, belevaló csaj, akit vártam, ennek ellenére szívesen olvastam a történetet az ő szemszögéből.
Raffael pedig... Nos, angyal, jóképű, védelmező, néha bunkó, néha karót nyelt, de mégis tökéletes. Persze a Rafi-féle megszólítás az agyamra ment, mert folyton a turcsi-orrú kismalacok jutottak az eszembe, ami egy kicsit illúzióromboló volt. A Rafael gyönyörű név, nem tetszett, hogy lerövidítették.
A történet gyorsan pörög, nem igazán volt olyan jelenet, mikor eluntam magamat, mindig történt valami, miközben azt vártam, hogy végre mikor kerülnek közelebb egymáshoz a főszereplők. Susan Ee kifejezetten tud írni, a történetet is bravúrosan csűrögeti, egy idő után rengeteg horrorisztikus jelenet tűnt fel, vagyis volt vér, groteszk szörnyek, sötétség, még több vér... Jó kis brutalitással fűszerezett könyv lett.
Persze egy idő után az angyalos-szál furcsa lett, csupán akkor inogtam meg egy kicsit, amikor kiderült, hogyan "lazítanak" az angyalok... akkor egy kicsit elveszítették számomra a természetfeletti homályságukat és kicsit emberiesebbek lettek, mint kellett volna. Én nem tudnám elképzelni, hogy az angyalok öltönyben ölelgetik a tapadós ruhában virító nőcskéket. Nem is tudom.
De, ami nagyon betett az a történet vége volt. Nem, nem csaptam le az asztalra, vagy a falhoz a könyvet, mert ahhoz túl gyönyörűséges, de hosszú perceken át csúnyán néztem a borítót, és talán Susan Ee még csuklani is kezdett valahol. Hogyan lehet egy könyvet így befejezni? Ez... Szentségtörés, főleg úgy, hogy tudom magyarul még egy ideig nem fogom viszontlátni a második részt. Szóval, készüljetek fel a végére, jó?
Mindent összevetve, nagy kedvenc volt, amit valószínűleg még egyszer el fogok olvasni, mielőtt kijön a második kötet, amit kötelezően a polcomon kell majd tudnom! Ha egy mondattal akarnám jellemezni a könyvet: Egy brutalitással megfűszerezett, sötét világ, ahol egy angyal és egy egyszerű lány egymásra talál, miközben a fejük fölött összecsapnak az angyalok.


Susan Ee: Angyalok bukása
Értékelésem: Katarzis
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Rafael
Sorozat: Angelfall
1.) Angyalok bukása
Megjelent: 2013
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 342
Eredeti cím: Angelfall
Műfaj: disztópia, fantasy, ifjúsági, posztapokaliptikus, romantikus

péntek, augusztus 22, 2014

Jamie McGuire: Az Őrző


Kedves Jamie McGuire, mondd miért? 
Miért esel bele mindig ugyanabba a hibába? A történeteid olyan varászlatosak bírnának lenni, annyira bírnám imádni őket, annyira szeretnék oda meg vissza lenni értük. 
De valamiért sosem jön össze. 

Mindig csak ímel-ámal olvasom őket, olyan „majd lesz valami” alapon és sosem a „wow-bada-bumm” érzéssel. Pedig a közelében van ez a történet is, de mégsem ütötte meg azt a mércét. 
Az angyalos sztorik a gyengéim (ahogy a szellemesek, vérfarkasosak és boszorkányosak is), úgyhogy hatalmas kíváncsisággal fogtam bele Az Őrző-be, miután csalódtam egy sort a Veszedelmes Sorscsapásban.
Annyira gyönyörű az alaptörténet. Adott egy felszínes, gyönyörű lány, aki nem találja a párját és adott egy őrző-védő őrangyal, aki vigyáz rá, aki szerelmes belé és a különös kapocs miatt ugyanazt érzi, amit ő. Minden adva van. Az egész olyan „Wow-bada-Bumm” gyanús volt. 
Mégsem lett az. 

Nina teljesen semleges érzéseket keltett bennem, úgy voltam vele, hogy van és kész. Nem túl okos, de szép; felszínes, de jószívű. Egyszerű személyiség. Jared, az őrangyal, aki hihetetlenül odaadó, védelmező és gondoskodó, de nem a tipikus perzselő módon sajnos. Hanem a lagymatag módon. 

Egy gengszteres szállal kezdtük, amiből azt hittem, hogy izgalmas akciófilmszerű történet lesz, Feláldozhatókkal meg minden, aztán mégis átváltottunk természetfeletti angyalharcba. A gengszterpapa fogadja fel az őrangyalt, hogy megvédje a lányát? Ez olyan… nem is tudom. Természetellenes, nem? Az őrangyalok csak úgy vannak, nem kell egy főgengszternek felfogadnia őket nem? Kicsit illúzióromboló. 
Nina nyomoz, minden ilyen kis finomságra fény derül, közben Jared folyton körülötte ólálkodik. Persze szerelem volt első látásra, de Nina nem akarja könnyen adni magát Jared meg fél, hogy mi lesz ha… Akkor jött a huzavona, hogy „szeretlek, de mégsem kéne, mert veszélyes”. Aztán jött Jared húga, Claire és mindenkinek szétrúgta a seggét. :D 

Aztán megint civódás és szerelemdráma, ami valahol gyönyörűen kedves volt, valahol meg nyálasan unalmas, ezt embere válogatja én néha szeretem ezt a fajta szerelmet is. A szerelmi háromszögről viszont se szó se beszéd, tökre értelmetlen. Úgyis tudjuk, hogy Jared lesz az, mégis ott van Ryan, aki viszont sokkal szimpatikusabb nekem, mint Jared. Szerintem Ryan-nek Claire-el kéne összejönnie és el kellene felejtenie a felszínes Ninát. 

Egy valamit nem értek. Valaki válaszolja meg, de könyörgöm! :D Jamie McGuire könyvei sosem a gimiben játszódnak, hanem egy egyetemen. A főszereplő mindig egyetemre jár, jó tanuló. Muhahaha. Én meg az MIT-n diplomáztam. Abby, Travis járt egyetemre, Nina járt egyetemre mégsem olvastam azt, hogy Nina vizsgára tanul, vagy egyáltalán órákra járna. :D Én nem tudom, mert még nem jártam egyetemre, majd csak két év múlva, ha minden jól megy, de az egyetem főleg nem abból áll, hogy az ember tanul? Legalábbis valamicskét? Vagy bejár pár órára? Nina csak a koleszban tevékenykedett, sírt Jared után, vagy éppen Jared karjaiban nyáladzott, de tanulni nem tanult. Az egyetem csak említésszinten szerepel. 

Ez annyira tud idegesíteni, de tényleg. Na, mindegy. Miután Nina éppen leszarta magasról az egyetemet és Jared-el volt 30 méterrel a felhők felett, akkor jött pár rossz fiú a könyv végén csapkodtak-verekedtek egy sort, majd távolról célba lőttek (??), aztán folyt egy kis vér és utána minden megint Feeling Happy.

Kábé ennyi a történet. Semmi rejtély, semmi izgalom, semmi fordulat. Csak a szokásos McGuire-féle szerelemi dráma egy kis körítéssel. Nem is tudom. Nem akartam ennyire spoileresre írni, meg úgy összességében én nem is szenvedtem az olvasása közben, bár még egyszer nem olvasnám el, de most ahogy így elkezdtem írni, így visszaemlékeztem az apróbb sérelmekre. Vajon mennyi próbálkozás után fog McGuire végre a kedvenc íróim közé tartozni? Vagy van, amit nem kellene erőltetni? Nem is tudom, reménytelenül sok eséllyel vagyok képes ellátni az írókat. Ez van.


Jamie McGuire: Az Őrző
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Claire, Ryan
Sorozat: A Sötétség és Fény angyalai
1.) Az Őrző
2.) A Jóslat
3.) Az Éden
Megjelent: 2010
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 472
Eredeti cím: Providence
Műfaj: fantasy, romantikus, urban fantasy

csütörtök, augusztus 21, 2014

Frissen, ropogósan #4





Húúha. 
Végre beszabadultam egy könyvesboltba. Szerintem teljesen őrültnek hitt az, aki belátott a kocsiba, miközben kihajtottunk a parkolóból, ugyanis teljes orral az egyik könyv lapjai közé szimatoltam. :D Mint egy őrült. 

Szerintetek, melyikkel kezdjem? :))





Kiersten White: Paranormalcy - Természetfeletti


Hogyan bukkantam rá? - A borítón megakadt a szemem. Kinek nem? Gyönyörűséges.

Mit várok tőle? Egy jó kis természetfeletti történetet, sok-sok természetfeletti lénnyel, izgalmakkal és egy kis szerelemmel.

Fülszöveg: Akármennyire is szokatlan, hogy valaki a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál dolgozik, Evie mindig is normálisnak gondolta magát. Igaz, hogy a legjobb barátnője sellő és a volt barátja tündér, most pedig egy alakváltó srácért van oda. Egyébként pedig Evie az egyedüli olyan ember a világon, aki felismeri a paranormális lényeket, akárhogy is álcázzák magukat. De a paranormális lények most sorra halnak meg és Evie álmai is hemzsegnek az ijesztő és titokzatos jóslatoktól. Gyorsan rájön, hogy összefüggés lehet a képességei és a paranormális lények pusztulása között. Nagyon is elképzelhető, hogy ő a kulcsfigura egy tündér sötét jóslatában, amely minden paranormális lény pusztulását ígéri.





Liz Fremantle: Queen's Gambit - Vezércsel


Hogyan bukkantam rá? - A címe keltette fel az érdeklődésemet, Zöld Íjász őrült vagyok és a címről rögtön Oliver Queen jutott eszembe, valamint a jachtja, ami nevezetesen a Queen Gambit nevet viselte... míg el nem süllyedt. Aztán jobban utánanéztem a könyvnek és megtetszett. Mostanában próbálgatom magamat a történelmi könyvek terén, szóval hajrá. :)

Mit várok tőle? Hiteles történelmi hangulatot, romantikát, izgalmakat, többet meg akarok tudni a Tudor-korról, ha már... :)

Fülszöveg: Egy haldokló király. A királyné veszélyben… 
Elvált, lefejezték, meghalt, elvált, lefejezték, túlélte…
VIII. Henrik udvara tele van cselszövéssel, versengéssel, romantikával – és senki sincs jobb helyzetben, hogy mindezt megértse, mint a középpontjában élő asszonyok.
Katherine Parrnak, aki harmincegy éves korára másodszor özvegyült meg, vissza kell térnie az udvarba, de az idősödő királyra és az őt körülvevő emberekre gyanakodva ezt nem szívesen teszi meg. Mindazonáltal, amikor szenvedélyes viszonyba keveredik a rámenős csábító Thomas Seymourral, azt hiszi, hogy végre szerelemből mehet majd férjhez. Ám jelenléte az udvarban felkeltette még valaki érdeklődését…
Őszinteségétől és intelligenciájától elbűvölten Tudor Henriknek is megvan a maga terve Katherine-nel kapcsolatban, és senki sincs abban a helyzetben, hogy visszautasíthatná a király házassági ajánlatát. Így hát míg varázslatos szeretőjét eltávolították a kontinensre, Katherine kénytelen elfogadni a betegeskedő, egoista uralkodó kezét, s ő lesz Henrik hatodik felesége.
Mindvégig az őt megelőző királynék sorsának tudatában Katherine-nek minden ösztönét és intelligenciáját segítségül kell hívnia, hogy elnavigáljon az udvar ármánykodásai közepette. Miközben a katolikusok újra hatalomra kerülnek, a reformátorokat eretnekségért égetik meg, a haldokló királyt körülvevő emberek pedig tülekednek a hatalomért az új rezsimben, a túlélése valószínűtlennek látszik – és ő még mindig nem mondott le a szerelemről…

Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás



Hát… nem is tudom. 
Nem igazán mondhatom azt, hogy csalódtam, mert egyáltalán nem vártam túl sokat. Jamie McGuire könyvei valamiért még nem ragadtak meg annyira. Tud írni, de valahogy mindig túlzásba viszi. Pedig a kevesebb, néha több. 

Ez most sem volt másként. A történet egy az egyben ugyanaz, mint a Gyönyörű sorscsapás. Sok újra ne számítsatok, kivéve talán az epilógust. 

A történetet tehát nem kell bemutatnom. A Gy.S.-t régebben olvastam és 4 pontot adtam rá. Nem emlékeztem miért, holott itt van nekünk Travis, akit persze imádok. Nem szoktam leértékelni azokat a könyveimet, amikben megtalálok egy újabb „álompasit”. Aztán eljutottam a Veszedelmes Sorscsapás feléhez és rájöttem, hogy miért kapott az első rész 4 pontot. 

Ismét csak azt mondanám, mint amit az első résznél: a történet első fele aranyos, szerethető, kedvenc, aztán viszont a felénél az egész átcsap egy se-veled-se-nélküled királydrámába, amit normális körülmények között imádok, de most ez valamiért idegesítő lett. Nagyon. Itt nem a szokásos huzavona ment, hanem tömény féltékeny-vagyok-dráma, majd halálos összeveszés, kibékülés… stb. stb. Unalmas. 

Míg az első részben ezt még valamennyire toleráltam, most itt még idegesítőbb aspektusba került Travis szemszögéből. Abby olyannyira ellenszenves karakter lett ebben a részben az én szememben, hogy legszívesebben elküldtem volna az Antarktiszra egy kis fókakergetésre. Travis került az előtérbe, ezért Abby érzelmi világáról, meg úgy összességében a csajról semmi érdekfeszítőt nem olvashattam, gondolom az írónő azért intézte így, mert az első részben ő volt a reflektorfényben. Mondjuk annyira nem is zavart, hogy nem olvasom a picsogását. 

Travis meg… hát. 

Én, személy szerint hatalmasat csalódtam a csákóban. Úgy imádtam az első részben. Annyira… de most szinte már fejbe vágtam volna egy hatalmas bumeránggal. Ez a folytonos szeretem-az enyém-szét verek mindenkit, ha csak ránéz dolog az agyamra ment. Ez így gáz volt. Persze, értem én, odavan a csajért, de azért na. Nem az őskorban vagyunk, amikor a Frédi meg Béni lecsapja az asszonyt egy husánggal és bevonszolja a barlangba, hogy a többi vadember egy pillantást se vethessen a nőjére. Ajj. 

Csalódtam. Nem csak McGuire-ban, hanem magában Travis-ben is és ezért az írónőre vagyok dühös. Egy ilyen tökéletes karaktert elrontani? 
Ami a legjobban tetszett azaz epilógus volt. :D 
Most következik az erős spoiler: 
– Imádtam a gondolatot, hogy Travis FBI ügynök lett, ez hihetetlen! Na, és a két kicsi? A verekedős kislány, aki a fiútestvére miatt bunyózik a kiscsákókkal? Fergeteges. :D Imádtam.


Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Trenton
Sorozat: Gyönyörű sorscsapás
2.) Veszedelmes sorscsapás
#Gyönyörű esküvő
#Gyönyörű pillanat
Megjelent: 2013
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 488
Eredeti cím: Walking Disaster
Műfaj: new adult, romantikus

szerda, augusztus 20, 2014

Locsifecsi - a 200. bejegyzés


Sziasztok!
Gondoltam akkor most összehozok egy ilyen locsifecsi bejegyzést, ugyanis ez itt, hölgyeim és uraim, a 200. bejegyzésem. Jó sokat pötyögtem már nektek.
Ez egy ilyen "most éppen mi van velem" hadoválás lesz, aminek se vége, se hossza, de néha-néha kell egy ilyen is. 

Akkor vágjunk is bele.
A 2014-es év első fele eléggé körülményesen telt (német emelt szintű érettségi, autósvizsga, jogsiszerzés, közmunka... stb.), ezért sajnos félre kellett tennem a könyveket - a sok moly legnagyobb rémálma. Amint azonban véget értek a vizsgahetek és minden leülepedett, végre elengedhettem magam és kezdődhetett a határtalan lustálkodás és a korlátlan olvasás.

A nyáron rengeteg új könyvvel ismerkedtem meg, rengeteg új főhősbe szerettem bele (muhahaha :D) és rengeteg új sorozatot imádtam meg. Ezeket most nem fogom részletezni, majd a kritikák tükrözik az érzéseimet a könyvekkel kapcsolatban.

Egy sorozatra viszont kitérek, ami a Párválasztó. Nagyon sokáig várakozott a Várólistámon és gyönyörű borítója végre magához vonzott és belemerültem a történetbe. Kezdetben furcsálltam az egész világot, de aztán olyannyira a rabjává váltam, hogy most igyekszem az utolsó rész olvasását elnyújtani. Valamint olyan örömujjongásba kezdtem, mikor megtudtam, hogy az írónő bejelentette: következő három kötet is napvilágra fog kerülni az első három + a Párválasztó történetek után, hogy a kutya mellettem ijedtében kirohant a világból. :D Már szinte sírva olvasom az utolsó kötetet, mondván itt a vége fuss el véle, és erre kiderült, hogy mégsem. Csodálatos hír. Ekkor fogalmaztam meg magamban ezen bölcsességemet: "Ugyanolyan szenvedés egy hihetetlenül rossz könyvet olvasni, mert úgy érzed sosem fog véget érni, és ugyanolyan szenvedés egy hihetetlenül jó könyvet olvasni, mert tudod, hogy egyszer igenis véget ér".

Emellett rengeteg Vörös Pöttyös Könyvet olvastam a Könyvmolyképzőtől, hihetetlen, hogy ilyen minőségben adnak ki regényeket, egyszerűen imádom őket (a legtöbbet), mind megfelel az ízlésemnek és kezdek rájönni, hogy a kívánságlistámat a Könyvmolyképzős könyvek uralják. Olyan iramban jelennek meg újabb regények náluk, amiket el szeretnék egyszer olvasni, hogy milliomosnak kellene lennem ahhoz, hogy mindet elolvashassam egyszer. :D De ami késik az nem múlik. A Könyvmolyképzős listám, amiket már olvastam: KATT. És amik a kívánságlistámon vannak tőlük: KATT.

Ha már VP könyvek és új megjelenések akkor ezerrel vetettem bele magam ismét Jennifer L. Armentrout Obszidiánjába és Ónixébe, ugyanis ősszel jön a harmadik kötet: Az Opál. Hihetetlen, hogy második olvasásra is olyannyira imádtam, mint elsőre. Kat és Daemon most is magával ragadott és szinte viszketek már a harmadik kötetért. Majd a negyedikért... Majd az ötödikért... Bele sem akarok gondolni, hogy utána vége lesz. Mély fizikai fájdalom. :D

Megjelenik még hamarosan Cassandra Clare: A Végzet Ereklyéi utolsó kötete is: A Mennyei tűz városa. A helyzet az, hogy az első három kötet a legnagyobb kedvencem, de szerintem ott abba is kellett volna hagyni Clare-nek a történetet. Most az ötödiket darálom le, hogy elolvashassam a befejező kötetet is, de az ötödik kötet annyira furcsa érzésekkel tölt el. Mintha valami félre lenne kattanva, vagy nem is tudom. Szerintem teljesen felesleges ez a még három rész. Elég lett volna egy trilógiának, mint a Pokoli szerkezetek. Tudni kell, hol kell abbahagyni. Clare azonban még mindig a kedvenc íróim közé tartozik, ezért mindenképpen le fogok csapni a befejező, hatodik kötetre is ősszel. Most már furdal a kíváncsiság, hogy mit hoz majd még ki ebből.


Ha már kívánságlista, akkor nemrégiben fedeztem fel egy magyar írót: A. O. Esther-t, akinek a regényei egyre inkább piszkálják a fantáziámat. Bárcsak eljuthatnék már végre valahára egy könyvesboltba, hogy elolvashassam az egyiket. Mivel én is szeretek írogatni és nagy álmom, hogy egyszer az én könyveimet olvassák más molyok, blogosok, ezért nagyon szívesen olvasok magyar íróktól. Vegyük példának okáért Beninát, aki már bizonyított számomra. Olvastam már Szurovecz Kittitől, Helena Silence-től, Spirit Bliss-től, Tavi Katától valamint az Álomgyár Kiadó jóvoltából Arthur Madsen-től, Estelle Brightmore-tól és a kedves Borbás Edinától is. Nemrégiben egy másik magyar írónő is felkeresett, hogy olvassam el regényét, amit én örömmel meg is tettem, Izolde Johannsen bearanyozta a napomat mikor olvastam e-mailjét. :) És nem utolsó sorban persze híres vagyok arról, hogy imádom Leiner Laura írásait.

Ha már Leiner Laura, akkor gondolom már mindenki látta, hogy nemsokára ismét hoz nekünk egy új regényt, méghozzá egy sorozat első részét. Habár az Akkor szakítsunk-ban egy szemernyit csalódtam, mégis nagyon várom az új könyvet, ami biztosan a polcomat fogja ékesíteni a többi LL könyv mellett. A címe: Késtél. Még nem igazán tudom mire vélni. A borítón egy mikrofon található, aminek hihetetlenül örülök. Tehát a zenéé lesz a főszerep. Már alig várom, hogy újra elmerülhessek Laura egyik új humoros történetében.

Egyébként a közeljövőben könyvesboltba kívánkozom, de valahogy sosem jön össze. De ami késik az nem múlik, van már jó pár kiszemeltem, a családom retteg is a pillanattól, mikor kerülök be egy könyvesboltba. Nem is értem, ez miért lehet. :D

Persze, kezd rám törni a "nyárzárási pánik", ugyanis másfél hét és ismét az iskolapadban fogok ücsörögni, jaj ne már. Szinte fizikai fájdalom rá gondolni. Persze most hajrá-olvasás van, hogy kihasználjam még a fennmaradt időt. Annyira kiábrándító az egész.

Egy-két dolgot azért várok is az őszben. Az egyik természetesen a sok-sok könyvmegjelenés, amiket már fentebb említettem. A másik pedig a sorozat-mániás énem számára hatalmas drukk, ugyanis ősszel érkeznek a sorozataim új évadai. Vegyük például a Zöld Íjászt, ami a harmadik évaddal tér vissza októberben a CW-n, majd a Grimm, ami október 29.-én tér vissza a negyedik évaddal, közeleg a The Vampire Diaries, aminek bár az ötödik évada hatalmas csalódás volt, mégis folytatni fogom. Jön a The Originals is a második évaddal, a Supernatural a 10. évaddal!!! Valamint új sorozatok is érkeznek, amik szintén piszkálják a csőröm: a The Flash, Gotham... stb. Azért lesz itt mit nézni, azt hiszem. :D

Egyelőre ennyi belőlem, gondolom halálra untátok magatokat. :D A blogot NEM fogom hanyagolni. Mostantól ezerrel pötyögök, úgyhogy tartsatok ki mellettem, ha szeretitek az írásaimat. További szép nyarat kívánok nektek, már amennyi maradt belőle, bár az idő most is elég pocsék, szakad az eső, meg minden. Valamint természetesen jó olvasást kívánok minden egyes követőmnek, olvasómnak! Sziasztok! :)