27 / 100 könyv. 27% kész!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jamie McGuire. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jamie McGuire. Összes bejegyzés megjelenítése

kedd, július 23, 2024

Jamie McGuire: Majdnem gyönyörű


A Gyönyörű sorscsapás - bár nem vagyok a műfaj legnagyobb rajongója - jó volt. De ez most már a húzzunk le minél több bőrt a Maddox-csontról esete.

Alapjáraton az első részt szerettem, a második rész a tipikus meglovagolása a népszerűségnek: a másik szemszögben megírt, de ugyanazon történet esete. Aki nagyon szeret egy sztorit, annak ez ajándék, ezért nem panaszkodtam.

Majd jött két novella, amik csak apró kiegészítések voltak, annak jók, ha az ember vissza akart csöppenni Galamb és Travis kettősége.

De most egy teljes értékű folytatást kaptunk. A történet és bonyodalom alapáraton jó lenne, a tűz utána utóhatás és következmények, az FBI nyomozása és a két főszereplő házasságának nehézségei mindezek közepette.

Csakhogy ez egy újabb novellában is letudható lett volna. Mert habár a nyomozás érdekes koncepciónak ígérkezett, de szinte alig kapott helyet a történetben (annak ellenére is, hogy csak a pár szemszöge volt olvasható). Nem, az egész kötet központi eleme az volt, hogy Travis retteg, hogy elveszti Abbyt, Abby meg fél, hogy olyasmit tesz, ami miatt Travis meggondolatlan dolgot tesz... Mert önuralom nem létezik. Unalmas volt számomra. A harmadik féltékenykedési, meg "rettegek, hogy hogyan fog reagálni" jelenet után meg már csak a szememet forgattam, mert persze minden pasi Abbyt akarja és minden nő Travist... Hagyjuk már! Meg az egyetemet gimnázium szintre degradálták (ahol amúgy senki se tanul persze). Tudjátok, egy egyetemen mikor van sztárpár, meg párkapcsolati pletyka... Örül az ember, ha a szaktársai arcára emlékszik (bár hozzáteszem, az amerikai kultúrát nem ismerem ezen a téren, szóval ki tudja). Nem is tudom. Ismét olvasottként akartam elkönyvelni a sorozatot, de annyira azért nem élveztem.
 

Jamie McGuire: Majdnem gyönyörű
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: Gyönyörű sorscsapás
3.) Majdnem gyönyörű
Megjelent: 2022
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 384
Eredeti cím: Almost Beautiful
Műfaj: erotikus, new adult, romantikus

péntek, február 28, 2020

Jamie McGuire: Gyönyörű pillanat


Nem tudom, milyen indíttatásból most, vagy miért ezt, de gondoltam, akkor fejezzük be ezt a sorozatot is. Úgyse hosszú, szóval nem lesz gond. Nem volt gond. Már a könyv hosszúságával, a történettel viszont már voltak problémáim.

Travis és Abby párosa az egyik kedvencem, megszerettette velem Jamie McGuire műveit. Travist még mindig nagyon szeretem, és persze itt is feltűnik, de mint kiderült - olvasás közben - ez nem Travis és Abby novellája.

A történet az esküvő után folytatódik, csak épp ezúttal America és Shepley párosának sorsa derül ki az olvasó előtt. Egy merőben másfajta párosról van szó, és nem is a kedvenceim, főleg Mare, de nem lett ez volna annyira rossz.

Mégis az volt. Aranyos lehetett volna, egy utolsó búcsú ettől a sztoritól, egy majdnem Maddox-fiútól, ehelyett 170 oldalnyi rinyálás volt az egész. Vajon szeret még? Vajon harmadjára is megkéri a kezem? Vajon már nem tud elviselni engem? Mi történt kettőnk között? Szakítani akar? És ez így ment felváltva, mindkét féltől folyamatosan, én csak a fejemet fogtam, hogy jaj, ne már, kommunikálni kéne esetleg, és akkor tudnátok, mi folyik a másik fejében.

Jaj,de fájt. Ez most nagyon nem feküdt úgy, mint a többi, ezt igazán kár volt megírni. Még a tornádó is inkább egyfajta szürreális vonulatot adott a kínlódásuknak, még ha szép is lehetett volna ez az elkötelezettség a másik megmentése iránt. Akkor sem. Ez most nem. Sajnálom.

Jamie McGuire: Gyönyörű pillanat
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Travis
Sorozat: Gyönyörű sorscsapás
#Gyönyörű pillanat
Megjelent: 2015
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 174
Eredeti cím: Something Beautiful
Műfaj: erotikus, new adult, romantikus

péntek, október 18, 2019

Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő


Nem tudom, hány évvel később, de tessék, ismét itt vagyok és Jamie McGuire Gyönyörű sorscsapás "sorozatát" olvasom, ami nem is nevezhető annyira sorozatnak, hisz a két kötet ugyanaz, csak más szemszögből lettek megírva, ez pedig az események folytatása egy piciny novellában.

Mármint nagyon folytatás, hiszen közvetlenül a tűz utáni eseményeket követhetjük nyomon, miután Travis és Abby kijutottak az égő alagsorból, ahol a harcot tartották.

Az események hamar sarkos fordulatot vesznek, hiszen Travis és Abby házasodni készülnek Vegasban. Abby kétségbeesésében rukkolt elő az ötlettel, hogy alibit kreáljon Travisnek, aki így megmeneküljön a börtöntől. Ezzel csak az a baj, hogy Travis ebből semmit sem tud, ő csak Abbyt látja szerelmesen.

A cselekmény durván ennyi lenne, nem is vártam többet tőle, tényleg csak egy folytatólagos novelláról van szó.

Meglepett, mennyire könnyen visszarázódtam a dolgokba. Travis karaktere rögtön ismerős volt, rögtön eszembe jutott, mennyire megszerettem. Abby talán nem volt a szívem csücske, de Travis mindenért kárpótolt.

Meg kell hagyni, hogy Jamie McGuire nagyon ért az olyan férfi karakterek megalkotásához, akik nagyon erősek, kemények, de ha odavannak egy nőért, bármire képesek érte. Nagyon kellemes a léleknek ilyen karakterekről olvasni. Travis ehhez tökéletes stílussal lett megáldva, akin még nevetni is lehet.

Szinte - de csak szinte - kedvem támadt újra elővenni a Gyönyörű sorscsapást vagy a Veszedelmes sorscsapást... Az írónő könnyed elhintésekkel frissítette fel az olvasók emlékezetét, így hamar minden a helyére került.

Valószínűleg ezzel most elérte az írónő, hogy utánanézzek a többi Maddox fiús könyvének, az egyik a polcomon is csücsül. Lássuk, mi van még az írónőben, esetleg képes-e más Maddox fiút is megszerettetni velem. De előbb lássuk a Gyönyörű pillanatot!

Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Travis
Sorozat: Gyönyörű sorscsapás
#Gyönyörű esküvő
Megjelent: 2013
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 156
Eredeti cím: A Beautiful Wedding
Műfaj: erotikus, new adult, romantikus

péntek, augusztus 22, 2014

Jamie McGuire: Az Őrző


Kedves Jamie McGuire, mondd miért? 
Miért esel bele mindig ugyanabba a hibába? A történeteid olyan varászlatosak bírnának lenni, annyira bírnám imádni őket, annyira szeretnék oda meg vissza lenni értük. 
De valamiért sosem jön össze. 

Mindig csak ímel-ámal olvasom őket, olyan „majd lesz valami” alapon és sosem a „wow-bada-bumm” érzéssel. Pedig a közelében van ez a történet is, de mégsem ütötte meg azt a mércét. 
Az angyalos sztorik a gyengéim (ahogy a szellemesek, vérfarkasosak és boszorkányosak is), úgyhogy hatalmas kíváncsisággal fogtam bele Az Őrző-be, miután csalódtam egy sort a Veszedelmes Sorscsapásban.
Annyira gyönyörű az alaptörténet. Adott egy felszínes, gyönyörű lány, aki nem találja a párját és adott egy őrző-védő őrangyal, aki vigyáz rá, aki szerelmes belé és a különös kapocs miatt ugyanazt érzi, amit ő. Minden adva van. Az egész olyan „Wow-bada-Bumm” gyanús volt. 
Mégsem lett az. 

Nina teljesen semleges érzéseket keltett bennem, úgy voltam vele, hogy van és kész. Nem túl okos, de szép; felszínes, de jószívű. Egyszerű személyiség. Jared, az őrangyal, aki hihetetlenül odaadó, védelmező és gondoskodó, de nem a tipikus perzselő módon sajnos. Hanem a lagymatag módon. 

Egy gengszteres szállal kezdtük, amiből azt hittem, hogy izgalmas akciófilmszerű történet lesz, Feláldozhatókkal meg minden, aztán mégis átváltottunk természetfeletti angyalharcba. A gengszterpapa fogadja fel az őrangyalt, hogy megvédje a lányát? Ez olyan… nem is tudom. Természetellenes, nem? Az őrangyalok csak úgy vannak, nem kell egy főgengszternek felfogadnia őket nem? Kicsit illúzióromboló. 
Nina nyomoz, minden ilyen kis finomságra fény derül, közben Jared folyton körülötte ólálkodik. Persze szerelem volt első látásra, de Nina nem akarja könnyen adni magát Jared meg fél, hogy mi lesz ha… Akkor jött a huzavona, hogy „szeretlek, de mégsem kéne, mert veszélyes”. Aztán jött Jared húga, Claire és mindenkinek szétrúgta a seggét. :D 

Aztán megint civódás és szerelemdráma, ami valahol gyönyörűen kedves volt, valahol meg nyálasan unalmas, ezt embere válogatja én néha szeretem ezt a fajta szerelmet is. A szerelmi háromszögről viszont se szó se beszéd, tökre értelmetlen. Úgyis tudjuk, hogy Jared lesz az, mégis ott van Ryan, aki viszont sokkal szimpatikusabb nekem, mint Jared. Szerintem Ryan-nek Claire-el kéne összejönnie és el kellene felejtenie a felszínes Ninát. 

Egy valamit nem értek. Valaki válaszolja meg, de könyörgöm! :D Jamie McGuire könyvei sosem a gimiben játszódnak, hanem egy egyetemen. A főszereplő mindig egyetemre jár, jó tanuló. Muhahaha. Én meg az MIT-n diplomáztam. Abby, Travis járt egyetemre, Nina járt egyetemre mégsem olvastam azt, hogy Nina vizsgára tanul, vagy egyáltalán órákra járna. :D Én nem tudom, mert még nem jártam egyetemre, majd csak két év múlva, ha minden jól megy, de az egyetem főleg nem abból áll, hogy az ember tanul? Legalábbis valamicskét? Vagy bejár pár órára? Nina csak a koleszban tevékenykedett, sírt Jared után, vagy éppen Jared karjaiban nyáladzott, de tanulni nem tanult. Az egyetem csak említésszinten szerepel. 

Ez annyira tud idegesíteni, de tényleg. Na, mindegy. Miután Nina éppen leszarta magasról az egyetemet és Jared-el volt 30 méterrel a felhők felett, akkor jött pár rossz fiú a könyv végén csapkodtak-verekedtek egy sort, majd távolról célba lőttek (??), aztán folyt egy kis vér és utána minden megint Feeling Happy.

Kábé ennyi a történet. Semmi rejtély, semmi izgalom, semmi fordulat. Csak a szokásos McGuire-féle szerelemi dráma egy kis körítéssel. Nem is tudom. Nem akartam ennyire spoileresre írni, meg úgy összességében én nem is szenvedtem az olvasása közben, bár még egyszer nem olvasnám el, de most ahogy így elkezdtem írni, így visszaemlékeztem az apróbb sérelmekre. Vajon mennyi próbálkozás után fog McGuire végre a kedvenc íróim közé tartozni? Vagy van, amit nem kellene erőltetni? Nem is tudom, reménytelenül sok eséllyel vagyok képes ellátni az írókat. Ez van.


Jamie McGuire: Az Őrző
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Claire, Ryan
Sorozat: A Sötétség és Fény angyalai
1.) Az Őrző
2.) A Jóslat
3.) Az Éden
Megjelent: 2010
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 472
Eredeti cím: Providence
Műfaj: fantasy, romantikus, urban fantasy

csütörtök, augusztus 21, 2014

Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás



Hát… nem is tudom. 
Nem igazán mondhatom azt, hogy csalódtam, mert egyáltalán nem vártam túl sokat. Jamie McGuire könyvei valamiért még nem ragadtak meg annyira. Tud írni, de valahogy mindig túlzásba viszi. Pedig a kevesebb, néha több. 

Ez most sem volt másként. A történet egy az egyben ugyanaz, mint a Gyönyörű sorscsapás. Sok újra ne számítsatok, kivéve talán az epilógust. 

A történetet tehát nem kell bemutatnom. A Gy.S.-t régebben olvastam és 4 pontot adtam rá. Nem emlékeztem miért, holott itt van nekünk Travis, akit persze imádok. Nem szoktam leértékelni azokat a könyveimet, amikben megtalálok egy újabb „álompasit”. Aztán eljutottam a Veszedelmes Sorscsapás feléhez és rájöttem, hogy miért kapott az első rész 4 pontot. 

Ismét csak azt mondanám, mint amit az első résznél: a történet első fele aranyos, szerethető, kedvenc, aztán viszont a felénél az egész átcsap egy se-veled-se-nélküled királydrámába, amit normális körülmények között imádok, de most ez valamiért idegesítő lett. Nagyon. Itt nem a szokásos huzavona ment, hanem tömény féltékeny-vagyok-dráma, majd halálos összeveszés, kibékülés… stb. stb. Unalmas. 

Míg az első részben ezt még valamennyire toleráltam, most itt még idegesítőbb aspektusba került Travis szemszögéből. Abby olyannyira ellenszenves karakter lett ebben a részben az én szememben, hogy legszívesebben elküldtem volna az Antarktiszra egy kis fókakergetésre. Travis került az előtérbe, ezért Abby érzelmi világáról, meg úgy összességében a csajról semmi érdekfeszítőt nem olvashattam, gondolom az írónő azért intézte így, mert az első részben ő volt a reflektorfényben. Mondjuk annyira nem is zavart, hogy nem olvasom a picsogását. 

Travis meg… hát. 

Én, személy szerint hatalmasat csalódtam a csákóban. Úgy imádtam az első részben. Annyira… de most szinte már fejbe vágtam volna egy hatalmas bumeránggal. Ez a folytonos szeretem-az enyém-szét verek mindenkit, ha csak ránéz dolog az agyamra ment. Ez így gáz volt. Persze, értem én, odavan a csajért, de azért na. Nem az őskorban vagyunk, amikor a Frédi meg Béni lecsapja az asszonyt egy husánggal és bevonszolja a barlangba, hogy a többi vadember egy pillantást se vethessen a nőjére. Ajj. 

Csalódtam. Nem csak McGuire-ban, hanem magában Travis-ben is és ezért az írónőre vagyok dühös. Egy ilyen tökéletes karaktert elrontani? 

Ami a legjobban tetszett azaz epilógus volt. :D 

Most következik az erős spoiler: 

– Imádtam a gondolatot, hogy Travis FBI ügynök lett, ez hihetetlen! Na, és a két kicsi? A verekedős kislány, aki a fiútestvére miatt bunyózik a kiscsákókkal? Fergeteges. :D Imádtam.


Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Trenton
Sorozat: Gyönyörű sorscsapás
2.) Veszedelmes sorscsapás
Megjelent: 2013
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 488
Eredeti cím: Walking Disaster
Műfaj: erotikus, new adult, romantikus

szombat, augusztus 24, 2013

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás



Az érzéseim a könyvvel kapcsolatban szélsőségesek, teljesen két részre szakadtam, ugyanis imádni való van bőven a történetben, de sajnos negatívum is van elég. Nagyon ritkán esek ilyen szorult helyzetbe és most megpróbálhatom összeszedni azokat a dolgokat, amiket imádtam és azokat, amik sajnos idegesítettek. Szerencsére az előbbiből több van.
"– Nem számít, hogy mi és miért van így. Amikor minden rendben, Kara… akkor Gyönyörű.
Égnek emelte a szemét. – Reménytelen eset vagy.
Travis kopogott és Kara beengedte.
– Átmegyek a társalgóba tanulni – közölte a lehető legőszintétlenebb hangon Kara.
– Mi volt ez az egész? – kérdezte Travis.
– Azt mondta, kész Sorscsapás vagyunk együtt.
– Mi ebben az újdonság? – mosolygott."

Ez a pár sor tökéletesen tükrözi a könyvet így bevezetésként. Akkor a főszereplők: Abby Abernathy és Travis ("veszett kutya") Maddox. Nem fogok kertelni: ismét és menthetetlenül szerelmes lettem. :D Travis... (sóhaj). Az első pár fejezetet olvasva fintorogtam párat. Bunyózás? Oké, nem is rossz kezdés, valami új, egy bunyós szoknyapecér, rendel. De aztán jöttek ezek a nevek: America, majd Shepley (az első oldalakon azt hittem, hogy lány, aztán kiderült, hogy fiú). Majd amikor már a Brazil név is feltűnt felvontam a szemöldökömet egészen a hajamig. Miért nem hagyjuk békén szegény földrészeket? Azonban ahogy olvastam és olvastam a regényt végül megszoktam ezeket a különös neveket, sőt kezdtek megtetszeni.

Ismét valami új téma üti fel a fejét, ugyanis végre kiléptünk a gimnáziumok fertőjéből, ahol klikkesedünk, cikizünk, nem tanulunk... stb. Áttértünk az egyetemekre. Habár ennek ellenére a gimnáziumi jelleg teljesen megmaradt. Nem tudom milyen a hangulat egy egyetemen, mert még gimnáziumba járok, de szerintem az egyetemen nincsenek pletykák, nincsen a legmenőbb srác, vagy éppen kicikizés, menzázás... ez olyan gimis hangulatú maradt. Ennek ellenére felüdülés, hogy nem gimiben jártunk, hanem nagy előadótermekben, hurrá, mindig is oda vágytam. :)

Mindannak ellenére, hogy Travis rögtön az első oldalakon a szerelmem tárgyává vált, sajnos kicsit (sőt néha nagyon) klisésnek éreztem a következő helyzetet: Abby-nek a jó tanuló, visszafogott kislánynak bejön a veszélyes fiú: Travis. Azonban a kicsi Abby nem akar beállni a csacsogó-visongó lányok hosszú sorába, ezért távolságtartó a fiúval. A srác nem fogadja el a nemet, ezért kitartóan a nyomában van, mint egy pincsikutya és mindenki azt hajtogatja a kiszemelt áldozatnak (Abby-nek), hogy "ha nemet mondasz neki, akkor vadászni fog rád". Tisztára mint egy természetfilmben. Persze Travis-nek újdonság, hogy valaki nincs oda érte, ezért keresi Abby társaságát. Sok romantikus könyvben jött létre ehhez nagyon hasonló felállás, semmi új.

      Abby nem nyűgözött le, mint főszereplőnő. Kezdetben kedveltem, amiért "nem akar beállni a sorba", ezért vagy ellenségesen vagy közömbösen viselkedett Travis-el. Azonban az idő elteltével, mikor már nem bírt ellenállni, kezdett ellenszenvessé válni. Túl nyafogós, felszínes, problémás lányka, sokszor a falra másztam tőle. (Hogyan képes valaki nemet mondani egy olyan srácnak, aki olyanokat mond neki, hogy "te vagy az otthonom" meg "te vagy a mindenem". Nem tudom felfogni.) Egyértelmű, hogy Travis egy idő után teljesen beleesik Abby-be és a kemény fickóból egy érzelmes, fülig szerelmes, romantikus srác lesz. Ezt imádtam, ugyanis ennek ellenére, nem puhította meg túlságosan az írónő Travis karakterét. Megmaradt a kemény csávónak, aki féltékenykedik, bármitől/bárkitől megvédi Abby-t, de közben meg olyanokat mondott a lánynak, amitől elolvadtam.

     Galamb. Galamb?! Galamb??! Kíváncsi vagyok ez honnan jöhetett Travis-nek, úgy mégis. Meglátja Abby-t egy rózsaszín véres pulóverben a bunyó nézőinek köreiben és egy galamb jut róla eszébe? Hm... Bele sem akarok gondolni, hogy miért. Kíváncsi lennék, hogy az eredeti, angol verzióban hogy szólította és hogyan becézte, mint a magyarban a Gal. Igazából engem nem idegesített, sőt a felénél már egészen aranyos volt a galambozás.

Forrás: LINK
Mindezek ellenére szerintem sokkal több lehetőség megbújt volna a történetben, amit az írónő nem használt ki. Sokkal többet ki lehetett volna hozni a kapcsolatukból, habár szépen fel lett építve a két karakter érzelmi világa, mégis úgy éreztem, hogy hiba volt (erős spioler!!!) már a felénél összehozni Abby-t és Travis-t. Eddig a pontig imádtam a könyvet, biztos voltam benne, hogy kedvenc lesz és oda vagyok érte és a fellegekben járok a könyvtől (na, meg Travis-től). De aztán jött a királydráma. Hol együtt, hol külön, aztán megint együtt boldogan, aztán külön és törünk-zúzunk, sírunk. Majd együtt és megint külön. Nem, nem, nem. Ez már sok volt nekem. Kicsit átestünk a szappanopera jellegbe. Túl sok volt a se-veled-se-nélküled kapcsolatból. Ne értsetek félre, imádom a se-veled-se-nélküled macska-egér játékot, de itt ez már a fele se volt tréfa. Sajnos néma gyereknek az anyja sem érti a szavát, Abby. Egyszerűen idegesített, hogy Abby nem képes elmagyarázni Travis-nek, hogy mi a baja. Miért nem lehet beszélni? Nem, inkább drámázunk, félreértések tömkelegével a szemünk előtt, amitől már nem is látjuk a másikat. Sokszor fájt, hogy Travis szenved Abby kommunikációs képességeinek a hiánya miatt. Igen, az is igaz, hogy Travis túlzott ragaszkodása és imádata a lányka iránt egy kicsit irreális, mindazonáltal imádom a karaktert, abszolút szerelmes vagyok.

      Legeslegkedvencebb rész: mikor az egyetem menzáján Travis elénekli a Rolling Stones Satisfaction című számát (I can get no...), a végére a menzán sokan csatlakoznak az énekléshez - oké, tiszta musical hangulata volt, mégis imádtam. A számot hallgatva olvastam végig. Hihetetlenül tetszett!

     Összességében mindenképpen jó könyv, nagyon jó. Egy nagyon imádni való sráccal, egy kicsit idegesítő lánykával, egy lélegzetelállító szerelemmel, helyes barátokkal (America és Shepley is kedvencek), egy kis felesleges királydrámával megfűszerezve. Mindenképpen olvasd el!!!


Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Travis
Sorozat: Gyönyörű sorscsapás
1.) Gyönyörű sorscsapás
Megjelent: 2011
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 452
Eredeti cím: Beautiful Disaster
Műfaj: erotikus, new adult, romantikus