14 / 100 könyv. 14% kész!

szombat, december 29, 2012

I want it! #10



Miért fogott meg? Nem is tudom, talán azért mert nagyon nagy a felhajtás körülötte, sőt, már a mozifilm előzetesét is adják a tévében, holott maga a könyv még meg sem jelent Magyarországon, csak nemsokára fog. Kíváncsiságom felülkerekedett és utánanéztem a történetnek, ami kicsit fel is keltette az érdeklődésemet.

Fülszöveg: "Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és muszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is.

Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét - Piscine Molitor - egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: Pi=3,14.
Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező - a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón.
A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel - valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna - és egy bengáli tigris!
Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren?
Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép ésszel az ilyesmit?

A Spanyolországban született, Kanadában élő Yann Martel egy csapásra világhírű lett ezzel a lebilincselően izgalmas és fájdalmasan szép könyvvel. Megkapta érte a Booker-díjat, rengeteg nyelvre lefordították, és állandó szereplője a bestsellerlistáknak.

A regényből az Oscar-díjas Ang Lee háromdimenziós filmet forgatott, amelyet 2012 decemberétől játszanak a hazai mozik."

szerda, december 26, 2012

Suzanne Collins: Futótűz



A második kötetet olvasva egyre jobban kezdem megérteni, hogy miért szeretik/imádják ennyien Suzanne Collins trilógiáját. Ugyanis a második kötet - könnyű szívvel mondva - túlszárnyalta még az elsőt is, pedig az első kötet is nagy benyomást tett rám.

A történet folytatása rengeteg váratlan fordulatban volt gazdag, amiket olvasva majdnem elejtettem a könyvet. Az írónő remekül ért ahhoz, hogy csűrje-csavarja a történetet egy olyan izgalmas és érzelmekkel teli regényt létrehozva, ami rengeteg ember tetszését elnyerte. A történet első fele a várható feszült hangulatban telt, az a bizonyos "most mi következik" stílusban, amikor azért falod az oldalakat, hogy rájöjj bizonyos dolgokra, azonban a második fele már olyan szinten letehetetlen, hogy egyhuzamban olvastam végig. Először megijedtem a történetnek attól a fordulatától, ami miatt visszacsöppentünk az első kötetbe (és ezt csak az értheti, aki már olvasta), féltem, hogy a regény megismétli az elsőt, de végül nem volt deja vú-m, mert a második kötet is egyedire sikerült. 

A szereplők mélyebb érzelmekről tesznek tanúbizonyságot, mindegyik különleges és egyedi. Még Peeta karakterét is megszerettem, akivel kétségeim maradtak az első rész végén. A szerelmi háromszög továbbra is fennáll, egyfajta tragikus stílusban. Bevallom kíváncsi vagyok, hogyan is fogja elsimítani az írónő a történetet úgy, hogy mindhárom főszereplőnk (Katniss, Peeta, Gale) boldog lehessen. 

Miután kiolvastam ezt a részt, abban a pillanatban kaptam a harmadik után, mert egyszerűen nem bírnám ki, ha ez függőben maradna, tudnom kell mi a végkifejlet, addig úgysem nyugszom.

Suzanne Collins: Futótűz
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Gale
Sorozat: Az Éhezők Viadala
2.) Futótűz
Megjelent: 2009
Kiadó: Agave könyvek
Oldalszám: 404
Eredeti cím: Catching Fire
Műfaj: disztópia, sci-fi

hétfő, december 24, 2012

Ally Condie: Crossed (Összefonódva)


A lenyűgözően megalkotott történet folytatódik. A trilógia első kötete teljesen magával ragadott és ez nem volt másképp a második kötettel sem. Ally Condie egy olyan világot hozott létre, ami amellett, hogy hihetetlenül érdekfeszítő és különleges, de még utánozhatatlan is.

Miután kijelölték a párját, Xandert; és emellett megismerte Ky-t is, a megtűrt státuszú fiút; Cassia élete gyökeresen megváltozott. Rá kellet jönnie, hogy az a Társadalom, amiben él is képes hibát véteni és közel sem olyan tökéletes, mint hitte. Cassiát nagyon fájdalmasan érintette, mikor elvették tőle Ky-t és a Külső Tartományokba helyezték. Amiért Cassia kiállt mellette, őt magát is munkatáborba küldték. Cassia egyetlen célja, hogy megszökhessen a táborból és Ky iránytűjének segítségével eljuthasson szerelméhez, ki nagyon messze került tőle és, kinek szintén az a célja, hogy rátaláljon Cassiára. A szerelmeseket elválasztották egymástól, de azzal nem számolt a Társadalom, hogy ez a két fiatal sokkal bátrabb és vakmerőbb, mint a többi. A Társadalom talán leáldozóban van, ugyanis lázadásról suttognak és egy Kormányosról, aki ennek a lázadásnak a vezetője lesz...

A második kötet még szebb volt, mint az első. Részben azért, mert mind a két főszereplő: Cassia és Ky gondolatait is olvashatjuk, ami sokkal kifejezőbb. Mindkét fél érzelmeivel tisztában lehetünk, a nézőpontjukat is megismerhetjük. A legszebb az volt az egészben, hogy miközben Cassia folyton Ky-ra gondolt, aközben Ky-nak is mindenről Cassia jutott az eszébe. Így pedig egy gyönyörű szerelmi történetet követhettünk végig.

De emellett a történések is remekül lekötöttek. Izgalmas és pörgős a cselekmény, nem untam el magam rajta, sőt egy nap alatt végigolvastam gond nélkül. Ebben a kötetben végre megtudhattunk olyan dolgokat, amik engem az elejétől fogva érdekeltek. Például, hogy miért is jött létre ez a Társadalom, miért csak 100 költemény, regény és festmény maradt fent? Hogyan kezdődött ez az egész? Erre végre választ kaptunk.

A szereplőgárdában is új emberekkel találkozhattunk. Ilyen például Vic és Eli, akik Ky barátai lettek a Küldő Tartományokban. Közülük Eli lett a kedvencem, a 14 éves kisfiú a szókimondó stílusával. Emellett Cassiának is lett egy társa: Indie, aki nem különösebben lopta be magát a szívembe. A szerelmi háromszög még mindig fennáll. Bár Cassia Ky-t kutatja, mégis Xander jelenik meg az álmaiban. Előbb vagy utóbb Cassiának választania kell. Visszatérve a szereplők szemszögére és az írásmódra, néha bevallom összekuszálta a fejemet. Az egyik oldalon még Cassia gondolatait olvastam, azonban két oldal után Ky következett és az én agyam még mindig Cassia fejében volt. Nehéz volt hirtelen átállni. Ez nem azt jelenti, hogy az írónő rosszul tette a szemszögek váltakozását, mert így volt tökéletes ahogy volt. Talán az én agyam működik mostanában túl lassan. 

Ez a trilógia az egyik kedvencem. Az írásmód, a szereplők és a cselekmény, mind egyedi. Az Ally Condie által megalkotott világ olyan részletes és gazdag, hogy szinte benne érezzük magunkat, amikor olvassuk.Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Ally Condie: Összefonódva
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Ky, Eli
Sorozat: Matched
2.) Összefonódva
3.) Célhoz érve
Megjelent: 2011
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 336
Eredeti cím: Crossed
Műfaj: disztópia, ifjúsági, romantikus

vasárnap, december 16, 2012

L. J. Smith: Sötét szövetség


Elena halála megrázza Fells Church lakóit, habár ők nem tudják, hogy a lány a város érdekében hunyt el. Azonban a jelen körülmények között úgy néz ki, hogy teljesen feleslegesen. Ugyanis újabb gonosz erő érkezett Fells Church-be, ami el akarja pusztítani a várost.

Elena halála azonban leginkább a barátnőit érintette. Miután Stefan és Damon elhagyta a várost Bonnie, Meredith és Matt teljesen egyedül maradtak az emlékekkel és a természetfelettiről való tudással. Bonnie furcsa álmokat lát, amikben többnyire Elena beszél vele és segítséget kér. Nemsokára kiderül, hogy ezek nem csupán álmok, hanem látomások. Ez a sejtelme akkor bizonyosodik be, amikor valami megtámadja őket és mindez egy fiatal lány halálába kerül...

De vajon ki támadott rájuk és mit szeretne Elena elérni? Mi ez az új gonosz erő, ami a város közelében ólálkodik és mit akarhat? A három fiatal kétségbeesetten hívja vissza körükbe Stefant, azonban ő a bátyjával érkezik. A nyomozás most a lehető legveszélyesebb. Habár Damon most furcsa módon, de segít nekik, mégis mind tudják, hogy ez most más, erősebb és gyorsabb - gonoszabb. Elena nincs velük, Honoria Fell már nem segít nekik, egyedül vannak. A csatának pedig még mindig nincs vége.

Lisa Jane Smith a kedvenc íróim listáján szerepel nem véletlenül. A Vámpírnaplók c. könyvsorozata az egyik kedvencem, mert nem egy agynélküli vámpíros badarságról ír, hanem mélyebb érzelmekről, természetfelettiről, barátságról és mindezt olyan izgalmas cselekménysorozatban, amit tanulni kéne. A negyedik résznél járunk és még mindig van sütnivalója. Főszereplőnk, Elena, habár ebben a kötetben nem az élők sorát bővíti - mégis jelen van. És szerintem nem árulok el semmit ha azt mondom, hogy fel fog támadni. Mert akkor miért is lenne még vagy négy kötet ezek után? A kérdés inkább az, hogyan fog visszatérni és hogyan fognak a főszereplőink ismét megszabadulni a gonosz erőitől. 

A kedvenc karakterem továbbra is Damon és ő is fog maradni a kedvenc míg világ a világ. Ebben a kötetben a karaktere sokkal rokonszenvesebb, mégis ugyanolyan szarkasztikus és sötét. Amit még nagyon szeretek ebben a regényben a Damon-Bonnie kapcsolat, ugyanis ott határozottan elindul valami. Ha még halványan is, de mindkét fél részéről. A két kedvenc főszereplőm, ezért csak hajrázni tudok.

A hangulata továbbra is ütős, egyre borzongatóbb a könyvsorozat, volt, hogy már-már féltem, komolyan. Összességében egyáltalán nem csalódtam, sőt. Mindent szeretek benne, még ha van aki húzza is a száját, mert látja a címben, hogy vámpír. Nekik azt üzenem, hogy ha nem olvassák el, akkor egy igazán izgalmas, érzelmes, pörgős néha sírós, néha nevetős regénysorozatot hagynak ki. Egyetlen szó miatt. :)

Lisa Jane Smith: Sötét szövetség
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Damon
Sorozat: Vámpírnaplók
4.) Sötét szövetség
6.) A visszatérés – Árnyéklelkek
7.) A visszatérés – Éjfél
8.) A vadászok – Fantom
9.) A vadászok – Holdének
10.) A vadászok – A végzet hatalma
Megjelent: 1992
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 224
Eredeti cím: Dark Reunion
Műfaj: fantasy, ifjúsági

hétfő, december 10, 2012

Mats Strandberg & Sara Bergmark Elfgren: A Kör



Nem is tudom hol kezdjem. Pár perccel ezelőtt fejeztem be a vaskos regény olvasását. Nem nehéz rájönni hogyan akadtam rá, ugyanis mostanában mindenhol ennek a könyvnek a borítójával találkoztam. Hasonló oldalakon, újságokban, kirakatokban...

Mi fogott meg benne? Egyrészt a nagyon is egyedi borító, ami nekem már egymagában borzongató, másrészt pedig boszorkányok? Az egyik kedvenc témám. Noha itt és most nem a pálcákkal hadonászó vagy gyertyákkal játszadozó boszorkányokról beszélünk. Közelről sem. 

A rövid történet: Egy kisvárosban járunk, minek neve Engelsfors. Tipikusan olyan kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit és ahonnan nehéz kijutni az érettségi után. Az ember vagy imádja az ilyen közvetlen kisvárost vagy teljes szívéből gyűlöli. Hat lány éli mindennapjait ebben az isten háta mögötti kisvárosban, az egyéniségük mind más és más, a lehető legtávolabb állnak egymástól. Mégis egymásra kell támaszkodniuk, ha életben akarnak maradni... Minden egy öngyilkossággal kezdődött. Elias, egy középiskolás fiú öngyilkos lett az iskola egyik mosdójában. Legalábbis ez a hivatalos megállapítás, azonban Linnéa - Elias legjobb barátja - tudja, hogy ez nem igaz. A fiú holttestére ő és egy másik lány talált rá: Minoo. Minoo igyekszik kitűnően teljesíteni az órákon, miközben szerelmes a matektanárjába és majdnem kirekesztettként éli mindennapjait. Rebecka népszerű, gyönyörű lány egy hű baráttal, azonban egészségtelen önképpel. Vanessa a nagyszájú, bulizós, cserfes csaj módján igyekszik elfeledkezni az otthoni gondokról, ugyanis anyja összeállt egy semmirekellő rendőrrel, és az anyja-lánya viszony sem valami jó. Ida az iskola egyik legnépszerűbb lánya, nagyképű, lenéző és kedvenc elfoglaltsága alázni azokat, akik kirekesztettek, mint például Anna-Karint, aki tanyáján él nagyapjával és idegroncs anyjával. Anna-Karin életében az egyetlen pozitívum a nagyapja és talán a tanyasi állatok, az iskola falai között azonban ő a teljesen kirekesztett tanyasi, duci lány. 
Hat lány és egy öngyilkos fiú. De mi lehet bennük a közös? A választ ők maguk sem tudják egészen addig, amíg mind a hatan megjelennek egy adott időpontban, egy adott helyen a Vörös Hold éjjelén egy különleges erő jóvoltából. Ők hatan: Minoo, Vanessa, Ida, Linnéa, Rebecka és Anna-Karin boszorkányok. A gonosz itt van a közelben. Az iskola a gonosz fészke. Miközben a hat lánynak rá kell jönnie, hogy egyenként más és más különleges erő tulajdonában vannak, arra is rá kell jönniük, hogy életveszélyben forog az életük. Egyet már megöltek közülük (Elias) és a gonosz nem nyugszik, míg nem végez mindannyiukkal. A háború közeledik és nem lehet tudni, hogy ki barát, ki ellenség... Csak magukra és egymásra számíthatnak.

Remélem nem árultam el túl sokat a történetből. A regény szerkezetével kezdem, ami rögtön az elején megtetszett. Gondolkoztam is rajta, hogy vajon hogyan fogja megoldani az írópáros, hogy mind a hat lányt megismerhessük. A következőképpen: mind a hat lány szemszögét megismerhettük, de nem E/1-ben, ami szerintem jó döntés, mert így túlságosan belekeveredtünk volna a sok "én"-be. Tehát a regény hat lány szemszögét fedi fel előttünk méghozzá E/3-ben. A jó vaskos könyvet pedig öt fő részre osztották nagy római számokkal. 

Akkor most a hangulatról. A regény hangulata határozta meg az egész könyvet. Baljóslatú? Igen. Ködös? Igen. És hogy mit értek baljóslatú és ködös alatt? Miközben olvastam volt, hogy felállt a hátamon a szőr és feszültséget éreztem a levegőben, teljesen bele bírtam élni magamat (bár én mikor nem). A hangulat nagyon fontos alaptulajdonság egy könyv esetében és ebben a regényben dominált. 

A városról: Engelsfors. Tetszik a neve, mert egyedi. És ha már az egyediségnél tartunk: svéd. A regény két svéd író tollából született, ami már önmagában egyedi. Olvastam, hogy több mint 20 nyelvre fordították le a regény első kötetét, vagyis elég nagy népszerűségnek örvend odaát, amit nem is csodálok. A svéd dolog miatt az egyedi nevek! Nagyon tetszettek, bár bevallom a háromnegyedét képtelen volna kiolvasni. 

A karakterek. Mint már említettem a hat lány karaktere teljesen eltér, ezért is olyan nehéz nekik az együttműködés. Mindegyiket megszerettem valamilyen szinten, mert mindegyikről megtudtunk eleget ahhoz, hogy megszeressük őket. Vanessa a cserfes lány ezért máris megszerettem. Linnéa a maga elvont módján eléggé szókimondó és sötét karakter, ugyanakkor hamar kiderül, hogy nagyon is helyén van az esze. Ida-t szerettem meg a legkevésbé, de azért nem gyűlöltem meg; tipikus menő csaj, de tipikusan kiderül, hogy normális is bír lenni. Anna-Karin lénye a legérdekesebb, a lányban megbújó küzdelem és erő. Rebecka-t a szelídsége miatt szerettem meg. De leginkább Minoo karaktere áll hozzám közel és valamiért úgy érzem, hogy róla tudtuk meg a legtöbbet, még ha ez a több csak egy hajszálnyival is több csupán. 

Szerelmi szálakból is volt bőven, hajjaj, hiszen hat tinilányról beszélünk, nem igaz? Habár szerintem nem a szerelem a fő meghatározója ennek a regénynek.

Ha már boszorkányok, akkor elemek nem igaz? Ha már elemek akkor először a négy fő elem ugrik be: tűz, víz, föld, levegő. Nos, a kedves svéd írópárosunk ezt is egyedibbé tette, ugyanis ezek mellett még két elem is feltűnt, amiből az egyik tetszik, de a másikat kicsit banálisnak tartom: fém és fa. Fa? A fa elem? Mi van? A fa nem a föld elemébe tartozna?

Ami a legjobban tetszett benne és amit a legkíváncsibban követtem nyomon az a hat lány életének szép lassú összefonódása. Kezdetben semmi közük egymáshoz, azonban a szálak szépen lassan egymásba futnak és kénytelenek együtt dolgozni, még ha nem is kedvelik egymást, ugyanis a túlélés a tét. Érdekes volt, hogy mind a hatukban eltérő képessége van, de nem a szokásos hülyeségek, mint gyertyagyújtogatás vagy valamilyen elem manipulálása. Sokkal érdekesebbek, de nem árulom el őket.

Jó, jó most akkor mondhatnám a negatívumokat is, ugye? Ha nagyon, de nagyon bele kellene kötni úgy az egészbe, akkor mondhatnám azt, hogy volt néhány unalmasabb rész (ami csak a nagyon izgalmakra vágyóknak lesz gond), de attól el fogok tekinteni, mert minden gond nélkül tovább olvastam. Karakterek tekintetében nem keresek hibát, mert nincs. Hangulat tökéletes. Humor nem nagyon volt benne, de az nem is kellett. Ha nagyon kell a negatívum akkor a könyv nehézsége még az lehet, mert egy idő után már fájt a karom. Jó ez vicc volt. Szóval nekem nagyon tetszett, mindenkinek csak ajánlani tudom, mert ha nem olvastam volna el, akkor egy élménnyel lennék kevesebb. Én imádtam és epekedve várom a következő kötetet reménykedve, hogy az is eléri az 500 oldalt.


Mats Strandberg, Sara B. Elfgren: A Kör
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Vanessa
Sorozat: Engelsfors
1.) A Kör
2.) Tűz
3.) Kulcs
Megjelent: 2011
Kiadó: Geopen
Oldalszám: 708
Eredeti cím: Cirkeln
Műfaj: fantasy, ifjúsági

vasárnap, december 09, 2012

Az Éhezők Viadala Film


Miután rajongva olvastam végig az Az Éhezők Viadala trilógia első kötetét, amit Suzanne Collins vetett a papírra, rögtön felfigyeltem a filmre is, ami nemrég jelent meg és a trilógia első kötetét viszi a vászonra. Jól bevett szokásom, hogy miután elolvasok egy könyvet megnézem a megfilmesített változatát is, egyrészt kíváncsiságból, hogy megegyezik-e az én elképzelt világom a forgatókönyvírók és filmkészítők elképzelt világával, másrészt pedig azért, mert nem csak a könyvek, de a filmek iránt is hű imádatomat fejezem ki. Bevallom kicsit féltem (mint ilyenkor mindig) mert mi van, ha a forgatókönyvírók szétcincálták az eredeti könyvet és egy teljesen mást alkottak? Tudniillik ez szerintem az adott regény megerőszakolásának felel meg. Ha megfilmesítenek egy regényt, akkor annak mindenképpen hűnek kell lennie a könyvhöz - legalábbis szerintem - habár egy-két változtatás még elfogadható, de a lényeg, a szerepek és a történések azért maradjanak meg. 

Amint elkezdtem nézni a filmet rájöttem, hogy remek munkát végeztek. A film teljesen hű a könyvhöz, a megalkotott világa lenyűgöző és pontos. Szégyellem magam, de majdnem jobban élveztem a filmet nézni, mint a könyvet olvasni... A szereplők kiválasztása tökéletes, Jennifer Lawrence remekül a filmvászonra hozta Katniss karakterét. Tetszett a megoldás a visszaemlékezésekkel, tetszett a hangulata a filmnek és izgalmakban sem volt hiány, ahogy a regényben sem.

Az alapsztorit úgy gondolom, hogy kicsit pontosabban is megfogalmazhatták volna - vagyis a 13- körzet fellázadását, a kiválasztást meg ezeket. Én azért értettem a film minden egyes momentumát, mert olvastam a részletes regényt, ami minden kis apróságot megmagyaráz. Tudom, nehéz lehet úgy visszaadni, hogy mondjuk azok is megértsék a háttér-információkat, akik nem olvasták a regényt, habár pont ennél a filmnél ez fontos lenne, mert egy másik világban járunk, aminek eleve mások a törvényei és a szituációja.

Mindazok mellett, hogy tökéletes a szereplőgárda, megfelelő a hangulat, részben megvan az alapsztori és a történések remekül passzoltak a regényhez - még egyvalamit hiányoltam csupán, ami a film zárása. (Spoiler!) A regényben ugyanis az utolsó sorokban Katniss és Peeta összevesznek, mert Peeta rájön, hogy Katniss hazudott az érzelmeivel kapcsolatban, hogy a Kapitólium ne haragudhasson meg rá a végjátékban történtek miatt. A filmben azonban semmi ilyesmi nem derül ki, csupán hazaérkeznek és tapsvihar várja őket. Kicsit drámaibb befejezés kellett volna úgy gondolom.

Összegzés:
Hűség a könyvhöz: 10/9
Szereplőgárda: 10/10
Hangulat: 10/9
Látvány: 10/9
Befejezés: 10/8