Aurora Lewis Turner: A megtörhetetlen átok

 

Folytatódik a sztori.

Miután kiderült, hogy Jack és Amaja nem lehetnek együtt, különben Jack lelketlenné válik, túlvannak egy éven az Akadémián, a főhőseink a nyárral kezdik a második kötetet.

Örülök, hogy relatíve vártam a sorozattal, mert így majdhogynem egyben olvashatom végig. Akkor vegyük egy kicsit jobban górcső alá a sztorit és a karaktereket.

Amaja karaktere végre felnőttesebb lett, éretebb, erősebb, szerencsére kilépett a naiv kislány szerepéből, pontosan erre volt szükségem.

Jack, vagyis Káin (még mindig tetszik a bibliai szálfűzés), bár nagyon hajaz az írónő korábbi főhőseire, mégis szerethető. Holott egyek aspektusok vele kapcsolatban erőltetettnek hathatnak (Nőket kell ágyba vinnie? Ne már!), csak hogy féltékenysége szituációba kerülhessen Amajával, mégis megszerettem a kettejük dinamikáját.

A kettőjük kapcsolata szórakoztató, a karkötő és a baráti társaság ehhez való viszonya szintén komikus színt vitt a dologba, bár volt pár nagyon cringe vonatkozás is (az Angelika-szerű jelenet). Ennek ellenére szerencsére ezúttal nem kerülgettük a végsőkig a forró kását. Kezdem unni az olyan sztorikat, ahol a két főhős a végsőkig meggyőzi saját magát arról, hogy úgyse szereti a másik, ezért folyton szabotálják a kapcsolatot. Végre ez most itt nem volt érzékelhető. Tisztában voltak mindennel, csak hát a következményekkel is. Amit nagyon hiányolok - ahogy az írónő többi regényében is - az a férfi karakter szemszöge. Istenem, mit meg nem adnék egy-két Jack szemszögben írt fejezetért...

A gyilkosságok érdekes háttérsztorit adtak (ha nem lett volna elég az Elsők kérdésköre), izgalmas töltetet biztosítottak. Ebben a kötetben már több derült ki a világról, ami kimondottan előnyös volt, végre kezdtem elvonatkoztatni a túlzott Harry Potter-feelingtől. A nyomozás a gyilkosságok után ráadta a bélyegét a kötetre, ugyanakkor az is, ahogyan Amaja barátai reagáltak, ez viszont rossz értelemben. Hiteltelennek tartom, hogy bár lojális és szeretettel teli kis csapat alakult ki, rögtön képesek voltak azt feltételezni Amajáról, hogy ő a gyilkos. Ellenszenves reakciónak tartom, főleg mivel 1-1,5 év alatt azért eléggé megismerhették már egymást ahhoz, hogy ne gondolják ezt a bajtársukról.

Ezt félretéve, az első kötet értékelésénél nem vizsgáltam meg jobban a karaktereket.

Kétségkívül a vagány Alba az egyik kedvencem, aki Amaja legjobb barátnőjévé növi ki magát - ezért sem értettem, hogy képes rögtön azt feltételezni Amajáról, hogy gyilkos... de mindegy is.

Alexander, Amaja ikertestvére, a leglojálisabb mind közül, egy igazi kistestvér, aki mindig védelmébe veszi a nővérét. S bár Ruby neve jutott eszembe a legkésőbb a sorban, tetszik, hogy egymás mellé lett téve a két karakter, bár elég kevés időkeretet kaptak.

Huba és Astrid a kedvenc párosom, s míg Huba plusz pontot kapott, amiért Amaja pártjára állt, valahogy nem kiemelkedő karakter, míg Astridot egyszerűen imádom, minden kis furcsaságával együtt.

Bianca tipikus Hermione személyiség, ezen nincs is mit ragozni, mindig kell egy okostojás a csapatba.

Pilar érdekesen kiemelkedő szerepet kapott a második kötetben, ami jót tett a színes csapatnak. 

Sajnálom, hogy önmagukban nem kaptam egyenként elég figyelmet, mert megérdemelnék. Honnan jöttek, kik ők, miért olyanok, amilyenek, milyen a családjuk? Nem kapunk sokat ilyen téren, pedig amennyire megszerettem a társaságot, jól esne. Mivel beszűkültünk Amaja szemszögére, ezért érthető, de kár érte.

Nagyon kíváncsi leszek a háttérben felépített Elsőkre, akikre gyakorlatilag az egész bonyodalom épül, mégse láttunk még belőlük sokat. A harmadik kötetben felteszem ez változni fog, már alig várom, mi kerekedik ki ebből.

S valóban megosztó ez a sorozat számomra, mert egyrészt ott van a gyermekes hangnem (tudom, lévén, gyermekekről van szó, érthető), amikor a párkapcsolati intrika fontosabb, mint pár gyilkosság; valamint ahol a gonosz olyan, mint egy Bond-rosszfiú és semmilyen háttérindíttatása nincs, csak teátrálisan dicsekedve elmondja, mit hogyan csinált...

Ugyanakkor mégis képes az írónő olyan számomra kedves karaktereket alkotnia, hogy ismét csak pár nap alatt végeztem a könyvvel, és ismét csak alig vártam Amaja és Jack dinamikáját, és alig várom a befejező kötetet is.

Mert minden hibája ellenére, ezt a trilógiát is szeretem, még ha néha szemforgatva olvasom is, máskor viszont felkacagva vagy várakozással telve.

Lássuk, hogy fejeződik be a sztori!

Köszönöm szépen a könyv élményét, Aurora Lewis Turner!

Aurora Lewis Turner: A megtörhetetlen átok

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Jack

Sorozat: Az ikerlángbűbáj 1.) A tűzróka 2.) A megtörhetetlen átok 3.) A hét pecsét

Megjelent: 2022

Kiadó: NewLine Kiadó

Oldalszám: 358

Eredeti cím: -

Műfaj: fantasy, ifjúsági, new adult, urban fantasy

Tovább...

Stephen King: A holtsáv

Egy kevésbé ismert King könyv a sorban.

Semmit sem tudtam erről a sztorijáról, pontosan azért, mert egy a sok olyan közül, amelyik nem kapott sok figyelmet, kevés kiadásban jelent meg - legalábbis hazánkban. Részben megértem, miért nem a legismertebb könyvei közé tartozik.

A főszereplőnk, John Smith (igen, tényleg), gyermekkorában beüti a fejét a befagyott tó jegébe, ezután érdekes második látára tesz szert, ami csak akkor kezd igazán körvonalazódni, amikor felnőttkorában egy autóbaleset folytán 4 évre kómába kerül. Miután felébred, a képessége felerősödik, bizonyos esetekben, ha megérint valakit, lát dolgokat - a múltból felvillanó képeket, a távoli jövőt, a jelen titkait...

John Smith, mielőtt kómába esett, a szerető szüleit hagyta hátra, s Saraht, a lányt, akibe szerelmes. A kómából felébredve, anyja vallási tévhitekbe ringatja magát, a szerelme pedig megházasodott és gyermeket szült.

A regény azt mutatja be, ki is az a John Smith, aki igazából bárki lehetne a nagyvilágban, egy végtelenül átlagos személy, a nevéből is kitűnik. Megmutatja, hogy ez a férfi miként dolgozza fel a sokévnyi kómát, a világot, melyben felébredt, s a képességét, amit sose akart magának.

Mindezt átszövi egy sorozatgyilkos, a fojtogató, akinek felkutatására egy rendőrnyomozó felkéri Smitht, miután megjósolt egy tűzesetet, s híressé vált képességével. Ezután egy gyermek tanításába kezd, s miután megjósolja a bankettjének tragikus befejezését, ismét továbbáll. Majd felsejlik egy politikus, aki az elnöki címre hajt, de attól még igen messze van, viszont ha egyszer eléri a címet... Ha visszautazhatnál az időben, és megölhetnéd Hitlert, mielőtt még elkövette a világtörténelem legnagyobb bűnét, megtennéd?

Érdekes sztori, de valahogy hiányoltam a háttérben megbújó cselekményszálat, ami összeköti az egészet. De csak egy férfi sorsát olvastuk, aki egyik dologból esett a másikba. Gondoltam, majd a sorozatgyilkos lesz a fő szál, végre valami, ami érdekes, de King 30 oldalban letudta a fojtogatót. Ezután következett a magántanítás, s amint ez lezárult, jött a politikusunk. Felteszem, végül is Greg Stillman (ez a neve?) volt a háttérben megbújó nagy történetszál, ahová főhősünk végig tartott, de ez is csak a regény végén körvonalazódott, szóval...

Nem tudom. Ez a médium dolog mindig is a gyengém volt, szeretem az ilyen sztorikat. Johnny tipikus King-karakter, egy átlagos férfi, aki nem akar hírverést, csak békében akar élni, képesség nélkül, a lelkiismeretével küzd, hisz ki ne használna egy ilyen képességet, ha a birtokába kerül, arra, hogy embereken segítsen? Ő csak boldogulni akar ebben a világban. Semmi mást.

Egyetlen film készült a műből, az sem nagy eresztés, sok dologban leegyszerúsíti a művet, de nem is biztos, hogy ez baj, a könyv is néhol túl van írva. Én több hangsúlyt fektettem volna a krimi-szálra. Mindemellett nem egy kimondottan rossz műve ez Kingnek, de nem is kiemelkedő.

Stephen King: A holtsáv

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/3

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1979

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 494

Eredeti cím: The Dead Zone

Műfaj: fantasy, krimi, thriller

 

Tovább...

Leigh Bardugo: Pusztulás és felemelkedés

Ez a trilógia nem a kedvenceim közé tartozik. Nem tudom, miért. A világa szépen felépített, tág. A karakterek nem valami színesek, de nem is utálatosak. A cselekmény érdekes, de nem kirívó. Olyan átlagos az egész.

A második kötet elég töltelékrésznek hatott, ezért vártam a nagy végkifejletet - jó, igazából csak a sorozat második évada miatt vettem elő, hogy akkor már ezt is fejezzem be.

A harmadik kötet egész izgalmasra, olvasmányosra sikeredett - s nagyvonalakban megegyezett vele a sorozat is - a végére mégis egészen más végkifejlett lett mindkettőből. Feltételezem, ez azért történt, hogy bár a trilógia itt véget ér, a sorozat folytatódhasson majd...

Megannyi helyen olvastam, hogy micsoda fordulat, micsoda borzalom van ennek a végén, micsoda felháborodás... Hát, nem tudom. Rám nem volt ez ilyen nagy hatással. Talán mert csak tessék-lássék olvastam. Vállat vontam és olvastam tovább.

Fájó pont számomra, hogy Mal lett a befutó - ugyan már, mindenki tudta, hogy ez lesz. Számomra az Éjúr volt a középpont és kész. Kár érte.

Valószínűleg folytatni fogom majd a Grishaverzumot, merthogy a polcomon vannak a könyvek, de hogy pontosan mikor, azt nem tudom. Pedig lehetséges, hogy a Varjak története jobban fog tetszeni. Itt az lehetett a baj, hogy Alinára szűkült be a világ, a sorozatban jól is tették, hogy összevegyítették a kettőt. Meglátjuk.

Leigh Bardugo: Pusztulás és felemelkedés

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Éjúr

Sorozat: Grisa 1.) Árnyék és csont 2.) Ostrom és vihar 3.) Pusztulás és felemelkedés

Megjelent: 2014

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 392

Eredeti cím: Ruin and Rising

Műfaj: fantasy, high fantasy, ifjúsági, romantikus

 

Tovább...

Bernard Cornwell: Felperzselt vidék

 

Jaj, de szeretem ezt a sorozatot...

Lehetséges, hogy a filmsorozat miatt szerettem meg ennyire, de nem baj. Most, hogy a könyvekkel együtt újra végignézem a sorozatot is, elérkeztem ahhoz a könyvhöz, amit anno még nem olvastam.

A sztori a harmadik évad elején tart. Alfred kezdi felkészíteni Edwardot a trónra, s ehhez Uhtred segítségét kéri, aki azonban nem akarja egész életére Wessexhez kötni magát. Mégis kivonul Harald ellen, hogy legyőzze a dán fenyegetést, ám eközben feltűnik Harald asszonya, Skade, aki a harc közepette, miután Uhtred fogságába kerül, elátkozza főhősünket. És itt fordul minden a legrosszabbra...

Az egyik kegkevésbé kedvelt részem az, amikor Skade felbukkan, mert akkor sok minden felborul. Uhtred megszokott élete Gisela oldalán, az Alfreddel való tiszteleten alapuló, de közel sem baráti viszonya, amely még nagyobb szakadékot szenved el, majd Ragnar... Gyakorlatilag a veszt eleje kezdődik meg.

A könyvben Skade és Uhtred között szorosabb kapcsolat szövődik, nagyon örülök, hogy a sorozatban ezt a határt nem lépték át, egyszerűen nem illik az általam idealizált főhős karakteréhez, még ha Cornwell szerint az általa létrehozotthoz igen. Egyes változtatásokat egyenesen érdekesnek tartok, például Aldhelm karakterét, akit Cornwell nyugodt szívvel megölt ebben a kötetben, mint csúszómászó hű szolgálóját Aethelrednek, addig a sorozatban egészen a végéig hű szolgálaj lesz Aethelflaednek.

Uhtred így kerül a szászoktól a dánokhoz, ahonnan ismét eljönni kényszerül. Ugyanis egy másfajta eskü szólítja magához, amit régebben még Aethelflaednek tett. Szeretem a karakterben ezt a kettősséget. Született szász, vérében dán... mindkét néphez köti valami, és ez a küzdelem a sorozat egészét végighatja.

A könyv még úgy is fenntartja a figyelmem, hogy nagyvonalakban tudom, mi fog történni a sorozat miatt. Újat ad. Ezért is jó a kettőt egymás mellett olvasni, nézni.

Bernard Cornwell: Felperzselt vidék

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Uhtred, Finan, Aethelflaed

Sorozat: Angolszász históriák 1.) Az utolsó királyság 2.) A fakó lovas 3.) Észak urai 4.) Csatadal 5.) Felperzselt vidék 6.) Királyok alkonya 7.) A pogány hadúr 8.) Az üres trón 9.) A vihar harcosai 10.) Flame Bearer 11.) War of the Wolf 12.) Sword of Kings 13.) War Lord

Megjelent: 2009

Kiadó: Alexandra Kiadó

Oldalszám: 334

Eredeti cím: The Burning Land

Műfaj: történelmi

Tovább...

Taylor Jenkins Reid: Daisy ​Jones & The Six

 

Az 1970-es évek rock and roll világa. Egy feltörekvő banda, amely a Dunne Brothers néven kezd, majd kinövi magát és végül a The Six névvel kerül be a köztudatba, Billy Dunne, a fronténekes a középpontban, egy makacs személyiség.

Daisy Jones a zene világába született bele a szülei által, bár mindene megvolt, hogy sztár legyen, szülei érdektelensége miatt pont olyan felnőtt lett, amilyen a pszichológiakönyvekben megtalálható: szeretethiányos, függő, lázadó...

Miután a The Six és Daisy Jones találkozik, egy cikk elindít egy lavinát, amit a lemezcégek tovább erősítenek. Együtt erősebbek.

Csak egy a baj. Billy Dunne és Daisy Jones mindketten erős, karakán személyiségek, ami talán az együttes vesztét jelenti...

A korszak. A sztori alapja: az 1970-es évekbeli rock and roll, zenészek, lemezcégek, a hatalmas verseny, a koncertek, rajongótáborok... Aki nagyon szereti ezt a korszakot, az tényleg nagyon szereti - ez egy ilyen időszak volt.

A regény nem az a tipikus romantikus limonádé. Korántsem. Nagyon komoly témákat boncolgat, a rocksztár élet tipikus gondait: család, hűség, szerelem, drogok, függőségek, alkohol, árulások, féltékenységek, kicsapongások...

Mindennek a közepében két nagyon erős karakter. A függőséggel küzdő, abból épp kilábaló rocksztár, aki igyekszik a sztárélet mellett a családjának elköteleződni, aki tudja, mit akar, és nem érti, miért nem mindenki úgy akarja a dolgokat, ahogyan ő. A szabadszellemű zenészlány, aki nem akar sztár lenni, csak zenélni akar, és azt, hogy mindenki úgy fogadja/vagy ne fogadja el, amilyen. Mert ő ilyen, és nem fog másmilyen lenni azért, mert ez másnak nem tetszik. Ő tudja magáról, hogy jó, akkor meg ne mondja más azt, hogy nem.

Mikor ez a két hibákkal teli karakter találkozik, és együtt kell dolgozniuk, abból egy olyan dinamika jön létre, ami kilép a tipikus szeretlek-nemszeretlek romantikus limonádék koncepciójából. Nem, ez nem egy olyan könyv. Itt nem várod a boldog befejezést. Itt olyan karakterek sorsát követed végig, akiket nem tudsz szeretni, akik tele vannak hibákkal.

S mindezt egy érdekes, eddig általam még nem olvasott módban tárja elénk Reid, ugyanis nem elbeszélésből és párbeszédekből áll a mű. Hanem ez egyfajta dokumentumgyűjtemény. A szereplők elbeszélései követik egymást kronológikusan. Mintha minden egyes résztvevőt meginterjúvoltak volna, aztán az elmondásaikat egymás mellé vágták. Ebben is rejlik - legalábbis szerintem - a zsenialitása. Minden szubjektív. Ami az egyikük szerint A-ként történt, az a másikuk szerint B-ként zajlott le. Melyik az igazság? Mi történt pontosan? A valóságban ezt sose tudhajuk meg. Szinte egy dokumentumfilmként zajlott le az egész a fejemben, és ez tetszett. Újdonság volt, valami egyedi.

A könyv sorozat formájában került feldolgozásra, szereposztásában pazar, és pontosan olyan, amilyennek képzeltem: egy áldokumentumfilm. S bár egyes dolgokat igenis megváltoztattak, mégis egész jól sikerült hűnek maradni a kötethez, ami igenis fontos, és máshogy szívet tépő. Örülök, hogy elolvastam. Valami újat adott, tetszik ez a korszak, amit lefestett, erős karaktereket mutatott be. Egyszerre könnyed, mégis szívszaggató volt.

Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Warren

Megjelent: 2019

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 432

Eredeti cím: Daisy Jones & The Six

Műfaj: new adult, romantikus

Tovább...

Kevin Williamson, Julie Plec: Stefan naplója - Sóvárgás

Hát, nem tudom. Elhagytuk New Orleanst, váltottunk New Yorkra. Na itt viszont a sorozatban akkor volt Damon, amikor Lexi megpróbálta rávenni, hogy kapcsolja vissza az emberségét.

De már rájöttem, hogy ez a hatrészes sorozat nem kánon, bár akkor nem értem, miért a sorozatkészítők készítették, miért van garantálva, hogy a sorozat alapján... Na, mindegy.

Ha ez nem volna elég, Klaus is feltűnik érintőlegesen, ami már főleg hajmeresztő, hiszen a sorozatban még az 1900-as évekbeli New Orleans-i találkozást is elfelejtetik Stefannal. Szóval nem értem, miért hozzák fel ennyira az ősök vonalát, már az 1800-as évek közepe/végén, sőt még az átkot is belebegtetik...

Teljesen szétkuszálják mind a sorozat, mind az eredeti könyvek kronológiáját, értelmi fonalát. Ennek meg mi értelme volt? Miért nem választottak a két lehetőség közül, miért kellett egy harmadik vonalat létrehozni ezzel a sorozattal? Egyszerűen nem fér a fejembe...

Kevin Williamson, Julie Plec: Stefan naplója - Sóvárgás

Értékelésem: Felejthető

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Damon

Sorozat: Vámpírnaplók – Stefan naplója 1.) A kezdet 2.) Vérszomj 3.) Sóvárgás 4.) The Ripper (A hasfelmetsző) 5.) The Asylum (Menedék) 6.) The Compelled (Kényszer)

Megjelent: 2011

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 200

Eredeti cím: The Craving

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus

Tovább...

Kevin Williamson, Julie Plec: Stefan naplója - Vérszomj

 

Haladjunk. A sorozat újranézése miatt vettem a kezembe ezt az eredeti, L. J. Smith által írt sorozat előtt, hisz kronológikusa ez van előbb, ez van a múltban, még minden előtt. Ebben tudjuk meg, hogyan lettek vámpírok a Salvatore testvérek, s mik történtek velük ezután.

Mivel a sorozat készítőinek tudják be ezt a sorozatot, gondoltam, majd kánon lesz a sorozathoz. Az első kötet ezt alá is támasztotta, hisz majdhogynem minden megegyezett a képernyőn látott jelenetekkel.

Na, de itt most jócskán eltértünk. Stefan elhagyta Mystic Fallst, miután kitört a káosz, apja és Katherine meghaltak, ő és Damon átváltoztak, Damon pedig örök bosszút ígért Stefannak, amiért ilyen életre kárhoztatta. Eddig minden stimmt.

Na, de ezután New Orleansba kerültünk. Tudjuk, hogy a fivérek megfordultak a városban a sorozatban is, de csak az 1900-as években láttuk őket itt, amikor megismerték az ősi családot. Most viszont közvetlenül az átváltozás után kerültünk New Orleansba, még az 1800-as évek közepe/végén.

Feltűnik Lexi, aminek ideje volt, hisz ő téríti át a jó oldalra Stefant, miután teljesen beleéli magát a vámpírlétbe, de a sorozatban mindez a polgárháború idején, ha jól tudom, Mytic Fallsban történik.

Ráadásul a sztori egészét egy bizarr vándorcirkusz köré építették. A testvérpár dinamikája már ismerős volt, de hogy Stefan szerelmes lesz, és a kronológikus kuszaság már nem tetszett annyira. Nem értem, miért nem lehetett kánont alkotni?

Kevin Williamson, Julie Plec: Stefan naplója - A kezdetek

Értékelésem: Felejthető

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Damon

Sorozat: Vámpírnaplók – Stefan naplója 1.) A kezdet 2.) Vérszomj 3.) Sóvárgás 4.) The Ripper (A hasfelmetsző) 5.) The Asylum (Menedék) 6.) The Compelled (Kényszer)

Megjelent: 2011

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 200

Eredeti cím: Bloodlust

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus

Tovább...

Stephen King: A hosszú menetelés

 

A következő regény a hosszú listán. A legelső King regény, ami nem vagyok biztos benne, hogy miért is született meg, mi volt a célja, mi a háttérben megbúvó metafora (ha van).

Évente megtartják a Hosszú Menetelést, amelyen 100, a jelentkezők közül kisorsolt fiatal vesz részt. A nyeremény az életen át tartó jólét, pénz, minden valóra vált kívánság. 1 nyertes, 99 vesztes. De ezúttal nem az vár a vesztesekre, ami bármely más versenyen: csalódás, szomoróság, továbblépés. hanem halál.

100 fiatal áll a rajthoz és megindul. Nincs célegyenes. Rajongók és szurkolók övezik a menetet. Meghatározott gyorsasággal kell haladni, pihenők és megállások nélkül. Fegyveres őrök követik őket, felkészülve minden eshetőségre. Egy bizonyos hibaszám után kisorozzák azt, aki nem megfelelően masírozik. Vagyis kilövik. Megölik. Csak a holtteste marad utána.

Megkezdődik egy bizarr pszichológiai játszma. Úgy menetelsz a melletted lévővel, úgy barátkozol vele, hogy tudod, legalább egyikőtök meghal, legrosszabb esetben mindketten.

Végig az a gondolat lebegett a szemem előtt: Mi az értelme ennek? Miért ilyen elfogadott ebben a társadalomban a tömegmészárlás, méghozzá a szórakoztatás érdekében? Disztópia, persze, akárcsak Az Éhezők Viadala, de a kor nem mutatja, hogy modernebb korban vagyunk. Végig csak a menetelést követjük nyomon, nem lépünk kívül a hatókörén, mást nem tudunk meg erről a világról. A miértjét meg pláne nem.

Olvasás közben az olvasó frusztrált, feszült. Végig. Frusztrált, mert tudja, hogy ennek nem lesz, nem lehet jó vége. De sokkal inkább azért, mert nem adja meg számunkra a könyv a miértet. Az értelmetlen halálok, amik végigövezik a történetet, olyan gátat szabnak a szórakozásnak, amit egyáltalán nem old fel a végéig.

Emiatt a feszültség miatt olvastam olyan lassan a regényt, talán el is fért volna ez egy novellában, hisz annyi novellát éreztem kevésnek, annyi érdemelt volna saját kötetet. A hosszú menetelés egy abszurd alkotás, ami végig az idegeiden táncol.

Fenntartom azon véleményem, hogy Stephen Kingnek mondandója volt ezzel, egyfajta szatíraként bánt a történettel, ebben majdhogynem biztos vagyok. Rá akart világítani valamire a társadalmunkkal kapcsolatban, egyfajta törött üvegként. Az interpretálása már minden olvasónak a sajátja.

Stephen King: A hosszú menetelés

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1979

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 348

Eredeti cím: The Long Walk

Műfaj: disztópia, horror, posztapokaliptikus

Tovább...