Egy újabb fantasy Aurora Lewis Turner által. Kíváncsian vetettem bele magam egy újabb kalandba, egy új világba, az új szereplők megpróbáltatásaiba... Ezúttal kissé vegyes érzésekkel tettem le az új trilógia első kötetét.
In medias res módon vágtunk bele a történetbe. Nagyon. Egy fiatal lány egy vonaton épp menekülőben van egy néni oldalán, akiről hamar kiderül, hogy korántsem jó szándékkal szegődött főhősnőnk mellé. Amaja Japánban él, az ottani kultúrában nevelkedett, de egy nap menekülni kényszerül, ugyanis különös lények szegődtek a nyomába.
A vonaton egy érdekes figura, a Vadász menti meg, aki nagy, faragatlan, nyers, de hatékonyan védelmezi Amaját, míg le nem szállítja oda, ahová a megbízás szól.
Mint kiderül, így kerülünk az egzotikus Japánból Magyarországra, pontosabban a Margit-szigetre. Éles váltás. Na, és ekkor vált a sorozat egy magyar Harry Potter unokatestvérsorozattá. Akarva-akaratlan.
Amaja (ismét A-betűvel kezdődő főhősnő név, szinte már védjegyként) bekerül a Margit-szigeten lévő különleges képességekkel rendelkező gyerekek Akadémiájára, ahol rájön, hogy van egy ikertestvére, akitől szándékosan választották el kiskorukban, hogy mindkét gyermek biztonságban legyen. Mellette több, érdekes tanulóval is megismerkedik, s nemsokára megkezdődik a tanulás.
Amaja nagyon hirtelen kerül bele a mágia világába. Mint kiderül, ő egy tűzróka, ami igen ritka. Nemsokára kiderül számára, hogy mindenféle varázslatos lény van az utcákon, az emberi szemnek nem úgy láthatóan; például titkos boltok, amiket csak a mágiát ismerők használhatnak. Egy teljesen másik, párhuzamos világ húzódik meg az emberi mellett.
Amaja azonban különleges, a háttérben megbújik a szüleinek múltja, egy átok, egy jóslat... Vajon hová vezet Amaja jövője, miért különleges ő a testvérével együtt és mi a szerepe mindebben a Vadásznak, aki végül az iskola tanári karában köt ki?
Hogy ez enyhén Harry Potter koppintás-e avagy inkább csak inspirációmerítés a brit ikonikus varázslótörténetből, azt mindenki eldöntheti saját maga. Még a legenyhébb Harry Potter kedvelő is felfedezheti a párhuzamokat: az iskola felépítése, a tanárok jelleme (több Harry Potter tanárkarakter is feltűnik), a varázsórák, a varázsvilág az emberi szemnek nem látható megjelenése, a könyvtár tiltott részlege, egy titkos kamra, és az abba való bejutás... Mind-mind megszólaltatta bennem a nosztalgiát.
A kérdés az, hogy emellett mennyire tudott a könyv újat adni? Nagyon érdekes volt a magyar könyezetbe beemelni ezt a varázsvilágot - bármennyire is sajnáltam, hogy túl hamar búcsút mondtunk Japánnak. A sok hasonlóság ellenére sokszor újnak hatott, érdekesnek, kellően átformáltnak - még ha fő jegyekben mégis nagyon hasonlított. De ez pozitívum is lehet azoknak, akik szerették Rowling világát.
Kiemelkedően tetszett a bibliai háttéranyag. Mindig szeretem, ha egy sztoriba belefűzik a Biblia cselekményét, még ha elferdítve, fantasy elemekkel vegyítve is. Nem tudom, hogy ez miért lehet, lehet már elég feldolgozást láttam ahhoz (Supernatural, Lucifer... stb.), hogy szeressem ezeket.
A karakterek terén is megosztó a véleményem. És most tegyük félre azt, hogy egy kicsit illúzióromboló a gyönyörű Amaja női név, a külföldi Jack férfinév és a többi külföldi név mellett a tény, hogy az Akadémia igazgatója Józsi... Sajnálom, nekem az volt. Mindezt félretéve karakterek tömkelege tűnt fel, és féltem, hogy össze fogom keverni őket, de valahogy sikerült mindegyiket olyan színesre, eltérőre megalkotni, hogy egyszer sem kevertem össze Amaja baráti köréből senkit senkivel. A szívemnek kedves bandát sikerült alkotni. Talán az eddigiekhez képest a legkedvesebbet.
Na de Amaja és a Vadász. Először is most már egy kicsit abszurdnak érződött a korkülönbség, habár többször is le lett szögezve, hogy Amaja Magyarországon/a varázsvilágban már nagyonkorúnak számít, na de tizenhat? Azért mégiscsak... Az egy kislány. Ezt igyekeztem félretenni.
A kettőjük dinamikája alapjáraton érdekes, szerethető, figyelmet fenntartó. De így már az írónő negyedik sztorijánál tartva tipikus. A naiv, tapasztalatlan kislány és a nyers, tapló, erős, harcos védelmező dinamikája. Ugyanaz, csak a nevek eltérőek. Ezért egy kissé csalódottan bólintottam és hátradőltem azzal, hogy ezt már ismerem, ezt már olvastam.
De mindezek ellenére, a sztori valahol a negyedénél elkapott és az egész kötetet egy nap alatt felfaltam. Hát, ezért megosztó a véleményem ezzek a trilógiával kapcsolatban (eddig). Mert amint olvasom, túl ismerős, mégis egyedi? Igen. Egyszerre hasonlít másra és az előző köteteire, mégis megvan egy egyedi bája. Nem tudom, hogy lehetséges ez. Mert élveztem a párbeszédeket, élveztem a két főszereplő huzavonáját, holott sok újdonság nem volt benne. Amaja túl gyerekes - most már nagyon kíváncsi lennék egy igazán érett, magabiztos női alakra, aki az írónő egy sztorija középpontjába kerül. Jack pedig ismét az a tipikus Farkas karakter lett.
Szóval összességében élvezetes volt a sztori, megint egy elnyújtott kapcsolatra számítok, főleg a végső átok tekintetében. Valószínűleg ismét az utolsó pillanatig nem fog összejönni a két főszereplő, amolyan Ross-Rachel effektusként. De kíváncsi vagyok a háttérben megbúvó sztorira, és megszerettem a karaktereket. Meglátjuk, mi sül ki ebből.
Köszönöm szépen a könyv élményét, Aurora Lewis Turner!
Aurora Lewis Turner: A tűzróka |
Értékelésem: Tetszett |
Borító: 5/5 |
Kedvenc szereplő: Jack |
Sorozat: Az ikerlángbűbáj 1.) A tűzróka 3.) A hét pecsét |
Megjelent: 2022 |
Kiadó: NewLine Kiadó |
Oldalszám: 358 |
Eredeti cím: - |
Műfaj: fantasy, ifjúsági, new adult, urban fantasy |
0 comments:
Megjegyzés küldése