20 / 100 könyv. 20% kész!

csütörtök, május 09, 2019

Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara


Nagyon, de nagyon régóta a lelki szemeim előtt lebeg már Sarah J. Maas munkássága, annyi oldalról hallottam róla, annyian mondták, mennyire zseniális, hogy végül muszáj volt az egyik sorozatába fejest ugranom, ez pedig a Tüskék és rózsák udvara lett.

A csodálatos tervezésű borító, ami már önmagában megnyerte a szívemet magának, egy egyedi és nagyon érdekes fantasyt rejt, lessük meg, mennyire!

Úgy tűnik, mostanában valóban magába bolondított a fantasyk világa, és bár rájöttem, hogy a high fantasyk nem feltétlenül nekem valók, a szórakoztató/ifjúsági fantasyk annál inkább lekötnek. Ezen belül mostanában valamiért folyton tündérközpontú regények kerülnek az utamba.

A Tüskék és rózsák udvara viszont valahol a high fantasyk és az ifjúsági fantasyk között helyezkedik el, se nem végtelenül összetett és alig követhető, se nem mesebeli szórakoztató irodalom, így megtalálta a legtökéletesebb egyensúlyt a fantasy-skálámon.

Első ránézésre a történet nagyon emlékeztetett a Trónok harcára, ha abban a tündéreké lenne a főszerep. A térkép kinézete, a nagy fal és a mögötte meghúzódó emberek természetfeletti ellensége... Nem lepődnék meg, ha Maas enyhe ihletet szerzett volna George R. R. Martin művéből. És bár alapokban vannak hasonlóságok, a leírtakon kívül más nemigen egyezik meg a két sorozat között. A Tüskék és rózsák udvarát sokkal kevésbé szövi át a politika és intrika, sokkal inkább a szerelem, a varázslatok, az átkok és a kalandok töltik be a főszerepet, ettől sokkalta izgalmasabb, sokkal inkább lekötötte a figyelmemet és sokkal könnyebben magába bolondított. Mert a politika és intrika sose volt a kenyerem.

Az emberek és a tündérek világát a nagy fal választja el egymástól, a két faj esküdt ellenségei egymásnak, a múlt borzalmainak árnyékában a mai napig is gyűlölik egymást, amit egy szerződés tart kordában valamelyest. Feyre két nővérével és apjával él együtt egy kis kunyhóban, mióta elvesztették a vagyonukat, Feyre kénytelen volt megtanulni a vadászat minden csínyját-bínyját, hogy életben tarthassa családját, jövőképe szegényes, az életben maradás a cél.

Egy nap egy hatalmas farkast vesz észre az erdőben, rögtön tudja, hogy tündér. A düh hamar dönt az elméjében, kivégzi a farkast, amivel egy olyan dominósort indít el, ami végül a fal túloldalára juttatja, ahová az elesett tündér barátja hurcolja, hogy így dolgozza le a szerződés megszegését. Tamlin és Lucien, a két tündér körül azonban rengeteg titok és rejtély lappang, amiket Feyre mindenáron meg akar fejteni. Miközben szüntelen igyekszik meggyőzni magát afelől, hogy a családja rendben van, akaratlanul is a közepébe kerül egy tündér udvartartásnak, ahol a kezdeti gyülöletet enyhe barátság majd ragaszkodás kezdi felváltani, ahogy minél inkább megismeri "fogvatartóit". De vajon mi áll mindennek a hátterében? Miért tartják ott? És ki az az Amaratha, akinek a nevét kimondani is alig merik... Na és ki az a sötét tündér, Rhysand, és mik a motivációi Amaratha oldalán?

Az alaptörténet rögtön megnyert magának. A fal, a szerződés, a tündérek és az emberek gyűlölete egymás iránt, aminek megvan a maga történelme - bár egyelőre közel sem olyan összetett, mint a high fantasyk esetében, de ezt még felszabadítónak is éreztem. A tündérek jellegének kiismerése beletelt egy kis időmbe. Az udvarok, a főurak, az átváltozási képességük, az átok... mind-mind egy hatalmas világnak a részesei, amik egy nagyon jól kigondolt történetben foglalnak helyet.

A történet mindenféle érdekességgel és fordulattal teli, a kezdeti egyszerű cselekmény egyre bonyolultabbá, sűrűbbé és szövevényesebbé válik, ahogy halad előre a történet, mindezt pedig a szereplők élénksége és szerethetősége fűszerezi meg.

Feyre a tipikus végtelenül erős, ámde törékeny emberi főhősnőt testesíti meg, akinek az olvasó végig drukkolni kényszerül. Bár voltak kicsit megkérdőjelezhető megmozdulásai, összességében egy büszke, lelkileg erős, kitartó karakternek ismerhettem meg.

Tamlin és Lucien körül amennyi rejtély feszül kezdetben, szép fokozatosan ismerteti meg őket velünk az írónő, így lassan létrehozva a kötődést. Kettejük közül valamiért Lucient kedveltem meg a leginkább, főleg Feyre és Lucien cívódásain mosolyogtam sokat. Tamlin személyében a titokzatos főhőst találjuk meg, ami hamar megváltozhat egy bizonyos Rhysand előtérbe kerülésével, de mivel róla az első kötetben még nagyon kevés dolog derült ki, az olvasó joggal Tamlinnek szurkol.

Az élénk és összetett pozitív karakterek bár hamar sikeresen belopják magukat az ember szívébe, egy ilyesfajta regény esetében végtelenül fontos lenne az összetett "rosszfiú" karaktere, akinek belső motivációi és okai vannak, akinek érzelmei közt megtalálható egy bizonyos gyengepont, és mind pozitív, illetve negatív tulajdonságok jellemzik, a mérleg mégis a negatív felé billen. Akit nem szeretünk, de nem is utáljuk tiszta szívünkből. A nagy villain. Hát Amaratha pont nem ilyen. Az abszolúte negatív karaktert testesíti meg, aki már annyira negatív karakter, hogy érezhetően irracionális a személyisége, akár egy mesében. Mindenkiben van egy kicsi jó, ha a legkisebb mértékben is. Talán ráhúzható a pszichopata jelleg, ami érzéketlenséget adna neki, de mivel imádja a kegyetlenkedést, a beteges játékokat, a gyilkolást, aligha húzható rá ez a magyarázat. Mindehhez hozzáadható a nagyon idegesítő gyermeki hangsúlya, felszínes beszéde és cselekvései. Szimpla utálatot lehet érezni iránta, semmi mást. Nagyon reménykedem benne, hogy a későbbiekben felsejlik egy kevésbé mesébe illő nagy főgonosz, akinek már összetettebb a karaktere, az tökéletessé tenné a trilógiának az élményét.

A történetben tehát még érezhetően rengeteg minden megbújik, első kötet lévén viszont rengeteg mindent kaphattunk. Nem is értem, hogy beszélhetünk csak trilógiáról, sokkal több kötet is beleférne ebbe a történetbe. Alig várom, hogy belevethessem magam a második kötetbe, hogy ismét magába szippanthasson az egyedi atmoszférája. A karakterek tipikusan sokáig élnek a fejemeben egy-egy kötet kiolvasása után is, szinte leköszönnek a lapokról, hogy folytassam már az olvasást. Hallgatni fogok rájuk.

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Feyre, Tamlin, Rhysand, Lucien
Sorozat: Tüskék és rózsák udvara
1.) Tüskék és rózsák udvara
Megjelent: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 512
Eredeti cím: A Court of Thorns and Roses
Műfaj: erotikus, fantasy, romantikus

hétfő, május 06, 2019

George R. R. Martin, Elio M. García Jr, Linda Antonsson: A tűz és jég világa


Nos, ez a képes album, krónikáskönyv, hatalmas gyönyörűség már önmagában megér minden csillagot, pontot, maximum pontos értékelést és kedvenci titulust. Azt hiszem, nem túlzok, ha kijelentem, hogy ez a legszebb könyv, amit valaha a kezemben fogtam. Period.

Már többször is elkezdtem olvasni, de valamiért sose vett rá a lélek, hogy igazán végigolvassam, ki tudja miért. Azonban, mi lett volna a legmegfelelőbb alkalom a végigolvasására, mint a Trónok harca sorozat legutolsó évadjának megjelenése?

Szóval újra elővettem, sokadjára, és eldöntöttem, hogy ezúttal valóban és igazán végigolvasom minden kis történetét, végigtanulmányozom minden kis képét és térképét... mert egyszer muszáj.

Az illusztrációkkal nem tudtam betelni. Egyszerűen percekig nézegettem őket, annyira elvarázsoltak. Hihetetlenül részletesek és művésziek lettek, szinte minden egyes kis történethez tartozott legalább egy kép, ami segített a vizualitásban - ha a sorozat eddig nem számított elégnek.

Ha eddig nem voltam eléggé lenyűgözve mindattól, amit George R. R. Martin létrehozott, hát akkor most teljesen lesokkolódtam. Képtelen vagyok elképzelni, hogy képes valaki ilyen részletes világot alkotni. Egészen az őskortól, vérvonalaktól kezdve végig tud vezetni minket minden kis lényének születésén kihalásán át, a politika, az uralkodások, az intrikák hálozatáig, ami ma átszövi az egész Hét Királyságot... Uram Isten...

A történet magától az őskortól indul, már ha így nevezi Martin, végigvezet minket az erdő gyermekeitől, az elsőktől és óriásoktól kezdve az uralkodók trónra lépéséig. Utána a Targaryen fát és uralkodókat veszi alapos leírás alá. Ami érthető, ezt a részt végtelenül érdekesnek találtam. Minden egyes Robert Baratheon előtti Targaryen uralkodóról megtudhattam többet-kevesebbet, és hihetetlen, mennyire eltérőek voltak, mennyi érdekes kis történet fűződik mindegyikükhöz. Kicsit úgy éreztem, egy igazi uralkodócsaládfáról olvasok, ennyire élethűen adta elő a könyv az egészet, ha sárkányokat nem említ, egy középkori tanulmány lehetne. Ezután Westerost és az azt körülvelő helyeket mutatta be részletesebben. Minden kis helynek megvan a történelme, minden városnak a maga eredete, ez is lenyűgözött.

Természetesen voltak részek, amik nem kötöttek le annyira, mint mások. Nyilvánvalóan alig vártam, hogy olyanokról olvassak, akik főszereplői a mai Trónok harca sorozatnak, akiket már ismerhetünk az eredeti A tűz és jég dala könyvsorozatból. Ezért is volt számomra a legérdekesebb rész az, amelyben Aegon Targaryen és Tywin Lannister barátságáról és annak megromlásáról olvashattam. Amikor feltűnt Raegar Targaryan és Lyanna Stark a sorok között, vagy éppen Eddard Stark, esetleg ahogy Varys Aegon mellé került és szolgálni kezdte... Ez mind-mind kincsrészletek voltak, amikre alig vártam, és amik persze a leginkább lekötöttek.

Hatalmas becsben tartom ezt a könyvet, a gyűjteményem valószínűleg legszebb darabja, és tartalomban sem utolsó. Minden egyes Trónok harca rajongónak érdemes a kezébe vennie, már maga a könyv borítója és képei is elvarázsolnak minket, hát még az a rengeteg érdekesség, amit rejteget... Egy majdhogynem több kilós csoda, amit bár olvasni nem könnyű, de hatalmas élvezet.


George R. R. Martin, Elio M. García Jr, Linda Antonsson: A tűz és jég világa: A Trónok harca és Westeros ismeretlen históriája
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2014
Kiadó: I.P.C. Kiadó
Oldalszám: 326
Eredeti cím: The World of Ice and Fire
Műfaj: album, fantasy