41 / 100 könyv. 41% kész!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rubin pöttyös könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rubin pöttyös könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése

szombat, november 21, 2020

Erin Watt: Igazán szerelem

 

A nagy tanulások közepette kellett valami laza, valami limonádé, valami aranyos. Valami, ami kikapcsol, nem kell rajta sokat agyalni, csak sodor az árral.

Erin Watt tökéletes választásnak bizonyult. Még semmit sem olvastam az írótól, bár már szemezgettem a Royal sorozatával is, nem tudom, miért, pedig nem olvastam arról a sorozatról jó értékeléseket, de valahogy vonz. Ezért inkább az egykötetes Igazán szerelemmel kezdtem.

A sztori akár elcsépeltnek is mondható (bár én lévén nem vagyok romantikus limonádé rajongó, nem sok ilyet olvastam, láttam filmen): egy popsztárocska mellé álbarátnőt állítanak, hogy a média szemében felhúzzák sztárunkat. Ebből pedig egy sor érdekes szituáció, majd igazi románc, félreértések, veszekedések és botrányok kerekednek.

Kimondottan tetszett, hogy kétszemszöges volt a sztori, szeretem, amikor mindkét szemszöget megismerhetjük, főleg egy romantikus regény esetében. S bár Oak karaktere a tipikus beképzelt, nehéz családi háttérrel rendelkező híresség, aki átéli a sztárság árnyoldalát, nem lett olyan karizmatikus és ellenállhatatlan személyiség, a saját szemszög mégis mélyebb vonulatot adott neki. 

Vaughn - ettől a névtől bár a falra másztam - szerethető karakternek bizonyult, és mélyebb, tragikusabb hátteret kapva érdekesen illeszkedett a kiégett popsztár mellé. A kettejük párosa egy szórakoztató elegyet adott, ami kezdetben bár inkább idegesített Oak beképzelt személyisége miatt, de amint kezdtek egymásra találni, jobban megszerettem a párost, mint hittem volna.

Kedves kis történet volt, kicsit a Los Angeles-i tündérmese jutott róla eszembe, amit úgy szerettem régen. Könnyed sztori, mégis nehezebb témákba is belekóstol, szóval mégsem mese-habbal. Talán mást is előveszek majd Erin Watt-tól, ha valami könnyedre vágyom.

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Erin Watt: Igazán szerelem
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 448
Eredeti címWhen It's Real
Műfaj: new adult, romantikus



csütörtök, június 25, 2015

Jessica Sorensen: Callie, Kayden és a véletlen


Ez is olyan könyv, amit egy nap alatt olvastam ki. Noha, egyáltalán nem kellemes témákat dolgoz fel, sőt. Mégis gyönyörű, ahogyan mindezek közepette a két sérült lélek egymásra talál. Szép és szomorú is egyben.

Callie és Kayden is sötét titkot hordoz, amely végigkíséri az életüket. A sötét folt, amely a múltjukon van gyógyíthatatlannak tűnik, azonban egy nyáron minden megváltozik. Minden egy aprócska lánnyal és egy fiúval kezdődik, egy megmentett élettel. Callie mindent maga mögött akar hagyni, az otthonát, a házat, amely a szörnyű múltjára emlékezteti. Kayden szintén szabadulni akar a múlt démonaitól. Az egyetem megfelelő menekülési lehetőség, bár egykük sem gondolta, hogy útjaik később is keresztezik egymást. Egy komor, de gyönyörű történet két sérült lélek találkozásáról és a szerelem általi lassú gyógyulásról.

Könnyen bele bírtam lendülni a történetbe, de nagyon féltem, hogy klisékkel fogok lépten-nyomon találkozni. Örültem, hogy kilépünk a gimiből az egyetemre, mert legalább komolyabb lesz a környezet, habár ebben a regényben sem érzékeltem olyannyira azt a rengeteg tanulást. A klisékre visszatérve... Rubin pöttyös könyv. Egy lelkileg sérült lány, egy lelkileg sérült fiú, a lelkileg sérült fiú lelkileg sérült keménykötésű haverja, a lelkileg sérült lány lelkileg sérült meleg barátja. Miközben olvastam végigfutott a gondolat a fejemen, hogy itt egy vidám múltú ember sincsen? Na, ne szórakozzunk már! Egyetlen egy sem? Egy őrült haver, akinek boldog gyerekkora volt? Nem? Senki?

A történet gördülékeny, tele sok-sok érzelemmel. Tényleg van valami csodálatos ebben a történetben, ha eltekintünk a kliséktől és az "egyszerűségétől". Erőt ad. Rávilágít, hogy a jövő elhalványíthatja a múltat, hogy fel kell állni és keresni kell valamit az életben, ami boldoggá tesz és nem a múlton kell merengeni, míg bele nem őrülsz. A vége teljesen összetör, ne merészeld úgy olvasni, hogy közben nincs a polcodon a második rész, különben SOS mód rohansz majd a könyvesboltba/könyvtárba. Csillagot is adnék a pontozásnál, mert imádtam, hogy két szemszöges, bárki bármit mondjon, úgy tudja az olvasó a legjobban beleélni magát, ha mindkét főszereplő fejébe betekintést nyer. Már azért is megérdemelné azt a csillagot, mert egy nap alatt elolvastatta magát, de végül úgy döntöttem, mégsem adom meg neki, mert valahol érzékeltem egy kis hiányt. Luke-ról többet szeretnék tudni (majd később, tudom, hogy a harmadik részben ő a főszereplő). A klisék azonban idegesítettek, ahogy a felesleges félreértések is. Akkor folytassuk a második résszel.

Jessica Sorensen: Callie, Kayden és a véletlen
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Kayden, Luke
Sorozat: Véletlen
1.) Callie, Kayden és a véletlen
2.) Callie, Kayden és a megváltás
Megjelent: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 344
Eredeti cím: The Coincidence of Callie & Kayden
Műfaj: romantikus

péntek, január 16, 2015

Colleen Hoover: Slammed - Szívcsapás



A Rubin Pöttyös könyveket régóta kerülgetem és szemezgetem, kerestem azt amelyik jó kezdés lenne. Tudni illik a Könyvmolyképző Vörös Pöttyös könyvei a New Adult kategóriába tartoznak többnyire, vagyis a főszereplői valamilyen tragédiát éltek át és ezek után esnek szerelembe. Többnyire ez a legtöbb témája. A tragédiák, szomorú történetek nem a szívem csücskei, ne értsetek félre, szeretek realista műveket olvasni, de azok között a "világmegváltók" az érdemlegesek, mint a Csillagainkban a hiba vagy a Mielőtt megismertelek. Az olyasfajta realista műveket, amikben a tinédzser lányka küzd a régmúltbeli tragédiájával és emiatt nehezen lesz szerelmes, de aztán mégis... Ezeket a fajtákat inkább kerülném, mert... Mind egy-kaptafa. Roppant nehéz lehet egy sérült ember lelki világát lefesteni az olvasó előtt, kivéve akkor ha az író is keresztülment már valami hasonlón. 

Na, már most a Szívcsapás pontosan ez a fajta könyv, a lány vállát apja halála nyomja, költözés, a szomszédban a srác, aki helyes, kedves, beleszeret rögtön, a férfi viszonozza... Semmi eget-rengető vagy világmegváltó nincs a sztoriban, nincs nagy durranás. Aztán jön a bonyodalom, mikor kiderül, hogy a férfi tanársegéd és pont a főszereplőnő új gimijében. A kapcsolatuk tehát nem teljesedhet ki, ugyanis az a tanári karrier végét jelentené. Itt kezdődik a huzavona.


Aranyos történetnek nem mondanám. Bőven van benne szép pillanat, amikor elmosolyodtam olvasás közben, vagy meghatódtam. A szerelmespár kapcsolata különleges, szerethető. A főszereplőnő sem egy idegesítő liba... általában. Will karaktere persze elvarázsolt, de engem a férfikarakterek mindig könnyen elvarázsolnak egy könyvben, ebben semmi különös nincsen.

A kedvencem az egészben a vers-centrikussága volt. Ahogy Will a verseken keresztül öntötte ki az érzéseit. A verseknél sokszor meghatódtam, bár nem sírtam, ezért respect nekem, ugyanis könnyen elsírom magam a realista műveken, de ezen valamiért nem sírtam, ez is bizonyítja azt, hogy nem világot-megrengető műről van szó. A versekre visszatérve, elhiszem, hogy angolról magyarra nem tudták úgy lefordítani, hogy rímeljen és a mondandó is klappoljon, de azért jó lett volna. Nem baj, így is ez volt a kedvencem a műben.

Voltak azonban egyes aspektusok, amik nem csak szemet szúrtak, de irritáltak is. Én magam, hála az áldott Istennek, még nem éltem át a gyászt és egy közeli szerettem halálát és remélhetőleg nagyon de nagyon sokáig nem is fogom. Azonban Layken - ezzel a névvel utcára sem mennék egyébként, és ha ez még nem elég Lake-nek becézik. Ki szeretné, hogy Tónak hívják? - Lake sokszor úgy nyilvánult meg a gyász nyomása alatt, amit az én gyomrom nem vett be. ERŐS SPOILER, ha érdekel jelöld ki (Amikor kiderült, hogy az édesanyja rákos és hamar meg fog halni, Lake hanyat homlok leordítja a fejét? Elrohan? Kerüli az anyját? Számomra elég meglepő volt, hogy így vezette le a sokkot.)

A másik, ami hihetetlenül zavart az a fekete humor. Szeretem én a fekete humort, mert tud vicces lenni, de az ilyen szintű szembe röhögök a halállal, (lestoppolom a rákos anyám szobáját, hogy amint meghal az enyém lehessen), ezek számomra elég brutálisak voltak. Én értem, hogy így próbálták megemészteni és így próbáltak továbblépni, de na. Az én gyomrom ezt már nem nagyon vette be. Én biztos nem lennék képes ilyesmire. 


Mindezek ellenére nem bánom, hogy elolvastam, mert Will-t és a két öcsikét megszerettem. Néha jó szembesülni a reális világgal és nem csak szörnyetegekről, sárkányokról és alakváltó gésákról olvasni. A Szívcsapás tényleg csak egy szívcsapásnyi könyvecske, egy délután alatt elolvastam, egy esős napon tökéletes kikapcsolódás, de a sok fellengzős kritikát és tökéletesnek tituláló értékelést én azért erősnek érzem ezzel a könyvvel kapcsolatban. Nem világot megrengető, szerintem. Egy átlagos, realista könyv, nem nézőpontokat megrengető. Az első Rubin Pöttyös könyvem, de valószínűleg koránt sem az utolsó. Melyikkel folytassam?

Colleen Hoover: Szívcsapás
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Will
Sorozat: Slammed
1.) Szívcsapás
2.) Visszavonuló
3.) Ez a lány
Megjelent: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 296
Eredeti cím: Slammed
Műfaj: new adult, romantikus