Hi! I'm still here

Sziasztok, még itt vagyok!

Igen, tudom, tudom. Iszonyatos mi folyt mostanában. A fejem ezer meg ezer felé rohant, igyekszik tartani az iramot, de elég nehéz és ennek a blogom látta kárát. Hihetetlen. El sem hiszem mennyire elhanyagoltalak, kicsikém, és titeket is, olvasóim, bár lehet, hogy már rég megutáltatok engem emiatt. :D 

Ez a szerte-szét szóródás az elmémben nem azt jelenti, hogy csak a blog az, amit elhanyagoltam, hanem magát az olvasás élményét is mellőznöm kell egy ideje. Ez fáj a legeslegjobban. Amit olvasgattam ezen hónapok alatt az a német emelt szintes szóbelis és írásbelis érettségi könyvek, amiket kezdek nagyon, de nagyon megutálni és már kialakítottam egy csinos kis helyet nekik a szekrényem leghátuljában, hogy június vége felé behányhassam őket oda egy életre. 

Elméletileg jövőre sokkal lazább évem lesz, hiszen nem kell semmiféle érettségin helyt állnom, úgy mint idén és tavaly. A német végre felszáll egy vonatra és elhúz a semmibe. A többi tantárgyam végzős koromra marad, ami még két év. Egy kis lazulás igazán jól jönne már, mert kezd a fejem olyan lenni, mint egy szivacs, lassan Spongyabob is megirigyelné.

Ezen idő alatt megpróbállak majd titeket, kedves olvasóim, visszacsalogatni a blogomra, hogy újra felvirágoztassam. Imádok blogot írni még mindig. Az írogatás az, ami igazán megnyugtat stresszidőben is, lehet, hogy pont ezért kezdtem el most is a pötyögést. Lehet, hogy ezután sem lesz még időm rá június végéig, nem lehet tudni. 

Amit viszont tudok azaz, hogy tartozom nektek pár könyvkritikával, amiket ezen hónapok alatt a kevés, összekapart szabadidőmben olvastam. Valamint a napokban nyertem az interneten egy nagyon édesnek tűnő kis szerelmes regényt. Gyerekek, én nem gyakran nyerek ilyeneken, ezért nem is reménykedtem. Egyébként a Pioneer kiadó jóvoltából kaptam meg a könyvet, ma érkezett. Annyira örültem neki, mint majom a farkának, szóval most boldog vagyok. :)

Lehet, hogy a kritikákat még nem lesz időm megírni, de idővel be fogom hozni a lemaradásom. Láthatjátok, hogy igyekszem, hisz visszahoztam az egyik régebbi kinézetét a blognak, ami a kedvenceim közé tartozik. Párizs még mindig tárt karokkal vár engem. 

Lehet, hogy csak ehhez hasonló kis "aranyköpéseket", gondolatokat fogok megosztani veletek, de igyekszem majd jelen lenni, mert ez így nem állapot. Addig is mindenkinek kedves húsvét ünnepeket kívánok, hisz mind várjuk a nyuszit!!! :)

A képek forrása: KATT