Ez szerintem az eddigi legcsodálatosabb és legmegérintőbb könyv, amit valaha olvastam. Sokáig nem találtam a szavakat. Nagyon sokáig. Éppen abban az időszakban olvastam, amikor a Csillagainkban a hibával is küszködtem és ezért talán még jobban megviselt. Valamiért Jojo Moyes műve John Green regénye mellett, sokkal jobban megérintett.
Atya ég, ez a könyv…
Jojo Moyes hihetetlen író. Azt vettem észre, hogy rengeteget bír fecsegni. :D Ez részben Louisa Clark szemszöge miatt lehet, de lehet ez az író védjegye. És még ez is tetszett nekem. Hogy ennyit képes fecsegni mindenről, az időről, a történésekről, az érzelmi állapotokról. Mert, jaj, milyen érzelmi állapotok is keringtek ebben a könyvben? Fergetegesen mélyek és gyönyörűek.
A lelkünkbe tapostak és kilehelték belőlünk azt a bizonyos szikrát…
A történet egyszerű: egy nagymenő, gazdag, nagyon aktív férfi, aki az egész világot akarja magának. Egy csacsogós, enyhén visszahúzódó, élénk személyiségű lányka, aki megelégszik a világ egy egészen piciny szegletével is.
Egy baleset, amely végül mindkettejük életét fenekestül felfordítja, de mindkettejükét egészen másképpen.
Will Traynor tolószékbe kerül, nem tudja mozgatni kezeit, lábait, szinte teljesen kiszolgáltatottá válik a környezetének. A korábbi élete teljesen szertefoszlik, a remény mindennemű árnyéka eltűnik és elméjében már körvonalazódik egy bizonyos megoldás, ami az egész családot a porig sújtja.
Louisa Clark új munkát keres, miután állandó-munkahelye megszűnik és végül a Traynor házhoz kerül, hogy ápolónőként kerüljön egy házsártos tolószékes férfi mellé.
Will Traynor makacsul hajthatatlan.
Louisa Clark a Traynor család egyetlen reménysége.
Hihetetlen a jellemfejlődés ebben a könyvben. A karakterek annyira valósak, annyira egyediek és mélyek, hogy szinte már-már mellettük álltam és tehetetlenül kapartam a falat, amiért nem folyhatok bele a dolgok alakulásába.
Will olyan élénken él az emlékeimben, mintha valós személy lett volna. A szarkazmussal teli, gúnyos hangvétele itt csilingel a fülemben.
Clark csacsogása és aranyos, élénk stílusa szinte kivirított a lapok közül. Annyi jóindulat fért meg ebben a karakterben, amennyi nagyon kevés emberbe fér.
A kettejük közötti kapcsolat, amely szépen lassan alakult ki, úgy forgatta fel a kis lelki világom, mint eddig még soha semmi. Hihetetlen, gyönyörű, természetes és végtelenül kedves. A rejtett sorok Will mondataiban, amiket Clarkhoz intézett mind feltűntek nekem, ahogy egy idő után már szinte rajongott a lányért…
Végig azon járt az agyam, hogy mi lett volna, ha a baleset nem történik meg. Ha ők azelőtt találkoztak volna. (Mintha a történet igaz volna).
Mindvégig megvolt bennem a remény. Mindvégig. Szinte már elképzeltem a végkifejletet, ahogyan ők ketten boldogan fognak élni.
De persze semmi sem úgy történt, ahogyan én akartam. Jojo Moyes pontosan erre akarta kihegyezni a hangsúlyt: hogy semmi sem úgy történik, ahogy akarjuk. Ezért bőgtem végig a végét, miközben Louisa ült Párizsban és olvasta azt a bizonyos levelet. Sírtam, mert szinte úgy éreztem ott ülök mellette (vagy helyette) és teljesen összetörtem.
Jojo Moyes úgy érintett meg ezzel a regényével, mint soha, egyik író sem. A lelkemig gázolt. Összetört. Mégis hálás vagyok neki ezért az élményért, ezekért az érzelmekért, amiket így át tudott adni nekem.
Miután befejeztem a regényt, még mindig csak ezen járattam az agyam. Hogy mi lett volna, ha… Pedig a ha sosem jön el, sosem történik meg. A Ha mindig ha marad. Amíg világ a világ.
Hallottam, hogy film is készül belőle, meg kell majd néznem. Kétlem, hogy a könyvnél jobban össze fog törni.
Gyönyörű mű volt, olvassátok! :)
|
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
|
|
Értékelésem: Katarzis
|
|
Borító: 5/5*
|
|
Kedvenc szereplő: Will,
Louisa
|
|
Sorozat: Mielőtt
megismertelek
1.)
Mielőtt megismertelek
2.)
Miután elvesztettelek
|
|
Megjelent: 2012
|
|
Kiadó: Cartaphilus
|
|
Oldalszám: 488
|
|
Eredeti cím: Me Before You
|
|
Műfaj: chick lit,
romantikus
|
0 comments:
Megjegyzés küldése