5 / 100 könyv. 5% kész!

szombat, október 24, 2020

Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

 


Valóban túl kevés szépirodalomhoz nyúlok már jó ideje. Ezúttal a Netflixen található Ratched nevezetű feldolgozás miatt vettem elő Ken Kesey Száll a kakukk fészkére klasszikusát.

Itt szó sincs összehasonlíthatásról, hisz a szó szoros értelmében nem magát a könyvet dolgozták fel, csak Ratched nővér karakterét az elmegyógyintézet berkeiben.

Még a sztori se volt annyira világos előttem, hisz a nagysikerű film is kimaradt az életemből (egyelőre), így teljesen vakon vágtam bele. Az elmegyógyintézet témát mindig érdekesnek találtam, Kesey kutatómunkája után mélyenszántó olvasmányra számítottam.

Arra azonban nem számítottam, hogy hangosan fogok nevetni egy ilyen komolynak vélt könyvön. Valóban azt hittem, hogy nehezen emészhető, komoly és darabos lesz. Ennek ellenére Kesey egy igen mulatságos karakteren, McMurphyn keresztül festi le előttünk egy elmegyógyintézet belsejét és annak lakóit.

A szürreális jelenetek, a csipkelődős párbeszédek üde színfoltokat adtak a mű alatt megbújó mélyebb, fájóbb és elgondolkodtatóbb üzenetnek. És bár sokszor megnevettetett, a vége mégis szíven ütött.

Felesleges tovább ragozni. Kiemelkedő a szépirodalmi klasszikusok között, és örülök, hogy egy mai sorozatnak hála kézbe vettem.

Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: McMurphy
Megjelent: 1962
Kiadó: Európa Kiadó
Oldalszám: 374
Eredeti címOne Flew Over the Cuckoo's Nest
Műfaj: szépirodalomi


péntek, október 23, 2020

Leiner Laura: Bízz bennem

 

Na, ez most jó volt.

Már hiányzott a lelkemnek egy jó kis Leiner Laura kötet. S bár az előző Iskolák versenye trilógiával kapcsolatban voltak azért fintorgásaim, vártam, hogy egy kis "vérfrissítéssel" újabb IOV trilógia érkezzen.

Biztos voltam benne, hogy Leiner esetében a "vérfrissítés" az "vérfrissítés", vagyis tudtam, hogy a régi szereplők nem fognak felbukkanni, hanem lelkiismeretesen új karakterekkel, szituációkkal, sorsokkal fog visszatérni a sorozat, az egészben csak egy a konstans: Kocsis, aminek én nagyon is örültem.

Kezdjük akkor a karakterekkel. Kocsis továbbra is favorit. Egyszerűen imádom és kész. Akkor is ha szürreális, talán pontosan azért. A Kocsis Konyhája, a streamek, a "szavazzátok meg, mit csináljak" és továbbiak... Hát szakadtam a röhögéstől. Én nem is akarom Kocsist elengedni.

Ha már a tanári karnál maradunk Tahi szintén belopta magát a szívembe, valahogy olyan érzésem volt, mintha Máday tért volna vissza fizikatanár testben. A Rajmunddal való kötekedésük, közös beszólogatásaik szintén nevetésre fakasztottak.

Sára, a főszereplőnk. Egy eléggé átlagos lány lett, Leiner tipikus erkölcsprogramjával, amit minden főhősnőjébe betáplált. Ezúttal van egy különbség: Sára múltja, amiben korántsem volt meg ez az erkölcsprogram. Eleve érdekesnek találtam, hogy ezúttal "Öngyilkos Osztagot" állított fel, bár kicsit tartottam tőle, hogy megint átesik a ló túloldalára az erkölcsi tanulmányaival, ami szokása már jó ideje. Sose bántam viszont, hogy legalább jó példát mutat a fiataloknak, akik olvassák, ezt szeretem is benne.

A helyzet az, hogy féltem, hogy mivel most ismét nehezebb témákhoz nyúl (lásd siketség - bár a mozis megjegyzésével, miszerint nincsenek feliratos mainstream filmek a mozikban, téves, hisz én magam is feliratosan szeretem nézni az összes filmet úgy általában és meg is találom őket a moziban, nem csak francia művészfilmeket, de mindegy), megint jönnek majd a több oldalas belső monológok, ismétlődések, amik megakasztják a cselekményt. Félelmem be is igazolódott, ugyanis vagy négyszer kellett végigolvasnom ugyanazt a belső agyalást a Sára elleni árulásról, de szerencsére ennél tovább nem fajult a dolog.

Rajmund érdekesebb karakternek bizonyult, mint Kornél volt, Sára és Rajmund kettőse is sokkal szerethetőbb. Mindemellett tetszett, hogy az írónő az előítéletekkel szembeni előítéletről írt - mert a szó szoros értelemben ez történt. A pocskondiázás, az áskálódás - ami a fiatalok körében gyakori lehet és valóban nehezen lemosható - nem elhagyagolható téma. Így lassan megismerhettük és megszerethettük a könnyűvérűnek gondolt Vivient, a verekedősnek leírt Domonikot (bár róla tudtuk meg eddig a legkevesebbet), a balhés Rajmundot és a tánctáboros botrány főludasát Sárát.

Tetszett a csapat, jókat nevettem ismét, ez az IOV trilógia sokkal jobban elnyerte a tetszésemet, mint az előző, legalábbis a bevezető kötet. Most megint várhatok a folytatásra.

Leiner Laura: Emlékezz rám
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Kocsis igazgató, Tahi, Rajmund
Sorozat: Iskolák versenye
1.) Bízz bennem
Megjelent: 2020
Kiadó: L&L Kiadó
Oldalszám: 464
Eredeti cím: -
Műfaj: ifjúsági, romantikus

szombat, október 10, 2020

Michelle Hodkin: Mara Dyer változása

 


Mivel immár teljes a trilógia - sokat vártunk arra a harmadik kötetre - újra elővettem és végre végig is olvasom Michelle Hodkin Mara Dyer háromrészesét.

Az első kötetre nem emlékeztem túlzottan, ezért újraolvastam, és rögtön folytattam a másodikkal. Az egész olvasást átlengte az a gondolat, hogy "Mégis mi a fene van a háttérben?"

És habár Mara nem egy erős, belevaló, túlságosan okos főszereplőhölgy, Noah sem a legérdekesebb srác, akiről valaha olvastam, mégis a kíváncsiság elemi erővel hajtott, hajt előre.

S bár számomra karaktereiben nem erős ez a trilógia, hangulatában annál inkább. Nem is emlékeztem, hogy ez a sorozat ennyire hátborzongató. Nem is thriller ez, hanem inkább már horror, szinte a lelki szemeim előtt peregtek a horrorklisék, a jump scare-ek és az idegtépő zenés aláfestéses jelenetek, tehát nagyon jól működne a sztori képernyőn is.

Amerre a sztori kezd kimenni, arra, őszintén szólva nem számítottam. Én végig úgy gondoltam, hogy Hodkin afelé viszi a cselekményt, hogy Mara mindent csak beképzel magának - amilyen twisted az ízlésem én ennek a végkifejletnek örülnék a legjobban -, de a második kötet végére az egész kezdett inkább egyfajta X-Men szerűségre hajazni. Kíváncsi leszek, mi lesz ennek az egész agymenésnek a vége.

Michelle Hodkin: Mara Dyer változása
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: Mara Dyer
2.) Mara Dyer változása
Megjelent: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 512
Eredeti címThe Evolution of Mara Dyer
Műfaj: ifjúsági, romantikus, thriller

vasárnap, október 04, 2020

Sarah J. Maas: Viharok birodalma


Sarah J. Maas világa továbbra is magába szippant, belesüppedek, mint egy ismerős, szeretett fotelbe, amiből ki se szeretnék szállni. Szinte vérzik a szívem, hogy már csak két és fél kötet vár rám ezután...

Emlékszem még mikor úgy hittem, Maas nem fogja összeboronálni Rowant és Aelint, mennyire messzinek tűnik már ez a gondolat, és mennyire jól éreztem, hogy nagyon jól működnek együtt.

Már-már ördöginek mondanám ennek a kötetnek a cselekményét, ördögi az olvasóra nézve, elhúzva előttünk a mézesmadzagot, majd jól letaszítva minket a peremen, Maas továbbra is kegyetlen tud lenni, ha főszereplők sorsáról van szó.

Még valamit érdekesnek találok Maas "tematikájában", amit már a Tüskék és rózsák udvarában is emlegettem: egyszerűen kötelességének érzi összepárosítani a karaktereit. Amit részint megértek, részint túl mese-habos nekem. Azt viszont nem tudtam nem észrevenni, hogy Chaol úgy eltűnt a süllyesztőben, ahogy annak rendje-módja szerint lehet.

A vége tehát rendesen orron koppintja az olvasót, nem is tudom, mit éreztek azok, akiknek várniuk kellett a folytatásra. Örülök, hogy a polcomon van a következő kötet.


Sarah J. Maas: Viharok birodalma
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Aelin, Rowan, Lorcan
Sorozat: Üvegtrón
5.) Viharok birodalma
#Az orgyilkos pengéje és más történetek
Megjelent: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 776
Eredeti cím: Empire of Storms
Műfaj: fantasy, high fantasy, ifjúsági, romantikus