Maggie Stiefvater: A Hollófiúk

Maggie Stiefvater hozta a várt formáját, története szilárdan felépített, gondosan megírt, élvezhető írásmóddal, ahogyan azt már megszokhattuk. Mégsem vagyok vele teljes mértékben elégedett.

A történet több szálon is elindul, az egyik egy nívós iskolától, ahová az úgynevezett Hollófiúk járnak, ami az iskola címerére vezethető vissza. Négy barát, akik jobban nem is tudnának különbözni egymástól, élik mindennapjukat ennek a nívós iskolának a falai között, miközben jól tudják hogy az emberek hogyan tekintenek a fajtájukra, a gazdag, naplopó elitiskolásokra. Azonban magánéletük korántsem gondtalan és szórakozással teli... A másik szál pedig egy igen érdekes háztól indul, ahol jósnők élnek és dolgoznak, az egyik jósnő lányának pedig egy olyan átokkal kell szembenéznie, amivel senki sem élne szívesen.

Maggie Stiefvater rengeteg magánjellegű témát felsorakoztat: a születendő gyerek előtt lelépő apa, családon belüli erőszak, egy szülő elvesztése utáni züllés, egy szegényebb ösztöndíjas nézőpontja a gazdagok körében, a gazdagsággal járó magány és hihetetlenül szoros barátságok. Mindezeket egy kincskeresés köré építi, ami egy bizonyos Ley-vonalhoz, Glendower-hez és sok mágiához kötődik. Mindezt rejtély övezi, amit a fiatal hollófiú Gansey igyekszik minden erejével megfejteni három barátja segítségével: Ronan, Adam és Noah. Azonban hiába az évekkel eltöltött kutatás, egyáltalán nem jutottak közelebb a rejtély megoldásához, sőt időközben kiderül, hogy a játszma sokkal veszélyesebb, mint gondolták, már-már élet-halál kérdése.

Ebbe a kincsvadászatba csöppen bele Blue (ilyen nevet, Jézusom), aki az ismert Maura, a jósnő lánya. Blue kezét egy átok köti gúzsba, amit édesanyja jósolt még évekkel ezelőtt: ha Blue szerelmes lesz, a csókjával fogja megölni szerelmét. Ez amolyan mese habbal dolog számomra, mert elképzelni képtelen vagyok, hogyan hal bele valaki egy csókba??! Mindezek után Blue az anyjával és még pár jósnővel egy éjszaka egy rituálét hajtanak végre, amiben megtudják, hogy az elkövetkező években ki fog meghalni és hogyan. Blue ekkor tudja meg, hogy egy bizonyos Gansey, egy hollófiú lesz a szerelme, aki miatta fog meghalni egy éven belül. Így fonódnak össze a szálak.

Érdekes a gondolat, ez a legenda Glendower-ről, a kinccsel és a Ley-vonalakkal, valami újat olvastam, egészen mást, mint amit szoktam. Oké, akkor nyomozzunk, azonban az ez az egész, hogy feltámasztanak valakit és akkor kívánhatnak... Mese, amit nagyon nehezen lehet elhinni. Aztán e mellé még ott vannak a jósnők meg azaz átok a csókkal. Aztán rálegyintettem mondván, akkor most olvassunk mesét, mert kíváncsi voltam, hogyan alakul ki Blue és Gansey tiltott szerelme, hogy mi is ez a Glendower és érdekelt a szereplők magánélete is. 

A szereplők nagyon kidolgozottak, mind a lelkiállapotuk, mind a külső leírásuk, mégsem szerettem meg sem Blue-t, mert semmi különös nem volt a karakterében; sem Gansey-t, ugyanezért; sem Adam-et, mert szerintem ő a legsötétebb karakter. Ha meg kellene neveznem valakit, az Ronan a kis Láncfűrésszel, mert ő nem olyan merev, mint a többi szereplő, néha még egy-egy poént is elejtett, ami egyébként erősen hiányzott a regényből.

Idegesített, ahogyan végül kialakultak a szerelmi szálak. Igazából nem is ezen volt a hangsúly, pedig ez az alapötlet. Igen, idegesített az, hogy mindegyik fiú, Ronan kivételével hál'istennek; Blue-t akarja lenyűgözni. Főleg Adam, aztán Gansey meg Noah, habár semmi különleges nincs a lányban.

A nevek választása viszont teljességgel egyedi, mint: Blue (jó ez iszonyú, de akkor is egyedi), Gansey, Ronan, Maura, Neeve, Persephone... Meg hát egy jósnő esetében kötelező az egyedi név. Van egy olyan érzésem, hogy nem fogod ezeket a neveket sok más regényben meglátni, pontosan ezért teszi egyedivé ezt a regényt a nevek egyedisége. 

Volt, hogy a fejemet fogtam némely jeleneteknél, mint például, amikor Blue nem tudta megmondani, hogy mitől más Gansey, végül negyedóra múlva rájött, hogy azért, mert a fiú szemüveget visel, habár általában nem szokott viselni. Mi??! Azonban sok jó pillanata volt a regénynek, több, mint rossz, ugyanis izgalom az volt bőven főleg a végkifejletnél, fordulat is volt, de olyan ami után össze kellett kaparnom az állam a földről.

Igazából a végén idegesítettem fel magam a legjobban, de főleg akkor lennék mérges, ha nem lenne folytatása a könyvnek, azonban mivel lesz, szemet hunyok afelett, hogy szinte semmit sem simított el kedves írónőm. A szerelmi háromszögről és az átokról többet szeretnék hallani, mert azt nagyon hanyagoltuk. Mindezek mellett, azonban nagyon tetszett a karakterek különböző felépítése, a komolyabb témák, mindezt egy mesés kincskereséssel fűszerezve. Kíváncsian várom a második kötetet.

Maggie Stiefvater: A Hollófiúk

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Ronan

Sorozat: A Hollófiúk 1.) A Hollófiúk 2.) Az álomtolvajok 3.) Kék liliom 4.) A Hollókirály

Megjelent: 2012

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 414

Eredeti cím: The Raven Boys

Műfaj: fantasy, ifjúsági