Nalini Singh: Feloldozás

Nagyon érdekes a kapcsolatom Nalini Singh sorozatával. Valahol imádom, valahol pedig a fejemet fogom olvasás közben. Ez a rész azonban teljes mértékben meggyőzött arról, hogy Nalini ért az íráshoz, tudja hogyan kell a szálakat csűrni-csavarni, a kapcsolatokat kialakítani, a hangulatot létrehozni. Kétségtelenül az egyik legjobb rész ez az összes közül.

Először is a borító: mikor először megláttam rögtön az járt a fejemben, hogy eddig ez a legjobb borító. Eddig mindig csak a főszereplő "hím" volt látható a borítón és felfelé vagy éppen lefelé bámult. Most azonban egy női alak is feltűnik a háttérben, a férfi pedig érzelmeket fejez ki: kétségbeesést, vágyat, vadságot, erőt. 

Nalini nem csak a borító összeállításán változtatott, hanem a szereplőmegosztásban is, ugyanis a pár most nem egy alakváltó és egy mentál, hanem egy alakváltó és egy ember. Szó se róla, engem teljesen megbabonázott a mentálháló, meg eleve hihetetlenül tetszik az ötlet a mentálokról, erről az érzelemmentes fajról, de az embereket eddig nagyon mellőzöttnek éreztem. Csak az alakváltók (akikről kiderült, hogy minden furcsa állatféle is előfordul közöttük, hogy pár megdöbbentő példával éljek: patkány, szarvas, kígyó...) és a mentálok álltak a központban, az emberek viszont csak néha kerültek szóba, egy főszereplő sem volt ember... eddig. 

A két főszereplő kapcsolata eddig mindig ilyen volt, kivétel nélkül: találkoznak, aztán az egyik kéreti magát, a másik be van indulva, a végén összejönnek. Ezzel alkotott Nalini egy "Nalini-sablont" az én szavaimmal élve. Azonban ebben a kötetben ezt a sablont mintha egy kicsit átalakította volna, ugyanis Clay és Talin; az alakváltó férfi és az embernő; együtt nőtt fel. Mind a ketten nevelőszülőknél éltek, nagyon szoros baráti kapcsolat alakult ki köztük, majd kiderült, hogy Talin nevelőapja molesztálja a kislányt. A gyermek Clay pedig hidegvérrel, barátját védve megölte a férfit. Azon a napon választották el őket egymástól, Clay intézetbe került, Talin egy másik családhoz. Azóta évek teltek el, Clay és Talin felnőtt és míg Clay halottnak hitte Talint, addig a lány igyekezett megküzdeni a démonaival. Azonban most szüksége van Clay-re. Talin gyermekek körül dolgozik, valaki azonban sorba rabolja el a kicsiket, akik holtak kerülnek elő. Talin igyekezve legyűrni a múltja sötétségét fordul Clay-hez segítségért, aki viszont nem bírja elfogadni, hogy a lány halottnak hitette magát. Mégis, amint találkoznak feljönnek a régi idők és az a kölcsönös szeretet, amit gyermekként éreztek egymás iránt, és ez a szeretet szerelemmé és vággyá alakul át.

Nalini tényleg kitett magáért, ugyanis nem elég, hogy a borító kifejezőbb, mint eddig valaha, a főszereplők kapcsolata egyedibb és szorosabb, megalkotott egy új gyilkossági szálat és mind e mellé még a régi szereplőkről is többet hallunk. Lucas és Sascha többször is jelen lesznek, majd Faith és Vaughn is, sőt még Judd is beugrik egy-egy akcióra. Beköszön egy régi ismerős: Dorian, aki szinte az összes részben mellékszereplőként van jelen, ahogyan itt is. Nem bánnám ha a következő részben a szépfiú kapná a főszerepet, mert megszerettem.

És ha ez még mind nem volna elég az írónő még egy csavart beépít ebbe a negyedik kötetbe, ugyanis Talin halálos beteg és csak pár hónapja van hátra. Oké, ez elég dramatikusan hangzik, de mégis ad a könyvnek egy plusz feszültséget, hangulatot.

Amit viszont nem tudtam hova tenni: a gyilkossági, gyermekeket elrabló pszichopaták ügyének lezárása. Túl véletlen, túl erőltetett lépés nekem az, ahogyan ezt lezárta Nalini, nem sok nehézséget, küzdelmet épített be a végjátékba, mintha a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldást szedte volna ki a fiókjából mindennemű bonyodalom nélkül. Azonban ez valahogy nekem túl műre, erőltetettre sikerült, mert nehogy már, hogy ekkora véletlen létezik. Na, mindegy, nem akarom elárulni, hogy végül is mire gondolok, talán majd rájöttök.

Amit hiányoltam: mert ugye, ha nincs mentál, nincs mentálháló sem. Pedig ez az egyik legérdekesebb része ennek a sorozatnak, úgyhogy sajnáltam elhihetitek, habár Sascha és a tanács részéről volt némi olvasnivaló és fejlemény róla. 

A továbbiakban - mert ugye még közel sem zárta le az írónő az alapszálat, ami a kitörni készülő háború az alakváltók és a mentálok között, valamint az Elcsendesedés összeomlása - tehát kíváncsian várom, hogy mi fog még kisülni ebből.

Ezzel a résszel valószínűleg Nalini megnyerte a kedvenc íróim listáján az egyik helyet, úgyhogy eldöntöttem, hogy belevágok a másik sorozatába is, bár úgy hallottam, hogy ez sokkal jobb. Ez a rész számomra az eddigi legjobb, remélem ezt már csak túlszárnyalni tudja és nem fogja elrontani az összhatást az ötödik résszel, ami nemsokára fog megjelenni. Csak Dorian legyen a főszereplő, lécciiiii. :)

Nalini Singh: Feloldozás

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Clay

Sorozat: Egy világ – két faj – állandó küzdelem 1.) Vonzódás 2.) Látomás 3.) Borzongás 4.) Feloldozás 5.) Szabadulás

Megjelent: 2008

Kiadó: Egmont-Hungary

Oldalszám: 400

Eredeti cím: Mine to Possess

Műfaj: romantikus, sci-fi, urban fantasy