Egyszerűen odavagyok Cassandra Clare megalkotott világáért, ami mind a A Végzet Ereklyéi, mind a Pokoli szerkezetek sorozatát uralja. Az árnyvadászok, a többi varázslatos lény, ez a másik világ, ami a mienk mögött húzódik, az írásmód... Igen, tudom elfogult vagyok Cassandra Clare-el szemben, ugyanis ez az 1800-as években játszódó árnyvadász történet is belopta magát immár a szívembe, szereplőivel, történetével, még ha az kicsit szürreális is a robotok miatt. Ebben a második kötetben, ha tudni akarjátok igazából nem derült ki semmi az égvilágon, ami az alapszálhoz köthető. Sem Mortmain-ről, sem a fontosabb tényekről, no, de sebaj, ugyanis Cassandra ebben a második kötetben sokkal inkább a szereplőkre és a lelki világukra helyezte a hangsúlyt. Többek között, arra, hogy Tessa mi is valójában, Jem hogyan küzd a betegségével, a Jem és Will közötti kapcsolatot, a Jem és Tessa közötti kialakuló mély és tiszta érzelmeket és persze Will múltját, sötét titkát és álmait. Mindezek mellett többet megtudunk Charlotte és Henry kapcsolatáról, Sophie érzelmeiről és Jessmine-ről is. Én megbocsátottam azért, mert semmi érdemes nem derült ki a főgonoszunkról, mégsem úgy tekintettem erre a részre, mint egy töltelékrészre, mert élveztem minden egyes oldalát, talán pont a szerelmi háromszög kialakulása miatt. Az események mégis izgalmasra sikerültek, váratlan fordulatokkal és szerethető pillanatokkal. Az egyik kedvencem, legszívesebben tovább olvasnám...
Ha központi figurát kellene választanom, akkor az egyértelműen Will lenne, ugyanis olyannyira feltárta előttünk az írónő Will minden titkát, gondolatát, a rémisztő múltját, hogy teljesen azonosulni bírtunk vele, aminek különösen örültem, hiszen a kedvenc szereplőmről van szó. A szerelmi háromszögről... (sóhaj) szépen és lassan építette fel az írónő, ahogyan Jem és Tessa mély barátságából sokkal komolyabb érzelmek alakulnak ki, miközben Tessa szíve mindig hevesebben ver, ha csak a gyönyörű, kék szemű Will-re pillant. Will igyekszik eltaszítani magától Tessát, egy régi, múltbeli titok miatt, azonban be kell vallania magának, hogy teljesen beleesett a lányba, mindeközben pedig észre sem veszi, ami a két szeme előtt zajlik Jem és Tessa között. Will igyekszik rendet teremteni a múltjában, hogy végre Tessára koncentrálhasson, azonban mi van, ha addigra más késő lesz?
Egyetlen gondolat, ami nem kimondottan negatívum: ez a szerelmi háromszög engem veszélyesen emlékeztetett a Vámpírnaplók Elena-Stefan-Damon hármasára, méghozzá nem a könyvbéli, hanem a sorozatbéli hármasra. Nem fogom szó szerint elemezni, ecsetelni, egyszerűen csak ilyen mondhatni deja vú-m volt.
Alig várom már a harmadik részt, ami félelmeim szerint a befejező kötet. Nem tudom, hogyan fogok bírni búcsút mondani a gyönyörű, humoros, imádnivaló Will-nek, nem is akarok belegondolni. Cassandra Clare munkássága előtt fejemet hajtom, ugyanis imádom minden könyve minden egyes oldalát...
Cassandra Clare: A herceg
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: Will
|
Sorozat: Pokoli
szerkezetek
1.)
Az angyal
2.)
A herceg
3.)
A hercegnő
|
Megjelent: 2011
|
Kiadó: Könyvmolyképző
|
Oldalszám: 650
|
Eredeti cím: Glockwork Prince
|
Műfaj: fantasy,
ifjúsági, urban fantasy
|
0 comments:
Megjegyzés küldése