Nem tudom pontosan, hogy miért vonz engem ez a téma. Vannak olyan dolgok a világon, amik akaratunktól függetlenül érdekelnek minket. Lehetséges, hogy a jogi tanulmányaim, a joghoz fűződő vonzalmam az alapja annak, hogy érdekel a kriminalisztika, a bűnügyi-végrehajtás, a nyomozás, és mindennek a pszichológiai viszonylata. Vagy csak úgy érdekel és kész.
A Netflix gyártású Mindhunter sorozat szívott magába elsősorban. Az az atmoszféra, amit megteremtettek, a köztudottan igaz történetek, létező emberek meginterjúvolása és a munka, amit az FBI valóban beleölt ebbe évtizedekkel ezelőtt, amikor a zsaruk még csak úgy gondolták, az ember született gonosz vagy jó.
A téma nagyon tág, nagyon sokrétű, és érdeklődési köröm lévén nagyon sokáig tudnék róla értekezni, ezt elkerülendő, inkább magára a könyvre szeretnék koncentrálni. Nehéz lesz.
Mint kiderült, a Mindhunter sorozat egy könyv alapján készült, amit részint maga John Douglas, az az FBI ügynök írt, aki az FBI profilozó csapatának fő indítványozója és alkotója. Akiről a sorozat főszereplőjét is mintázták. A mű még 1995-ben látott napvilágot, majd a sorozat nagy sikerének hála nemrégiben megjelent egy kibővített változata a GABO kiadó gondozásában.
A könyv sorra veszi a kezdetektől a főbb állomásokat, közben olyan eseteket, sorozatgyilkosok olyan interjúit taglalja, amik segítették a profilozás kialakítását. Feltűnnek az igazi "sztár-sorozatgyilkosok", mint Ted Bundy, Ed Gein, Sam fia, Ed Kemper, Charles Manson és még sokan mások is.
Lenyűgözve olvastam. Nem tudok mást mondani rá, lenyűgözött az, amit Douglas és az FBI emberei szép lassan a semmiből így felépítettek, hogy ennyi ügyön egyszerre dolgoztak, közben olyan mély és alapos tudást szereztek a sorozatgyilkosok lélekrajzáról, indítékairól és szokásairól, hogy egy bűntényre vetett alaposabb szemle után olyan jellemrajzot tudtak írni, ami kiterjed a gyanúsított gyermekkorára, vallására, bőrszínére... gyakorlatilag mindenre. Valóban lenyűgöz.
A könyv nem finomkodik. Ezt le is szögezi. A maga 536 oldalával ez szinte sokkolóan hat, mert szinte 536 oldalnyi brutális, nyers, valós borzalmakról ír. Itt nincs felengedés, habosabb történet, ami átmenetet képez két véres eset között.
Ebből következik, hogy egy lelkileg nagyon megterhelő olvasmányról van szó, nem is csoda, hogy annyi ideig tartott a kiolvasása (bár ebben a vizsgaidőszak is közrejátszott). A valóságban az ember elolvas egy fejezetet, és annyi emberi brutalitással telik meg az elméje, hogy kénytelen félretenni, hogy épelméjű maradjon.
Ebből következik, hogy egy lelkileg nagyon megterhelő olvasmányról van szó, nem is csoda, hogy annyi ideig tartott a kiolvasása (bár ebben a vizsgaidőszak is közrejátszott). A valóságban az ember elolvas egy fejezetet, és annyi emberi brutalitással telik meg az elméje, hogy kénytelen félretenni, hogy épelméjű maradjon.
Ennek ellenére egy végtelenül érdekes könyvön vagyok túl, ami majdhogynem lebilincselt (no pun intended). A műfajában kiemelkedő regény, nagyon szívesen kézbe vennék még hasonlóakat, de nem erős a felhozatal a könyvek terén, dokumentumsorozatokban már annál inkább, így tovább táplálhatom a szürreális érdeklődésem a témában.
John Douglas, Mark Olshaker:
Mindhunter - Sorozatgyilkosok
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: -
|
Megjelent: 1995
|
Kiadó: GABO Kiadó
|
Oldalszám: 536
|
Eredeti cím: Mindhunter
|
Műfaj: kriminalisztika,
pszichológia, thriller
|
0 comments:
Megjegyzés küldése