Leiner Laura: Mindig karácsony

Ismét egy Leiner Laura regény. Nagy a múltam az írónővel, híresen imádom/imádtam. A Szent Johanna Gimin nőttem fel. Ma is napra készen követem a munkásságát, bár már kezd ellentmondásos lenni az iránta való szeretetem.

A Mindig karácsony egy érdekes ötlet volt, meglep, hogy eddig még nem ugrott ki az írónő fejéből, bár lehet, hogy egy ideje már tervezi. Olyan kötet volt ez, mint a karácsonyi filmek, amiket minden évben ontanak magukból a filmstúdiók.

Az is kivételes volt ebben a kötetben, hogy ezúttal három történetet mesél el, három lány karácsonyi kalandjait taglalja, Annáét, Lucáét és Bogiét, akiknek a története a könyv elején összeütközik - majdhogynem szó szerint - majd szétválnak hárman három irányba, és a szó szoros értelmében sose keresztezik ismét egymás útját.

Anna a moziban dolgozik, kocsira gyűjt az egyetemi tanulmányai mellett, miközben anyukájával kettesben él a szülei válása óta. Nemrég szakított a barátjával, és pont az exével egy szerencsétlen találkozás folytán ismerkedik meg egy sráccal.

Luca a tél kellős közepén fürdőruha vásárlásra kényszerül, ugyanis az anyja új pasijával és a húgával wellnessezni kényszerül. Ki wellnessezik karácsonykor? Lucának más problémái is vannak, egész életében az orvosira készült, de nem vették fel. Egy évet halaszt, egész nap a könyveket bújja, hogy másodjára sikerüljön, eközben a húga csak a YouTube-csatornájával van elfoglalva.

Bogi a megtestesült jámborság, aki elől elhappolják az asztalt és a széket, így egy székkel marad a pláza közepén Sacit várva. Saci a legjobb barátnője, a szöges ellentéte, nagyszájú és mindent kivív magának. Bogi Debrecenbe jár egyetemre, de hazatért az ünnepekre, és úgy tűnik, a régi szomszédja, Kristóf is, akiért régen annyira odavolt.

Tetszett, hogy három lány karácsonyi sztoriját fűzte egybe, hogy három különböző családi kört ismerhettem meg. Ami kifejezetten tetszett, az a bravúros összefűzése a három szálnak. Kicsi dolgok voltak. Hogy Saci Anna munkatársával kiabált a telefonban, hogy Bogiék Saci anyjának nővére mellett laknak, hogy Kristóf és a legjobb haverja Annánál voltak moziban... meg még sok hasonló kicsi összefüggés, és külön tetszett, hogy az írónő nem rágta a szánkba. Ha felismertem a párhuzamot, akkor felismertem, ha nem, akkor nem. Imádtam.

Azonban volt, ami közel sem tetszett. Ami egy ideje már nem tetszik Leiner Laura könyveiben. A technika. Ó, istenem. Ez most hosszú lesz.

Nem tudom, hogy mióta van ilyen szinten jelen a könyveiben, vagy hogy mikor kezdett el zavarni, de ebben a kötetben kiemelkedően borzalmas. Úgy hiszem, valahol az Iskolák versenyében tűnt fel először. Leiner Laura írásaiból nagyon süt, hogy elítéli a túlzott digitális, médiumok általi életet, a közösségi média függést, hogy az emberek egész nap a neten lógnak, mindent megosztanak. Szóval úgy az egészet. Az Iskolák versenyében hosszan taglalta, hogy mennyi időt fecsérlünk el ezekre a dolgokra. Ez igaz amúgy.

Ugyanakkor ott van ez az ellentmondásosság. Amennyire érezhető, hogy nem szívleli, hogy a mai fiatalok ennyire a hálón élnek (csak véleményem szerint érez így az írónő, nem lehetek biztos benne), annyira ömlik a lapokról a közösségi média, internet, világháló, hogy szinte már én hánytam tőle.

De komolyan. Ebben a regényben szinte mindenki valamilyen szinten a közösségi médiákon lóg. Minden családban valaki. Még Anna valóságát úgy-ahogy reálisnak éreztem. De Luca húga YouTube-sztár, Instagram-sztár, Bogi öccse YouTube-csatornára tesz fel legós videókat, Bogi anyja folyton mindent megoszt mindenféle Facebook csoportokban...

Istenem, de idegesített. Luca húga kiváltképp. Nem. Még egy YouTube-sztár sem oszt meg ilyen szinten mindent. Irreális. Megoszt persze képeket, videókat, de hogy minden egyes lépéséről, óránként kép, meg vlog... Ilyen nem létezik. Meg egy idő után unalmassá is válik. A mindent megosztó anyuka képe, ha lehet, még irreálisabb.

Lehet, hogy én élek olyan emberek között, akik normális szinten élik az életüket, normális szintű közösségi média használattal, néha-néha egy-egy megosztott kép, meg bejelölés. Vagy lehet tényleg ilyen a mai generáció? Nem hinném. Én valahogy mást látok a nagyvilágban. Nem mindenki YouTube-sztár, nem osztják meg életük minden részét a nagyvilággal. Lehetségesnek tartanám, hogy egyfajta szatíra történt már itt, egyfajta túlzásba átesett szatíra, de valahogy kétlem.

Persze, tudom, hogy a világ efelé halad. Tudom, hogy sok fiatal YouTube és Intagram-sztár akar lenni, tudom, hogy sokan túl sok képet osztanak meg intim dolgokról a Facebookon, amire igazából senki más nem kíváncsi. Meg manapság ott van a Köszönöm a befogadást! szatíra is, részben ilyen a társadalmunk, valóban.

Én magam nem szeretek személyes dolgokat, képeket megosztani az ismerőseimmel, pláne nem idegenekkel. Ha valaki igen, engem nem érdekel különösebben. De valahogy ilyen szintű függést olvasni egy számomra kedves író könyvében idegesítően hatott. A szó szoros értelmében idegesített. Ez pedig visszavett az amúgy számomra kedves jelenetekből, mert sok helyzeten jól szórakoztam, karaktereken szintén, Saci például fergeteges volt. De aztán mindig jött egy fejezet arról, hogy mindenki milyen képeket oszt meg a Facebookon, vagy jött Luca húga és nonstop vlogolt és akkor legszívesebben kitéptem volna a hajamat. Vagy az övét.

Szóval számomra ez most részben nem volt olyan karácsonyi. Részben jól szórakoztam, részben nem. Kár érte.

Leiner Laura: Mindig karácsony

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Saci

Megjelent: 2019

Kiadó: L&L Kiadó

Oldalszám: 516

Eredeti cím: -

Műfaj: romantikus