Sarah J. Maas az egyik kedvenc írónőmmé nőtte ki magát, valóban. A Tüskék és rózsák udvara után az Üvegtrón az a sorozat, amire ha ránézek, rögtön megnyugtat a tudat, hogy még ennyi általam olvasatlan műje van. Így hát belevetettem magam az Üvegtrón folytatásába.
Bár a karakterek még nem annyira a szívem csücskei, mint Maas másik sorozatában, azért Celaena, Chaol és Dorian kezdenek közelíteni a kedvenc szereplők titulushoz.
Szeretem Celaena erős, gyilkos, mégis erkölcsökkel rendelkező karakterét. Az ő, Chaol és Dorian hármasa létrehozott egy olyan szerelmi háromszöget, aminek nem láttam sok értelmét, persze szeretem mind Chaolt, mind Doriant, de valahogy egyik szerelmet sem érzem olyan elsöprőnek, mint bármelyik másikat a Tüskék és rózsák udvarából... És akkor megint kitűnik, hogy még mindig annak a sorozatnak vagyok a nagyobb rabja.
Ezúttal is maga a mesébe illő, mégis horrorisztikus sztori volt az, ami annyira magával ragadott. Maas egy igazi mesemondó, a véresebb, brutálisabb Grimm-szerű fajtából, aki folyton kitalál valamit, ami miatt a története változatosabb, még érdekesebb, még olvastatóbb lesz, mint azelőtt.
Őszintén szólva, elkezdve a második kötetet, nem voltam biztos benne, mit húzhat ezen a történeten Maas ennyi részen keresztül? Aztán, ahogy a harmadik kötetet, A tűz örökösét olvastam, rájöttem, hogy, ó, Maas igenis tudja, hogy mit csinál.
Mennyi intrika, mennyi sakkozás, mennyi mágia és természetfeletti harc húzódik meg a lapokon. Mennyi fordulat, ha már itt tartunk. Olyan fordulatok, amelyek egy teljesen új vágányra viszik a történetet, így sosem laposodik el igazán.
Lassan fel vélem fedezni a hasonlóságokat a Tüskék és rózsák udvarával, ami valahol nagyon is tetszik. Főleg a halvány gondolat, hogy a két sorozat akár egy világban játszódik... És a nemrég napvilágra került hírek szerint, ez nagyon is így van.
Továbbra is kíváncsian és imádással telve olvasom a sorozatot. Alig várom, hogy megtudjam, Maasnak mennyi minden van még a tarsolyában. Merthogy engem újra és újra meglep, az már egyszer biztos. Mikor azt hiszem, hogy ezt a történetet már nem lehet hová vinni, akkor úgy csűr egyet a sztorin, hogy egy teljesen új út nyílik meg a cselekmény számára... Zseniális.
Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!
Szeretem Celaena erős, gyilkos, mégis erkölcsökkel rendelkező karakterét. Az ő, Chaol és Dorian hármasa létrehozott egy olyan szerelmi háromszöget, aminek nem láttam sok értelmét, persze szeretem mind Chaolt, mind Doriant, de valahogy egyik szerelmet sem érzem olyan elsöprőnek, mint bármelyik másikat a Tüskék és rózsák udvarából... És akkor megint kitűnik, hogy még mindig annak a sorozatnak vagyok a nagyobb rabja.
Ezúttal is maga a mesébe illő, mégis horrorisztikus sztori volt az, ami annyira magával ragadott. Maas egy igazi mesemondó, a véresebb, brutálisabb Grimm-szerű fajtából, aki folyton kitalál valamit, ami miatt a története változatosabb, még érdekesebb, még olvastatóbb lesz, mint azelőtt.
Őszintén szólva, elkezdve a második kötetet, nem voltam biztos benne, mit húzhat ezen a történeten Maas ennyi részen keresztül? Aztán, ahogy a harmadik kötetet, A tűz örökösét olvastam, rájöttem, hogy, ó, Maas igenis tudja, hogy mit csinál.
Mennyi intrika, mennyi sakkozás, mennyi mágia és természetfeletti harc húzódik meg a lapokon. Mennyi fordulat, ha már itt tartunk. Olyan fordulatok, amelyek egy teljesen új vágányra viszik a történetet, így sosem laposodik el igazán.
Lassan fel vélem fedezni a hasonlóságokat a Tüskék és rózsák udvarával, ami valahol nagyon is tetszik. Főleg a halvány gondolat, hogy a két sorozat akár egy világban játszódik... És a nemrég napvilágra került hírek szerint, ez nagyon is így van.
Továbbra is kíváncsian és imádással telve olvasom a sorozatot. Alig várom, hogy megtudjam, Maasnak mennyi minden van még a tarsolyában. Merthogy engem újra és újra meglep, az már egyszer biztos. Mikor azt hiszem, hogy ezt a történetet már nem lehet hová vinni, akkor úgy csűr egyet a sztorin, hogy egy teljesen új út nyílik meg a cselekmény számára... Zseniális.
Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!
Sarah J. Maas: Éjkorona
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: Celaena, Chaol, Dorian
|
Sorozat: Üvegtrón
1.) Üvegtrón
2.) Éjkorona
3.) A tűz örököse
6.) A hajnal tornya
#Az orgyilkos pengéje és más történetek
|
Megjelent: 2013
|
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
|
Oldalszám: 494
|
Eredeti cím: Grown of Midnight
|
Műfaj: fantasy, high fantasy, ifjúsági, romantikus
|
0 comments:
Megjegyzés küldése