5 / 100 könyv. 5% kész!

péntek, október 13, 2017

Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán


Folytatódik Böszörményi Gyula egyszerre varázslatos és realisztikus regénye az 1900-as évek Budapestjéről, Hangay Miliről és Ambrózy báróról, akik az egyik kedvenc detektívpárosom.

A harmadik, Ármány és kézfogó után úgy éreztem, azonnal jöjjön a folytatás, mert nem fogom kibírni, hogy nem tudom, mi is arra a bizonyos kérdésre a válasz... Ez pont olyan, mint mikor egy teljes nyarat kell várnom egy filmsorozatra, ami borzalmas függővéggel végződött még tavasszal.

Aztán, mikor rájöttem, hogy a Bitó és borostyán nem folytatás, hanem az Ármány és kézfogó majdhogynem közepén történő eseményeket taglalja, ami kimaradt a harmadik kötetből... Akkor először csalódtam, majd örültem, hogy mégis van még egy Ambrózy báró esetei kötetem, aminek mellékesen megemlítve, olyan gyönyörű borítója van, hogy órákig csak nézegetném és simogatnám. Az eddigi legcsodálatosabb borító, nagyon sajnálom, hogy pont egy rövidecske novellára került, mert így kevesebbet foroghatott a kezemben.

A történet vérbeli magyar krimi, mint azt már tudhatjuk, Ambrózy hazaküldte Milit az Ármány és kézfogó közepe táján. Mili sikeresen fel is jutott az 502-es éjszakai járatra, arra azonban nem számított, hogy egy érdekes és szövevényes nyomozást kell lefolytatnia utazása során. Ugyanis gyilkos lapul a vonat utasai között, aki vérre szomjazik.

Biztos vagyok benne, hogy ismerősen cseng számotokra a történet. Mérget vennék rá, hogy valamilyen szinten tisztelgés ez Agatha Christie Gyilkosság az Orient expresszen című regénye előtt. Sajnos valamiért még nem állt módomban elolvasni a Gyilkosság az Orient expresszen című regényt, de ezt mihamarabb pótolni szeretném. A Bitó és borostyán olvasása közben azonban rögtön Agatha Christie híres műve jutott eszembe.

Próbálkoztam azzal, hogy lassan olvasom a könyvet, hogy tovább tartson, de annyira magával ragadott már megint, hogy hamar végeztem vele, hisz a regény oldalszáma sem lett olyan sok, mint én azt szerettem volna. Nem is tudom, mit írhatnék még, már alig várom, hogy folytatódjon ez a történet, mostanában talán ez az egyik általam legjobban várt sorozat, úgyhogy várok, várok, várok.

Köszönöm a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!
Ha te is bele szeretnél merülne Mili és Ambrózy báró csodálatos kalandjaiba, ne habozz és haladéktalanul szerezd be te is a részeket, garantálom, hogy nem bánod meg!

Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Ambrózy Richárd, Hangay Mili, Hangay Emma, Tarján Vili, Mück Mári
Sorozat: Ambrózy báró esetei
#Bitó és borostyán
Megjelent: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 196
Eredeti cím: -
Műfaj: krimi, történelmi, romantikus

szerda, október 11, 2017

Fern Michaels: Kesztyűs kézzel


New York Times bestseller szerző, több mint 70 millió eladott könyv... Hát ez már rossz nem lehet. Még egyáltalán nem találkoztam az írónővel, említésszinten sem, ezért szívesen vetettem bele magam egy teljesen új szerző stílusába és történetébe.

Minden egy cserbenhagyásos gázolással kezdődött, amikor is Myra lánya meghalt, a tettes pedig büntetlenül megúszta. Egy kétségbeesett anya bátor ámokfutásával folytatódott, ami felrázta Myrát a katatón gyászból és úgy döntött, tennie kell valamit. Valamiképp fel kell lépnie azokért a nőkért, akiket valamilyen módon bántalmaztak, meggyaláztak, a tettesek pedig büntetlenül megúszták. Egy kis segítséggel Myra, Charles és Nikki, Myra fogadott lánya, aki ügyvédként dolgozik, megalkotnak egy titkos társaságot, melynek olyan nők a tagjai, akik bosszút akarnak állni. Mivel nem állnak pénz és források híján, hamar mozgásba lendül a "testvériség", az első kihúzott név után megkezdődik az első bosszúhadjárat, mely során a tagok nagyon hamar összekovácsolódnak. Nikki volt barátja, Jack, az ügyész azonban hamar rájön, hogy valami nincs rendben. Vajon meddig tarthat ez a titkos, szektaszerű keresztes hadjárat?

Fern Michaels stílusára azt mondanám, hogy minimalista és végtelenül letisztult. Ami egyébként nem baj, mert így is sikerült mélyebb karakterábrát adnia a szereplőkről, amit igen meglepőnek találtam, hisz valóban nem eresztette bő lére az első kötetet. A regény nagy részét párbeszédek teszik ki, ha nem, akkor történések, így hamar haladt a történet, a maga röpke 300 oldalával nagyon hamar elolvastatja magát. Mondhatnám, hogy hiányoltam a leírásokat, a lelki vívódásokat... De valamiért ez most így, könnyedén megírva és minimalista stílusban sem volt rossz. 

Lehetséges, hogy ha még 100-200 oldallal több lenne, erősebb lett volna a karakterfejlődés, a karakterábrázolás, az erkölcsi-lelki vívódások folyamata... Valószínűleg akkor egy fokkal mélyebb mondandójú regény kerekedett volna ki, de így csupán egy könnyed, egyszer olvasható és élvezetes krimi lett belőle.

A témája viszont mindenképpen megér egy misét, mindenképpen aktuális és morális szinten igen kényes. Egyszerűen kezdve a cserbenhagyásos gázolással, amely azért nem vont következményeket maga után, mert a tettesnek diplomata rendszáma volt. Itt előtérbe kerül a kérdés, hogy vajon meddig szolgáltat igazságot a törvény, vajon meddig igazságos az, ami törvényes és mikor esünk át azon a bizonyos határon, amikor már azt gondoljuk, hogy a törvény semmire sem jó, hisz nem minden esetben védi meg azokat, akiknek védelemre van szükségük, esetleg büntetlenül hagyja azokat, akik bűnösök.

De vajon van-e bárkinek is joga öntörvényesen bíráskodnia? A tökéletes jogi válasz persze az, hogy nem, de ha nagy az igazságérzetünk és a válasz mégis igen, akkor milyen esetben elfogadható? Mi módon lehetne végrehajtani? Mikor lépjük át azt a vonalat, amikor már törvényenkívüliek és önbíráskodók leszünk?

Magam is érdekesnek tartom, hogy mennyiszer mondanak csődöt a törvények és a jog. Egyszerűen félelmetes, hisz ezeknek kéne megvédeniük a civileket és polgárokat, de mi marad, ha ez sem tud igazságot szolgáltatni? Ha csak vállvonogatva elküldenek, hisz nincs mit tenni?

A másik kényes, de aktuális téma, az a nők bántalmazása, egyenjogúsága és lebecsülése. A nők tárgyiasítása, megerőszakolása, megalázása... valamiért úgy érzem, hogy ez a regény nem csak egy szórakoztató kriminek íródott, hanem egy feminista hangvétele is van, hisz egy maroknyi bántalmazott nő kezd önbíráskodni.

Emellett egy érdekes, természetfeletti szálat is fel véltem fedezni a regényben, amit hamar el is vetettem, sokkal inkább Nikki gyászának a kivetüléseként lehetett jelen, mikor a halott Barbarával beszélgetett. Szerintem korántsem szellemmel volt dolga, csak a lelki vívódását vetítette ki egy számára fontos, elhunyt személyre, ezáltal egy belső dialógus zajlott le benne, amit saját magával vitatott. Pszichológiai humbug, de véleményem szerint, így van.

Összességében tehát egy érdekes morális kérdéseket felvető, de egy minimalista regénnyel van dolga az olvasónak, ha a Sisterhood sorozatot a kezébe veszi. A Kesztyűs kézzel egy egyszerű krimi, mely gyors cselekménye miatt hamar kiolvasható és élvezhető, de az írónő helyében én még egy kicsit ráfeküdtem volna a lelki vívódásokra, hogy egy komolyabb hangvételű regény válhasson belőle. Így egy egy-délutános, izgalmas kis krimi lett belőle.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Fern Michaels: Kesztyűs kézzel
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Sorozat: Sisterhood
1.) Kesztyűs kézzel
Megjelent: 2003
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 300
Eredeti cím: Weekend Warriors
Műfaj: krimi

hétfő, október 09, 2017

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó


Fogalmam sem volt, miért vártam ennyit azzal, hogy ismét belemerüljek Böszörményi Gyula 1900-1901-es évekbeli Magyarországába... Aztán végigolvastam és rájöttem, hogy miért. Mert ez kegyetlenség volt.

Nem tudom, mi újat mondhatnék erről a sorozatról, kezdjük azzal, hogy egyszerűen imádom. Már a borítók is meggyőztek engem arról, hogy ezek a regények nekem íródtak, Böszörményi Gyula stílusa és elmesélése olvastatja magát, egyszerre érzem azt, hogy egy valós,  komoly krimit és egy varázslatos mesét olvasok. A szavak, mondatok csak úgy csilingelnek, egyedi és otthonos egyszerre.

Ambrózy Richárd báró és Hangay Mili egy utánozhatatlan és megismételhetetlen páros, a 20. századi magyar Sherlock és Watson. Emellett most először úgy éreztem, hogy a többi szereplő is nagyobb teret kapott, így immár még közelebb érzem magam Emmához, aki végtelen erőről és kitartásról tett tanúbizonyságot. Még jobban megszerettem az esetlen Tarján Vilit és az egyszerű, de belevaló Mück Márit.

Még mindig zseniálisnak tartom, ahogyan Böszörményi Gyula képes ilyen szépen összevegyíteni a valós eseményeket és személyeket a fikcióval, megannyi érdekes tény és érdekesség bújik meg ebben a regényben a 20. századi Magyarországról, egyszerűen imádom, ahogyan az író bemutatja nekünk ezt a kort a maga minden szépségével és mocskával együtt. Különösen értékelem, hogy ilyen szinten megjelennek a kor híres személyei a regényben, vegyük például Krúdy Gyulát.

Ehhez még hozzátartozik a regény stílusának bája és egyedi humora, ami sokszor hangos nevetésre sarkallt, az abszurd jelenetek és felülmúlhatatlan karakterek egy olyan vicces egyveleget alkottak, ami igen nehezen kivitelezhető, de amint sikerül egy írónak, nálam már nyert ügye van.

A harmadik, Ármány és kézfogó kötet rengeteg mindenre ad választ, amit eddig nem is sejtettünk, és habár én hamar rájöttem arra, amit Ambrózy báró végig sejtett, így a végén nem ért nagy meglepetés, ez mégsem rontotta el az élményt. Ez a kötet az eddigi legizgalmasabb, legátfogóbb és a legtöbb választ adó, végre kezd igazán kikerekedni Emma története, ami magával ragadta és egymás mellé sodorta Milit és Ambrózyt.

Valamint ahogy már az imént is említettem, már tisztán látom, miért várhattam eddig ezzel a kötettel, hisz az a függővég, mely az utolsó oldalon várt, egyszerre volt meglepő és kiszámítható, ugyanakkor, ami a legfontosabb, olyannyira megmelengette a szívemet, hogy nem is emlékszem, melyik regény váltotta ki ezt belőlem legutoljára. Az utolsó kérdésre pedig számomra egyértelmű a válasz: csakis Mili lehet. Jaj, csak ne kelljen annyit várni a negyedik kötettel, kérlek, kedves Böszörményi Gyula! Egyenesen könyörgök!

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Ambrózy Richárd, Hangay Mili, Hangay Emma, Tarján Vili, Mück Mári
Sorozat: Ambrózy báró esetei
Megjelent: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 702
Eredeti cím: -
Műfaj: krimi, történelmi, romantikus

vasárnap, október 08, 2017

Anne L. Green: A remény hajnala


Anne L. Green regényeivel nem most találkozom először, volt már szerencsém Az eltitkolt múlt és a Törékeny vonzerő című regényeihez, és bár az első nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, a második viszont nagyon is, így történt, hogy kíváncsivá váltam többi regényeit illetően is.

A remény hajnalával kezdtem, ugyanis ez mondhatni a Törékeny vonzerő előzménye, hiszen itt Adam húga, Amy a főszereplő és a Mattel történő találkozását mutatja be. Tisztában vagyok vele, hogy ez a regény jóval a Törékeny vonzerő előtt jelent meg, de a nagy imádat után újabb kiadást és borítót kapott, mely immár kibővítve meséli el Amy és Matt történetét.

Amy múltja sötét árnyakat takar, hogy ezek elől elmeneküljön barátnőjéhez költözik vidékről a nagyvárosba, ahol egy nagy cégnél talál állást. A főnöke, Matt, azonban a legracionálisabb, legridegebb felettes, akit csak el tud képzelni, aki szintén súlyos múlttal és titkokkal rendelkezik, melyek nem engedik neki, hogy boldog lehessen. Miután Amy sikeresen kivívja a helyét a cégnél, Matt egyre inkább rájön, hogy nem hétköznapi nővel van dolga, megkezdődik a kettejük tánca, mely mindkét fél sötét múltjára fénysugarat vet.

Jócskán meglepődtem, mikor a molyon láttam az elég rossz százalékarányát a regénynek, mert ezúttal ezzel nem értek egyet. Nem tudom, mi történt velem, nem emeltem nagy elvárásokat a regény irányába, hisz az írónő egyik, ha nem az első regényéről van szó, és lehet, hogy a kibővített, új kiadás miatt, de A remény hajnala nekem maradandóan elnyerte a tetszésemet. Persze, nem egy hatalmas katarzist okozott, de tökéletesen elszórakoztatott, élveztem Amy és Matt történetét, és számomra egy Anne L. Green regény erre tökéletes is.

Azért is volt ez meglepő, mert mondhatni a Törékeny vonzerő miatt már ismertem Amy és Matt történetét és Matt karaktere teljesen másként körvonalazódott bennem abban a regényben, mint A remény hajnalában. Érdekes.

Persze ismét volt ebben a regényben is minden: tragikus múlt, ami kísért, szerelem, veszekedés, akció, de mivelhogy Anne L. Green regény, nem nehéz kitalálni, mivel is végződik. Érdekesnek találom, hogy az írónő eddig két regényére ráhúzta ugyanazt a történetvezetést, ez engem mégse zavar egyelőre. Kíváncsi vagyok, hogy a Viharos érzelmek is ugyanolyan történetvonalat fog-e követni, mint A remény hajnala és a Törékeny vonzerő, meglátjuk.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Anne L. Green: A remény hajnala
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Amy, Matt
Megjelent: 2015
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 420
Eredeti cím: -
Műfaj: erotikus, romantikus

szerda, október 04, 2017

Thomas Cullinan: Csábítás


Valószínűleg most egy hosszabb, kicsit mélyrehatóbb értékelés következik, ugyanis nem elég, hogy egy elgondolkoztató és érdekes témájú regénnyel van dolgunk, ha kézbe vesszük a Csábítás című könyvet, de maga a történet ideje, hangulata hihetetlen atmoszférát hoz létre, amit egy újonnan a mozivásznon látható filmen is átélhetünk, nem csak a lapokon.

Amint felütötte a fejét Thomas Cullinan regénye, rögtön tudtam, hogy ez a mű is olyan, hogy bárhol találkozok vele (könyvesboltokban, interneten...), hív engem, vonzza a tekintetem, ami végül úgyis azzal végződik, hogy beszerzem és elolvasom. Így is történt, a Csábítás a polcomon végezte ezzel a gyönyörű hangulatú borítóval és szívemnek kedves színészekkel... Persze, nem magukkal a színészekkel, csak a borítón lévő képükkel.

Ismét olyannyira nem néztem utána a regénynek, mint ahogy általában szoktam, tehát fogalmam sem volt, hogy ez korántsem egy mai regény, annyira nem, hogy egyenesen az 1900-as években vetette lapokra írója, pontosan 1971-ben. Azonban, mivel ma a mozivászonra került, ezért kiérdemelte a gyönyörűséges filmes borítót. Még nem is igazán gondoltam bele, mennyire fellendíthet egy régen íródott regényt az abból készült film, hisz nem is szereztem volna tudomást a regény létezéséről, ha nem akad meg a szemem a film szereposztásán.

Még elöljáróban annyit, hogy nem elég, hogy a regényt olvastam ki /mert ha már csinálunk valamit, akkor csináljuk rendesen/, hanem a filmet is volt szerencsém megtekinteni a moziban (természetesen feliratosan, mert úgy az igazi és mert úgy a legélvezetesebb). Így egy igazán átívelő és alapos értékelést adhatok Nektek magáról a regényről és a belőle készült filmadaptációból egyaránt.

A történet maga az amerikai polgárháború idején játszódik, egyetlen helyszíne egy leánynevelő intézet, esetleg az azt körülvevő erdő, főszereplői pedig csupán a leánynevelő intézet lakói és egy fiatal katona. Miss Martha Farnsworth Leánynevelő Intézetében nem maradt sok bentlakó diák, a háború lévén a legtöbb tanoncot hazavitték, csupán azok maradtak, akiknek nem volt hová menniük. 


Az intézetet Miss Martha Farnsworth és húga, Miss Hariett vezetik, melynek növendékei a legkülönfélébb hölgyek. A legidősebb Miss Edwina, kinek több titok lappang a múltjában, mint gondolnánk, egy többnyire csöndes, gunyoros és cinikus stílusú lány, aki a szíve mélyén csak azt akarja, hogy szeressék. Miss Emily a legracionálisabb mind közül, akinek mindenre van válasza, mindig okoskodásra adja a fejét, de az esze valóban a leggyorsabban jár a tanoncok között. Miss Alicia a fiúk és szerelmek híve, végtelenül naiv és gyermeteg, akárha egy rózsaszín köd lebegne a szemei előtt. Miss Amy a természet hű szerelmese, legszívesebben minden idejét odakint töltené állatkáival körülvéve, akiket inkább tart barátainak, mint az embereket, a második legfiatalabb a növendékek között, míg a legfiatalabb Miss Marie, aki kora ellenére rendkívül eszes és érett, mindenen átlát, pimasz és szókimondó. A két nevelőnő közül Miss Hariett végtelenül jámbor, naiv és csöndes, míg Miss Martha két biztos lábbal áll a földön, mindent kézben tart, mindig racionális és tettre kész.


Az intézet nyugalmát egy sérült katona bolygatja fel, amint Miss Amy az erődben járkálva rálel, és úgy dönt, hazaviszi a neveldébe, hogy ellássák sebeit. Ezzel csak egy kis baj van, ugyanis John McBurney az ellenséges sereg tagja, egy jenki. Felmerül tehát a kérdés, hogy ellássák a tehetetlen katona sebeit, vagy adják át a saját katonáiknak?

John McBurneyt végül beláthatatlan időre lábadozni hagyják az intézetben, mielőtt áment mondanának neki, azonban ezzel kezdetét veszi egy igen érdekes játszma, melyet a katona azért űz, hogy minél tovább maradhasson a biztonságos intézetben. Nem elég, hogy egyenként manipulálja a növendékeket és a két nevelőnőt, de alkalomadtán érdekes módszerekhez is folyamodik, hogy minden a tervei szerint alakuljon.

A történet rövid taglalása után kezdeném azzal, hogy mennyire nagyon utálom a regény magyar címét. Rühellem. A Csábítás, habár több szempontból is helytálló címe a regénynek, mégis kiráz tőle a hideg. Mikor megkérdezték tőlem "Mit olvasol éppen?", olyan rossz azt válaszolni, hogy "A Csábítást." /Ezért inkább mindig azt mondtam, hogy a Nicole Kidman új filmjének könyvváltozatát, de mindegy.../ Az angol cím lefordítása egyébként szó szerint az lett volna, hogy "Elcsábítva", ami talán egy fokkal jobb lett volna...

A regény műfaja pszicho-thriller, ami tökéletesen illik rá, ugyanis nagyon érdekes megfigyelni a regényben előforduló szociológiai és pszichológiai jelenségeket és változásokat, melyek végbe mennek a karakterekben. Végül is egy a világtól elzárt neveldéről beszélünk, ahol csak nők élnek, ahová egy sebesült ellenséges katona kerül. A kezdeti konfliktus: mi legyen a katona sorsa? Felmerülnek a morális és erkölcsi kérdések, vajon attól, hogy az ellenséges seregben harcol, joguk van elküldeni sebesülten, vagy jó keresztényhez méltón megérdemli az ellátást?

McBurney ki nem mondott taktikai játéka és manipulálása is érdekes, ha megfigyeljük. Ez kezdetben csupán végtelenül okosan kivitelezett behízelgés, mikor mindenkinek azt mondja, amit az illető hallani szeretne, majd lassacskán egyre mélyebbre és mélyebbre furakszik a lányok/nők titkaiba, vágyaiba és céljaiba, de végül a katona egész játéka fordulatot vesz, amint elő is jön az igazi énje.


A harmadik, amit érdemes lehet megfigyelni, az a növendékek és a két nevelőnő viselkedése. Ugyanis, míg a katona érkezése előtt, ha nem is teljes, de azért volt összhang, egymás mellett éltek, még segítették és támogatták is egymást. Azonban, amint a katona megérkezett, a szerepek felborultak, mindenki a kedvében akart járni, felütötte a fejét a féltékenység, a versengés... Amely azt eredményezte, hogy egy szép lassú folyamat során mind egymás ellen fordultak, hol titokban, hol nyíltan.

A karakterek részletesen kidolgozottak, mindenkinek van múltja, céljai, okai, motivációi. Holott kezdetben nagyon nehéz volt nyomon követni, hogy éppen kinek a fejezetét olvasom, hiszen minden nőnek saját fejezetei voltak E/1 személyben, azonban miután már mindenki fejébe beleláttam egy fejezet által, utána már könnyedén megkülönböztettem őket. Most akár ki is emelhetném az összes karaktert, mert mindegyikben volt valami, ami tetszett. Mert mind különböző, mind élő és eleven.

Azonban inkább csak párat emelnék ki. Az egyik Miss Edwina, aki valamiért különösen közel került a szívemhez, talán azért, mert részben hasonlít rá az én személyiségem és stílusom is, de lehet, azért, mert úgy érzem, az ő karaktere volt az egyik legkidolgozottabb. A másik Miss Marie, akit a stílusa miatt imádtam, a gyermekek egyszerű gondolkodásmódja és szókimondó jelleme vegyült benne a pimasz és ravasz érett személyiséggel. A harmadik Miss Martha volna, akinek a karaktere a legtitokzatosabbra sikerült, aki habár eleinte egy nagyon pozitív, erős jellemű karakternek tűnt, a regény előrehaladtával, amint kiderültek róla a titkok, rá kellett jönnie az olvasónak, hogy mégsem olyan pozitív karakter, mint azt hitte.


A regény tehát történetében végtelenül érdekes, hangulatában felhozza a polgárháborút és annak atmoszféráját, karaktereiben nagyon erős és kidolgozott, a cselekmény fordulatokban, titkokban, rejtélyekben gazdag, habár nem egy izgalmakkal teli pszicho-thrillerrel van dolgunk. A Csábítás egy lassan és fokozatosan bekövetkező fejlődést mutat be az emberi viselkedés és gondolkodás terén, amit nem rág az olvasó szájába, hanem hagyja, hogy maga fedezze fel azt.

Akkor most essen pár szó a filmadaptációról is! Jaj, nekem. Én csöppet sem vallom azt a nézetet, miszerint "a könyv mindig jobb, mint a film", mert ez nem igaz. Van, hogy a film többet tud nyújtani, mint a regény, de ezúttal ez koránt sem mondható el a Csábításról... Jaj, nekem, de még mennyire, hogy nem.

A színészválasztások tökéletesek, Nicole Kidmannel nem lehet mellényúlni, tökéletes rá Miss Martha szerepe, holott egy rövid másfél órás filmben nem igazán tudott a karakter mélyére ásni. Colin Farrell is tökéletes lett volna a szerepre, ha John McBurney nem egy húszéves fiúcska lett volna a regényben, Farrell pedig ennek a kornak a kétszerese, de sebaj... Hát ez így azért nem volt jó. Így történhetett meg, hogy a moziban a mögöttem ülő nő hangosan fel is szólalt, mikor McBurney flörtölt egy növendékkel, hogy "Akár a lánya is lehetne." És igen, az lehetne, mármint a színésznek, de a karakternek nem! És aki a regényt nem olvasta ugyebár, annak ez jogos felvetés.


Elle Fanning egyébként remek választás Alicia szerepére, ahogyan a Marie-t és Amy-t játszó színészlánykákkal is meg voltam elégedve, holott Marie nem kapott elég teret, sőt szinte semennyit. Azonban még két hibát véltem felfedezni a filmben, amiből az egyik egy fatálisan nagy. A kisebbik hiány az Emily karakterben merült ki, ugyanis egyáltalán nem adta vissza a regénybeli énjét, mintha jelen se lett volna.

A fatálisan nagy tévedés azonban Kirsten Dunst karaktere volt. És nem a színésznő miatt, mert semmi gondom nem volt vele, hanem a rá avanzsált karakter miatt. Ugyanis valami okból kifolyólag a rendezők/forgatókönyvírók, vagy tudom is én kik, úgy döntöttek, hogy fogják Miss Edwina és Miss Harriet karakterét és egybe gyúrják őket, melyet így Kirsten Dunst játszik el. A két személyből összegyúrt karakter neve így lett Miss Edwina, de Miss Edwina karakterének jegyeit egyáltalán nem viselte magán, helyette Miss Harriet személyiségét kapta. De... Mi? Miért?? Igazából olyan, mintha Miss Edwinát teljesen kihagyták volna a filmből, viszont Miss Harriet karakterét valamiért átnevezték volna Miss Edwinára, mindennemű ok nélkül... Holott ez a két karakter végtelenül fontos a történet szempontjából. Fatálisan nagy hibának érzem, hogy ezt így elrontották. Mert ezt így elrontották. Ez így nem volt jó.

Persze, még hozzátehetném, hogy a rövidke másfél órás játékidőbe nagyon sok minden nem fért bele, a karakterek nem tudtak kiteljesedni, szinte csak a felszínt kapargatott minden... Talán úgy érzem, ebből nem is volt sok értelme filmet készíteni, így legalábbis, mert ez semmit sem ad vissza a regényből, a hangulatát kivéve, mert az például kimondottan tetszett, hogy egyszer sem volt aláfestő zene a filmben, a kompozíció tetszett, de a kivitelezés...

A regény tehát egy nagyon érdekes viselkedésbeli tanulmánynak is elmehet, a film azonban csak a regény elolvasása után érdemleges valamennyire, mert anélkül nem igazán állja meg a helyét. A könyv viszont igen elgondolkodtató, hangulatos és kidolgozott.

Thomas Cullinan: Csábítás
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Edwina, Marie, Amy
Megjelent: 1971
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 512
Eredeti cím: The Beguiled
Műfaj: pszicho-thriller