Thomas Cullinan: Csábítás

Valószínűleg most egy hosszabb, kicsit mélyrehatóbb értékelés következik, ugyanis nem elég, hogy egy elgondolkoztató és érdekes témájú regénnyel van dolgunk, ha kézbe vesszük a Csábítás című könyvet, de maga a történet ideje, hangulata hihetetlen atmoszférát hoz létre, amit egy újonnan a mozivásznon látható filmen is átélhetünk, nem csak a lapokon.

Amint felütötte a fejét Thomas Cullinan regénye, rögtön tudtam, hogy ez a mű is olyan, hogy bárhol találkozok vele (könyvesboltokban, interneten...), hív engem, vonzza a tekintetem, ami végül úgyis azzal végződik, hogy beszerzem és elolvasom. Így is történt, a Csábítás a polcomon végezte ezzel a gyönyörű hangulatú borítóval és szívemnek kedves színészekkel... Persze, nem magukkal a színészekkel, csak a borítón lévő képükkel.

Ismét olyannyira nem néztem utána a regénynek, mint ahogy általában szoktam, tehát fogalmam sem volt, hogy ez korántsem egy mai regény, annyira nem, hogy egyenesen az 1900-as években vetette lapokra írója, pontosan 1971-ben. Azonban, mivel ma a mozivászonra került, ezért kiérdemelte a gyönyörűséges filmes borítót. Még nem is igazán gondoltam bele, mennyire fellendíthet egy régen íródott regényt az abból készült film, hisz nem is szereztem volna tudomást a regény létezéséről, ha nem akad meg a szemem a film szereposztásán.

Még elöljáróban annyit, hogy nem elég, hogy a regényt olvastam ki /mert ha már csinálunk valamit, akkor csináljuk rendesen/, hanem a filmet is volt szerencsém megtekinteni a moziban (természetesen feliratosan, mert úgy az igazi és mert úgy a legélvezetesebb). Így egy igazán átívelő és alapos értékelést adhatok Nektek magáról a regényről és a belőle készült filmadaptációból egyaránt.

A történet maga az amerikai polgárháború idején játszódik, egyetlen helyszíne egy leánynevelő intézet, esetleg az azt körülvevő erdő, főszereplői pedig csupán a leánynevelő intézet lakói és egy fiatal katona. Miss Martha Farnsworth Leánynevelő Intézetében nem maradt sok bentlakó diák, a háború lévén a legtöbb tanoncot hazavitték, csupán azok maradtak, akiknek nem volt hová menniük. 

Az intézetet Miss Martha Farnsworth és húga, Miss Hariett vezetik, melynek növendékei a legkülönfélébb hölgyek. A legidősebb Miss Edwina, kinek több titok lappang a múltjában, mint gondolnánk, egy többnyire csöndes, gunyoros és cinikus stílusú lány, aki a szíve mélyén csak azt akarja, hogy szeressék. Miss Emily a legracionálisabb mind közül, akinek mindenre van válasza, mindig okoskodásra adja a fejét, de az esze valóban a leggyorsabban jár a tanoncok között. Miss Alicia a fiúk és szerelmek híve, végtelenül naiv és gyermeteg, akárha egy rózsaszín köd lebegne a szemei előtt. Miss Amy a természet hű szerelmese, legszívesebben minden idejét odakint töltené állatkáival körülvéve, akiket inkább tart barátainak, mint az embereket, a második legfiatalabb a növendékek között, míg a legfiatalabb Miss Marie, aki kora ellenére rendkívül eszes és érett, mindenen átlát, pimasz és szókimondó. A két nevelőnő közül Miss Hariett végtelenül jámbor, naiv és csöndes, míg Miss Martha két biztos lábbal áll a földön, mindent kézben tart, mindig racionális és tettre kész.

Az intézet nyugalmát egy sérült katona bolygatja fel, amint Miss Amy az erődben járkálva rálel, és úgy dönt, hazaviszi a neveldébe, hogy ellássák sebeit. Ezzel csak egy kis baj van, ugyanis John McBurney az ellenséges sereg tagja, egy jenki. Felmerül tehát a kérdés, hogy ellássák a tehetetlen katona sebeit, vagy adják át a saját katonáiknak?

John McBurneyt végül beláthatatlan időre lábadozni hagyják az intézetben, mielőtt áment mondanának neki, azonban ezzel kezdetét veszi egy igen érdekes játszma, melyet a katona azért űz, hogy minél tovább maradhasson a biztonságos intézetben. Nem elég, hogy egyenként manipulálja a növendékeket és a két nevelőnőt, de alkalomadtán érdekes módszerekhez is folyamodik, hogy minden a tervei szerint alakuljon.

A történet rövid taglalása után kezdeném azzal, hogy mennyire nagyon utálom a regény magyar címét. Rühellem. A Csábítás, habár több szempontból is helytálló címe a regénynek, mégis kiráz tőle a hideg. Mikor megkérdezték tőlem "Mit olvasol éppen?", olyan rossz azt válaszolni, hogy "A Csábítást." /Ezért inkább mindig azt mondtam, hogy a Nicole Kidman új filmjének könyvváltozatát, de mindegy.../ Az angol cím lefordítása egyébként szó szerint az lett volna, hogy "Elcsábítva", ami talán egy fokkal jobb lett volna...

A regény műfaja pszicho-thriller, ami tökéletesen illik rá, ugyanis nagyon érdekes megfigyelni a regényben előforduló szociológiai és pszichológiai jelenségeket és változásokat, melyek végbe mennek a karakterekben. Végül is egy a világtól elzárt neveldéről beszélünk, ahol csak nők élnek, ahová egy sebesült ellenséges katona kerül. A kezdeti konfliktus: mi legyen a katona sorsa? Felmerülnek a morális és erkölcsi kérdések, vajon attól, hogy az ellenséges seregben harcol, joguk van elküldeni sebesülten, vagy jó keresztényhez méltón megérdemli az ellátást?

McBurney ki nem mondott taktikai játéka és manipulálása is érdekes, ha megfigyeljük. Ez kezdetben csupán végtelenül okosan kivitelezett behízelgés, mikor mindenkinek azt mondja, amit az illető hallani szeretne, majd lassacskán egyre mélyebbre és mélyebbre furakszik a lányok/nők titkaiba, vágyaiba és céljaiba, de végül a katona egész játéka fordulatot vesz, amint elő is jön az igazi énje.

A harmadik, amit érdemes lehet megfigyelni, az a növendékek és a két nevelőnő viselkedése. Ugyanis, míg a katona érkezése előtt, ha nem is teljes, de azért volt összhang, egymás mellett éltek, még segítették és támogatták is egymást. Azonban, amint a katona megérkezett, a szerepek felborultak, mindenki a kedvében akart járni, felütötte a fejét a féltékenység, a versengés... Amely azt eredményezte, hogy egy szép lassú folyamat során mind egymás ellen fordultak, hol titokban, hol nyíltan.

A karakterek részletesen kidolgozottak, mindenkinek van múltja, céljai, okai, motivációi. Holott kezdetben nagyon nehéz volt nyomon követni, hogy éppen kinek a fejezetét olvasom, hiszen minden nőnek saját fejezetei voltak E/1 személyben, azonban miután már mindenki fejébe beleláttam egy fejezet által, utána már könnyedén megkülönböztettem őket. Most akár ki is emelhetném az összes karaktert, mert mindegyikben volt valami, ami tetszett. Mert mind különböző, mind élő és eleven.

Azonban inkább csak párat emelnék ki. Az egyik Miss Edwina, aki valamiért különösen közel került a szívemhez, talán azért, mert részben hasonlít rá az én személyiségem és stílusom is, de lehet, azért, mert úgy érzem, az ő karaktere volt az egyik legkidolgozottabb. A másik Miss Marie, akit a stílusa miatt imádtam, a gyermekek egyszerű gondolkodásmódja és szókimondó jelleme vegyült benne a pimasz és ravasz érett személyiséggel. A harmadik Miss Martha volna, akinek a karaktere a legtitokzatosabbra sikerült, aki habár eleinte egy nagyon pozitív, erős jellemű karakternek tűnt, a regény előrehaladtával, amint kiderültek róla a titkok, rá kellett jönnie az olvasónak, hogy mégsem olyan pozitív karakter, mint azt hitte.

A regény tehát történetében végtelenül érdekes, hangulatában felhozza a polgárháborút és annak atmoszféráját, karaktereiben nagyon erős és kidolgozott, a cselekmény fordulatokban, titkokban, rejtélyekben gazdag, habár nem egy izgalmakkal teli pszicho-thrillerrel van dolgunk. A Csábítás egy lassan és fokozatosan bekövetkező fejlődést mutat be az emberi viselkedés és gondolkodás terén, amit nem rág az olvasó szájába, hanem hagyja, hogy maga fedezze fel azt.

Akkor most essen pár szó a filmadaptációról is! Jaj, nekem. Én csöppet sem vallom azt a nézetet, miszerint "a könyv mindig jobb, mint a film", mert ez nem igaz. Van, hogy a film többet tud nyújtani, mint a regény, de ezúttal ez koránt sem mondható el a Csábításról... Jaj, nekem, de még mennyire, hogy nem.

A színészválasztások tökéletesek, Nicole Kidmannel nem lehet mellényúlni, tökéletes rá Miss Martha szerepe, holott egy rövid másfél órás filmben nem igazán tudott a karakter mélyére ásni. Colin Farrell is tökéletes lett volna a szerepre, ha John McBurney nem egy húszéves fiúcska lett volna a regényben, Farrell pedig ennek a kornak a kétszerese, de sebaj... Hát ez így azért nem volt jó. Így történhetett meg, hogy a moziban a mögöttem ülő nő hangosan fel is szólalt, mikor McBurney flörtölt egy növendékkel, hogy "Akár a lánya is lehetne." És igen, az lehetne, mármint a színésznek, de a karakternek nem! És aki a regényt nem olvasta ugyebár, annak ez jogos felvetés.

Elle Fanning egyébként remek választás Alicia szerepére, ahogyan a Marie-t és Amy-t játszó színészlánykákkal is meg voltam elégedve, holott Marie nem kapott elég teret, sőt szinte semennyit. Azonban még két hibát véltem felfedezni a filmben, amiből az egyik egy fatálisan nagy. A kisebbik hiány az Emily karakterben merült ki, ugyanis egyáltalán nem adta vissza a regénybeli énjét, mintha jelen se lett volna.

A fatálisan nagy tévedés azonban Kirsten Dunst karaktere volt. És nem a színésznő miatt, mert semmi gondom nem volt vele, hanem a rá avanzsált karakter miatt. Ugyanis valami okból kifolyólag a rendezők/forgatókönyvírók, vagy tudom is én kik, úgy döntöttek, hogy fogják Miss Edwina és Miss Harriet karakterét és egybe gyúrják őket, melyet így Kirsten Dunst játszik el. A két személyből összegyúrt karakter neve így lett Miss Edwina, de Miss Edwina karakterének jegyeit egyáltalán nem viselte magán, helyette Miss Harriet személyiségét kapta. De... Mi? Miért?? Igazából olyan, mintha Miss Edwinát teljesen kihagyták volna a filmből, viszont Miss Harriet karakterét valamiért átnevezték volna Miss Edwinára, mindennemű ok nélkül... Holott ez a két karakter végtelenül fontos a történet szempontjából. Fatálisan nagy hibának érzem, hogy ezt így elrontották. Mert ezt így elrontották. Ez így nem volt jó.

Persze, még hozzátehetném, hogy a rövidke másfél órás játékidőbe nagyon sok minden nem fért bele, a karakterek nem tudtak kiteljesedni, szinte csak a felszínt kapargatott minden... Talán úgy érzem, ebből nem is volt sok értelme filmet készíteni, így legalábbis, mert ez semmit sem ad vissza a regényből, a hangulatát kivéve, mert az például kimondottan tetszett, hogy egyszer sem volt aláfestő zene a filmben, a kompozíció tetszett, de a kivitelezés...

A regény tehát egy nagyon érdekes viselkedésbeli tanulmánynak is elmehet, a film azonban csak a regény elolvasása után érdemleges valamennyire, mert anélkül nem igazán állja meg a helyét. A könyv viszont igen elgondolkodtató, hangulatos és kidolgozott.

Thomas Cullinan: Csábítás

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Edwina, Marie, Amy

Megjelent: 1971

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalszám: 512

Eredeti cím: The Beguiled

Műfaj: pszicho-thriller