Jennifer L. Armentrout: Ónix

Nem is tudom, hol kezdjem. Az első rész egyszerűen magába szippantott, olyannyira megszerettem, hogy nem volt kérdés, hogy folytatnom kell. Ismeritek azt az érzést, mikor remegsz a következő kötetért? Mikor mindent felborítva toporogsz, amiért befejeződik egy általad imádott regény és nyúlnál a következő részhez, de nincs a kezed ügyében? Hihetetlenül ramaty érzés, emberek. :D

Az Obszidián nem azért varázsolt el, mert körömrágósan izgalmas. Azért varázsolt el, mert az írónő belecsempészett valamit, amitől függővé váltam. Teljesen azonosulni bírtam a főszereplőnővel, aki imád olvasni, imád blogolni és akinek nem mellesleg egy földönkívüli testvérpár költözött a szomszédságába. :D

Nagyon ravasz húzás volt Armentrout részéről, hogy egy kis megszeppent könyvkukacot helyez a regény középpontjába, akinek mindene az olvasás és a blogolás, hisz minket, blogosokat, ezzel könnyen a kisujja köré csavart. És akkor még szót sem ejtettem a kicsi Dee-ről és Daemon-ról. De most nem is az a feladatom, hogy a főszereplőket ecseteljem, hisz, ha ezt olvassátok, gondolom az első részen már rég túl vagytok.

Én, szerény személyemben, megőrjítettem a családomat, mikor eléjük álltam mondván: valaki vigyen el a könyvesboltba. Ez az első rész kiolvasása után történt meg pár másodperccel. Családom fel se néz abból, amin éppen akkor ügyködik, egyszerűen legyint, hisz ez mindennapos kijelentés részemről. Majd elvisznek - érkezik a válasz. Pár nap kínkeserves szenvedés után (jó lehet, hogy egy kicsit túlzok, na, belefér :D ) végre eljutottam a könyvesboltba, ahol - nem fogjátok elhinni - az a válasz várt az eladótól, hogy elfogyott az Ónix a raktárból. Nehogy azt higgyétek, hogy a kőre célzok most, természetesen a Luxen 2. részére gondolok. A hajamat téptem. Mi az, hogy elfogyott??! Szerintem tudjátok, milyen érzés is ez. Mind átéltétek már. Várakozás, remény, majd összetörik mindez. 

Most elgondolom, hogy egy nem-olvasó téved a blogomra és haját tépve olvassa, ahogy képes vagy hisztizni egy könyvért. :D A molyok ezt megértik. Szóval csüggedten mentem haza, beletörődve, hogy nem kapom meg a következő Daemon adagom. Mint, egy függő. Közeledett a névnapom. Addigra már jártam pár könyvesboltban, vadászva a zsákmányra, de mindenhol kifogytak. Ki meri elkapkodni előlem? A mocskok. :D Végül persze a családom ismét meglepett. Csendben, a háttérben, titokban sikerült beszerezniük a kötetet és névnapomon ott várt az asztalon. Örültem neki. Nagyon. Hát, ilyen sürgés-forgás volt az Ónix körül. 

De, hogy végre a tartalmáról is beszéljek egy kicsit: kicsit izgalmasabb, mint az első. Az első fele csordogál, de nem bánod, mert imádod az egészet úgy, ahogy van, a második fele már árad, mint az Amazonas. Izgalmas, pörgős és a vége... Ismét kezdődhetett a hajamat-tépem mizéria, csakhogy a harmadik kötet még sehol sincs hazánkban, ezért muszáj volt belenyugodnom. :D

Olvastam már olyan véleményt erről a sorozatról, hogy "unalmas", meg "nem tudom, miért alél el tőle mindenki". Én nem értem ezeket az embereket. Én magam is kölcsönadtam egy ismerősömnek és neki, állítása szerint annyira nem tetszett. Lehet, hogy csak én vagyok képes ennyire könyvekért rajongani. Ezt nevezem én mindig: természetes kiválasztódásnak. Ez a regény kiválasztott engem, erről én nem tehetek. :D Ez a természet rendje. Nem én választom a könyvet, a könyv választ engem.

Jennifer L. Armentrout: Ónix

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Daemon

Sorozat: Luxen 1.) Obszidián 2.) Ónix 3.) Opál 4.) Origin - Eredet 5.) Opposition - Ellenállás #Árnyak #Oblivion – Feledés #Oblivion #2 – Feledés #2 #Oblivion #3 – Feledés #3 #Obsession - Függőség

Megjelent: 2012

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 472

Eredeti cím: Onyx

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, sci-fi, urban fantasy